Magyar Paizs, 1900 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1900-12-20 / 12. szám

Egy évre 4 korona Fél évre 2 korosa évre I korona szám 8 fillér. Zalaegerszeg, 1900. deczember 20. 12. szám. Hazai dolgok hirdetése féliron: egy oldal 20 K. Szerk. és kiadóhivatal: Wlaooico-uteza 23. Szerkeszti és kiadja: BORBÉLY GYÖRGY. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE. Karácsony ünnepén. Néhány nap múlva karácsony ünnepét ünnepeljük Jézus születésének az emlékére. A keresztény világban ez a legnagyobb emlékünnep, s talán az egész földön; legalább mi azt tartjuk, mert azt tartjuk, hogy a mi Megváltónknál nagyobb szellem nem járt ezen a földön. A szűk körből kilépve a világ apos\ tolának hirdette magát. És az volt. Az egy akol és egy pásztor vallását prédikálta az egész világra. Némi hasonlatosságot formált az uralkodókkal : de az ő országa nem e világból való volt. Szellemi birodalmat alko tott, melynek sem nemzetek, sem nyelvek, sem tengerek, sem hegyek nem szabnak határt. Eszméi, mint győzedelmes hadseregnek rohanó katonái száguldanak és hódítanak mindenütt, a hol ember lakik. Az ő eszméinek győzedelmes hódító hadserege nem igázza le a népeket: felemeli. A régi országok megmaradnak. Megmaradnak a hegyek, a vizek, a nemzetek és a nyelvek. Mégis új birodalom keletkezik, az örök igazság birodalma. A láthatatlan fejedelem maga Jézus, a ki hozza és adja ki a törvényeket. ^N.e legyetek önzők, segítsetek embertársaitokon. Ne legyetek képmutatók .és álszenteskedők, ne leg'yetek hamisak, mint a sírgödör, melynek halmát virág borítja, s belől rothadás van. Ne legyetek félénkek, gyávák és kishitűek; legyetek hősök szent meggyőződésetek mellett; legyetek szabadok az igazság erejével. Ne Kainkodjavok Ábelre. Higyjetek és szeressetek. SzercsséteJ? felebarátaitokat, embertársaitokat: szeressétek ellenségeiteket is. Az idegenek, a ktilömböző nyelvű népek, az eí enségek is mind testvéreitek: az Atyának a gyermekei. Es megértik a szó,:atot a külömböző nyelvű népek mind, inert egy közös nyelven, a szeretet nyelvén van mondva. íme Jézus, a ki a világ apostola, a ki az egész emberiség szivnyelvén beszél, a ki nem ragaszkodik egy földhöz, egy hazához, egy nemzethez, sem egy nyelvhez : míg a földön, járt, ennek a Jézusnak is volt hazája, s keserű fájdalmában verte ki az Isten házál ól azokat a kufárokat, kik rablóknak \ •, rlangjává tették a templomot. Féltette ^zükebbkörű népét, s fájlalta annak istentelensége miatt elkövetkezendő p-vsii:*

1 Megiósálfa és ' elkövetkezett. Mutogatták tanítványai a hatalmas épületet, a jeruzsálemi fényes templomot, s neki erre kicsordult a könnye, mert kő kövön nem marad itt, azt mondja, s a földdel egyenlővé tétetik a templom, s még a csecsszopók is ki fognak bujdosni a városból. Jaj lesz akkor! íme, ki az egész világnak adta nagy lelkét, a földdel és az éggel rokon lelkét: mikor elvonul lelki szeme előtt a pusztulás képe, végig gondol nemzetének a sorsán, látja, hogy a virágzó város le van rombolva, a fényes temp+em össze van törve, hazája fel van dúlva, s népe hajtva, űzetve, szanaszét bolyong a világban: geográfiai szűk kis hazáját egy pillanatban még ő is megsiratja, ez a világszellem. írva van a bibliában. Olvassátok atyámfiai a bibliát karácsony napján, Jézus születésének emlékünnepén. Olvassátok, s taMMj'atok belőle honszerelmet is. Borbély György. \C A magyar gazdákhoz. Kivaltképen pedig a dunántúli gazdákhoz s itt is elsősorban a zalavármegyeiekhez s a gazdasági egylethez szólok, s azt mondom, amit a világon mindenki mond, hogy a sült galamb -.nem repiil a szánkba. Szegényedünk, .pusztulunk, veszünk. Terhes az adó, keveset terem a föld, sok a pótadó, pusztít a tűz, viz, jég, sáskasereg-filokszera, tánczoitatnak a tűz-jégbiztosító kartellestársaságok, jonek a balok, sok pénz kell csipkére, N A párbaj. írta: Németh Elekné Aodaházy Irene. Egy minden izében igazságtalan és emberi méltóságunkat gúnyoló társadalmi intézmény az, mely a sértett becsület megvédésének ürügye alatt befészkelte magát a társadalom épen azon rétegeibe, melyek műveltség tekintetében az emberiség többi osztályaira példaés irányadó befolyást gyakorolni vannak hivatva. A párbaj intézménye ez, melyet daczára annak, hogy minden józan gondolkozású ember, mint a kézépkor laza államszervezeti és társadalmi viszonyainak torzmaradványát és a lovagiasság undok kinövését méltán elítél, - — mégis a dívó társadalmi felfogásra