Kapiller Ferenc: „Szeretetből szenvedni” Kováts Ferenc gencsapáti káplán életáldozata - A Magyar Nyugat Történeti Kiskönyvtára 7. (Vasszilvágy, 2007)
ELSŐ RÉSZ
Kapiller Ferenc tiszta vizű kerekeskút itatóval. Az életes hangulatnak külön színt adott a tucatnyi galamb. A több tagban elterülő birtok legkedvesebb és legbecsesebb része a Gógánhegyen volt: a mintegy hat holdnyi területen szántó, gyümölcsös és szőlő - szintén pajtával, istállóval és a század elején, a családi házzal közel egy időben épült hajlékkal; benne konyha, szoba, présház, alatta borospince. A kocsis és a béres egész évi kemény munkája mellett a családtagok is megtapasztalhatták a verejtékes munka fáradalmait és az aratás, betakarítás jutalmát, áldását. A napszámosokkal együtt, közösen végezték a szőlőművelést tavasztól őszig, szigorúan betartva a munkamegosztás régi hagyományát: a metszés, permetezés és a borkészítés a férfiak kiváltsága volt. Végül együtt örültek a három-négy napig tartó, gesztenyesütéses szüret ünnepének. A családtagok mondják, hogy Ferkó értett igazán a szőlőhöz. „Idesapjától” ő tanulta meg legjobban a metszést, amivel káplán korában nagy tekintélye lett néhány bizalmatlan és az Isten szavára kevéssé nyitott gencsi híve előtt is. A békeidők utolsó éveiben kezdte meg iskoláit a három nagyobb Kováts gyerek. A Jókai utcai Állami Elemi Népiskolát, ahová néhány évig jártak, a háború alatt hadikórháznak rendezték be. A Jókai utcához kötődik a kis Ferkó talán legelső mélyen megrázó élménye: 1938 novemberében Horthy kassai bevonulásának örülve, az iskolában háromféle színben (piros, fehér, zöld) jelvényeket lehetett venni. Ferkó nem kapott, de talált egy jelvényt az udvaron, s büszkén hordta ruhája hajtókáján kitűzve. Egy nagyobb diák, aki elveszthette a sajátját, azt állította, hogy valaki lelopta a ruhájáról az övét. A tanító úr Ferkót gyanúsította, s tolvajnak, hazugnak nevezve megszégyenítette 16
