Magyar Paizs, 1900 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1900-11-15 / 7. szám

I. év. Zalaegerszeg, 1900. november 15. 7. szám. Egy évre 4 korona Fél évre 2 korona Negyed évre I korona Egyes szám 8 fillér. AGYAR PAIZS Hazai dolgok hirdetése féláron : egy oldal 20 K. Szerk.és kiadóhivatal: Wlassics-utcza 23. Szerkeszti és kiadja: BORBÉLY GYÖRGY. MEGJELENIK HETENKENT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE. Haladás Korszakalkotó esemény előtt állunk. Minden nagy eszme felmerültekor és megvalósultakor íeldobban a szívünk. Hátha még ez az eszme olyan, a mely minden állampolgárnak legelső életszükségletét érinti, a melyhez életünk minden mozzanatában elválhatlanul hozzá vagyunk fűzve, mely kisér bölcsőnktől sírunkig. Hisz az ember jogképessége már annak születésétől veszi kezdetét, s a születéstől a halálig a személyi jog, családjog, vagyoni jog, kötelmi jog és öröklési jog hány ezerféle alakulatai' és mozzanatai merülnek fel és érintik legerősebb erővel az emberi lényt! Es mily aggodalommal, mily félelemmel keressük igazainkat, mindőn az azokat szabályozó normativumok ellentmondók, hiányosak vagy egyáltalában nemlétezők, vagyis midőn hiányzik a jogbiztonság ! Es a XX-ik század rohamos, küzdelmes élete, mindent felölelő hatalmas forgalma jogi érintkezésbe hozza a hai'ái'ik legtávolabbi részem <'A<"i honpolgárokat is; ezen érintkezésből származó jogviszonyokat azután mily habozással bocsájtjuk birói döntés alá, ha nincs meg a jogegység"Édes hazánk pedig úgy a jogbizton ság, mint a jogegység tekintetében eddig a sors mostoha gyermeke volt. Meg van áldva a hitéletet szabályozó elég jó törvényekkel, európai színvonalon álló büntető törvényekkel, a törvénykezést szabályozó alaki joggal, de a mely minden életviszonylatunknak az alapja, polgári magánjogunk, késett az éji homályban. Törvényeink a magánjogi intézmények teljes elhanyagolásával csak a közjogiakat vették oltalmukba, egyáltalán nem terjeszkednek ki a magánjog egészére, hanem csakis részleges intézkedéseket tartalmaznak. Es így a tulajdonképi Magyarországban az élet kényszerítő hatása alatt csinált magánjogot a birói gyakorlat, s a magyar jogászok hazaszeretét és magas látókörét mutatja, hogy a birói gyakorlat által megteremtett magánjogi szabályokban az általános nemzeti jognézet és nem az időnként felszínre jutott külön életkörök felfogása és önző érdeke jutott kifejezésre. S míg mi ilyeténkép csináltunk magánjogot, hazánk erdélyi részeiben az osztrák magánjog az uralkodó. Mert hisz a ne nzeti szabadságharcz leverése után az erőszak nataiiua által Erdély Magyarországtól elszakíttatott, s az osztrák törvény ott is behozatott, s midőn az alkotmány helyreállítása után azzal ismét egyesíttetett, az Uniót részletesen szabályozó 1868. XLIII. t.-cz. 12. §-ából folyólag a kormány az Erdélyben még mindig hatályban lévő osztrák polgári magánjogot ott továbbra is érvényben hagyta, úgy hogy azok ott ma

1 napig az élő jogot alkotják. A jogbiztonság és jogegység nagy nevében üdvözöljük tehát a magyar Igazságügyi kormány által most kibocsájtott: «magyar általános polgári törvénykönyv tervezetét* ; berisőleg meggyőződve, hogy az abban lefektetett nagy elvek hazánk polgárait a jogi élet tekintetében a virágzás magas fokára emelik. Hivatva van ez a törvény, hogy a hazánk polgárai között fenálló válaszfalakat lerontsa, hogy az egységes polgári társadalmat megvalósítsa. S így a «Magyar Paizs»-ban mely szintén ezen nagy elveknek egyik előharezosa és szóvivője, lelkesedéssel adjunk kifejezést örömünknek, a haladás ezen korszakalkotó megnyilatkozásáért. Dr. A magyar iparosok. Volt a kereskedőknek is, volt a gazdáknak is országos gvűlésök. Lesz, mert lenni kel! az iparosoknak is. Lesz, mert volt az osztrák iparosoknak is Bölc? határozatot is hoztak Bécsben, Krtrber minisztci elnök jelenléLében. Ok is védték a magok ügyét. Persze, hogy az egységes vámterületet tartották szem előtt. Igen ám, csakhogy akkor Magyarország úgy, mint eddig, gyarmata legyen az osztrák iparnak. Világos. Minthogy nekik így jó. De hát ha ez így nem sikerül ? Mi lesz akkor r Mi lesz ! Hát akkor inkább váljunk el! Legyen önálló vámterület! Kiáltják vala nagy mérgesen, Naszreddin sah naplójának kezdete. Moszkva, 1873. május 19. «Hála Istennek!

