Magyar Katonaujság, 1942 (5. évfolyam, 4-28. szám)
1942-03-14 / 11. szám
4. OLDAL. MAGYAR KATONAUJSÁG 1942 MÁRCIUS 14. Erkölcsi megelőzésen alapul a kémelhárítás megszervezése Katonai dolgokról szolgálaton kívül ne beszéljünk! Nemzeti életünkben nincs talán még egy olyan szolgálat, amely annyira fontos és amely annyira általános, vagyis mindnyájunkra nézve annyira kötelező lenne, mint a kémelháríló szolgálat. Ebben a szolgálatban nem lehet fegyvernemben különbség, nem lehet polgár és katona között sem különbség, mert mindnyájunkat azonos módszer alapján végrehajtandó célkitűzésnek kell vezetnie és ez nem lehet más, mint hazánk ellenségeinek törekvése, mielőtt ártalmukra lehetnének. Régebbi időkben sokan azt hitték, hogy kémkedés csak az estélyi ruhás dámák és klakkos-fralckos urak világában fordulhat elő, mert ugyan mit is kereshet egy «igazi kém» az egyszerű emberek között, ahol olyan dolgokat, amire neki szüksége van, úgysem találhat és felhasználható fontos híreket nem hallhat. Ebbőd a a téves hitből kiindulva, a kémelhárító szolgálat még az előző világháborúban is elhanyagolt és megnemértett volt. Hiányossága folytán minden idegennel szemben bizalommal voltunk, a felvonulási területeken felbukkanó rokkant koldusnak és más gyanús személyeknek nem tulajdonítottunk jelentőséget. Katonáink ezeket a koldusokat esetleg megsajnálták, élelemmel, itallal és dohánnyal látták el. Kiszemelt egyének Nem sorolhatók a társadalom felső régiójába tartozó egyének közé a közelmúltban lejátszódott, alábbi történet hősei sem. Közvetlenül a Felvidék felszabadulása után történt. A történet szereplője a megbízatása értelmében felkeres üzenettel kiszemelt egyéneket, számszerűit tizennyolcat, akiknek mindegyikétől válaszképpen az üzenetre egy-egy ártatlannak látszó levelet vesz át. A levél tényleg ártatlan, mert a betűk nincsenek megjelölve é3 a sorok között sincs titkos írás. A szöveg teljesen közömbös tartalmúnak látszik, a legszorgosabb kutató is csak azt olvashatja ki a levélből, hogy a levél írója, mondjuk Nagy Pál, azt írja a címzettnek, nevezzük Kis Pálnak, hogy közös ismerősük, Faragó András, akivel olyan sok örömteli napot töltöttek együtt a falujukban, most magyar katona lett, mert behívták Érsekújvárra a 7. határvadász zászlóaljhoz. A másik levél sem szól másról, csak egy újabb közös ismerősről, aki azonban nem a 7. határvadász zászlóaljnál, hanem más alakulatnál, más helyőrségben katonáskodik jelenleg. És így volt ez a többi ártatlan szövegű levélnél is, más levél, más-más ismerős, más helyőrség. Az ártatlanság álarca azonban lehull, ha a tizennyolc levélben említett közös ismerős bevonási helyeit térképen megjelöljük és melléírjuk az alakulat nevét, ahol az illető barát a katonai szolgálati idejét tölti. Kémek munkája A kémek egyetlen társadalmi réteget sem sajátítanak ki, mert számukra az a terület a jó, ahol legkevésbbé zavarják őket és ahol a legkisebb kockázattal, a legeredményesebben működhetnek. A kémkedés, a résztvevőket és módszert illetőleg, leginkább a házépítéshez hasonlítható. Vannak tervező mérnökök, ezek az úgynevezett klakkos-jrakkos urak és vannak végrehajtók, a társadalom egyszerűbb szülöttei, munkások, akik a mérnök tervei és elgondolása szerint a mindenünnen összehordott anyagból, téglából fokozatosan építik fel a házat. Ennek előrebocsátása után arra szeretnék rámutatni, milyen is az ideális kémelhárító szolgálat? Vérnélkü'i, de annál ádázabb harc! A harcnak ez a békéhen sem szünetelő módja szintén nagy fejlődési fokon ment keresztül és ma már minden állam leglényegesebb, legfontosabb