Magyar Katonaujság, 1942 (5. évfolyam, 4-28. szám)

1942-02-14 / 7. szám

8. OLDAL.

MAGYAR KATONAUJSAG

1942 FEBRUAR 14.

Hős kerékpáros

A zaporazsjei szigeten lefolyt súlyos harcokban tüntette ki magát hősi magatartásával Jankó Jenő karpaszományos tizedes, egyik kerékpáros zászlóaljunk rajparancsnoka.

Az ellenség az említett heves küzdelmek során többszörös túlerővel támadta meg ott védekező kötelékeinket s különösen egyik oldaltámadása mutatkozott megsemmisítő hatásúnak. Jankó karpaszományos, felismerve a fenyegető veszedelmet, rajával habozás nélkül szembeszállt a honvédek oldalába törő szovjet erőkkel s azok előnyomulását nemcsak feltartóztatta, hanem huzamosabb időn át késleltette is, noha azok egyre nagyobb erősítéseket vontak magukhoz.

Jankó karpaszományos tizedes e hősi helytállásával lehetővé tette a súlvos veszélyben forgó saját erőknek az ellenség gyűrűjéből való kivonását és sebesült bajtársainak megmentését. Ugyanaznap három ízben ellentámadást is indított meg maroknyi osztagával a hőslelkfi karpaszományos s csak akkor hagyta abba a küzdelmet, amikor — maga is megsebesülvén — hátravitték őt.

Pogány Mihály őrmester

Még a Dnyeper-vonal védelmében vívott harcok során, 1941 szeptember 5-én és 6-án tüntette ki magát Pogány Mihály őrmester, az egyik tüzérosztályunk géppuskás szakaszparancsnoka.

Az említett napokban géppuskás szakaszával egy tüzelő állásban lévő ütegünket kellett biztosítania, amikor észrevette, hogy igen nagy túlerőben lévő szovjeterőnek sikerült váratlanul átkelnie a Dnyeperen s heves támadással már-már elsöpörte a Dnyeper partján lévő magyar támaszpont hősiesen küzdő kis védőrségét.

Pogány Mihály őrmester önként és habozás nélkül a küzdők vonalába rohant előre szakaszával s alkalmas tüzelőállásokból pusztító tüzet zúdított a rohamozó ellenségre. Sikerült is tüzével az ellenség rohamát megállítania s feltartóztatta a később is többízben megismételt ellenséges rohamokat. E magatartásával lehetővé tette az ellenséges támadás elszigetelését, amelyet másnap, a beérkező nagyobb tartalékok végkép meghiúsítottak s az áttört szovjeterők maradványait visszavethették a túlsó partra.

Pogány őrmester más alkalommal önfeláldozó bajtársiasságának is szép példáját nyújtotta, amikor egyik, a saját vonal előtt megsebesült bajtársát, igen heves puska- és géppuskatűzben, másodmagával, saját élete kockáztatása árán visszahozta és megmentette az életnek.

EMLÉKEZTETŐ

a magyar katona dicsőséges napjaira

1476. február 15. Szabács elfoglalása. Hunyadi Mátyás király négyhónapos kemény ostrom után kiűzi a várból a törököt.

1458. február 16. Mátyás bevonulása Budára. A prágai fogságból kiváltott Mátyás hazatér, fényes udvari és katonai kísérettel Budára érkezik, mint a magyar nemzet megválasztott királya.

1814. február 17. Simonyi óbester egyik bravúrja. A

legendáshírű Simonyi óbester a megáradt, zajló Rohne-folyón ezredével átúszva, sikeresen hátbatámadja a franciákat.

1703. február 18. Zrínyi Ilona halála. A «vezérlő fejedelem» hőslelkű édesanyja, Munkács várának hűséges védője és kapitánya: a magyar katona és magyar honleány egyik eszményképe. 1906-tól a kassai dómban őrzi hamvait nagy fiának poraival együtt a nemzeti kegyelet.

1915. február 19. A volt nyitrai 14. honvéd gyalogezred és a losonci 29. tábori vadászzászlóalj a San-folyó mellett, Zatwarnicánál befészkelődött oroszokat megtámadja és a folyón át visszaveri.

1524. február 20. Tömöri Pál kalocsai érsek, a két évvel későbbi, tragikus, mohácsi csata hadvezére, megveri Ferhát pasa török seregét.

