Magyar Jövő - A Nemzeti Segély Lapja, 1947 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1947-05-01 / 4. szám

társadalom egésze és minden in­tézmény, hogy a nevizet legszen­tebb kötelességének teszüiik ele­get akkor, amikor a magyar gyer­mekek megmentéséért ilyen nagy nemzeti összefogást teremtünk. Bízom abban, hogy a Nemzeti Segély e szent cél kitűzésében, további szép eredményeket fog elérni. Kívánok a Kongresszusnak jó munkát és nemzetmentő, nemzet­­építő munkájához sok sókért! Rajk László belügyminiszter felszólalása után csak igen lassan hallgatott el a tetszésnyilvánítás. Darvas József nemzetgyűlési kép­viselő köszönte meg a Kongresz­­szus nevében Rajk előadását, majd Házi Árpád, Pest vármegye alis­pánja lépett a dobogóra. — Szeretettel üdvözlöm a Nemzeti Segély Kongresszusát — mondotta Házi Árpád — és hálás köszönetét mondok a Nemzeti * Segélynek azért a hatalmas mun­káért, amit az elhagyott és rá­szoruló gyermekek életének és egészségének megmentése érde­kében végzett. örömmel látom, hogy ez a Kongresszus biztosíték arra, hogy a Nemzeti Segély a jövőben is be fogja tölteni azt a nagy és nemes hivatását, amire a magyar demo­kratikusan gondolkodó munkás­ság, parasztság ős értelmiség tá­mogatásával hivatott. Még egyszer megköszönöm mindazt, amit a vármegye sze­gény. elhagyott és rászoruló gyer­mekei érdekében tettek és a ma­gam részéről Ígéretet teszek a Nemzeti Segélynek, hogy mint eddig is, a jövőben is mindem erőmmel támogatni kívánom munkájukat, hogy ezen keresztül a kitűzött célt minél könnyebben és minél jobban velünk, a ható­sággal karöltve el tudja érni az' új magyar generáció ápolása, ne­velése és oktatása érdekében. Házi Árpád üdvözlő szavai után Fodor Gyula alpolgármester Budapest székesfőváros nevében üdvözli a kongresszust- Megkö­szöni a Nemzeti Segélynek a bu­dapesti gyermekek megmentése érdekében folytatott nehéz, áldo­zatos munkáját, amikor az e’ső konyhát megnyitotta és az első vonattal elvitte a sok éhes, ron­gyos és beteg budapesti gyerme­ket. A főváros is minden erejével ezen a szociális úton halad. Ez évi költségvetésében 58 millió forint szerepel ezen a címen. Saj­nos kevés ahhoz, hogy egész Bu­dapest gyermekeit fel lehessen karolni. A hároméves tervben sok olyan intézmény szerepel, me­lyet a főváros is segíteni akar abban, hogy egyetlen magyar gyermek se legyen éhező, árva és hajléktalan. Rajk László bel­ügyminiszter úr azt mondotta, hogy nagy történelmi feladatot végzett a Nemzeti Segély a múltban és vár rá a jövőben is. Hiszi, hogy ez a feladat egyre könnyebb lesz, mert a de­mokrácia megerősödése a Nem­zeti Segély megerősödését is je­lenti. A Kongresszus további munká­jához sok sikert és eredményt kíván. Rövid szünet után a Kon gr esz­­szus külföldi vendégei üdvözölték az egybegyűlteket-Otto Horn, a* osztrák Bund der poli­tischen Vervolgrte» szervezet kikül­dötte elmondja, hogy a múltban Béc9 városa volt az, mely példaképet mu­tatott, hogy milyen az igazi szociális gyermeksegélyezés. A fasizmus ezt a gyönyörű intézményt tönkretette. Bécs városának 7000 politikai áldozata van, 70.000 ezok száma, akik börtönben, koncentrációs táborokban haltak meg és 40.000 halt meg gázkamrákban, azért, mert nem lúrték szó nélkül Hitler terrorját. Jelenleg az osztrák Kommunista, Szociáldemokrata és Kisgazda. 'Pártba- tömörülve harcolnak a demokratikus egységért, a fasizmus és antiszemitizmus maradványai ellen. Ma Ausztriában egyetlen szociális szervezet van. az ő szervezetük. Min­den olyan törvény megalkotásánál, mely anyavédelemről. betegekről vagy ifjúságról gondoskodik, kikérik szer­vezetük véleményét és szavukat meg is hallgatják. Meg van győződve, hogy a* itt szerzett impressziók és tanácsok új munkára fogják őket serkenteni. Meggyőződése, hogy a más országok demokratikus segélyszervezeteivel való találkozás nemcsak kimélyiti a ország közötti kapcsolatokat, hanem hozzájárul a világ minden országában a demokrácia megerősödéséhez. Pimitrij Nenov Haloff a Pomoena Organizacia Bulgaria a Bolgár Nemzeti Segély képviseletében Dimitrov György a fasizmus ellen legeredménye-ebben küzdő és legnagyobb bulgár hazsfi üdvözletét, tolmácsolja és kívánja, hogy a Kongresszus munkája a legteljesebb eredményi hozza a magyar nép számára. Ismerteti a bulgáriai segélyszervezet munkáját. Elmondja, hogy míg a né­metek Bulgáriában 7000 partizánt., öltek meg. ugyanezen idő alatt. 