Székely László: Emlékezés Mikes János gróf szombathelyi megyéspüspökről - A Magyar Nyugat Történeti Kiskönyvtára 11. (Vasszilvágy, 2009)

Emlékezés Mikes János gróf szombathelyi megyéspüspökről

Háborús évek a szombathelyi püspöki iskola szép, nagy épülete. A gyer­mekek a szemináriumba jártak iskolába, zsibongásukkal zavarták a papnövelde csendjét. A kispap-létszám félelmetesen apadt évről évre. Nem csoda, hiszen az ifjúság színe-java, sokszor siettetett hadi matúrával, bevonult katonának. Az itthon maradt kispa­­pok sem tanulhattak rendesen, felváltva ápolták a betege­ket a hadikórházban, illetve a hadikórházakban. A háború vége felé kénytelen volt a püspök „kis szemináriumot” lé­tesíteni, V—VIII. gimnazistákat fölvenni kispapoknak. Három vonalon mégis alkalmat adott épp a háború az agilis püspöknek a tevékenységre. Mindjárt a háború elején hadikórháznak ajánlotta fel a répceszentgyörgyi kastélyát, helyesebben annak melléképü­leteit. Ötven katonát tudott befogadni ez a szükségkórház. Hozzá még a nagylelkű püspök saját költségén gondosko­dott a betegek ellátásáról. Kötözőszert, gyógyszereket kért csupán a Vöröskereszttől, és egy ápolónőt. Különben a püs­pök édesanyja, nővére, két unokahúga vállalkozott a bete­gek ápolására a szentgyörgyi falusi asszonyok közreműködé­sével. Két szombathelyi kispap is be volt osztva a sebesültek gondozására. Mindjárt kezdetben 240 darab fehérneműt juttattak a hiányosan felszerelt katonáknak, a szomszéd Hegyfaluból 80 darab inget küldött számukra gróf Széche­nyi Gáborné18. Persze akkor tele volt a levegő optimizmussal, a hábo­rú gyors befejezését váró bizakodással. Annyi ember ellá­tását talán csak ebben a bizakodó lelkületben lehetett el­vállalni. Két év múlva kénytelen volt a püspök visszakoz- 178 178 Szentgyörgyi Horváth Felicia (1838—1920) 99

Next

/
Thumbnails
Contents