Magyar Katonaujság, 1942 (5. évfolyam, 4-28. szám)
1942-04-18 / 16. szám
2. OLDAL MAGYAR KATONAUJSÁG 1942 Április 18. <S zini> s képek Szó vj etor oszországból Küzdelmes napok követték egymást, míg eljutottunk Petschara elé. Kultúremberek nem tudnak úgy visszavonulni és nem képesek úgy otthagyni otthonukat és elmenekülni, mint az oroszok. Amit tudtak, magukkal vittek, amit ott kellett hagyniuk, azt összezúzták és fölégették. Petschara előtt kemény ütközetre került a sor. Az uhmani bekerítő csata akkor volt kifejlődőben. Északról az egyik német páncélos hadosztály, délről pedig a magyar gyorshadtest zárta körül Budjennij huszonöt hadosztályát. Büszke magyar szívvel állapíthattuk meg, hogy gyorshadtestünk lendülete és irama oly nagy volt, hogy nem egyszer a parancsnokló német vezérezredesnek kellett az ütemet fékeznie. * Erős tüzérségi tűzben ott hasalunk az árok partján. A nagy ágyúdörgésben az ember alig hallja a saját szavát. Kellemetlenül közel csapódnak az orosz gránátok. Mellettem fekszik mótorkerékpáros küldöncszakaszvezetőm. Láthatólag csak azért fekszik, mert mi is fekszünk, de egyáltalán nincs ínyére a dolog. Jobban szeretne elválaszthatatlan társává vált zsákmányolt orosz géppisztolyával előre rohanni, hogy — mint mondani szokta — «-egy párat odapörköljön». Amikor egy gránát feltűnően közel csapódik hozzánk, a világ legtermészetesebb hangján felkiált: «Ne lőjjetek, ti szerencsétlenek, hiszen itt emberek vannak!» * A helyzet úgy alakult, hogy páncélgépkocsi századunk egyik szakaszát ki kellett küldeni az ellenség helyzetének felderítésére. Elindul a három páncélgépkocsi. Alig robognak két-háromszáz métert, a rajtunk fekvő tüzérségi tűz egyik lövése eltalálja a harmadik páncélgépkocsit. A másik kettő nem is látja, észre sem veszi. Rohannak tovább. Egyszerre a mellettünk fekvő egyik hadapród felordít: «Az öcsém!» és minden tűz dacára felugrik a legközelebbi nyitott kis személykocsiba. Bele a gázt,.... felbúg a mótor... rohan a féloldalra billent páncélgépkocsihoz. Körülöttük csajlódnak a gráná ok. de a jó testvér nem törődik semmivel. Kiemeli öcsikéjét, a kis karpaszományos tizedest, az acél falak közül és boldogan kiabálva, hozza két sebből vérző testvérkéjét. Nincs komoly baj. A huszonegyéves kis szőke öcskös lányos arca sápadt, nem panaszkodik, csak egyre azt hajtogatja: «Szegény többiek!» Ugyanis a páncélgépkocsi vezetője és rádiósa hősi halált halt. Alighogy visszaérkeztek, még egy találat éri a megrokkant és már árván álló páncélgépkocsit. Ügy látszik, a robbanás tüze benzint ért, mert pillanatok alatt lángra lobban és órák hosszat ég. Az öcsköst viszik hatra az egészségügyi oszlophoz és a bátyóka jókedvűen, vidáman rohan velünk együtt tovább előre. * Végre Petscharán «európai» házat látunk. Egy orosz szanatórium van a községben, így ott helyezkedünk el. A szanatórium a mi munkáskórházainkhoz hasonlítható felszerelés és berendezés szempontjából. * Szovjet orvlövészek kihallgatás^ Egy pillanat alatt átfut agyunkon az a gondolat, hogy úgy látszik, minél beljebb jutunk a Szovjet-Unió területén, annál több ilyen munkásjóléti intézménnyel fogunk találkozni. Ebben teljesen tévedtünk. Azért hangsúlyozom, hogy t e lj e s e n, mert először is a szanatórium nem a munkásság részére épült és ápoltjai sem azok soraiból kerültek ki, akik a rostovi, sztalinói, sztalinógrádi, stb. hadianyaggyárakban vesztették el egészségüket, hanem — mint az ápoltak névjegyzékéből kitűnt — a politikai érdemeket szerzett, főleg zsidó, politilcai