érdeke, hogy ez a gépezet minden zökkenő és megállás nélkül a legtökéletesebben működjék. A kémei hárítás A kémelhárító szolgálat ideális módszere nem abban rejlik, hogy a kémeseteket kinyomozza, a tetteseket lefogja és szigorú büntetésüket a napilapban közhírré tegye, hanem abban, hogy leginkább erkölcsi alapon igyekezzek, véreink szívéhez hozzáférni, rámutatni az efféle cselekedetek ocsmányságára. Ugyanis nálunk és ellenünk történő kémkedéssel — szakkifejezés szerint hírszerzéssel — nemcsak külföldi állampolgárok, hanem, sajnos, magyar állampolgárok is foglalkoznak. Annak megkülönböztetésére, hogy a hírszerzéssel Magyarország ellen magyar, vagy idegen állampolgár foglalkozik, megkülöntelünk hazaárul át és kémkedést! A kémelhárító szolgálatnak erkölcsi alapokon nyugvó, megelőzési módszerével nagymértékben csökkenthetjük az ellenünk hírszerzésre felhasználható egyének számát. Véreink szívéhez férve, erkölcsi alapon igyekezzünk felvilágosítani és távoltartani őket az egész nemzedék életére kiható bűn elkövetésétől. A kémelhárító szolgálatban nemcsak a szakközegeknek kell szüntelen és fáradságot nem ismerő tevékenységet kifej teniök, hanem minden városban, faluban az arra hivatott személyek, közigazgatási emberek, orvosok, tanítók, papok, rendőrök, tűzoltók, legyenek apostolai a népnek, példaadással és oktatással. Elevenítsük fel véreink előtt a régi, magyar, katonai erényeket, mutassunk rá. hogy a magyar milyen vitéz, bátor harcos katona; veleszületett, nyílt és őszinte természete alapján, ha valakire megharagszik, azzal mindig nvilfan, szembefordulva intézi el számadását, mindig irtózott a sötétben bujkáló, saját vérét is eláruló, ocsmány cselekedettől, a hazaárulástól. Rá kell mutatni arra, hogy aki a hazáját elárulja, annak kálváriája a letöltött büntetésével még nem ért véget. Azt mindenki, mint valami ragályos beteget, messze elkerüli: kiközösítik a társadalomból, sőt hozzátartozóira is kiterjesztik a jogos megvetést. A bitófa felé A hírszerzésre kiszemelt egyén csak addig kedves az ellenséges hírszerző szerv előtt, amíg be nem hálózta, céljainak meg nem nyerte. Addig mindenféle jóval kecsegteti, hogy teljesen észrevétlenül ejtse rabságba a kiszemelt áldozatát. Az első lépés után mind követelőbbé lesz és nincs többé menekülés a szorító, fojtogató karmok közül. Mutassunk rá, hogy az ellenség számára való kémkedés olyan, mint a hógörgeleg, amely a lejtőn lefelé haladtában mind nagyobb lesz, a bűnbeeső mindig súlyosabb bűnt követ el, amíg el nem érkezik a bitójához. Szükséges felhívni a lakosság figyelmét arra a fontos körülményre, hogy ezekkel az ellenséges hírszerző szervekkel szemben meg a legderekabb ember sincs kellőképpen felvértezve és észrevétlenül kerülhet bele a bajba. Ha ilyesminek tudatára ébred, percig se késlekedjék, ismertesse illetékesek előtt a bajt és ne tetézze bűnét a büntetéstől való félelmében. Az erkölcsi nevelés terén hatásosnak bizonyult az a felvilágosító előadássorozat, amelyet egy hadblrószázados tartott a felszabadult Felvidék népesebb falvaiban és városaiban. A lakosság a környező falvakból tömegesen sereglett a leginkább szabadtéri előadások színhelyére. Sokan köszönetüket fejezték ki a hadbírószázadosnak, hogy előadásában rámutatott a helyes magatartásra és az állampolgároknak a haza iránt e téren való elsőrendű kötelességére. Az erkölcsi nevelésre igen alkalmasnak tartom minden a'akulatnál az újoncok bevonulása alkalmával Náday Károly százados: «Az ördöggel nem jó cimboráim» című színdarabjának bemutatását. A kémclháritó szolgálat céljait szolgáló