Magyar Jövő - A Nemzeti Segély Lapja, 1947 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1947-10-01 / 11. szám
2 Magyar Jövő 1947 OKTÓBER 1 Bábszínház, kávé, zsemlye ... A Nemzeti Segély II. kerületi gyermeknzsonnáztatása fiú beszélt, Házi Árpád kommunista alispán felesége.) A gyerekek zsibongva fogyasztják ebédjüket. Az egyik filmes megszólal- — Persze, nehezen illeszkednek bele a gyerekek a becsületes életbe. Egy héttel ezelőtt érkeztünk meg a vidéki külső felvételekről és most kezdődik a belső műtermi munka. Ezeknek a gyerekeknek nem jelent azonban mégsem oly sokat a film. Igen gyakorlatiasak, nekik csak a pénz számít. — Jellemző erre, — meséli a pro" dukció vezetője, — hogy amikor a válogatás folyt, többszáz gyerekből választottuk ki a megfele'ő huszonhetet- Azok, akik az első -válogatáson már keresztülmentek, 20—30 forintért próbálták árusítani helyű" két a kevésbbé szerencséseknek. Persze, ezt megakadályoztuk. Felvétel! A gyerekek újra visszamennék az országúira, megindulnak az esti szürkületbe. Tapossák mezí'tr láb az országút porát, mennek a bi" zonylalan jövőbe. Nehéz szívvel hagyjuk ott a felvételeket, hisz érezzük, hogy ez több, mint játék. A gyerekek igazi életükbeln. iüs ugyanilyen bizonytalan utakon, ugyanilyen magányosan bolyonganak. Talán elérhetnénk azt, hogy ne csak a filmben jussanak el a békés otthonhoz, hanem a valóságban is megtalálhassák helyüket a becsületes dolgozó társadalomban- Vécsei György. Szeptember 27, szombat délután. Már öt óra leié jár az idő. A munkából hazasiető családapa első szava feleségéhez: „Felöltöztetted már a gyereket?“ Teljesen fölösleges figyelmeztetnie az aszszonyt: még ha meg is feledkezett volna róla, a gyermekek akkor sem hagyták volna nyugodni addig, amíg parádéba nem öltözteti őket. Hiszen már reggel óta izgatottan várják a nagy eseményt: a Nemzeti Segély II. kerületi gyermekuzsonnáztatását. Amióta útra készen állnak folyton zaklatják kérdéseikkel az anyjukat: „Mikor jön már édesaDa?“ Végre elérkezik a várva-várt pillanat: elindulhatnak. A két apró csemete szülei karjára kerül, míg a két nagyobbacska izgalmában már nem bír magával és előreszalad a Nemzeti Segély néhány percnyire lévő, nemrég felavatott Keleti Károlyutcai játszóterére. Itt már hatalmas tömeg várakozik a nagy eseményre: szaladgáló, fürdőruhás kis emberkék, karonülő gyermekecskék és kocsiban fekvő, alvó vagy síró csecsemők. És természetesen az idősebb nemzedék: a szülők, rokonok, akik ugyan nem kapnak már uzsonnajegyet, de akik annál jobban tudják majd élvezni azt az uto'.érhetetlenül gyönyörűséges pillanatot, amikor csemetéjük szürcsöli a kávét és ropogtatja a frissensült zsemlyét. Több helyen feliratok tájékoztatják a résztvevőket a teendőkről: „GYEREKEK! Uzsonnajegyetekre írjátok rá neveteket és címeteket, mert nagy tombola lesz, ahol mindenki nyer játékot!