Kapiller Ferenc: „Szeretetből szenvedni” Kováts Ferenc gencsapáti káplán életáldozata - A Magyar Nyugat Történeti Kiskönyvtára 7. (Vasszilvágy, 2007)

ELSŐ RÉSZ

„Szere tétből szenvedni"

sét és gazdálkodása eredményességét. A földhöz és az állatokhoz való ragaszkodásával, szakmai tudásával, a munka megbecsülésével és szeretetével, ugyanakkor olvasottságával, állandó önművelésével szinte a Németh László-i „kapások” ideálképének megvalósulását nyújtotta. Kemény tartás, szigorú erkölcsiség jellemezte, emellett nyíltság és egészséges humor. Napját régi magyar szokás szerint ”a Jézus nevében” kezdte, és „Istennek hálá”-val fejezte be. Munkáját Istent szolgáló tevékenységnek tudta; a búzatábla vagy a szőlőhegy fölött lebegő pacsirta énekét a teremtés dicséretének hallotta. Igaz ember volt.

Aktívan részt vett a helyi egyházi életben: a főplébánián — Pehm (később:

Mindszenty) József idejében — hosszú évekig egyházközségi képviselőtag volt. A 40-es években, amikor az ólai ferences templom plébániatemplom lett, dr. Farkas Béla OTI főorvost választották meg a város második egyházközsége élére, aki mint a hatalomtól függő tisztviselő, az 50-es évek elején megválni kényszerült egyházközségi tisztségétől. A képviselőtestület elnökeként utóda így lett Kováts Ferenc, mint állami bért nem kapó parasztember. Nagyon jó viszonyban volt a ferencesekkel és a világi papokkal/ Jól ismer