Magyar Katonaujság, 1942 (5. évfolyam, 4-28. szám)
1942-01-24 / 4. szám
2. OLDAL. MAGYAR KATONAUJSAG 1942 JANUAR 24. A hazugság világa ellen küzdenek és győznek a tengelyhatalmak Csikorgó a hideg, csonttáfagyott a hómező, dermedlen sötétlenek a távoli erdők. A fegyverek mégsem szünetelnek. Európa immár egyedüli, legvéresebb harcterén végső kétségbeeséssel pusztul az orosz nép a vörös cár, Sztálin jóvoltából. A halál itt bőven arat, éppen úgy, mint a perzselő napsugaraktól izzó afrikai sivatagban vagy a távolkelet dzsungeleiben, Ázsia hegy- és dombvidékén, Óceánia kies szigetén. Ausztráliaiakat, indusokat, négereket, kínaiakat, malájokat, íilippinókat terel Ott a vágóhídra Churchill akarata. Angolszászokat nem igen találni közöttük. Harcolni ők nem akarnak, csak harcol tatni másokat. Az ő számukra a hadviselés kezdettől fogva csak «piszkos mesterség, de jó üzlet» maradt. Pénzzel, csalárdsággal, zsoldoshadakkal, kalózkodással sikerült a múlt évszázadok folyamán felépíteni a világbirodalmat. Nekik tehát most sem kell a harc, a dicső halál. Inkább a tárgyalótermek zöldasztalainál, kényelmes karosszékekből vívják végnélküli szócsatáikat. Míg milliók vérezlck Eden Sz.a'innal Moszkvában, Churchill Roosevclttel Washingtonban barátkozott. Nagyhangú terveket röpítetlek világgá, amelyekhez 26, részben nem' is létező állam, vagy ország nélküli «kormány» is csatlakozott. Fáradhatatlanok ők ezen a téren, Délamerikáról sem feledkeztek meg, hol lejrhoszszabb diplomatájuk, a kétméteres Sumner Welles keverte a riói pánamerikai értekezlet fémjelzett kártyáit. A cél a régi: újabb néptömegeket ugratni a háborús porondra Anglia világhatalmának és a Roosevelt által elpocsékolt dollármilliók megmentésének érdekében. A hazug ígéret és két kézzel szórt pénz, sajnos, még most is többnyire sikert arat. Még mindig akadnak rövidlátó népek, amelyek nem okultak a lengyelek, franciák, norvégek, belgák, hollandusok, szerbek, görögök szomorú példáján. Valamikor régen, az első világháború előtti «jó békevilágban», még a magyar is csodálattal vegyes vágyakozással tekintgetett a tengerentúli államok felé. Azok úgy éltek képzeletünkben, mint a nemzeti szabadság védőbástyái és a szinte korlátlan lehetőségű boldogulás tejjel-mézzel folyó kánaánjai. Földi paradicsomnak hirdették őket már akkor is azok a lelkiismeretlen kufár elemek, akik üzletet csináltak a hiszékenységből és búsás haszon fejében, tömegestől szállították a dolgos magyar kezek tízezreit a tengerentúlra, az ismeretlen bánják, méreggőzös gyárak, lelket és testet ölő, hazug világába. A valósággal akkor még senki sem törődött. A kimeríthetetlennek látszó pénz- és anyagi források elvakították a józan ítélőképességet, s a legérdemtelenebbf két a részrehajthatatlan igazrág, az emberi szabadság lovagjaivá avatták. A legelső alkalom ennek megszolgálására rögtön az első világháború befejezése után adódott vo'.na. IV il on csábító igéi, örökbékét zengedező üzenetei, kicsalták a fegyvert az akkori központi hatalmak hiszékeny népeinek a kezéből. Áhítattal várták a hatalmas próféták ítélkezését, földi csodatételét, az oly sokat hirdetett békeparadicsom megteremtését. És akkor, amikor azt hitték, hogy felvirradt a boldogság napja, csalódniuk kellett. Kitűnt, hogy ezeknek a prófétáknak az igazsáz szolga a'ára sem elegendő erkölcsi, sem megjele’ö fizikai erejük nincsen. Az immár több mint két évtizedes, farsangi mulatságokkal tarkított páriskörnyéki béketárgyalások, nevetséges és szégyenletes komédiázásokká süllyedtek. Itt