Magyar Katonaujság, 1942 (5. évfolyam, 4-28. szám)
1942-05-29 / 22. szám
4. OLDAL MAGYAR KATONAUJSÁG 1942 MÄJUS 29. Az utász rohamcsapatok jelentősége A technika fejlődése a harcos csapatok mellé szükségessé tette a műszaki csapatok számának emelését is. A mai harcban egyetlen fegyvernem sem nélkülözheti a technika segítségét, amelynek eszközeit a műszaki csapat szolgálja ki. Minél korszerűbben szervezett a hadsereg, annál nagyobb szüksége van műszaki csapatokra. De ezeknek a műszaki csapatoknak utász része ma már nemcsak útat, hidat, vagy vasútat épít, nemcsak a folyókon hajóztatja át a harcos csapatokat, hanem maga is döntő részt kér a harcokból és teljes értékű harcos csapattá vált, Az utász rohamcsapatokat ott találjuk a harc legelső vonalaiban, az erődök leküzdésénél, aknamezők felszedésénél, de ők hozzák rendbe a felrobbantott hidakat, vasútakat csakúgy, mint ahogy kezelik a lángszórókat, vagy a rohamcsónakokat! A technikai eszközök nagy száma jelentősen megváltoztatta a harc képét. Puszta ököllel nekimenni nem lehet, technikai eszközöket kell azokkal szembeállítani. De ezeket a technikai eszközöket olyan csapatnak kell adni, mely képes azokat harcfeladatok megoldásával egyidejűleg kihasználni! Ezek pedig az utász rohamcsapatok. Ezeket az alakulatokat különleges felszereléssel, tűzerős fegyverekkel szerelik fel. A műszaki feladatok végrehajtásán kívül roham kiképzést is kapnak, hogy bármely gyalogos feladat végrehajtására is képesítettek legyenek. Az erődövek áttörését ők végzik, a gyalogság az általuk ütött résen hatol be és azt kibővítve tör előre. A hidak megszerzése. A már meglévő hidak épségben való megszerzése igen fontos feladat. Ejtőernyős vadászokon kívül elsősorban utász rohamcsapatok feladata ez a nagy önfeláldozást és rátermettséget igénylő művelet. Sokszor a már égő gyujtózsinórt kell elvágni! Csak hajszálnyi késedelem és a híd az utászokkal együtt a levegőbe repül! Ha a híd már nincs meg, vagy talán egyáltalán nem is volt: a folyókon való átkelést ki kell erőszakolni. Itt ismét az utász rohamcsapatoknak jutt fontos szerep. Nincs hosszadalmas tanácskozás, várakozás, gyorsan kell a folyón átjutni, hogy az ellenség ne használhassa fel a várakozási időt ellencselekményekre. Rendszerint rohamcsónakkal (magyar találmány!), vagy tömlős gumicsónakokkal történik az első rohamcsapatok átjutása a folyó túlpartjára. A gyalogság és páncélosok tűzfegyverei szaporán lövik a túlpart ellenséges gépeit, ezalatt törnek előre a merész rohamutászok! Tiszt parancsnoksága alatt pár válogatott ember géppisztolyokkal és géppuskával elfoglalják a szemben lévő ellenséges fészkeket, hogy megnyissák a zöm áthaj ózására az útat. A gyorsan forduló rohamcsónakok újabb meg újabb utász rohamosztagokat visznek a túlpartra! Működésbe lép félelmetes fegyverük: a lángszóró, ez azután kipörköl minden ellenállást! A fedezékek mögé kézigránátokat hajítanak, ha erőd is van a túl-Olasz lángszórós utászok támadása. parton: robbantják annak lőréseit! Az innenső partra beérkező pontonokból kompot készítenek az utászok és egy-kettőre túlpartra szállítják a beérkezett páncélosokat, kik rögtön az ellenség után indulnak, hogy azoknak pillanatig sem legyen idejük valahol megkapaszkodni! Gépvontatású hadihídoszlopok érkeznek: megkezdődik a hídépítés! Ezen már minden nehézsúlyú jármű is átkelhet, a gyalogság és a kerékpárosok részére keskeny bürü épül közvetlenül mellette. Szakadatlanul folyik a túlsó partra való átkelés, a rohamutászok tették ezt lehetővé! A páncélos csapatoknál páncélos-utászok nyernek beosztást, ők kezelik a különleges (lángszórós, ködösítő, stb.) harckocsikat, illetve ők távolítják el a páncélosok elé rakott aknazárt. A páncélvonat előtti hajtányon is páncélos utászok sietnek, hogy egyrészt a robbantásra szerelt hidakat, alagutakat, pályaudvarbejáratokat épségben birtokbavegyék, másrészt felderítsék a vasútpálya állapotát. Közben gyakran kerülnek közelharcba is! Rohamutászok a bolsevista állások előtt. Erdei- és helységharcban gyakran kerül sor harcos utászok bevetésére. Rámenős szellemük, harcikedvük ezeket a feladatokat is mindig megoldja. Sokoldalú kiképzésükkel, eddigi teljesítményeikkel a haderő fontos részét alkotják és méltán szolgáltak rá a rohamutász névre!... A hadijelentésekben nap-nap után hallhatunk hírt kiváló teljesítményeikről; a német rohamutászoknak méltó társa lett a magyar műszaki csapat! Sokoldalú feladatkör. Az utászcsapat áldozatvállaló, sokoldalú fegy vernem. Ha keit: korszerű műszaki felszerelésével a gyalogsággal együtt harcol az első vonalban, de ha a helyzet úgy kívánja: merészen a gyalogság elé is tör! iNémelyik falut, vagy várost úgy megszállja az ellenség, hogy jóformán minden ház egy-egy ellenálló erőd. Csupán a testi erőben, vagy a nagyobb létszámban bízva, ide behatolni: vakmerőség lenne, mert a technikai fölényben lévő védő megsemmisítené a támadót! Ilyenkor is fontos szerephez jutnak a rohamutászok! A városok bejáratait megtisztítják az aknamezőktől, fegyvereikkel utat törnek maguknak egyik alkalmas utcában és sietnek a falu vagy város túlsó szegélyéig, hogy a visszavonulás útját elvágják! Egyetlen ellenség sem menekülhet az egérfogóból! Kézigránátharc, lángszóróval való gyújtás, házrobbantás: még a legvakmerőbb ellenséget is megadásra kényszeríti, mert a lángszóróból 30—40 méter távolságra többezer fokos, izzó tűzsugár csap ki, felégetve mindent és megolvasztva még a vasat is! Egymásután hatolnak be a válogatott rohamosztagok, közös terv szerint folyik a helységekben az utcai harc! Élen találjuk a rohamutászokat, akik nagy műszaki felkészültségük mellé igazi harcos szellemet hoznak, hogy a gyalogságot a lehetőségekhez képest tehermentesítsék a műszaki tudást is követelő feladatoktól. * A harcnak alig van olyan pillanata, amikor ne volna szükség az utász rohamcsapatokra. Ők ott is vannak és segítenek. A hadikitüntetések jelentős százaléka jut utászoknak, — méltán meg is érdemlik! Korszerű, kiváló felszerelésüknek igazi értéket az egész embert kívánó rohamutászok adnak! (t. 1.) öí (íojtv&dsdg, ííaKCCie&ek Hiányai fa&y.ainv.éd&(!