Magyar Katonaujság, 1942 (5. évfolyam, 4-28. szám)

1942-05-29 / 22. szám

4. OLDAL MAGYAR KATONAUJSÁG 1942 MÄJUS 29. Az utász rohamcsapatok jelentősége A technika fejlődése a harcos csapatok mellé szükségessé tette a műszaki csapatok szá­mának emelését is. A mai harcban egyetlen fegyvernem sem nélkülözheti a technika segít­ségét, amelynek eszközeit a műszaki csapat szolgálja ki. Minél korszerűbben szervezett a hadsereg, annál nagyobb szüksége van műszaki csapatokra. De ezeknek a műszaki csapatoknak utász része ma már nemcsak útat, hidat, vagy vasútat épít, nemcsak a folyókon hajóztatja át a harcos csapatokat, hanem maga is döntő részt kér a harcokból és teljes értékű harcos csa­pattá vált, Az utász rohamcsapatokat ott talál­juk a harc legelső vonalaiban, az erődök leküz­désénél, aknamezők felszedésénél, de ők hoz­zák rendbe a felrobbantott hidakat, vasútakat csakúgy, mint ahogy kezelik a lángszórókat, vagy a rohamcsónakokat! A technikai eszközök nagy száma jelentősen megváltoztatta a harc képét. Puszta ököllel neki­menni nem lehet, technikai eszközöket kell azok­kal szembeállítani. De ezeket a technikai eszközö­ket olyan csapatnak kell adni, mely képes azo­kat harcfeladatok megoldásával egyidejűleg ki­használni! Ezek pedig az utász rohamcsapatok. Ezeket az alakulatokat különleges felszerelés­sel, tűzerős fegyverekkel szerelik fel. A mű­szaki feladatok végrehajtásán kívül roham ki­képzést is kapnak, hogy bármely gyalogos fel­adat végrehajtására is képesítettek legyenek. Az erődövek áttörését ők végzik, a gyalogság az általuk ütött résen hatol be és azt kibővítve tör előre. A hidak megszerzése. A már meglévő hidak épségben való meg­szerzése igen fontos feladat. Ejtőernyős vadá­szokon kívül elsősorban utász rohamcsapatok feladata ez a nagy önfeláldozást és rátermett­séget igénylő művelet. Sokszor a már égő gyujtózsinórt kell elvágni! Csak hajszálnyi ké­sedelem és a híd az utászokkal együtt a leve­gőbe repül! Ha a híd már nincs meg, vagy ta­lán egyáltalán nem is volt: a folyókon való át­kelést ki kell erőszakolni. Itt ismét az utász rohamcsapatoknak jutt fontos szerep. Nincs hosszadalmas tanácskozás, várakozás, gyorsan kell a folyón átjutni, hogy az ellenség ne hasz­nálhassa fel a várakozási időt ellencselekmé­nyekre. Rendszerint rohamcsónakkal (magyar találmány!), vagy tömlős gumicsónakokkal tör­ténik az első rohamcsapatok átjutása a folyó túlpartjára. A gyalogság és páncélosok tűzfegyverei szaporán lövik a túlpart ellenséges gépeit, ez­alatt törnek előre a merész rohamutászok! Tiszt parancsnoksága alatt pár válogatott ember gép­pisztolyokkal és géppuskával elfoglalják a szem­ben lévő ellenséges fészkeket, hogy megnyissák a zöm áthaj ózására az útat. A gyorsan forduló rohamcsónakok újabb meg újabb utász roham­osztagokat visznek a túlpartra! Működésbe lép félelmetes fegyverük: a lángszóró, ez azután kipörköl minden ellenállást! A fedezékek mögé kézigránátokat hajítanak, ha erőd is van a túl-Olasz lángszórós utászok támadása. parton: robbantják annak lőréseit! Az innenső partra beérkező pontonokból kompot készíte­nek az utászok és egy-kettőre túlpartra szállít­ják a beérkezett páncélosokat, kik rögtön az ellenség után indulnak, hogy azoknak pillana­tig sem legyen idejük valahol megkapaszkodni! Gépvontatású hadihídoszlopok érkeznek: meg­kezdődik