végleg lehullott az álarc és a magyar nép is a szomorú, kegyetlen valóság tudatára ébredt. Most már látni lehetett, hogy nincs többé keresnivalónk az álaposto’ok közelében. Felismertük, hogy minket odaláncolt sorsunk a számkivetettek, az elítéltek, a megcsonkítottak, a jogtalanok oldalára. Sokat szenvedtünk: A trianoni nyomorúság súlyos átkai mellett, hasznot is hajtott: Megtanított minket fajtánk megbecsülésére, a testvéri egység keresésére, a belső erő fokozatos kiépítésére. Megtanított arra is, hogy felesleges a világmegváltók kegyét remélni, mert nehéz utainkon úgyis csak azoktól nyerhetünk támogatást, akikkel együtt vérzünk, akikkel egy a célunk és a feltámadásba vetett hitünk. És a magyar elszánt akarattal haladt az egyedül helyesnek tartott úton. Hiába akarta ezt megakadályozni a demokráciák leghűbb szolgája, a kisántánt. A győzők gyülekezetében, a hírhedt Népszövetségl>en is csak fenyegető szavak röpködtek össze-vissza, de az egymásratalált népek, a hitleri Németország, a Duce Olaszországa és az ébredező Magyarország ellen jellépni már nem tudtak. Tehetetlenségük teljes tudatában robbantották ki tehát a második világháborút azzal a kinemmondott, de átlátszó céllal, hogy idegen népek feláldozása árán szerezhessék vissza korlátlan uralmukat. A kifürkészhetetlen sors azonban másképpen döntött. Terveiket mindenütt balsiker kísérte és egyik csúfos vereséget a másik után kellett elszenvedniük a gyengébbnek tartott, lebecsült ellenféltől. Európából már teljesen kiszorultak, de reménytelen harcot vívnak Afrikában, Ázsiában, az Óceánon és a Távolkeleten is. Különösen reménytelen, amióta Japán is hadbalépett, s egymásután aratja szárazföldi, légi és tengeri fényes győzelmeit. Hiába bízik Roosevelt, Churchill a vörös Sztálin szétroncsolt hadainak utolsó téli erőfeszítéseiben, számukra itt már nem hozhat örömet a tavasz. Hiába vetik majd a különböző domíniumok és gyarmatok embertömegeit a halál karjaiba, hiábaJ kényszerítik a délamerikai államokat is borzalmas vérfürdőbe, hiába fenyegetik feloszlással az egész világot, az idő már eljárt jeleltük. Minél sűrűbbek lesznek a konferenciák, minél világmegváltóbbak győzelmi terveik, annál fájdalmasabbakká és csúfosabbakká válnak vereségeik. Mennyire más képet látunk a tengelyhatalmak oldalán. Mindenre elszánt, tettekre kész katonanemzeteket találunk egymás mellett a dicső csatasorban. Európa jövőjéért önmegtagadással küzd itt a német, az olasz, a magyar, a finn. A többi népek is segítik őket, köztük olyanok is, amelyek valamikor ánt ántba rá tok voltak. Itt nem röpködnek szavak, ígéretek, itt tettek uralkodnak. Itt a tárgyalások nem a vereségek leplezése céljából jönnek létre. Itt nem Európa felosztására, hanem újjáépítésére törekszenek. Itt nincs szükség fogadkozásokra és hűségnyilatkozatokra, a jövő reménye már tavaszt varázsolt az összes szívekbe és a verhetetlen sereg büszke öntudattal halad tovább a győzelem útján. — Ny. Iv. — X Az amerikai államok külügyminiszterei Brazília fővárosában, Rio de Janeiroban tanácskozásra ültek össze. Az amerikaközi értekezlet célja az, hogy összehangolja egyfelől a tengelyellenes hatalmak, másfelől pedig a dél- és középamerikai államok hadicéljait. Az értekezlet sikerében nem nagyon bíznak, mert az érdekelt államok nagy része nem angolbarát. Különösen Argentina hangoztatja erősen semlegességét. Az Északamerikai Egyesült Államok külügyminisztere reménytelennek tartja, hogy a délamerikai latin államokat rábírhassák a háborúban való részvételre, s