Magyar Katonaujság, 1942 (5. évfolyam, 4-28. szám)
1942-02-28 / 9. szám
2 OLDAL. MAGYAR KATONAUJSÁG ■ 1942 FEBRUAR 28. Az országgyűlés történelmi ülése. A Kormányzó Űr Ö Föméltóságától balra a megválasztott Kormányzóhelyettes Űr foglal helyet Nagybányai vitéz Horthy Istvánt Magyarország Kormányzóhelyettesévé választotta az országgyűlés Hatalmas lelkesedéssel fogadta a nemzeti társadalom a történelmi eseményt A parlament kupolacsarnokában február 19-én reggel bíborral bevont emelvényt, s rajta díszes karosszéket helyeztek el Magyarország megválasztandó kormányzóhelyettese számára. A bejárat lépcsőit egészen a Kossuth Lajos-tér aszfaltjáig bíborvörös szőnyeg borította. Katonazenekarral vonult fel az a honvéd díszzászlóalj, amely a parlament homlokzatával szemben helyezkedett el, hogy megadja a katonai díszt az új magyar közjogi méltóság megválasztásához. A kupolacsarnokban délelőtt tizenegy órára megteltek a felsőház és a képviselőház padsorai, s az árkádok alatt fenntartott díszpáholyok. Pompás látványt nyújtott a történelmi országgyűlés, amelyet gróf Széchenyi Bertalan, a felsőház elnöke nyitott meg. Bejelentette, hogy a Kormányzó Űr Ő Főméltóságának az 1942. évi második törvénycikk 1. §. alapján február 15-én keltezett magas kézirata értelmében az országgyűlés egybehívott együttes gyűlését megnyitja. A választást csak akkor lehet megtartani, — mondotta az elnök — ha az ülés megnyitásakor a felsőház, valamint a képviselőház tagjainak legalább háromötöd része jelen van. A jelenléti ívekből megállapították, hogy az eayüttes ülésen kettőszázhárom felsőházi tag és kettőszáznyolcvan országgyűlési képviselő jelent meg, tehát az országgyűlés együttes ülése határozatkéves. Az elnök bejélentette, ho«?v az eevüttes ülés egyedüli tárgya a kormány zóhelyett.es megválasztása. Az 1942. évi II. törvénvcikk alánján a Főméltóságú Kormánvzó Urat ajánlási jog illeti mes a Kormánvzóhelyettes személvét illetőleg, de Ö Főméltósáaa ezzel a jogával élni nem kívánt. F beieientés után az egvbepvűlt törvénvhozók ajkán lelkes kiáltás alakjában hangzott fel: „Éljen vitéz Horthy István!“. A lelkes megnyilatkozás alapi án az elnök mepáiianítia, hoev az orszánnvűlés akarata közfelkiáltás útján jutott kifeiezésre, még vedin akként, hogy a.z országnyűlés nany egyértelműségnél vitéz Horthy István Urat kívánja kormányzóhelyettesnek megválasztani. Az elnök szavait szűnni nem akaró éljenzés követi. A szavazás elrendelését nem kívánja senki. Ezután az elnök bejelentette, hogy a Kormányzóhelyettes megválasztásához a Kormányzó Űr Ő Főméltósága megerősítése szükséges, éppen ezért a megerősítés kieszközlése céljából az ülést felfüggesztették. Bárdossy László miniszterelnök, személyi titkárának, Incze Péter miniszteri tanácsosnak társaságában a Várba hajtatott, hogy a választás eredményéről a Kormányzó Úrnak jelentést tegyen. Tizenkét órakor érkezett vissza a miniszterelnök a parlamentbe és magával vitte a legfelsőbb kéziratot tartalmazó borítékot. Eközben a parlamentbe érkezett a Kormányzó Ür Hitvese is a menyével, nagybányai vitéz Horthy Istvánnéval. Amikor elfoglalták a helyüket a páholyban, az együttes ülés tagjai lelkesen ünnepelték őket. A miniszterelnök az ülés megnyitása után átnyújtotta az elnöknek a megerősítést tartalmazó kormányzói kéziratot, amelynek a szövege a következő volt: „Tisztelt országgyűlés! Vitéz nagybányai Horthy István úrnak az országgyűlés együttes ülésében kormányzóhelyettessé megválasztását az 1942. évi II. törvénycikkben gyökerező jogomnál fogva megerősítem. Isten áldása kísérje az országgyűlés munkálkodását, a Haza javára és dicsőségére. Kelt Budapesten, 1942. évi február hó 19. napján. Horthy Miklós sk. Bárdossy László sk.“ Megérkezik a kormányzó Ur Az elnök bejelentette, hogy az eskütétel az együttes ülés folyamán, a Kormányzó Úr Ö Főméltósága* jelenlétében fog megtörténni. Nem sokkal később katonai vezényszavak pattognak a Kossuth Lajos-téren. A Kormányzó Űr érkezik az eskütételre. A kivonult díszzászlóalj parancsnokának kezében „jobbra nézz“-t vezényel a kard. A Szűz Máriás lobogó földig hajlik, s a zászlóalj parancsnoka vágtában a Legfelsőbb Hadúr elé megy, jelentést tenni. A zenekar a Himnuszt játsza, s a Legfelsőbb Hadúr ruganyos léptekkel lép el a díszzászlóalj arcvonala előtt; minden egyes századparancsnoknál tiszteleg; majd az oroszlános főkapu felé siet, ahol a felsőház és a képviselőház háznagya fogadja. Amikor a Kormányzó Űr a kupolacsarnokba érkezik, az elnöki emelvénytől jobbra, sötétkék