“ a rendezőség két féle jegyet osztogat: az 5 éven aluli gyermekek fehéret, az 5—12 évesek kéket kapnak. Köröskörül csaknem minden fán egyegy ügyes rajz: csinos, de már karikatúrával határos, kacagó gyermekarc, Mickeyegér, Donald-kacsa — megannyi élmény a kiváncsi gyermekszem számára. De az igazi látványosság még csak ezután kezdődik: a bábszínház. Paprikajancsi, magyar ruhás legény és menyecske, egymást püffölő bácsikák, házsártos öreg néniké mozognak fürgén szemünk előtt. A rendező és felesége beszél Is helyettük, de szavaikat még a közelállók sem értik meg, annyira elnyomja a gyermekhad zsivaja. Am mégis csak fontosabb a száj, mint a szem: egyre többen vonulnak hátra, a kávésfazekak bűvkörébe. A rendezőség baloldalt sorba állítja a gverekeket és máris elkezdik az osztást: 6 óra lehet már és 700 éhes száj vár a 1ó édes tejeskávéra s a ropogós zsemlyére. A karonülő gyermekek adagját soronkívül adjuk ki. de még így is nagy a türelmetlenség. Természetesen csakis a fogyasztók részéről; a kávét osztó konyhavezető és segéderői bámulatos nyugalommal, de még bámulatosabb fürgeséggel végzik munkájukat. Egy 70 év körüli nénike megkérdez bennünket: „Az anyák nem kapnak uzsonnát?“ Bizony sok idő elmúlhatott már azóta, hogy ő életet adott valakinek, — de azért bíztatóan felelünk: .Tessék csak várni; ami megmarad, azt ki fogjuk osztani." Két nyolcadik gimnazista is szeretné megízlelni a finom kávét: az egyik meglhatná ugyan távollévő öccse helyett. — dehát mégsem állhat oda a kicsinyek közé! Nekik is azt mondjuk, amit a nénikének; ők azonban türelmetlenebbek és eltávoznak. Később aztán megérkezik az öcsike is: megkapja az adagját — ha bátyjánál maradt is a jegy. Még V*8 felé is sokan vannak hátra, pedig a beadott jegyek egész hegévé púposodnak már az asztalon. Végre a gyermeksereg utolsó tagja Is elfogyasztotta kávéját és zsemlyéjét és következhetik a nyereménycsomagok kiosztása. Kimondhatatlan örömmel nézzük a kipirult gyermekarcokat, amint izgatottan bontiák ki a csomagokat. Természetesen azonnal a cserélgetés: aki kék bokrétát kapott, annak piros kell . . . Közben * repetára is sor kerül és most már korra való tekintet nélkül osztjuk ki a megmaradt kávét. Jóleső érzéssel rakjuk össze az üres bögréket: 700 gyermek kapott uzsonnát! s ugyanilyen jóleső érzéssel távoznak a résztvevők Is. Tudják, hogy az uzsonnaosztás csak jelentéktelen epizód a Nemzeti Segély életében mégis tisztában vannak intézményünk felbecsülhetetlen jelentőségével és áttudják érezni Krisztus szavainak Igazságát: „Engedjétek hozzám a kisdedeket!“ Ezekre a drága kincsekre kell legjobban vigyáznunk, hiszen az ő testi és lelki gondozásuk alapja a boldogabb magyar jövőnek. May István. Gyerekek az utcán A Bulyovszky-utca romházai között, sz nte szemünk láttára, nőttek, nevelkedtek két éven át; szovjetkatonák gyermekei, akik felszabadulás után meglátogatták édesapjukat Magyarországon — és itt maradtak velük. Délelőtt szovjetiskolában tanultak hogy képezzék magukat anyanyelvükön, de dékánonként a fotball és a métajáték közben úgy összebarátkozak a Bulyovszky-utcai gyerekekkel, hogy ma már sokan közülük jól beszélnek magyarul. A zömök, vállas Vaszilij, szőke feje kissé lehorgad, ahogy másik két társával beszélget, akik szintén orosz gyermekek. — Pista megígérte, hogy írni fog — mondja és a tenyerén