Kapiller Ferenc: „Szeretetből szenvedni” Kováts Ferenc gencsapáti káplán életáldozata - A Magyar Nyugat Történeti Kiskönyvtára 7. (Vasszilvágy, 2007)
MÁSODIK RÉSZ
Kapiller Ferenc felavatták zászlósnak, s pár hetes hajmáskéri keményebb kiképzést követően társaival együtt kidobták a frontra. Többrendbeli fogságba esés, szökés, majd kiképzőtiszti és állomásparancsnoki beosztás után otthagyva a katonaságot, már mint egyetemista jelentkezett a pálos rendbe 1947-ben. A budai Sziklakápolnában Vezér Ferenc, a későbbi pálos-pörben elítélt és kivégzett atya fogadta és indította útjára. Elszenvedő részese volt a szerzetesek ‘50- ben történő internálásának; ‘51-ben az ablakon menekülve úszta meg a „begyűjtést”. Két év bányamunka, egy év további hányattatás után került Győrbe. A pálosok nagy része börtönben volt ekkor; ő a kevesek egyike, akik továbbvitték a pálos gondolatot a világban. „Pálos Péter” körül kis csoport alakult a szemináriumban azokból, akik többet akartak tudni a rendről. így jelentkezett Ferenc is.’6 Heti egy alkalommal jöttek össze - ez volt a „pálos nap” -, s ekkor kizárólag rendi dolgokról esett szó. A rend múltjáról-jelenéről,’' a szabályzatról, imádságról, a szemlélődő életről, s arról, hogy ebből mit lehet megélni a szemináriumban. Ferenc érdeklődése, vonzódása a rendhez nyilvánvaló következménye mindannak, amit eddig megtudtunk róla. Könnyen fölfedezhette a rokon mélységeket a rend szelleme és az ő „belső története” között. A pálos lelkiség főbb vonásai: Szűz Mária, Magyarország Nagyasszonya tisztelete; a magány, a csend keresése, kontempláció; vezeklés, engesztelés, böjt; magyarság-gondolat; az őrangyalok kultuszai!); a Szent Vér tisztelete. Hozzátartozott a szerzetesi élet mindennapjaihoz a „közös üdvös ostorozás” — az 50. Miserere zsoltár imádkozásával —, amely azonban inkább alázatossági gyakorlat volt, mint a test sanyargatása. Külön 44