repülőfőhadnagyi díszruhában, érdemrendektől és kitüntésektől borított mellel már ott áll nagybányai vitéz Horthy István, a megválasztott Kormányzóhelyettes. Az eskü A kupolacsarnokban szüntelenül zúg az éljenzés. Az elnök újból megnyitja az ülést, nagybányai vitéz Horthy István jobbjáról lehúzza fehér kesztyűjét, két ujját magasra emeli és harsány-érces hangon elmondja esküjét, amelynek a szövege a következő: — Én Magyarország megválasztott kormányzóhelyettese, esküszöm az élő Istenre, hogy Magyarországhoz és Magyarország kormányzójához hű leszek, az ország törvényeit, régi, jó és helybenhagyott szokásait megtartom és másokkal is megtartatom, függetlenségét és területét megvédem, kormányzóhelyettesi tisztemet az alkotmány értelmében az országgyűléssel és a kormányzóval egyetértésben a felelős minisztérium által gyakorlom és mindent megteszek, amit az ország javára és dicsőségére igazságosan megtehetek. Isten engem úgy segéljen! Az eskü elhangzását harsány éljenzés követte, majd az elnök megállapította, hogy a kormányzóhelyettes úr a törvényben előírt esküt az országgyűlés színe előtt letette, s személyére, s munkájára ez alkalomból az országgyűlés Isten áldását kéri. A megválasztás és az eskütétel tényét mindjárt törvénybe iktatták, majd a törvény szövegét tartalmazó papírlapot a Főméltóságú Kormányzó Űr rögtön aláírásával látta el, szentesítette. Felejthetetlen történelmi jelenet következett. Az Apa kezet nyújtott Fiának és a jelenlévők lelkesedése közepette maga mellé ültette őt. A kormányzóhelyettes Ur életpályája A történelmi esemény alkalmából illő dolog megemlékezni arról, ki az a férfiú, akit a törvényes magyar országgyűlés az ország második legnagyobb és legmagasabb polcára emelt. Horthy István 1904-ben született, Pólóban. 1918 augusztusában, tehát tizennégy éves korában a fiumei haditengerészeti akadémia növendéke lett; atyját követve, ő is tengerésztiszt akart lenni. A forradalmi események következtében civiliskolában kellett érettségeznie, Budapesten, de négy évvel később 1922-ben valóra váltotta régi tervét és önkéntest szolgálatra jelentkezett a repülőknél. A Kormányzó Űr fia tehát a legkorszerűbb és legveszélyesebb fegyvernemhez került s az akkor még rejtett alakulatként működő magyar légihaderő kötelékében, Szombathelyen, majd Szegeden, kiváló katonai magatartása alapján, csakhamar tizedesi rangra emelkedett. Akik vele együtt szolgáltak, elmondják, hogy kiváló, ponto’s és felelősségvállaló bajtárs volt. 1926 október 22-én kitűnő minősítéssel tette le a tartalékos tiszti vizsga elméleti részét és három évvel később emléklapos repülőhadnaggyá léptették elő. Önkéntes jelentkezés alapján 1927-ben és 1928-ban fegyvergyakorlatot teljesített, sőt már az első gyakorlat után elnyerte a koronával díszített sast, a repülő jel vényt. Sőt később, a katonai tökéletesedés becsvágyától vezetve, elnyerte a vízirepülő gépvezetői képesítést is és kiváló eredménnyel végezte el a repülő tisztek elméleti tudásának igazi fokmérőjét, a lőiskolát. A Felvidék visszacsatolásakor katonai gép kormányához ült Horthy István, s három hónapig teljesített szolgálatot az első vadászrepülő ezrednél. Ugyanígy részt vett Kárpátalja viszszacsatolásának katonai feladataiban. Rangsorban lévő társaival együttesen nevezték ki repülőfőhadnaggyá. Önkéntesi szolgálata után a műegyetemi sportrepülők elnöke lett. Felismerte a vitorlázó repülés fontosságát, tizenegyediknek tette le a vitorlázó C. vizsgát, 1938-ban pelig a Magyar Aeró Szövetség élére került, megteremtette a katonai repülőelőképzés hatalmas programmját, egy évvel később pedig a Horthy Miklós Nemzeti Repülőalap elnöke lett és az e téren vállalt nagyfontosságú munkáját akkor is folytatta, amikor Magyarország legfontosabb közüzemének, az Államvasutaknak élére került. Volt munkatársai szerint, a Magyar Államvasutak Gépgyáránál, ahol mint főmérnök dolgozott, majd pedig a Magyar Államvasutaknál, amelynek élére 1940 június elsején került, oly hatalmas munkateljesítményéről és kiváló tudásáról számolhatnánk be, amit a rövid életrajzi ismertetés kerete el sem bír. Főméltóságú személyéről szóló megemlékezésünkben be kell számolnunk arról, hogy Édelsheim-Gyulai Ilona grófnővel kötött házasságából 1941 januárjában, István névre keresztelt, kisfia született. A Kormányzóhelyettes Űr Ő Főméltóságának a hitvese nagy szeretettel vesz részt mindabban a társadalmi, szociális és jótékonysági munkában, amelynek során férjének a magyar életben viselt magas hivatását támogathatja.