1915. február 21. Honvédroham Przemysl várából. A

Przemysl védőrséghez tartozó verseci 7. honvéd gyalogezred 10. százada önként kirohant a várból, az oroszokat véres közelharcban szétverte és többszáz fogollyal tért vissza.

Váratlan vendég

írta: Maácz Endre.

Kis Marci vidám léptekkel halad a behavazott úton. A szíve könnyű, mint az ür végtelenjéből örvénylő hópihe, a homlokcsontja mögött szavakkal ki nem fejezhető, mámoros gondolatok kavarognak, a szája pedig füttyre formálódik és olvan iszonyú szívesen ömlik belőle a nóta. hogy majd kicsattan tőle az arca.

De meg is van a miértje. Irdatlan messzeségből, a hazai földtől ezemégvszáz kilométerre fekvő pusztákról közeledik a szülői házhoz, azokról a tájakról, amelyeken ükapjának valamelyik ükapja kopjával kergette a vadat, vagv az ellenséget, a késői unoka pedig páncélkocsik acéltomyából osztotta az igazságot: a megérdemelt halált.

Marci siet. Már a kerítésük mentén emelgeti a lábát. Tekintetét, melyben az öröm aranypora csillog, most előre küldi az udvarra, hogy megjártassa a régen látott dolgokon, mielőtt személyes maga is megérezheti, megtapinthatja, megízlelheti az otthon szere tétét.

öreg Kis Márton éppen dohányt vág az eresz alatt. Amikor észreveszi a feléje viharzó katonát, úgy elmereszti a szemét, mint ha kísértetet látna.

— Hát te? — értetlenkedik levegő után kapkodva.

— Abbiza én! — nevet a legény szélesre húzott szájjal.

öreg Márton reszkető kézzel csukja Ibe a bicskáját és óvatosan a zsebébe süllyeszti.

— Mióta járnak a kísértetek fényes nappal? — kérdezi fakó arccal.

■ Kísértetek? — csodálkozik Marci. — Miért volnék kísértet?

— Mert vagy két hete vettük a hírt, hogy elestél a,harctéren ... Hősi halált haltál a hazáért — motyogta Márton.

— Híjjnye a nemjóját! És ki szomorította meg kendteket ilyen cudarul?

— Biza, aligha tudnám megmondani — bizonytalankodik Márton. — Ez is, az is... Akik hazajöttek a harctérről.

— Aztán, akik elhúzatták alattam a koporsókötelet: legalább láttak a nyujtóztató pádon vagy valami útszéli árokba hányva?

— Már hogyan láttak volna? Azok is csak úgy hallották .. .

Marci elégedetlenül csóválja a fejét.

— Hát írást kapott-e?

— Azt éppenséggel nem — vallja be az öreg.

— No látja! Ahelyt, hogy arra vártak volna, hitelt adtak mindenféle ide-oda beszédnek és fölöslegesen emésztették magukat.

— Nem mondom, eleinte sokat bánkódtunk, sirattunk. De most már megnyugodtunk. Egy kicsit büszkék is voltunk halotti mivoltodra. Mert olyan becsületet kanyarított körénk a fala, hogy azt szóval le nem rajzolhatom. Ebben a községben én vagyok az egyetlen apa, aki a fiát föláldozta a hazának — emeli fel Márton a hangját, majd rövid szünet után reménytelen mozdulatot húz a levegőbe: — Most aztán oda a nagy becsületnek ...

A hangos beszédre Márton felesége is kifordul a konyhából. Mint láthatatlan, fínommívű fátyol úszik utána a tűzhelyen rotyogó ételek nagyszerű szaga, hogy szinte összefut a nyál apának, fiúnak szájában egyaránt. Kisné bizony nem hőköl, nem aggságoskodik a fia láttán, hanem odazuhan a mellére, s hangos zokogása, fel-felbuggyanó szavai mindennél fényesebben bizonyozzák, hogy micsoda szépséges öröm csigázza öreg szívét.

Mikor aztán til-túl kiörvendezte magát, tuszkolná be fiát a házba. Marci azonban megcsökönyösödik.

— Még nem, édesanyám — mondja. — Előbb átnézek a Csűrösékhez.

Hát persze, persze, gondolja mosolyogva az öreg asszony, hiszen Csűrös Verőn a Marci mátkája, illő hát, hogy mielőbb meghízlalják egymáson a tekintetüket.