heverő üveggolyót nézi. — Mondd meg neki, hogy írja meg feltétlen a Fradi eredményeit — szól a közeli kőrakáson ülő pufók Pjotr. — Dezsőt el kellene vinni magunkkal — ugrik fel a hirtelen ötlet hevületétől ;a harmadik. — Miért éppen Dezsőt? — néz rá merően Vaszilij. — Mert —, nyel egy nagyot a micisapkás — mert jó vele játszani, meg a Dezső apja munkás és ilyen romlakásban laknak ... és öt testvére van. Elgondolkoznak, összedugják a fejüket tanakodnak, hogy mit lehetne itt csinálni. Három orosz gyerek, aki hazakészül ... Tovább haladok az esti szürkületbe vesző Andrássy-út felé é* csak később eszmélek rá, hogy a három szovjetgyermek egymás között magyarul beszélt... A Nemzeti Segély munkanaptára Hat hét munkanaplója Augusztus, 24. KISPESTEN megnyitottuk a Jahn Ferenc napközi bölcsődénket harminc gyermek részére. A Don Suisse-tői átvettünk három gyermek-poliklinikát teljes felszereléssel. A Don Suisse átadta továbbá a KISPESTEN (Linhardt Ottó-utcában) lévő 70 gyermek részére és ÚJPESTEN (Baross-u. 39-) szintén 70 gyermek részére felállított napközi otthonokat, továbbá CSEPELEN Állomás-u. 1. szalatt berendezett 35 személyes bentlakásos óvodát. Augusztus 25- Ezen a napon a Nemzeti Segély munkatársai megbeszélésre jöttek össze. Kárász Győző, a Nemzeti Segély főtitkára beszámolót tartott az eddigi munkáról és ismertette a közvetlen előt'ünk álló teendőket. — Székesfehérvárott 6000 gyermeket uzsonáztattunk és 50 ruhacsomagot osztottunk ki a legszegényebb és legjobban rászorulók között. A Magyar Kommunista Párt ugyanakkor átadta az újonnan elkészült gyermekjátszóleret a székesfehérvári gyermekeknek. Augusztus 26. Kárpát-utca 1/b. szám alatt 100 gyermeket befogadó napközi otthont avattunk. Vas Zoltán, a Gazdasági Főtanács főtitkára mondott avató beszédet- Engel Györgyné, az V- kér. N. S. titkára átvette az új intézményt. — A Damjanich-u. 6. szám alatt 40 gyermek számára készült napközi otthont avattuk. Augusztus 27. A Nemzeti Segély XII. kerületi szervezete hadifog >ly iámoga'ó akciója során megvendégelt 50 hadifoglyot és családtagjaikat. — A II. kerületi szervezetünk 100 hadifoglyot és hozzátartozóit vendégelte meg. — PESTSZENTERZSÉBETEN a ruhaosztási akciónk során 40 üzemi dolgozó kapott ruhasegélyt. — CSEPELEN 35 rászoruló egyén kapott ruhát. — ÚJPESTEN ugyancsak 35 ruhacsomag került kiosztásra. Központunkban ezen a napon műsorral egybekötött megbeszélésen láttuk vendégül a Budapesen működő tanárokat. Ezen az ankéton Halász László tankerületi főigazgató-hely rttes biztosította a Nemzeti Segélyt a demokratikus szellemű tanerők szoros együttműködéséről. Lakatos Miklós, a Nemzeti Segély szervezési osztályán ík vezetője ismertette azokat az elgondolásokat, amelyek szerint a középiskolai diákság tanárainak vezetésével a Nemzeti Segély munkájában részt vehet-Augusztus 28. VII. kér. szervezetünk sétahajót indított a hadifoglyok falsegítésére. Augusztus 29. SOROKSÁRON napközi otthont avattunk. Augusztus 30. ÍV. kér. szervezetünk hadifogoly-estet rendezett. BUDAPESTEN a Fémlemezgyárban délután 4 órakor volt a napközi otthon