éppen ezért nem is tesznek ilyen indítványt. Mindössze gazdasági támogatásra számítanak. * X Ausztrália és Anglia egymáshoz való viszonya az utóbbi időben erősen megromlott. Ausztrália visszautasította a tagságot a brit birodalmi tanácsban, s újabban inkább az Egyesült Államok felé tájékozódik. * X Mexikó nyugati partvidéken kihirdették a riadóállapotot, a partvidék lakosságát az ország belső részébe költöztetik át, mert tartani lehet japán tengeri és légi támadásoktól. * X Portugália és Anglia között egyre feszültebb le3z a viszony a Csendes-óceán szigetvilágában levő portugál Timor-szigct angol megszállása miatt. Az angolok vonakodnak a szigetet kiüríteni. A kérdésben a közeli napokban állást foglal a portugál nemzetgyűlés. * X Írországra az angol kormány erős nyomást gyakorol abból a célból, hogy az amerikai haderőnek légi és tengeri támaszpontokat engedjen át. * X Románia elmenekült királya, II. Károly, Mexikóból Newyorkba akart költözni, hogy élére álljon a «szabad Románia» elnevezésű mozgalomnak. Az Egyesült Államok kormánya azonban nem adott a volt királynak beutazási engedélyt. Kanada kormánya hasonlóan járt el. • X A Dclafrikai Unió elfogadta azt a javaslatot, amely kimondja, hogy az Unió hadat üzent Japánnak, Magyarországnak, Finnországnak, Bulgáriának és Romániának. A javaslat egyben kimondja, hogy Délafrika együttműködik a Britbirodalom államaival. A parlament azonban elutasította azt a törvényjavaslatot, amely kimondaná a délafrikai köztársaságnak az angol birodalomtól váló függetlenségét. * X Görögország és Jugoszlávia elmenekült árnyékkormányai baráti szerződést kötöttek, amelyet' György volt görög király és Péter volt jugoszláv király is aláírt. Az egyezményt Londonban kötötték meg. * X Az angol-spanyol viszony a múlt hét folyamán angol orvtámadósok és semleges vizeknek megsértése következtében oly feszültté vált, hogy közeli szakítással kell számolni. * X A Moszkvában lefolyt angol-amcrikai-szovjet tárgyalások eredményeként a demokráciák vezetősége angol győzelem esetére Európa teljes újjárendezését Szovjetoroszországnak engedi át. Ebbe azonban a tengelyhatalmak fegyverei hatásosan fognak beleszólni. * X A szovjet területre menekült 25.000 főnyi és 2000 renülőből aló lengyel haderőt rövidesen a Közelkeletre szállítják, hogy az ott küzdő távolkeleti (ausztráliai és újzélandi) színes gyarmati csapatokat hazaszállíthassák. Utálni A spanyol örökösödési háborúban a bécsi kormányszékek több ízben jelentették a királynak, hogy minden csatában szokatlanul nagy az elesett magyar tisztek száma; magyar szokás szerint ugyanis a tisztek a csapataik előtt rohannak és küzdenek! E veszedelmes szokás persze a császári (nem magyar) ezredeknél nem dívott. V * 1588-ban a törökök nagy erővel jöttek Szikszó aló. Bár a mieink serege jóval kisebb volt, «a két béget kiverte a félsz-szeplő». Részünkről a vezér Rákóczi Zsigmond volt. De résztvett a csatában a hős Homonnai István és Zsoldos Ferenc is. A támadást a magyarok kezdték, ám a túlerővel szemben nem boldogultak, Homonnai és Zsoldos fogságba estek s mármár elszéledt a had, amikor Balázsdeák István őszszegyüjtötte ® lovasságot és sötét éjjel új támadást kezdett. Sikerült benyomulnia a török táborba, a foglyokat kiszabadította, s az elfogott seregbontókat és ágyúkat az ellenség ellen fordítván, győzelmére vitte lovasait. Az emlékezetes vállalkozás 13 zászlót és 110 török fejet eredményezett. Ciano olasz külügyminiszter az olasz hősi temető bejáratánál ellép a honvéd díszszázad előtt
