Kapiller Ferenc: „Szeretetből szenvedni” Kováts Ferenc gencsapáti káplán életáldozata - A Magyar Nyugat Történeti Kiskönyvtára 7. (Vasszilvágy, 2007)
ELSŐ RÉSZ
Kap Hier Ferenc képzett” újságírók hadát. Hazugságra és megfélemlítésre építő módszerük tanulmányozható azon is, ahogy egy zalai iskolai „botrányt” országos üggyé emeltek, s a „dolgozó nép védelmében” megtoroltak: 1948 őszén az egerszegi Zárdából államosított tanítóképzőben - koncepciós forgatókönyv alapján — diáktiltakozást provokált ki az új tanári kar vezetésed Az iskola fegyelmi bizottsága tíz tanulóval szemben súlyos ítéletet hozott: három tanulót kitiltottak a zalaegerszegi Állami Tanítóképzőből; három tanulót kizártak az összes líceumból; négynek az ügyét felterjesztették a miniszterhez azzal a javaslattal, hogy a legsúlyosabb iskolai fegyelmi büntetést alkalmazza velük szemben. November 8-i határozatával Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter négyüket az ország összes középiskolájából örökre kizárta.6 Az ÁVO-n történt kihallgatásnak, fegyelmi tárgyalásnak s a kemény ítéleteknek - a tények alapján és az érintettek egybehangzó állítása szerint — semmi közük nem volt az iskolai (ür)ügyhöz. Egyértelműen ezt bizonyítja Kováts Anna esete, aki a legsúlyosabban büntetett négy diáklány egyike volt. Az ő visszaemlékezésének utolsó mondatait idézzük: ,A vallatok nagyon gorombák voltak. Az egyik, talán Gál nevű, megállt előttem, mint egy Gólem, szétvetett lábakkal, kezében tőrrel vagy ilyesmivel hadonászva. Egyik kezét csapkodta a tőrrel, és azt ordította: el fogjuk taposni, mint egy férget, az apjával együtt!” Ilyen és ehhez hasonló „fordulatokat” hozott a „folyamatos felszabadulás” betetőzője, az 1948-as év — s ami utána következett. Nyilvánvalóvá vált — nem csak a sokat tapasztalt politikusok számára — a hatalom szándéka, s az is, hogy akaratának bármi módon, könyörtelenül érvényt szerez. Ebben a szorító kényszerhelyzetben kellett megtalálni a Kováts családban is a legjobb megoldást a gyerekek sorsának alakítására - mintegy 18
