Kapiller Ferenc: „Szeretetből szenvedni” Kováts Ferenc gencsapáti káplán életáldozata - A Magyar Nyugat Történeti Kiskönyvtára 7. (Vasszilvágy, 2007)

ELSŐ RÉSZ

Kapiller Ferenc

jutott lelki fejlődésében Ferenc, azt visszafogottságában is döbbenetes erővel mutatják az öt-hat évvel későbbi vallomások. Az utolsó szemináriumi tanév elejéről való ez a néhány mondat: „Kérem a szenvedni tudás kegyelmét Érette, hogy engesztelhessem Szentséges Szívét. Kérem, hogy minden apróságban meglássam az 0 keresztjét. A lelki szárazságbajt is! Engesztelésiéi vállaljam! ”(1955. nov. 12.)

Ordinációjára készülve jegyzi le a következőket: „A Jóisten megvonja egy időre kegyelmeinek bő áradását. Szeretetének jele. így akar megedzeni, megacélozni. Fájdalmas, de ha Érette viselem, érdemszerző. Ezzel is keresztre feszít, s a Keresztrefeszítetthez leszek hasonlóbbá. Vajon nem méltóbb előkészület-e ez a papszentelésre és az újmisére Örök Főpapunkhoz, Jézushoz, a Salvator Crucifixushoz? Uram, nem akarom, hogy csak egyetlen tiltakozó szavam, gondolatom is legyen! Accepto in crucem!”17 (1956. ápr. 13.)

Ezen az úton haladva a kezdetektől az utolsó napokig Mária, az Istenszülő volt erős támasza. A Szűz rajongó tiszteletét a szülői házból hozta magával,18 amely találkozott a szeminárium Máriás lelkületével: „per Mariam ad Jesum”. A Mária-kultusznak politikai vetülete is volt: Kalamár Ernő — a kisszeminaristák spirituálisa, a „nagyok” prefektusa — megeskette az egyik évfolyamot: Mária Szent Szívének ajánlották fel magukat, s megfogadták, hogy a kommunizmussal nem egyezkednek.1'1

Az összeszedettségi napokat sem hagyta érintetlenül az „aktuálpolitika”, de a megőrzött dokumentumok azt mutatják, hogy a politikai utalások nem váltak öncélúvá, és nem rombolták a belső épülést szolgáló szándékot. Egy 1950-es, húsvét előtti lelkigyakorlatból idézünk: „A lelkiélet ne a sátán elleni küzdelem, hanem Isten-közelítés legyen.

26