felavatása- Ezzel az intézménnyel 12-re szaporodott1 a 3 éves terv megindítása óta alapított Nemzeti Segéiyinézmények száma. Kárász Győző főtitkárunk beszámolója szerint döntő ü‘kőzetre készülünk a társadalmi nyomor ellen. * Augusztus hó végén az üzemi gyermeknvaraltatások befejezésükhöz közelednek. Munkatársaink az utolsó napokban 200 gyermeket hoztak vissza Budapestre egy hónapi nyaralás után. A hó utolsó hetében a N. S. közismerten nagysikerű bábszínháza öt különböző üzemben tartott a gyermekek részére előadást. A Magyarországon nyaraló romániai gyermekek I. csoportja melyben 458 gyermek tartozott, visszautazott a N. S. felügyelete alatt hazájába. Szeptember 6. Délután fél 7 órakor indítottuk vissza a romániai gyermekek újabb csoportját. A népjóléti minisztérium és a Magyar-Román Társaság is képviseltette magát a pályaudvari búcsúztatáson. Dr- Ember László, a Népj. Minisztérium részéről mondott beszédei a hazainduló gyermekekhez, s a legnagyobbrészt krnynyes szemekkel búcsúzó befogadó szülőkhöz. A megható pályaudvari eseményről a magyar rádió hely-vini közvetítést adott. Szeptember 7. A Nemzeti Segély kecskeméti szervezet^ felavatta a 120 gyermek befogadására alkalmas napközi otthont és gyermeküdülőt, amely- a Kecskeméttől 27 km-re lévő Klábertelepen van. Ez az intézmény a kör nyék kisbirtokosainak és újgazdáinak a gyermekei számára szépíti meg az éle‘et. A lakosság kívánságára az új otthon Nagy Imre, a „földosztó“ miniszter nevét viseli. Az újjáépített intézményt, Verbó Dénesné, az N- S. kecskeméti titkára vette át. Szeptember 18. A romániai gyermekek harmadik csoportja indult vissza hazájába. Szeptember 25. VI. kerületi szervezetünk 33 VI. kerületi elagottnak uzsonnát adott. Kellemes délutánt szereztek a meghívottaknak egy jó uzsonna és szórakoztató műsor keretéten. — Augusztus l-től a Nemzeti Segély körülbelül 3500 ruhacsomagot osztott szét üzemek dolgozóinak. hadifoglyoknak, újonnan földhözjuttatottaknak és egyéb rászorulóknak. Ebben a tételben szerepelt a Kanadai Demokratikus Magyarság két bálányl küldeménye, összesen 700 kg súlyban és az Uruguay-i Szabad Mozgalom (MONTEVIDEO) 13 láda és 1 bála ruhaküldeménye. Augusztus hóban érkezett a Szovjet Vöröskereszt újabb adománya a Nemzeti Segélyhez. mely egy teljes, nagyértéket képviselő röntgenfelszerelést tartalmazott. A Nemzeti Segély központjában augusztus hó l-től 800 hadifogoly jelentkezett és kapott ruhakiutalást és 120 esetben élelmiszercsomagot is. A hadifogo’.yszolgálatot teljesítő munkatársaink 200 esetben látogatták meg a kórházban fekvő hadifoglyokat és osztottak szét ajándékokat. Az összes budapesti pályaudvarokon a Nemzeti Segély hadifogolyszoleálatof teljesítő lelkes munkatársai fogadják a hazatérő volt hadifoglyokat. A pályaudvarokon a Nemzeti Segély teherautói rendelkezésére állnak a hadifoglyoknak, s ezzel Is megkönnyítik szeretteik mielőbbi viszontlátását. Az Amerikai Magyar Kultúrklub (MIAMI) 390 dollárt küldött tiz árva gyermek részére. Szervezetünk a megnevezett gyermekek részére az összeget elküldötte. A Nemzeti Segély bentlakásos intézményeiben