Székely László: Emlékezés Mikes János gróf szombathelyi megyéspüspökről - A Magyar Nyugat Történeti Kiskönyvtára 11. (Vasszilvágy, 2009)

Emlékezés Mikes János gróf szombathelyi megyéspüspökről

Az első püspöki évek

visszavágással: üljön fel rá Méltóságod, akkor sem port, sem bűzt nem érez, csak azt, hogy előbbre viszi.

Hiba volna az egyházmegye hivatalos lapjának száz százalékig elhinni, hogy az új püspök iránt senki semmi mást nem érzett, csak kritikátlan, rajongó lelkesedést. Ilyen népszerűségnek püspökök általában csak haláluk után örvendhetnek. Beszéltem öregebb pappal, aki elég rosszul magyarázta félre a püspök bemutatkozó beszédének azt a mondatát, amely pedig oly szépen és világosan fejtette ki, hogy idegen volta csak előnyös lesz, mert nem ismeri és nem is keresi a múlt hibáit. „Ennek a múlt érdemei nem számítanak” — mondta dohogva. Igazságérzetében érezte sértve magát, mert nem az ő kiszemeltje kapott kinevezést a káptalanba.

Hallottam burgenlandi plébánosról is, aki aligha csupa tiszteletből, egyik kutyáját Mikesnek, a másikat Bódénak nevezte el. Boda haragudott, Mikes püspök felkacagott, mikor az esetről értesült. Lám, ilyen más, ha valakinek humora van, fűzte az anekdotához Kincs István176. (Hogy Boda kanonoknak volt-e humora, az már nem tartozik ide.)

1917-ben meghalt a veszprémi püspök: br. Hornig Károly bíboros. Mikes elment a szomszéd egyházmegye főpásztorának temetésére, s utána nagy érdeklődéssel járta végig a palota termeit, híres lakberendező érzékével mindjárt észrevételeket tett: mit hogyan kellene átrendezni, mit kiselejtezni. A papok ebből hamar következtettek arra, hogy esélyes a veszprémi püspökségre.

176 Kincs István (1867-1942): 1891-ben szentelték pappá. Káplán, majd később plébános Kőszegen 1895-1929 között. A kőszegi tanítóképző igazgatója 1899-1917 között. Pápai prelátus, címzetes apát, a Szent István Akadémia rendes tagja volt. Prózaíróként számos könyvet publikált.

97