Székely László: Emlékezés Mikes János gróf szombathelyi megyéspüspökről - A Magyar Nyugat Történeti Kiskönyvtára 11. (Vasszilvágy, 2009)

Emlékezés Mikes János gróf szombathelyi megyéspüspökről

Az anyai ősök

1805—1874, Schaffhauser Industrieller, Mitbegründer der Schweizerischen Waggonfabrik, Erbauer des Moserdammes (H. Moser, schafßoauseni nagyiparos, a svájci vagongyár társalapítója, a Moser-gátmü építője).

Pfaff életrajzának elején látható Moser Henrik képe. „Igen, ez Mikes!” - mondta valaki egyszerre az arckép láttán, holott nem mondható, hogy az arcvonásaik egyeznének. Talán azokban is van hasonlatosság, de nyaka tartásában, nem hetyke, mégis magabiztos nézésében, feje alkatában, erős akaratot mutató áliában biztosan.

Az életrajzból megtudjuk, hogy Moser olyan családból született (1805-ben), amelyben az órás mesterség apáról fiúra szállt. Atyja, Eberhardt Moser éppúgy az órás mesterséget folytatta, mint elődei. Ő hozzá „városi órás” volt, városbíró, kantoni tanácstag, tehát tekintélyes polgár. 1760- ban született, egy aranyműves leányát vette feleségül, Anna Dorothea Müllert; mindketten ev. reformátusok voltak. Tizenkét gyermekük közül Heinrich volt a legfiatalabb.

Heinrich a hat elemi osztály után a gimnázium két osztályát is kijárta. Utána atyja mellett három és fél évig tanulta az ősi mesterséget. A kis inas dolga volt felhúzni a toronyórákat városszerte, hetenként egyszer.

Inasévei után Locle-ba ment, hogy ott tanuljon tovább. Mestere drága pénzen adta volna el egy mesterfogásának titkát, de a szemfüles segéd tükörből kileste. Roppant energiával dolgozott, napi 14—18 órát is munkálkodott, takarékosan, szegényen élt. Ügy látszik az ifjú Mosernek volt nevezetes találmánya, hogy kemény követ kell helyezni az óraszerkezet kerekei közé. Nagy tudásvágy, szívós akaraterő, Istenben bízó lelkűiét, mély jámborság jellemezték már akkor. Hamarosan ki is tűnt még a híres

23