való tekintettel eltűrnie kénytelen. Pedig ideje már, hogy a főleg hazánkban elharapódzott párbajmánia kérdésével behatóbban foglalkozva, egyesült erővel kezdjük meg a harczot azon intézmény ellen, mely megritkítva ifjúságunk szine-javát, évente szedi _áldozatait a család, a közélet, a hadsereg, sőt ma már az iskolák kötelékeiből is ; azon intézmény ellen mely egy sötét kor maradványa lévén nem méltó az emberhez a haladás és felvilágosultség jelen korszakában. Lesznek sokan, a kik ezen tárgyhoz való hozzászólásom illetékességét tagadni fogják, á kik jogtalan beavatkozásnak, sőt tán merészségnek is tartandják, ítélni olyan dolog felett, mely első tekintetre kizárólag férfi-ügynek látszik és a nő véleményét a priori kirekeszti, s visszautasítja. Ismétlem azomban, hogy csak első tekintetre látszik a férfiak kiváltságos ügye és érdeke lenni — a párbajügy. Nem értem ugyanis az emanczipáczió azon undorító túlkapásait, melyeknél fogva manap mar a nők is sorompóba állanak önkezükkel torolni meg a becsületükön ejtett sérelmet, és ráutalok az ágynevezett lovagias elégtétel adásnak csúfolt párharczok tragikus következményeire és azoknak szomorú áldozataira : a gyámolt vesztett özvegyek, a családfenntartótól és kenyérkeresőtől megfosztott szegény árvák teméntelen sokaságara, hogy bebizonyítsam a nő első jogosultságát ezen társadalmi baj ellen indított mozgalomban való részvétélére. Másrészt a nő passiv helyzete ezen dívó társadalmi felfogással szemben teljesen független és így alkalmas arra nézve, hogy határozott állást foglaljon ellene és a meddig befolyása, tehetsége terjed, azt teljes hévvel üldözze, elitélje és büntesse. Ellenben a férfi, mint ezen dologban ténylegesen érdekelt és cselekvő fél legtisztább meggyőződésének ellenére is, rabja a hagyomány által szankczionált közfelfogasnak és nagy benső szabadsággal, kiváló erkölcsi bátorsággal kell rendelkeznié, hogy az előítéletek és álvélemények taborával szembeszallhasson, emberszeretetének egész lel'kesültségére és melegére van szüksége, hogy a párbaj kiváltságos helyzetének megszűntetése ügyében magát exponálhassa. Ha a középkor rendezetlen állami viszonyai között, az igázságszolgaltatás ezeri legsötétebb korszakában, a midőn az ember élet- és vagyonbiztonsága csak addig terjedt, a meddig kardjának a hegye ért, a jog- és igazság pedig az ököl nyers erejében érvényesülhetett ; ha abban az időben tán jogosult és indokolt is lehetett a parviadal: ma — a méltányosság, haladó és felvilágosodott közvélemény, közrendészeti fegyelem és humanizmus szazadában, mely az ember értékét szellemi képessége, lelki disciplinaja, nemes törekvése és czéljai szerint szabja és itéli meg — ezen intézmény létjogosultsággal bizonyara nem birhat többé. Midőn az újdonságokért sóváron rajongó társadalom egyes köreiben, a párbaj elfajulasának gyakran idegrázó eseményei felett megbontrankozva, — most még csak lassan és félénken indult meg a mozgalom a párbaj eltörlésére : itt az idő, hogy önök Uraim, mind valamenynyien összefogva, tartózkodásuk sorompói mögül nyilt sisakkal harczra szálljanak, egy elenyésző kisebbség által pártolt azon barbár szellemű intézménynyel, melyet ugy a társadalom, mint az állam elavult tradiczóképen magára erőszakoltatván, sajnos, elég tévesen és áldástalanul a társadalmi tisztesség feltételei közé iktatott. Ha vitézségük és bátorságuk próbakövének tekintették eddig, életüket, egészségüket, testük épségét kiszolgáltatni mások öldöklő fegyverének, mutassanak úgyanannyi lelki erőt és bátorságot a professionatus párbajozok, a kardforgatashoz értő és pisztolylövésben gyakorlott egyének hamis felfogasának és véleményének teljes ignorálására. Vonják ki magukat ezen karos befolyások alól, és át fogják látni, hogy a parbaj, mint a vallással, erkölcscsel és humanizmussal össze nem férhető momentum, vétkes, elitélendő és büntetendő cselekmény, mely a sértett becsület megvédésének ürügye alatt, tisztességes családapákat, aggódó szülők reményét, s a munka faradhatlan bajnokait kényszeríti néhány könnyelmű és elbizakodott ember öldöklő fegyvere elé. Mar pedig homlokegyenest ellentmond úgy a vallás azon törvényének, mely arra int: »ne ölj ! és bocsáss meg a te ellened vétet Á magyar keresztény embernek akkor van legszebb karácsonya, ha ételét, italát, ruházatát. s minden szükségletét saját hazájának a terményéből és saját honfitársainak a készítményéből szerzi. Mai számunk 10 oldalra terjed.