1 Újra földet érzek lábaim alatt, s mögöttem van az a rettenetes gyaurtenger! Ezek voltak aztán áldott testemnek a megpróbáltatásai! Sokat is beszéltek előttem Teheránban arról, hogyan támadják meg a vízi utast a tenger gonosz szellemei, s hogy ürítik ki erőszakkal a gyomrát, csakhogy arról is biztosítottak, hogy tőle a királyok királyának nincs mit tartania, s hogy az ő áldott testét megkíméli azon gyötrelmektől, melyet közönséges halandók számára tart készen. De ez nem igaz, s valóban érzett boszűsággal kell ide írnom, hogy: a Kaspitenger, mint azt a rettenetes vizet nevezik, nem ismer semmiféle «királyok királyát», semmiféle «padisát», semmi néven nevezendő «kakánt», sem «oly pontot, mely körül a világ forog.» (Esek a sah czímei!) Egyszerű udvaronczhizelgés volt az, a mit nekem az emberek mondtak, mert órák és órákhosszat voltam a kegyetlen tenger karmai közt, mely úgy bánt velem, mint az utolsó gyaurkutyával. Jó és vidám hangulatban értem Etizelibe. (Kikötő a Kaspi tenger partján!) Beyer orosz követ volt a kísérőm, a ki pompás időt helyezett kilátásba. Mikor azonban Rest- bői visszatért Teheránba, magával vitte a napot és az enyhe szeleket is, s csupán tolmácsát Kerbel-1 hagyta nálam. Fölszálltunk hát a «Naszr-eddin sah» hajóra, a hol Oroszország uralkodójának egyik hadsegéde Mencsikoff úr, s a főistállómester 1 Alhamdulillah ! ajánlották fel parancsolójuk nevében kíséretüket. Bárcsak jó időt köldött volna Szt-Pétervár jó fejedelme ezen urak helyett, a kikkel úgy sem mehettem semmire. Eleinte minden tekintetben jól ment az utazás. A fedélzet egy csinos ponyvasátora alatt sétálgattam, s gondolataim folyton a jövő azon szép napjaira irányítottam, melyeket tudomásom szerint készíteni fognak számomra s környezetemben csupán csibukom felhői szállingóztak. De néha s ritkán másfélék is támadtak, s ezek fekete hegyekhez hasonlóan emelkedtek a magasba, s tornyosultak fel közvetlen közelünkben. Húsomat még jó étvágygyal fogyasztottam el, mialatt Tolozán orvos azzal tartott, menynyire örül az európai világ Perzsia uralkodójának látogatása miatt. Egyszerre nagy szélroham támadt, mire az aranyos szőnyeggel bevont padlón elkezdtek tánczolni a rajta lévő evőedények, úgy annyira, hogy szives-örömest nevettem volna, ha saját áldott testem sem jutott volna valami kellemetlen, s szokatlan állapotba. — Ez a tengeri betegség! mondá Tolozán orvos és levezetett egy lépcsőn a hajó szalonjába. Már akkor ott feküdtek a levető út egyik oldalán testvérem Firuz Mirza, MuradSzultán Mirza, Kuli Imam-Mirza, s a másik részen czeremóniamesterem és minisztereim oly szánandó állapotban, hogy «A te áldozatod akarok lenni»-t (így kell megszólítani a saht) valamennyi egy csomó rizszsel együtt ejtette ki, melyet pedig nem sokkal előbb vettek magukhoz. Lent a szalonban engem is utolért a baj, s az a hús és rizs, mely előbb az áldott gyomorba került, most újra megtette visszafelé az útját, s tehetetlenül terültem el a szőnyegeken. Tolozán doktor beszélt ugyan a bátorságról, s több e féle szép dolgokról, de ő sem ismert egyetlenegy pilulát sem, mely a királyok királyának állapotát képes volt volna enyhíteni. Beállt az éj, s elküldöttem csillagjósomért, hogy e félelmes órák tartamára nézve állítsa be távcsövét. De ő sem talált egyetlenegy oly csillagot sem, melyből jósolni tudott volna. Hát nem volt-e igaza egykori elődömnek Xerxesnek, már a háborgó tengert megkorbácsolta ? Elküldöttem hát a két orosz gyaurért, Mencsikoff úrért, s a főistállómesterért, s tolmács segítségével megfenyegettem őket a próféta haragjával, ha a felszabadult elemeket le nem csillapítják. Ők azonban biztosítottak e részben tehetetlenségükről. Szinte ingerelt, hogy ezek a gyaurok egészségesen és baj nélkül álltak előttem, míg mi, én és az enyéim, tehetetlenül feküdtünk, s ezért parancsoló tekintettel tétettem eléjük szolgám által a mosdótálakat, s nyilvánítottam ki egyúttal Kerbel által, hogy lennének hozzánk hasonlóan legalább pár pillanatig betegek. Azt felelték Kerbellel, hogy nekik a tenger nem árt, tehát nem állhatnak szolgálatomra. S miért nem árt a tenger épp e gyauroknak, s miért érezteti velem, Perzsia fejedelmével álnokságát ? Úgy hiszem, az én testem szent, s az övéké nem ! Különben nem egyformán töltötték-e meg velem együtt egy órával előbb vasgyomrukat tyúk- és marha-