Kapiller Ferenc: „Szeretetből szenvedni” Kováts Ferenc gencsapáti káplán életáldozata - A Magyar Nyugat Történeti Kiskönyvtára 7. (Vasszilvágy, 2007)

MÁSODIK RÉSZ

Kapiller Ferenc

folyásolta. Vasárnapjai annyira túlzsúfoltak, hogy breviáriumát éjjel végzi; — annyi ideje sincs, hogy az emberekkel szóba állhatna. S ezt a sérelmet emlegetik is.

Okulásul írom, hogy utódom semmi körülmények közt ne vállalja ezt a nagyon is súlyos és odiosus munust. “ (szept. vége?)

Az előítéletek terhét is cipelve, testi-lelki nehézségekkel indult papi szolgálata. A hívek azonban hamar fölismerték benne az önmagával szemben szigorú, hivatásának élő, nagyszívű, tiszta jellemű embert.

A gencsi Szent Jakabtemplom és a hivatal napi teendőit ketten közösen vállalták, az apáti falurész Szent István-templomáért és híveiért ő volt a felelős. Szeptember végén a Megyei Tanács Oktatási Osztálya megbízta az általános iskolák hitoktatói munkájával, tanulócsoportonként heti két órában. A megbízatás a törvénynek megfelelő volt, ám a hatóság, sokszor a legdurvább módszereket alkalmazva, nagy erőket mozgósított annak érdekében, hogy a törvény csak holt betű maradjon; - ekkor indult meg a hittan-lemorzsolódás. Varjas Győző kanonok szerint, aki 1955-től hitoktatási felügyelő volt, Gencsapátiban ’’Feri mentette meg a hitoktatást”. Nem a naivitás mondatta vele Mindenszentek napján a szülőket buzdító-bátorító szavakat: „Ma már a nép uralkodik, a mi népünk pedig akarja gyermekei vallásos nevelését. — Adjatok példát annak gyakorlásában. ”(1956. nov. 1.)

60