Magyar Katonaujság, 1942 (5. évfolyam, 4-28. szám)
1942-04-18 / 16. szám
8. OLDAL MAGYAR KATONAUJSAG 1942 Április is. Felderítés heves harc árán A felderítőszol'gáláiban való kiváló rátermettségével, vállalkozókészségével és bátorságával tüntette ki magát a szovjetelleni hadjárat során Fekete Ottó liadapródőrmester, egyik jelderítő zászUraljunk szakaszparancsnoka. 1941 október 27-én azt a jxirancsot kapta, hogy felderítő osztagával derítse jel a Donee folyó közelében lévő Andrejcvka községet s egyúttal állapítsa meg, vájjon az ellenség milyen erőkkel védi a Savodynál lévő Donec-hidat, végül, hogy ez a híd milyen állapotban van. Feketé hadapródőrmester a hihetetlenül nehéz, jelázott terejren már a Donec-átjáróhoz közeledett, amikor ellenséges csoportok, mégpedig szovjet lovas és gyalogos jelderítőjárőrök támadták meg. Fekete hadapród, maroknyi osztaga élén, rendületlen szívvel szállt szembe támadóival. Heves tűzharc után nemcsak szétverte azokat, hanem Savody jelé előretörve megállapította, hogy az ellenség felrobbantotta a a hidat, s így az használhatatlan. Miután e feladatát elvégezte, Andrejevka község felderítésére indult. Ezt oly ügyességgel hajtotta végre, hogy a községben tartózkodó kisebb ellenséges utóvédet is meglepte és elfogta. Vakmerő csel. Zsigovits Imre tart. szakaszvezető, egyik gépkocsizó-lövészzászlóaljunk rajjmrancsnoka, öntevékeny, vakmerő és eredményében döntőhatású magatartásával tüntette ki magát a Donee előtt vívott harcokban. Százada 1941 október 21-re virradó éjszaluín rajtaütésre készült a Mecsebelovka községet megszállva tartó szovjet erők ellen. A meglepetésszerű támadást gondos felderítésnek kellett megelőznie, mert az ellenség c fontos támaszpontját harckocsi-árokkal, aknamezőkkel és más műszaki akadályokkal kitűnően megerősítette. Zsigovits szakaszvezető a jelderítőjárőr vezetésére önként vállalkozott s a feladatát sikeresen végezte el. Egyebek közt elfogta és magáival hozta az ellenség egyik előretolt jülelőörsét. A jülelőörs tagjainak kihallgatásával a század parancsnok rendkívül értékes adatokat szerzett és ezek birtokában indította meg a támadást. E támadásban Zsigovits szakaszvezető szakasza jutott fel elsőnek az erős tűz alatt tartott harckocsiárok peremére és onnan golyószóró tüzével segítette a többiek feljutását. A támadás során keletkezett utcai harcban predig vakmerőm remek csellel egymaga elfogott egy szovjet jélrajt, mely egy házból kézigránátokat dobált honvédőink felé. Ezzel Zsigovits szakaszvezelő ismét elősegítette a harc győzelmes befejezését. Rajtaütés az ellenséges előőrsön. A másik hős Csizmadi János tart. szakaszvezető aki a fent leírt támadás előtt önként jelentkezett egy harcjárőr vezetésére. Csizmadi haláltmcgvető bátorsággal keresztül vezette járőrét az ellenség igen erős zárótüzén, majd koromsötét éjben rajtaütött egy hét főből álló ellenséges előőrsön s azt lövés nélkül elfogta. Azután a foglyait arra kényszerítette, hogy őt és a járőrét vezessék az akadályokon át a szovjet védőállásokba. Amikor ezt is sikeresen elérte, az ellenséges vonalból jelentést küldött a századprarancsnokának. Csizmadi szakaszvezető rendkívül ügyes és vakmerő vállalkozása nagyban hozzájárult a megerősített szovjet állások elfoglalásához. Mindlcetten hősi példát mutattak magatartásukkal. Amíg a harcoló csapiatokban ilyen öntevékeny és bátor tettrekészség mutatkozik, a végső győzelem nem lehet kétséges. EMLÉKEZTETŐ a magyar katona dicsőséges napjaira 1350 április 18. Nagy Lajos királyunk hajóra szállt Zenggben s nyolc nap múlva kikötött Manpredoniában — második ruípolyi hadjárata alkalmával. 