a hídépítés! Ezen már minden nehéz­súlyú jármű is átkelhet, a gyalogság és a ke­rékpárosok részére keskeny bürü épül közvet­lenül mellette. Szakadatlanul folyik a túlsó partra való átkelés, a rohamutászok tették ezt lehetővé! A páncélos csapatoknál páncélos-utászok nyernek beosztást, ők kezelik a különleges (lángszórós, ködösítő, stb.) harckocsikat, illetve ők távolítják el a páncélosok elé rakott akna­zárt. A páncélvonat előtti hajtányon is páncé­los utászok sietnek, hogy egyrészt a robban­tásra szerelt hidakat, alagutakat, pályaudvar­bejáratokat épségben birtokbavegyék, másrészt felderítsék a vasútpálya állapotát. Közben gyakran kerülnek közelharcba is! Rohamutászok a bolsevista állások előtt. Erdei- és helységharcban gyakran kerül sor harcos utászok bevetésére. Rámenős szelle­mük, harcikedvük ezeket a feladatokat is min­dig megoldja. Sokoldalú kiképzésükkel, eddigi teljesítményeikkel a haderő fontos részét al­kotják és méltán szolgáltak rá a rohamutász névre!... A hadijelentésekben nap-nap után hallhatunk hírt kiváló teljesítményeikről; a német rohamutászoknak méltó társa lett a ma­gyar műszaki csapat! Sokoldalú feladatkör. Az utászcsapat áldozatvállaló, sokoldalú fegy vernem. Ha keit: korszerű műszaki felszerelésé­vel a gyalogsággal együtt harcol az első vonalban, de ha a helyzet úgy kívánja: merészen a gya­logság elé is tör! iNémelyik falut, vagy várost úgy megszállja az ellenség, hogy jóformán min­den ház egy-egy ellenálló erőd. Csupán a testi erőben, vagy a nagyobb létszámban bízva, ide behatolni: vakmerőség lenne, mert a technikai fölényben lévő védő megsemmisítené a táma­dót! Ilyenkor is fontos szerephez jutnak a ro­hamutászok! A városok bejáratait megtisztít­ják az aknamezőktől, fegyvereikkel utat tör­nek maguknak egyik alkalmas utcában és siet­nek a falu vagy város túlsó szegélyéig, hogy a visszavonulás útját elvágják! Egyetlen ellenség sem menekülhet az egérfogóból! Kézigránát­harc, lángszóróval való gyújtás, házrobbantás: még a legvakmerőbb ellenséget is megadásra kényszeríti, mert a lángszóróból 30—40 méter távolságra többezer fokos, izzó tűzsugár csap ki, felégetve mindent és megolvasztva még a vasat is! Egymásután hatolnak be a válogatott rohamosztagok, közös terv szerint folyik a helységekben az utcai harc! Élen találjuk a rohamutászokat, akik nagy műszaki felkészült­ségük mellé igazi harcos szellemet hoznak, hogy a gyalogságot a lehetőségekhez képest teher­mentesítsék a műszaki tudást is követelő feladatoktól. * A harcnak alig van olyan pillanata, amikor ne volna szükség az utász rohamcsapatokra. Ők ott is vannak és segítenek. A hadikitüntetések jelentős százaléka jut utászoknak, — méltán meg is érdemlik! Korszerű, kiváló felszerelé­süknek igazi értéket az egész embert kívánó rohamutászok adnak! (t. 1.) öí (íojtv&dsdg, ííaKCCie&ek Hiányai fa&y.ainv.éd&(!