színdarab előadásából többet tanulhat a legénység, mint egy kémelhárítóelőadásból. Idegenek ellenőrzése Szükséges az idegenek ellenőrzése, abból a tapasztalatból kiindulva, hogy leginkább idegenekben rejtőzik a megkörnyékezés veszélye. Szeressük az idebent, mint eddig, legyünk velük szemben udvariasak, lassúk el őket minden jóval, de egyúttal tartsuk őket állandóan szem előtt. Az első gyanús jelre illetékes hatóságoknak tegyünk azonnal jelentést. Ezen bejelentéseknél sohase ragadtassuk el magunkat túlbuzgóságunkban, rémlátásunkban és ne vezessen bennünket az alapot nélkülöző személyes bosszú se, mert ezáltal a kémclháritó szerveknek nagy fáradságot igénylő munkát okozunk. Az idegenek megfigyelésében minden polgárnak részt kell vennie. Az idegenek megfigyelésének szükségességét igazolja a közelmúltban lejátszódott, alábbi esemény. Valahol a Felvidéken egy kis városba jó megjelenésű ifjú érkezik, akinek bőségesen van pénze, telik mindenre, egyébként ügyes sportember és hamarosan a városka társadalmának közkedvelt és nélkülözhetetlen tagjává lesz. Nincs szórakozás, mulatozás és egyéb társadalmi megmozdulás nélküle. Kinek jutott volna eszébe érdeklődni és kutatni: honnan és milyen szándékkal jött ez az ifjú a vidéki városkába? Az úgynevezett „aranyifjú“ a társaságban ártatlan beszélgetés közben igyekszik katonai titkok birtokába jutni. Foglalkozása indokolttá tette időnkénti hosszas távollétét is, amely csak népszerűsége növelésére bizonyult alkalmasnak. Az isteni gondviselés véget vetett e gyanús egyén rövid, de fényes, de miránk nézve igen káros szereplésének, mert kémgyanúval terhelten a kémelhárító közegek őrizetbe vették. Erkölcsi neveléssel teremthető alap a kémelhárító szolgálat egyik leghatásosabb védőfegyverének, a titoktartásnak alkalmazására. A titoktartás mérhetetlen szükségességét nem tudom kellőképpen ecsetelni. Be kell nevelni az emberekbe, elsősorban magunkba is, hogy katonai dolgokról, legyenek azok bármily természetűek, csak az irodákban, laktanyákban, illetve gyakorlótereken beszélgessünk, de ezeken a helyeken is csak oly mértékben, ahogy azt a dolog természete megkívánja és ha avatatlanok ezt a beszélgetést ki nem hallgathatják. A titoktartás kötelezettségére különösen a leszerelő honvédek figyelmét kell felhívni! Ugyanis a leszerelés és ezzel a polgári életbe való visszatérés nem mentesít a titoktartás kötelezettsége alól. Sőt ezen egyének legelsőbb rendű kötelessége, hogy mindazt, amit a kémelhárításról a katonaságnál tanultak, azt a polgári társadalom legszélesebb rétegeiben állandóan hirdessék. KÜLFÖLDI KATONÁI HÍREK A LÍBIÁBAN HARCOLÓ indiai csapatok fellázadtak, s hazaszállításukat követelték. A «népek szabadságát védő» angolok lefegyverezték és megtizedelték a lázadókat. * AZ AOST AI HERCEG, Abesszínia hős védelmezője, angol fogságban meghalt. Az elhunyt herceg az olasz király és császár unokaöccse volt s Amba Aladzsinál esett angol fogságba. A tízszeres túlerővel szemben harcoló olasz csapat harmincnyolc napig védte a várost s csak akkor volt hajlandó a hős vezér a megadásról tárgyalni, amikor minden lőszerük és egész ivóvízkészletük elfogyott. Repülőgépen még ekkor is elmenekülhetett volna, de ő inkább katonái sorsát választotta s vállalta a fogságot. * A JÁVA SZIGETÉRŐL elmenekült Wavell tábornok újból India parancsnoka lett. A SZOVJET légcsavaros páncélos szánokat használ a keleti fronton. Ezeknek a járműveknek 5—6 fő legénysége van s fegyverzetük géppuskákból és gránátvetőkből áll. Aki kocsmában bort fizet és katonai dolgok iránt érdeklődik, az kemgyanus.
