Magyar Paizs, 1900 (1. évfolyam, 1-13. szám)

1900-11-08 / 6. szám

2 MAGTAR PAIZS 1900. november 15. magyar hölgyeket telepítettek Alpár messze terült síkjára . . • A hősök láttára szégyenpír borítja orczánkat, hogy milyen elfajzott késő unokái vagyunk mi ezeknek, s ha van a becsületnek egy kis szikrája még bennünk, talán lángra gyúl ettől a szégyenpírtól. És ne mondja senki, hogy ennek a régi dicsőségnek az eléneklése nem volt a 48-as szabadság háborúnak egyik nagy és hatalmas csatakiáltása. Emeljünk szobrot Vörösmartynak! A < Magyar Paizs* hazafias kötelességének tartja, hogy gyűjtsön az országos szoborra, s rendre felküldje a központi bizottsághoz. Borbély György. A tanítók gyűlése. A zalamegyei általános tanító testület zalaegerszegi járásköre november 7-én tartotta meg őszi közgyűlését Zalaegerszegen. Csiszár József elnökölt, s a három és félórás gyűlést, melyen nem egy kiemelkedőbb pont volt, tapintattal vezette. Elég szép éldekeltséggel jelentek meg mintegy 70-en a tagok. Az első pont mintatanítás volt. Makara Maria zalaegerszegi tanítónő k. a. olvasmányt tárgyaltatott a III. osztályban. A birálo-bizottsagban volt: Baján Ferenczné, Pallánky Anna, Németh Mihály, Martincsevícs Ferencz és Glazer Gyula b. elnök, kik a tanítást dicséretre méltatták. Az ülést az elnök az összetartás hangoztatasavai nyitja meg, s előadja a mult ülés óta történt kiemelkedőbb dolgokat. Glazer Gyula z.-szt-gróti igazgató szép felolvasást tartott általában a nevelésről. Kászli András pórszombati tanító «A tanító, mint nevelő* czímen tartott tanulsagos értekezést. Péterffy József zalaegerszegi gazdasági tanító a szőlő oltás terén tett haladásról gazdasági fejtegetésekkel foglalkozott. Horváth János zalaegerszegi tanító az egyesületi életről szólott melyről ugyancsak sok mondani valónk van. Humoros szikrakat vártunk, s tele volt érdekesen komoly dolgokkal a felolvasása. Mindenik felolvasást élénk eszmecsere követte. A számvizsgálás jelentése után egy kis vita elfejlődött ki a büntetésekről, de hamar végződött. A segélyező alapnak 5400 korona tőkéje van. Alelnöknek megválasztják megint Baján Ferencz zalaegerszegi tanítót, a ki időközben lemondott volt. A tavaszi közgyűlés helyét Koppányra teszik, hol az odavaló igazg. tanítónak, Békeffynek munkássága 25 éves jubileumát fogják egyúttal ünnepelni. A jaráskörbe felvettek két tagot: Kovács Istvánt, a ki Győrmegyéből jött Zalaegerszegre és Horváth Örzsét, a ki az alföldről jött Zalaegerszegre. ... / ' \ A gyűlés végén az elnök ajánlja a «tanitok háza gyufáját*, melyből a mint tudjuk százalék jut a tanítók háza javára, továbbá a tanítók naptárát, s Kasznár Márton zalaegerszegi czipészt, a k' szintén 2°/

