Kapiller Ferenc: „Szeretetből szenvedni” Kováts Ferenc gencsapáti káplán életáldozata - A Magyar Nyugat Történeti Kiskönyvtára 7. (Vasszilvágy, 2007)

HARMADIK RÉSZ

„Szeretetbóí szenvedni

diktatúra legnagyobb hibája az volt, hogy híveivel nem volt elég demokratikus, az ellenségeivel szemben viszont nem volt elég diktatórikus. ’6 Az állítás második része nem igaz, de üzenetnek egyértelmű: az év vége korán sötétedő napjaiban és hosszú éjszakáiban újra megjelent a lánctalpas hatalom. A magyar történelem legnagyobb politikai megtorlása következett, amelyben újult erővel folytatódott a vallásosság üldözése, az egyházak zaklatása. E régiúj vallásüldözés — a felvilágosodás harcos ateizmusát tekintve őseszméjének — a dekrisztianizáció beteljesítését vállalta Marosán Györggyel az élén, aki ‘57-ben Szombathelyen is járt, s a Brenner Parkban gyűlölettől tajtékzó beszédében a papok ellen tüzelte embereit.’7

Az ÁVH megszüntetése után a politikai ügyek nyomozása a rendőrség politikai nyomozó osztályainak hatáskörébe került. A megszervezett osztályokhoz egyszerűen átigazolták a régi gárda tagjait, akik aztán — 1962-ig - a piszkos munkát el is végezték. így jött át Zalából jónéhány hírhedt ávós Vas megyébe, akik veszélyes osztályellenségként ismerték idős Kováts Ferencet és családját. (Pl.: a tófeji származású Tóth/Klamerusz Béla százados és az egervári cselédfiú, Gál Ferenc százados, aki 1948-ban az ÁVH kihallgató tisztje volt a „sztrájkszervező” tanítóképzősök ügyében.)

1957 márciusában a pufajkások — a MUK-tól tartva vagy ennek ürügyén - több papof's elhurcoltak a Püspökvárból s máshonnan. Néhány káplán is „kiemelt bánásmódban” részesült: a pufajkás hatalom brutalitását közvetlenül tapasztalhatta meg - a névsor nem teljes - Hencz József (Bűnei), Varga Imre (a „tüzér”), a meggyilkolt Brenner János, majd Kovács Imre és Kováts Ferenc.

73