biztosok üdülhettek itt családtagjaikkal. Másodsorban több ilyen «munkás-jóléti» intézményt nem is láthattam, jóllehet kétezer kilométert tettünk meg orosz földön. * A valláslalanságot hirdették ezek a politikai biztosok és mindenki gyanús volt, aki Istent ismert, ugyanakkor a szanatórium kiválasztott fajhoz tartozói részére külön kóser konyha biztosította az izraelita vallás gyakorlatát még e téren is. * A fizikai és szellemi munkás egy alkatrész volt csupán abban a hatalmas gépezetben, amit Szovjetnek neveztek, de az alkatrészeket igazgató és összetartó erő a legmesszebbmenő terrorral párosuló politika volt. Ha egy alkatrész elkopott, eldobták, hisz a legolcsóbb anyag Oroszországban még ma is az ember. Ha a politikai megbízott beteg lelt, minden áldozattal meg kellett gyógyítani, hiszen olyan kevesen voltak, akik szívvellélekkel szolgálták a Szovjet politikáját, hogy megmentésük minden áldozatot megért. * A városka előtt fogságba esettek viselkedése még nagyon szokatlan volt részünkre. Nem tudtuk megérteni halálra rémült tekintetüket. Nem bír-Három évvel ezelőtt Japánba szökött át Ljuskow Henrik, a szovjet GPU volt főnöke, aki szökésének történetét könyvben is megírta. Ez a könyv nemrég jutott el Budapestre, s abból való az alábbi szemelvény. Egyébként Ljuskow Henrik japáni lapoknak interjúkat is adott, így például interjút közölt tőle a «Fudzsin Klub» című, Tokióban megjelenő folyóirat is. Amikor a Szovjetunióbaji végzett politikai tisztogatás veszéllyel fenyegetett, Ljuskow Henrik Szamojiovies. a GPU III. osztályú biztosa (egyenlő a vezérőrnagyi rangfokozattal), •— remélve, hogy Japánban védelemre talál —, 1938 június 13-án délután Chungchungtól keletre átszökött a szovjet-madzsu határon. Ljuskow tábornok szökésének okait az alanti, sajátkezű feljegyzéseiben magyarázta meg. Százezrek halála — Azt a hírt kaptam, hogy a közeli napokban behívnak a moszkvai parancsnokságra. Tudtam, hogy a moszlkvai meghívások rendszerint börtönnel és kivégzéssel fejeződnek be és ezért veszélyben éreztem magam. Abban az időben már végleg meggyőződtem arról, hogy a népet feltétlenül meg kell menteni a Sztalin-féle terrorista kormánytól és a hazug politikától, s a saját személyemre vonatkozólag egyetlen menekülési lehetőséget a gyors szökésben láttam. A szovjet kormány intrikái voltak okozói annak, hogy addig a napig kegyetlenül eltüntettek néhány százezer teljesen ártatlan szovjet polgárt. A leggyűlöltebb ellenség : Sztálin ! — Most az egész világ közvéleménye előtt nyíltan és határozottan leleplezem, hogy az úgynevezett politikai pörök a valóságban nem jelentenek semmi mást, mint előzetesen megszerkesztett politikai cselszövést. Sztálin kigondol mindenféle bűntetteket, mintha azokat elkövették volna az ő politikai ellenfelei, a trockijisták, a baloldali elemek és azok, akik a jövőben ellenfelei lehetnének, s mindnyájukat kegyetlen büntetésnek veti alá. A dolgozó osztály jogi és gazdasági helyzete, valamint életszínvonala rendkívül alacsony fokon áll és csak a történelemben példátlanul álló megtorlásokkal tudják a rendet fenntartani. 