0

_o

t ajánlott fel a tanítók háza javára, akár a szövetkezeti boltban kitett bizományából történik a vásárlás, akár ha egyenesen ő tőle, t. i. ha tanító, vagy annak csaladtagja tesz rendelést. Szomorúan humoros hangulatba ejtette a közgyűlést Horváth J., ki az előbbiekkel kapcsolatosan ajánlja a «Pesti Hirlap -ot is. De csakhamar komolyan is eltárgyalták, s jegyzőkönyvbe is vették, hogy a «Pesti Hirlap *-on megbotránkoznak, a miért «vad kosta*, s ctanbetyár* becsmérléssel illeti az ország tanítóságat, s ezért a «Pesti Hirlap*ot, a hol csak érvényesülhetnek, száműzik. Délután 7.2 órakor közös ebédet ültek a Korona vendéglőben, hol a Csicseri zenekara mulattatta a társaságot. Dr. Ruzsicska K. kir. tanácsos, tanfelügyelő kezde meg a beszédet, utalva a három felolvasás szép munkajara, kik így, ilyen szellemmel ütik vissza a rájok mért döfést. Csiszár József elnök a tanfelügyelőt élteti, s Péterffy József a hölgyeket. Felkószöntötték továbbá az elnököt, a szereplőket stb. látó. Az országod -vásár s a kisiparos. — A közönsíg hangulata. — De minek is van országos vásár ő rá nézve ? Ha van lova, s szekere, készülődik, felpakkol, befog, s utazik egy nap ; a felpakkolás, lepakkolas, utazás három nap, az árulás egy, összesen négy nap. Csinál is elég szép vásárt A nagy tömeg csak vesz egy két pár czipőt. csizmát, a fazokastól csuprot, lábast, a szabótól télikabávan, nagyon jó !» De kinézése meghazudtolta szavait. Kerkai ügyvéd nézte, miért akkor ilyen — ilyen furcsa? Ha boldog volna, mosolyogna, szólna, de így . . . Az a pár szó is úgy szállt fel kebléből, mint ktiptaból, olyan tompán. Ez nem a boldogság hangja, mely szabadon száll ki az ajkak közül, könnyen áradva, a lélekből s nem a gégefőből. Az ügyvédet nem tudja megcsalni. Másról beszéltek, azon száz és száz apró kérdést és feleletet váltva, melyek a találkozás első óráit olyan gyorsan múlóvá teszik. Az ember nem is beszélget, csak egyes szókat mond, s a másik már megérti. Hol étkezik? étkezzék velünk, mindenki maga költi el ebédjét, s a jó, öreg Galuska muzsikál nekünk. Ne igen csudálkozzék, ha bölcsődalát is meghallja, mert Galuska gyűlöli az újításokat. Ha eléneklik neki az új nótákat, rögtön elhúzza, de ha a maga ízlése szerint húzza, mind régit sír a hegedűje. Csudálatos egy czigány, annyi lélek, annyi rajongás van benne, mintha egy 16 éves kisasszony volna. S ha belemelegszik a zenélésbe, nem nekünk húzza, de magának, vagy talán annak a feketehajú, hófehérfogú czigányleánynak, ki most öreganyó, és számon tartja a fürdővendégek ruháját. Minden fürdővendég ismeri szerelmük történetét, s valóban megható . . . Tehát délután, az 5 órai sétán találkozunk, s bemutatom feleségemet. Délczeg büszke járásával távozott. Az asszony felment, s a könyek zápora elborítá arczát. Úgy sírt, mint életében soha. Sokáig sírhatott, már jelenteni is jöttek, tessék ebédelni, de ő nem hallotta. Nem tudott semmiről, csak azt érezte, hogy egyedül van e kerek, nagy világon. Ide jött hosszú-hosszú kínos vergődés után, ő, a nyugodt, becsületes, büszke asszony, hogy láthassa, felfegyverkezve egész méltóságával, hogy védje magat, ha esetleg szükség lenne rá, ha Kerkai talan nem lenne eléggé férfiú. Hisz csak látni akarta, egyszer, milyen lett, de legjobban azért, hogy gondol é még reá? És mit talált? Egy boldog embert, ki már megbocsátott, nem is neheztel, pedig a szerelemben a bocsánat a feledés jele. S most hazatérjen. Abba a bájos, virágillattal telített szalonba, hol minden megvan : a gazdaság, a fény, a pompa, ünneplés, csak egy nincs: boldogság. Olyan hosszan múljanak napjai, mint eddig . . . Hosszabban, mert eddig volt bálványa, de most . . . Másnap egymasnak beszélék a fürdővendégek, hogy a szép Dériné elutazott. Jobb is, ki nem a bérczhez, a patakhoz jön, de világfürdőt látni, jobb, ha elmarad. Itt legfeljebb kritizált volna mindenkit, s hazaérkezve tollrajzot vagy «skizzé»-t küldött volna valamely lapba az erdélyi fürdők «simple» közönségéről. Azt nem tudták, hogy ilyen ölő hatással még nem volt senkire e kis fürdő — mint erre a szép asszonyra, s hogy épenséggel más az ő baja, mint hogy «skizzé»-ken törje a fejét . . . Nem a fürdővel, nem a fürdőközönség csengő nevetésével, s nem az asszonyokkal törődik ő, Oh, ha lelkébe látnátok, tudnátok, mért jött ide, s mért ment haza. Kaufmanné-Áronsohn Laura. tot stb. Összeszed a kik iparos szép összeget 20—25 koronát, egy nap ! Ebből négy korona csupa haszon! Ez a több heti, hónapi munkának a jutalma, s négy napi utazásnak a díja. A kinek nincs lova szekere, az kifizeti a szekérbért a csizma árából. A megmaradt pénzösszegből aztán fentartja a családjat : veszen ruházatot, kenyeret, télire fát, gyertyát, sót, stb. A feleslegből vásárol új nyersanyagot, hogy tovább dolgozzék — a jövő országos vásárra. Hát bizony, ez szomorú kép. Kisiparosainknak 90 százalékát még inkább szegényíti az országos vásár, nemhogy gazdagítaná. Kisiparosainknak alig tíz százaléka élhet úgy a hogy. Miért? Ne kérdezze senki. Tudhatja mindenki. Igaz, hogy vannak önmagában levő okok is : az az altalános kapaszkodás, úrhatnámság, fényűzés, stb. mely még a szegény ember házáig is elhat. De nem igen lehet ott sokat fényüzösködni, a hol nincs semmi. Az említett országos vásárból hazajövő kisiparosnál is aligha a fényűzésben találjuk a szegénység okát. Az a vásnr az oka! Láthatja mindenki azokat a hosszú satrakat, melyekben idegen országok szemétdombjairól összeszedett csingilingik, sallangok, férczelmények, úgynevezett gyári munkák vannak. Ezeket vásárolja inkább a nép, mert ezek olcsóbbak is, de meg czifrábbak is. Hát miért is van akkor országos vásár a mi kisiparosainkra nézve ? g. Különfélék. A legelső magyar ember, a király, ötezer koronát adott a Vörösmarty szoborra. Regi dicsőségünk nagy dalnokának, a honfoglalás költőjének , Vörösmarty Mihalynak 1 szobrot állítanak a fővárosban. Október 29-én nagy értekezlet volt ez ügyben, s országos bizottsággá alakult át. Az ország elsőrendű emberei közül egész sor áll a mozgalom élén ; gróf Zichy Jenő azonnal felajált 500 koronát a szoborra, az egyetemi ifjúság 20 kor., Vajda Ödön apát 200 kor., s a katholikus kör 14 ezer koronát. E gyűlés óta máig már ezerekre megy a gyűlt összeg. Nyéken és megyéje fővárosában Székesfejérvárt, hol már van szobra, nagy lelkesedéssel készülnek deczember 1-ére, születésének 100-ik évfordulójára, ünnepet ülni. A társaskör tagjai november 3-án tartottak első szavaló összejövetelöket a kör helyiségében. Cs. Péterffy József a nemzeti történelemből a tömösi—thermopylei szorosról tartott igen értékes felolvasást. Jády Károly ügyes szavalással adott elő egy kaczagtató monologot Dr. Halász Vilmos szabad előadasban mondotta el sok érdekes emlékét. Az estélyeket Zaborszky József háznagy vezeti. A jövő összejövetelt Vörösmarty emlékünnepélye czímen tartjak meg, hova szívesen látja a kör a tagok baratjait és csaladtagjait is. A szereplőket a jövő számban közöljük. A vakok művészete. A budapesti vakok intézetéből kikerült ifjak egyesületet alkotnak, a «Vakok egyesületét*. Tizen egy kitűnő ze nekart alkotnak. Az egyesület igazgatósága körutat engedélyezett e művészi karnak, hogy sajátjok legyen, a mit hegedűjükkel szereznek. Kis-Czellből jöttek Zalaegerszegre, s nov. 2., 3. és 4-én a Bárány-vendéglőben adtak bő- és tartalmas műsort. Örömmel jegyezzük föl, hogy közönségünk hálás volt. Teljesen megtöltötte a termeket mind a háromszor, s méltányolta a szerencsétlen világtalanok művészetét. Legkiválóbb köztük Braun úr, ki az úgynevezett «csellón» játszik és síri csend van ilyenkor. A karnak szép természetutánzó darabja a «Verebek a háztetőn* czímű. Zalaegerszegről N,Kanizsára mentek. Javulás. Azt mondják, s lehet igaz is, hogy az ország városai között Zalaegerszegen van a legmagasabb pótadó. Az 1901. évi költségvetés szerint 2.8 százalékkal javulni fog. Bármilyen aprán is, csak mindegyre szálldogáljon hát az a hunezfut pótadó! Egészségügy. Rauschel Géza paloznai korcsmárosnak a mészárszékje tele volt rothadó rondasággal, s a csendőrség feljelentette a tapolczai szolgabiróságnak. Milyen ritkaság !