&tn&&i átkait Móniig. fnegiemmCóítéje 1941 szeptember 8-án a késő esti órákban a kerékpáros zászlóalj egyik százada hatnapos harc után a Dnyeper menti Majorowlca községnél a folyambiztosítást átveszi. Vak sötétségben, vezetőkkel indulnak a tábori őrsök, hogy a már erősen kimerült védőinket fel­váltsák. Kétszeres figyelemre van tehát szükség. Eddig minden éjszaka, a holdvilág ellenére, az oro­szok több helyen megkísérelték az átkelést, de par­tot érni csak néha tudtak. Majorowka község déli szegélyén Felker László tizedes vette át a biztosítást rajával. A község bírája a segítségét kérte. Elmondta, hogy mi­előtt az oroszok visszavonultak, megbízták, hogy éjjel fényjelzéssel, nappal kendőlobogtatással je­lezze, hol, mennyi az őket üldöző ellenség száma. A megbízásnak nem tett eleget, s két nappal ez­előtt egy orosz fogolytól hallotta, hogy a túlsó parton halálra ítélték, - s minden eszközzel meg fogják kísérelni a kivégzést. A tábori őrs fokozott éberséggel figyelt tehát. Látni még két lépésre sem lehet. Múlik az idő. Éjfél körül északról, nagyobb távolságról, tüzet hallani. Ettől eltekintve, csöndes és eseménytelen az éjszaka. Lassan, de mégis megérkezik a várva­­várt hajnal. Köd fekszik a folyóra. Hirtelen! a raj­parancsnok 6—-8 oroszt vesz észre, amint golyó­­szórójukkal tüzelőállásba indulnak. Nem volt sok idő a gondolkodásra. Felker tizedes torkából csak egy szó szakadt ki: Roham!.! Mindent elsöprő rohanást láthatott az orosz. Nem is gondolt harcra. Futott, ki merre látott. A ködben hamar eltűntek), s mire a rajparancsnok megtalálta a kis öblöt, ahol csónakjaikkal kikötöt­tek, már hűlt helyüket találta. Volt zsákmány is. Ott maradt az orosz golyó­szóró. Átlőtt fejű kezelője nem szólaltathatta meg többé. A füzesben két orosz katonát találtak, őket nem várták be, ész nélkül menekülő társaik. Re­megtek a szerencsétlenek, mint a nyárfalevelek. Elmondották, hogy feladatuk a község bírójának kivégzése volt. Múltak a napok s a magyar katona vitézségé­nek könyvébe a rajparancsnok még sokszor beáorta a nevét. Meg is kapta a bronz vitézségi érmet. OLASZ CSAPATOK BALKÁNI TISZTOGATÓ AK­CIÓJA. Armclini tábornok külön napiparancsban di­csérte meg egy Bcrgamo-hadosztály csapatait, ame­lyek most fejezték be a Balkánon egyes felkelő fész­kek ellen hadműveleteiket. * ZSIDÓ VILÁGKONGRESSZUS AZ AMERI­KAIAKÉRT. Chicagóban «hadiülés»-re gyűlt egybe a zsidó világkongresszus. Roosevelt elnök szerencsekívána­­tait küldte a kongresszusnak, tekintve, hogy annak célja: «közreműködni abban, hogy az Egyesült Államok meg­nyerjék a háborút». * AZ AMERIKAIAK NŐKET SOROZNAK. Washing­tonban a szenátus törvényjavaslatot fogadott el öt­venezer főnyi női hadsereg létesítésére. A női önkén­teseknek számolniok kell azzal, hogy tengerentúlra rendelik őket. * AMERIKAI LAPOK ÉS KATONAI SZAKÉRTŐK A GÁZHÁRORÜT KÖVETELIK. A Buenos Aires Herald Churchill legutóbbi beszédére hivatkozva a korlátlan mérgesgáz-háborút követeli a német nép ellen. A lap különösen Berlin gázzal való elárasztását reméli. Al­­den Wiatt ezredes, a Newyork Republic című folyó­iratban a mérgesgáz használatáért száll síkra. Sze­rinte ez «eszményi dolog» az Egyesült Államok szem­pontjából. * A SZOVJET HADSEREG HANGULATA KÉTSÉG­­BEESETT. Sumakov Dimitrij szovjet hadnagy, a 457. vadászezred katonája a napokban szökött át a németek­hez. Kijelentette, hogy a szovjet hadsereg hangulata kétségbeesett. A legénység rosszultáplált és idegei tönkrementek. Annyira gyengék, hogy már a fegy­vereiket sem tudják vinni. AZ INDIAI NEMZETI TANÁCS szóvivője öröm­mel üdvözölte Gandhinak a «Harijan» című indiai újságban tett kijelentését, amelyben követelte, vonják vissza az angol csapatokat Indiából, mert egyedül az ő jelenlétük kényszeríti Japánt India elözötúésére.

Next

/
Thumbnails
Contents