4 lakosság reszket a /élelemtől és mindenki tisztában tűk felfogni, miért borulnak térdre, miért könyörögnek összekulcsolt kézzel. Kihallgatásuk során derült ki, hogy parancsnokaik és politrukjaik azzal rémílgették őket, hogy mi a foglyokat megcsonkítjuk és a legkülönbözőbb kínzásokkal küldjük át a másvilágra. Amikor látták, hogy emberséges bánásmódban van részük, egyszeribe átalakultak. Megnyugodtak és boldogan örültek életüknek. * A szovjet nevelés rejtélye megoldódott. Nem tudtak többet, vagy jobbat adni, mint más állam, sőt. . . Zülleszlettek, romboltak, állandóan ígérgettek, nyomorba — olyan nyomorba, amilyenhez foghatót európai ember el sem tud képzelni — taszítottak milliókat és milliókat. Ugyanakkor mindent, ami a Szovjeten kívül volt, borzalmasabbnak tüntettek fel hazugságaik köntösébe öltöztetve, mint a saját állapotaik, hogy úgy érezze az utolsó és legsiralmasabb állapotban lévő orosz is, hogy neki mégis jobb dolga van, mint más állam fiainak. * Eszünkbe jutott megint, mint annyiszor, a szovjet-pavillon a budapesti Árumintavásáron. íme! Bent az országukban a többi államról tanítanak borzalmasabbnál borzalmasabb dolgokat, külföldön pedig igyekeznek hazugságokkal elhitetni az ismeretlen felé önkéntelenül vonzódó tömegnek azt, hogy Oroszország tényleg «paradicsom». * A valóság csak számokon keresztül válik világossá. A számok sokat, sőt mindent elárulnak. Sajnos, az orosz állapotok nem teszik lehetővé statisztikai adatok alapjainak megteremtését, hiszen még népszámlálást sem tartottak. Egyetlen egy szám is igen sokat elárul: egynapi napszám három és fél kiló kenyérre volt elegendő. D -es. van azzal, hogy a leggyűlöltebb ellensége: Sztálin! Különös figyelmet érdemel. Sztálin uralmának zsarnoki volta. Japánellenes poliHka —- Azzal az érdeklődéssel kapcsolatban, amit az egész világ közvéleménye a szovjet-japán viszony iránt tanúsít, Sztálin igyekszik azt a benyomást kelteni, hogy Japán készül betörni Szovjetoroszországba. A valóságban Sztálin változatlanul japáucllcncs politikát folytat és ténylegesen támogatja Csankajsek-et. Szung-Fo-val titkos megbeszéléseket folytat és szándékában van Japánt mindjobban belevonni a kínai konfliktusba, abban a reményben, hogy Japán végül is kifárad. Ugyanakkor Sztálin a Távol-Keletnek csak egyetlen pontján 270.000 főnyi hadsereget helyezett készenlétbe, amely körülbelül 20 lövészhadosztályból áll. Ha ehhez hozzávesszük a GPU-osztagokat, akkor a Bajkál keleti partjától a távolkeleti határig mintegy 400.000 vörös katona van elhelyezve. Kína felhasználása Ebből teljesen érthető, hogy mily nagyarányú a Kínának nyújtott szovjet segítség. Sztálin egyáltalán nem baráti érzelmekből támogatja Csankaj seket. Kínát csak eszköznek tekinti, amelyből a Sztalin-féle zsarnoki uralom hasznot húz a saját céljai javára. Ezt bizonyítja az is, hogy a Távol-Keleten letartóztattak 11.000 kínait, akik közül 8000 embert koncentrációs táborba küldenek. Sztálin határozott szándéka, hogy Kínát gyengítse, s a lehetőség szerint bolsevizádfa, hogy azután diktálhassa a feltételeket. Azok előtt, akik a moszkvai politikai pereknél jelen voltak, teljesein érthető, hogy a kegyvesztett politikai vezetők a nyilvános tárgyalásokon miért ismerik be a velük szemben emelt vádakat ? Az ok nagyon egyszerű és jellemző a Sztalin-féle módszerekre. A letartóztatottak kegyetlen kínzások hatása alatt állanak. További célom az, hogy propaganda útján szembeszáll jak a Sztalin-féle terrorpolitikával, amely nem törődik a nép érdekeivel, hanem csak a saját, önző politikai célkitűzésűit követi. Japán igazán örvendetesen hatott rám, annál inkább, mert az élet üteme nem változott. Mindenütt bőségesen van mindenféle áru és minden olcsó. Ez a tény a legjobb cáfolat a japán viszonyokról terjesztett szovjet propagandára. (Oroszból fordította: Fekete Gabriella.) Miért szökött Oroszországból Japánba Ljuskow Henrik, a GPU volt főnöke