öreg Márton azonban közbelép.

—■ A Csűrösék miatt egyet se lépj — szól. — Mivelhogy ők ma hivatalosak ide ... De még többen is.

— Ugyan miért? — érdeklődik a legény s gyanakodva szimatol a konyha felé.

Kisné kedvesen hunyorogva suttyan vissza a házba, hogy hiba ne essék a gőzölgő lábasok és fazekak birodalmában, Márton pedig így oktatja a fiát:

—- Tudod, Marci, megesik olykor, hogy valaki vígan lakja a saját halotti torát. Ezt példázod most magad is... Tisztességgel akartam emlékezni rólad, elől akartam járni a szülői szeretetben, hát leölettem egy disznót. Tulajdon szemeddel láthatod majd, hogy nem sajnáltam a költséget és megbecsültelek, mert olyan bort kanyarítottam a hurka-kolbász mellé, hogy ha valóságosan halott lennél, akkor is föltámadnál tőle.

Mire befejezi a mondókáját, már nyílik is a kapu s jönnek a szomszédok, jóbarátok, aztán Csűrös Dani meg a felesége és a gyönvörűséges Verőn, aki komoly méltósággal lépked a szülei mögött, mint ahogy az illik olvan leányzónak, akinek hősi halott a választottja. Mihelyt azonban megpillantja Marcit, egyszeriben vízzé válik a komolysága és úgy kivirul, mint az ablakba helyezett cserepes muskátli.

No, hamarosan megindul a szó erről-arról, főleg a harctéri dolgokról. Csillognak a szemek, mosolyra formálódnak az ajkak s az öröm betölt mindeneket. Egyedül Márton gazda tipródik zavartan a vendégek között, szégvenkezve búvik meg a jókedvű tekintetek elől, keresvén bensőjében azt a fenséges érzést, melyet a halott fia adott neki és amelytől az élő most megfosztotta.

— Jöjjön már Marci bácsi, melegedjen közénk — biztatja Verőn.

— Hiszen itt vagyok s nem is mondhatom, hogy fázok — feleli minden meggyőződés nélkül.

Marci érzi, tudja, mi bántja az apját. Azért hát úgy fordít az állásán, hogv mindenkivel szemtől kerüljön s lassan kigombolja a köpenyét.

—■ Ide nézzen, édesapám! -— mondja.

Azzal szétveti a köpenye elejét.

Minden szem, különösen Mártoné, a fiú mellére tapad. Abbiza, ott csudálatos fényességben az arany vitézségi érem tündököl.

Márton szemére színes köd ereszkedik. Térdei megroggyannak s ha nem röstellné gyengeségét, menten a fia nyakába borulna. De nem teszi. Ellenben rettentő gangosán kihúzza a testét, meghordozza tekintetét a vendégeken, aztán fiához szól, de úgy ám, hogy a többiek is értsenek belőle:

— Vélekszem, te vagy a falunkbán az egyetlen, aki ezt a kitüntetést a szíve fölött viselheti.. .

A Vitézi Rend Zrínyi Csoportja

közreműködésével szerkeszti:

vitéz Rózsás József alezredes.

A kiadásért és szerkesztésért felelős: vitéz Mezey Dénes.

Kiadja a

VITÉZI REND ZRÍNYI CSOPORTJA MUNKATÁRSAINAK IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI SZÖVETKEZETE Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VIII., Reviczkyutca 4/b. — Távbeszélő szám: 143—448.

Megjelenik hetenként. — Előfizetési ára: negyedévre 1.30 P, félévre 2.50 P, egy évre 5.— P. Jogi személyeknek (vállalatoknak) évi 36 P.

A lap a 22.220. sz. postatakarékpénztári csekkszámlára (bianco-csekklapon) történő előzetes befizetés útján rendelhető meg.

Csak válaszbélyeggel és megcímzett borítékkal ellátott levelekre válaszolunk. — Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza.

Az egyes szerzők (cikkírók, rajzolók és fényképészek) nevét általában nem közöljük, de a magunk számára és hivatalos használatra nyilvántartjuk.

Közleményeink utánnyomását csakis a forrás pontos megnevezésével engedjük meg.

Stádium Sajtóvállalat Rt., Budapest, V.. Honvéd-utca 10. — Felelős: Győry Aladár igazgató