1566 április 19. Zrínyi Miklós, a szigetvári hős, midőn hírét vette Szulejrnan újabb hadjáratra való készülődésének, a következőidet írta Csáktornyáról Nádasdy Tamás nádor özvegyének, Kanizsay Orsolyának: «Küldjön nagysád néhány gyalog lövészt Szigetre, hova bezárkóznom eltökélteit szándékom, akarván mindenek előtt a nagy Istennek, aztán a kir. fölségnek, a keresztény világnak és a végpusztulásra jutott édes hazának híven, állhatatosan, derült arccal, vérem ontásával, és ha sorsom úgy akarja, fejem veszélyével is szolgálni, s 1704 április 20. Pekry tábornok és Ocskay ezredes kuruc vitézei a Csallóközben levő Püspökinél szétverték azt a dán csapatot, amely a szorongatott császáriak segítségére sietett. 1915 április 21. Báró Szurmay Sándor altábornagy hadteste Uzsoknál vitézül visszaverte az ellene támadó jelentős orosz túlerőt. 1939 április 22. A Kormányzó Ür ekkor kiadott Hadparancsának egyik mondata: «A magyar vitézség a trianoni megalázás húsz éve alatt sem sorvadt el, és ezzel számolni kell barátnak és ellenségnek egyaránt.» 1670 április 23. Portyázó kurucok a Bácskában levő Hegyes mellett egy nagyobb császári dragonyos csapatot megleptek és szétvertek. 1547 április 24. Miihlbergnél János Frigyes szász választófejedelem veresége a magyaroktól. 1433 április 25. A magyar csapatok lendületes ellentámadására mintegy húszezerfőnyi huszitasereg menekült ki a Szepesség területéről. Az első kimenő Irta: Túri Turgonyi András. Eleinte bizony nehéz volt megszokni, hogy azt a kinti életet csak úgy a laktanya ablakán át figyelhette, parancshirdetés után, amikor befejeződött a kemény napi munka. Kovács Dénes jókedvűen vonult be katonának. Hozzá még laz a szerencse is érte, hogy a saját városában szolgálhatott s ha reggelenkint kivonultak a gyakorlótérre, itt is, ott is csupa ismerős arcot látott feltűnni a délelőtti forgatagban. Az első kimenőt várta nagyon. Az első délutánt, amikor kardosán végigcsörtethet a főutcán, aztán megmutathatja magát Klárinak ... Mert huszár volt Kovács Dénes és neki ugyan hiába mondták, hogy a gyalogság a fegyvernemek királynője ... — De bizony, a huszár meg a királya, — jegyezte meg nem minden büszkeség nélkül. Hanem úgy a hatodik napon, mikor a Dániel Pista meglátogatta s egyszer csak elszólta magát, hogy a Klári, bizony a Klári nem nagyon búslakodik utána és éppen előtte való este látta a Molnár gyerekkel, ej, hát a szőke Molnár fiúval, nagyon elkomorodott az arca. — Ügy, — mondta és ettől kezdve nem igen beszélt. — Anyád szegény nagyon rosszul van, — folytatta Dániel Pista. — Ma is nála volt az orvos... Ezt már szinte meg se hallotta. Egyre Klárin járt az esze s a szíve is belefájdult. Pedig özvegy anyja volt s az is ágyban fekvő beteg néhány hónap óta. Most meg oda sem figyelt s csak azt érezte, hogy betyárul elszorul a torka a leány miatt. Sokáig nem aludt azon az éjszakán. Húszéves volt és Klári az első szerelme. Pedig, hogy megígérte neki e leány, hogy fogadkozott, amikor elbúcsúztak És egyszerre olyan vad harag fogta el, hogy összeszorult az ökle. Ettől kezdve folyvást a kimenőt várta. Az első kimenőt, amikor majd eléjük állhat és megmondhatja úgy