&tn&&i átkait Móniig. fnegiemmCóítéje 1941 szeptember 8-án a késő esti órákban a kerékpáros zászlóalj egyik százada hatnapos harc után a Dnyeper menti Majorowlca községnél a folyambiztosítást átveszi. Vak sötétségben, vezetőkkel indulnak a tábori őrsök, hogy a már erősen kimerült védőinket felváltsák. Kétszeres figyelemre van tehát szükség. Eddig minden éjszaka, a holdvilág ellenére, az oroszok több helyen megkísérelték az átkelést, de partot érni csak néha tudtak. Majorowka község déli szegélyén Felker László tizedes vette át a biztosítást rajával. A község bírája a segítségét kérte. Elmondta, hogy mielőtt az oroszok visszavonultak, megbízták, hogy éjjel fényjelzéssel, nappal kendőlobogtatással jelezze, hol, mennyi az őket üldöző ellenség száma. A megbízásnak nem tett eleget, s két nappal ezelőtt egy orosz fogolytól hallotta, hogy a túlsó parton halálra ítélték, - s minden eszközzel meg fogják kísérelni a kivégzést. A tábori őrs fokozott éberséggel figyelt tehát. Látni még két lépésre sem lehet. Múlik az idő. Éjfél körül északról, nagyobb távolságról, tüzet hallani. Ettől eltekintve, csöndes és eseménytelen az éjszaka. Lassan, de mégis megérkezik a várvavárt hajnal. Köd fekszik a folyóra. Hirtelen! a rajparancsnok 6—-8 oroszt vesz észre, amint golyószórójukkal tüzelőállásba indulnak. Nem volt sok idő a gondolkodásra. Felker tizedes torkából csak egy szó szakadt ki: Roham!.! Mindent elsöprő rohanást láthatott az orosz. Nem is gondolt harcra. Futott, ki merre látott. A ködben hamar eltűntek), s mire a rajparancsnok megtalálta a kis öblöt, ahol csónakjaikkal kikötöttek, már hűlt helyüket találta. Volt zsákmány is. Ott maradt az orosz golyószóró. Átlőtt fejű kezelője nem szólaltathatta meg többé. A füzesben két orosz katonát találtak, őket nem várták be, ész nélkül menekülő társaik. Remegtek a szerencsétlenek, mint a nyárfalevelek. Elmondották, hogy feladatuk a község bírójának kivégzése volt. Múltak a napok s a magyar katona vitézségének könyvébe a rajparancsnok még sokszor beáorta a nevét. Meg is kapta a bronz vitézségi érmet. OLASZ CSAPATOK BALKÁNI TISZTOGATÓ AKCIÓJA. Armclini tábornok külön napiparancsban dicsérte meg egy Bcrgamo-hadosztály csapatait, amelyek most fejezték be a Balkánon egyes felkelő fészkek ellen hadműveleteiket. * ZSIDÓ VILÁGKONGRESSZUS AZ AMERIKAIAKÉRT. Chicagóban «hadiülés»-re gyűlt egybe a zsidó világkongresszus. Roosevelt elnök szerencsekívánatait küldte a kongresszusnak, tekintve, hogy annak célja: «közreműködni abban, hogy az Egyesült Államok megnyerjék a háborút». * AZ AMERIKAIAK NŐKET SOROZNAK. Washingtonban a szenátus törvényjavaslatot fogadott el ötvenezer főnyi női hadsereg létesítésére. A női önkénteseknek számolniok kell azzal, hogy tengerentúlra rendelik őket. * AMERIKAI LAPOK ÉS KATONAI SZAKÉRTŐK A GÁZHÁRORÜT KÖVETELIK. A Buenos Aires Herald Churchill legutóbbi beszédére hivatkozva a korlátlan mérgesgáz-háborút követeli a német nép ellen. A lap különösen Berlin gázzal való elárasztását reméli. Alden Wiatt ezredes, a Newyork Republic című folyóiratban a mérgesgáz használatáért száll síkra. Szerinte ez «eszményi dolog» az Egyesült Államok szempontjából. * A SZOVJET HADSEREG HANGULATA KÉTSÉGBEESETT. Sumakov Dimitrij szovjet hadnagy, a 457. vadászezred katonája a napokban szökött át a németekhez. Kijelentette, hogy a szovjet hadsereg hangulata kétségbeesett. A legénység rosszultáplált és idegei tönkrementek. Annyira gyengék, hogy már a fegyvereiket sem tudják vinni. AZ INDIAI NEMZETI TANÁCS szóvivője örömmel üdvözölte Gandhinak a «Harijan» című indiai újságban tett kijelentését, amelyben követelte, vonják vissza az angol csapatokat Indiából, mert egyedül az ő jelenlétük kényszeríti Japánt India elözötúésére.
