Kapiller Ferenc: „Szeretetből szenvedni” Kováts Ferenc gencsapáti káplán életáldozata - A Magyar Nyugat Történeti Kiskönyvtára 7. (Vasszilvágy, 2007)
ELSŐ RÉSZ
Kapiller Ferenc magyarok — persze csak egymás közt — a »legvörösebb« magyar régiónak.” Az „osztályidegen, kulák, klerikális” családfő nemkívánatos személy lett már a koalíciós időktől — mint kisgazda-, majd Barankovics-párti képviselő, illetve mint Mindszenty politikai terveinek egyik lehetséges szereplője.’ A családfő üldöztetése „átszármazott” a gyerekekre is. Az édesanya — leánynevén Herold Gizella — a politikától távol, nem szólva bele a „férfiak dolgába”, gondoskodott a népes család hétköznapjainak nyugalmáról; csendes hősiességgel szolgálta az életet. Kováts Ferenc 1932. május 24-én született, István és Anna után a család harmadik gyermekeként. (Öt követte Mária, József - aki csak néhány órát élt —, majd Erzsébet és László.) Nehéz szülés volt; az orvos4 szerint „nem akart világra jönni”. Nővére és közte mindössze tizenöt hónap volt, de nemcsak korban álltak közel egymáshoz. Lelki alkatuk rokonsága az igazi magyarázat az egymás iránt való erős ragaszkodásukra. Kézen fogva, a másikat féltve mentek az óvodába; s negyed évszázad múltán Anna nővére az, aki az utolsó hetekben kitart mellette, s együtt imádkozzék a rózsafüzért. A család anyagi létét, a megélhetést a jól beállított gazdaság jelentette. Az Óla utca 14. szám alatt, a két lakóépület tágas udvarán és kertjében megvolt minden, ami a paraszti gazdálkodásban kellett: istálló, ólak és baromfiudvar; faragóműhely, magtár, pajta és kocsiszín; gyümölcstároló, pince és hatalmas padlásfelületek. Az udvar végében 14