gondozott összes gyermekek új ruhákkal és cipőkkel láttuk el. Az új ruházati felszerelések jelentékeny részét az American Unitárius Comitté budapesti szervezete juttatta a gyermekek részére. Az elmúlt hetek folyamán 30 külföldi demokratikus szervezettel egyénnel és lapokkal vettük fel a kapcsolatot. Az összes intézeteinkben működő munkatársak részére dr. Rotter Lili orvosnő egészségügyi szemináriumot indít. A N.S. vendégei... Száz tanyai gyermeket látott vendégül a Nemzeti Segély Rákosi ideadta minekünk Q földet Csak az a mi dolgunk Hogy a két kezünkből Ki ne adjuk többet Száll az induló hangja o 100 gyerektorokból. — A vidám éneklést néha-néha egy-egy csodálkozó ,Jé“ vagy ,,Odanézz“ szakítja meg. 100 tanyai gyerekkel robog a villamos a verőfényes szent István reggelen. A Nemzeti Segély lát vendégül 100 Szeged környéki tanyai gvereket. A gyerekek még soha nem látták Pestet, most tágranyílt szemekkel tolonganak a kocsiablakoknál. Az első délután sétát tettünk a Városligetben. A gyermekek bár az utazástól igen fáradtak voltak, nem akartak hazajönni, egyszerre szerették volna látni egész Budapestet. 19-én reggel a Magyar Fémlemez Ipari Rt. üzemét Látogattuk meg. Érdeklődve figyelték az üzemben folyó munkát, s utána az Üzemi Bizottság elnöke beszélt arról hogy mas.t láthatták hogyan dolgoznak a városok munkásai azért, hogy nekik cipőjük, ruhájuk és különböző ipari cikkeik legyenek, — s ezeknek termeli az ő édesapjuk cserében az élelmet. Élmény volt mindenki számára látni azokat a ragyogó gyermekarcokat, amint át vették az Üzemi Bizottság aiándékát játékot, kulcsot, lábast, kiki mit választott. A délutánt a Fővárosi nagy cirkuszban töltöttük el. A műsor nagyon tetszett nekik, de még annál is jobban tetszett az előttük ülő Jugoszláv Üttörők Csoportja, akik szintén vendégei Budapestnek. Szent István-napján délelőtt a Margitszigeten voltunk, végigsétáltunk a szigeten és utána megfürödtünk a szabad Dunában. A sziget nem nagyon tetszett a gyerekeknek, az egyik kisfiú mégis jegyezte: „Fákat és füvet romos istállókat a tanyán is láthatunk“. Mikor aztán fürdésre került a sor, pillanatok alatt lekerültek a ruhák s jókedvűen lubickoltak az; öreg Duna vizében. A gyerekek és a kísérő felnőttek általános örömére a délutánt a Gellért-hegyen töltöttük. A hegy lenyűgözte őket. eddig csak képen láttak he^vet s a valóságtól el voltak ragadtatva. Végignéztük * népünnepélyt Az egvik gyerek megjegyezte: .Nálunk Ilyen a búcsú, csak ez nagvobb, és nincs hegy hozzá“. Este 8-ig szórakoztunk a hegyen. S utánna a kivilágított Budapestet utaztuk körül. A színes transparensekkel kivilágított város annyira lefoglalta őket, hogy nem is akartak az utunk végére gondolni. Két napot tö’töttek a gyermekek Pesten s azzal a kéréssel távoztak, hogy a Nemzeti Segély ismételje meg többször az ilyen vendéglátást, hogv az otthonmaradt többi gyerekeknek is módjukban legyen meglátni a szép fővárost. Üzenjük Nektek gyerekek, hogy kéréseteket meghallgatjuk és reméljük hogv a közeljövőben még sok-sok hasonló kisgyereket fogunk vendégül látni Budapesten. Ungvári József.