Isten igazában. Hej, az az első kimenő! Ez tartotta benne a lelket és színes képeket szőtt, hogy ekkor, ekkor mit csinál majd. És számlálta a napokat, az órákat, szinte a perceket is. ásóink, hwata. Ijj. Rózsavölgyi János olvasónk írja Mohácsról: «Ne tessék haragudni, hogy a pár sorommal zavarom a Tekintetes Szerkesztő Urakat, de meg szeretném köszönni azt a fáradságot, amellyel hétről-hétre összeállítják a Magyar Katonaujságot. Én egyszerű, hibás lábú szolga vagyok, de a legnagyobb örömöm abban telik, hogy elolvashatom a lapot. Minden héten alig várom a vasárnapot, csak az a baj, hogy lietcnkint csak egyszer jelenik meg.» Örömmel olvastuk sorait. Szeresse továbbra is lapunkat és merítsen belőle hitet, erőt a nehézségek elviseléséhez. — Anyád alig várja már, hogy lásson, — mondta Dániel Pista az utolsó napon. — Mondtam neki, hogy holnap kijössz. S neki szüntelenül a leányon járt az esze és úgy várta a holnapot, mint a Messiást. Péntek este volt. Másnap valóban megkapták a kimenőt. Ebéd után mar alig állt a lábán az izgalomtól. Mindent rosszul csinált. Pedig hát mindössze csak körlettakarítás volt, mint ahogy ez szombatonként szokás. De eljött a hat óra is. A hadnagy úr sorban megnézte őket, mindenkin igazított még valamit, de a szeme mosolygott, ahogy az izgatott arcokra pillantott.. Első kimenő! Végre kilépett a laktanyakapun és agyában dobogott a vér, amint a Kláriék utcája felé tartott. Valami furcsa, nagy csodát várt ettől a találkozástól és húsz esztendős katonaszívében szerelem, vágy, alázat és féltékenység harcolt. Csak őrá gondolt ebben a pillanatban. De ahogy ahhoz a kis térhez ért, ahol az ő utcájuk a Kláriék útjába torkollik, egyszerre megtorpant. És hirtelen eszébe jutott az anyja, aki most, éppen most a kinti zajt figyeli és az ismerős léptek zaját lesi a külső kapu felől. Anyját látta a magas ágyban, amint az ereszkedő félhomály árnyaiban őt véli feliismerni s a reszkető csöndben vár. Egy másodpercig tartott csupán. Aztán bekanyarodott az ismerős utcába és most már sietett, jaj, szinte futott. És felfedezte a házat is, meg az apró tornácot a ház előtt. Halkan kinyitotta az ajtót s felfedezte az • asszonyt is a sötét szobában. — Édesanyám, — kiáltotta hangosan. — Itt vagyok, anyókám. És nem gondolt többé Klárira. A Vitézi Rend Zrínyi Csoportja közreműködésével szerkeszti: vitéz Rózsás József alezredes. A kiadásért és szerkesztésért felelősi vitéz Mezey Dénes. Kiadja a VITÉZI REND ZRÍNYI CSOPORTJA MUNKATÁRSAINAK IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI SZÖVETKEZETE Szerkesztőség és kiadóidvatal t Budapest, VIII., Reviczkyutca 4/b. — Távbeszélő szám: 143—448. Megjelenik hetenként. — Előfizetési árai negyedévre 1.30 P, félévre 2.50 P, egy évre 5.— P. Jogi személyeknek (vállalatoknak) évi 36 P. A lap a 22.220. sz. posta takarék pénztári csekkszámlára (bianco-csekklapon) történő előzetes befizetés útján rendelhető meg. Csak válaszbélyeggel és megcímzett borítékkal ellátott levelekre válaszolunk. — Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem adunk vissza. Az egyes szerzők (cikkírók, rajzolók és fényképészek) nevét általában nem közöljük, de a magunk számára és hivatalos használatra nyilvántartjuk. Közleményeink utánnyomását csakis a forrás pontot megnevezésével engedjük meg. Stádium Sajtóvállalat Rt., Budapest, V., Honvéd-utca 10. — Felelős: Győry Aladár igazgató.