20.070 tagja* pusztították eí szervezetüknek, alúk a partizánokat segítették élelemmel, után­pótlással, vagy rejtegették. A szer­vezet a felszabadulás óta a há­ború áldozatain:-k rokkantjait, özve­gyeit, árváit támogatja. Ezen célból árva házakat, üdülőket, nyaralókat, tar­tanak fenn. Továbbra is küzdenek a demokráciáért, harcolnak' a fasizmus ellen. Szervezetük munkájában több, mint egy millió tag vesz részt. Reméli, hogy a magyar nemzet és annak se­gélyszervezete, a Nemzeti Segély is küzdeni fog a demokrácia megszilár­dítása érdekében a reakció ellen, azok ellen, akik szeretnék viszaállíteni a régi rendszert, előkészítve egy újabb háborút a népek jogai és szabadsága ellen. Ebben a küzdelemben a magyar nép a demokrácia oldalán áll és segít­ségére kell, hogy siessen azoknak a népeknek, akik még ma is fasiszta iga alatt nyögnek. A külföldi felszólalásokat Jaques Podoliann, a Nemzeti Segély ro­mán testvérszervezetenek, az Apa­­rarea Patriotieanak kiküldöttje rekesztette be. i Az Apsrarea Patriottoa a háború és a fasizmus áldozatfainak demokratikus segélyszervezete nevében a román nép baráti és testvéri üdvözletét hozzuk a Nemzeti Segély I. Országos Kongresz­­szusa alkalmából. — A mi részünkre az Önök kongresszusa jó alkalom annak az eltökélt szándékunknak a ki­­nyüvánítására a közös haroban, amely, nek célja a demokratikus béke el­érése, mely biztosítja a népnek az or­szág újjáépítését és a háború sebei meggy ógyi fásának a feltételeit. A mi szervezetünk, amely az ü’döz­­(etésben és a fasiszta diktatúra sötét éveiben. 1944 augusztus 23-án kike­rülve az illegalifá ból, a legnagyobb határozottsággal mozgósította az erői* o román nép felszabadító harcainak támogatására, amelyet a dicsőséges Vörös Hadsereg és a Román Hadsereg vivo't a Hitler fa iszta banditái ellen-Ebben az akcióban az Apsrarea Patriotica mozgósította az egész népet a front mögötti terület megerősítésére. Mindenki ideirányu’ó működését egye­sítve, ajándékokkal felszerelt kocsisoro­kat küldött az első harcvonalig, egész a Tátra csúcsáig. Megmutatta a fegy­verrel harcolóknak a haza ragaszko­dását és szereidét. Azokban az országokban, «melye­ket a visszavonuló hitlerista bandák kifosztotok vagy a háború vihara dúlta fel őket, segélyezési akciót kez­deményeztünk, így Moldvában és Er­délyben, ahol igen jelentékeny meny­­nyiségü élelem és ruha küldésével és ezy addig Romániában páratlan egész­ségügyi kampánnyal megakadályoztuk ez éhínség és a járványok pusztítá­sát. Tovább haladva az ország újjáépí­tésében a romániai népvédelem szo­ciálpolitikai akciót szervezett meg, lé­tesített 40 árvaházat, 100 napközi ott­hont, 110 népkonyhát, bölcsődéket, am­bulanciákat, ahol több mint 15.000 hadfárva, valamint hadiözvegyek és rokkantak gyermekei nyernek ellátást, 58 segélyközpontot állítottunk fel as rokkantak, a háború nagy sérültjei és a hadiözvegyek részére. Pénzzel, élelemmel és ruházattal tá. riogattuk a deportáltakat, a hadifog­lyokat és a hazatérőket. A mi segítsé­günkkel több mint 100 000 család kül­dött és kapott levelet fogoly hozzátar­tozóitól. A mi szervezetünknek ma mintegy 800.000 tagja van. Parasztok, munká­sok, értelmiségiek, kereskedők dolgoz­nak együtt függetlenül vallásuktól, ne­müktől vagy nemzetiségüktől. 1944 augusztus 23. fordulópontot je­lent népünk életében. A román had­sereg váH'váll mellett harcolt a dicső­séges Vörös Hadsereggel, hogy felsza­badítsa az országunkat a hitlerista, fasiszta i&a alól. Groza Péter kormá­nya továbbfejlesztette augusztus 23.’ hagyományait. line a Groza-kormány néhány intézkedése: Mindenki anyanyelvén tanul az ele­mi- és középiskolákban. Magyar­­nyelvű színházak! Magyarnyelvű föis­kolák Kolozsvárott, Aradon, Temesvá­ron és Marosvásárhelyen. A magyar intézményeink megtekintése volt. Kül­földi vendegeink fáradhatatlanul rótták az utat és egyik bölcsödét, gyermek­otthont a másik után tekintették meg. Több mint 100 tőből áUó csoport láto­gatta végig budapesti intézményeinket. A Szent irZ-ván-körúti „József Attila“ napközi otthon vezetője farkas Irén már a kapuban fogadta a vendégeket. Néhány egyszerű, mesterkéletlen szó­val mondta el az intézmény fontosabb számadatait. A vendégcsoport lassan végigjárja a termeket. Minden szeglet ragyog a tisztaságtól. Farkas Irén folytatja beszámolóját: — Munkánk,természetesen nemcsak a hygiénére szorítkozik. A gyermekeket már most együttérzésre, szolidaritásra.­­közösségi szellemre neveljük. Az igazi demokrácia magvait már itt el kell vetni. Hisszük, hogy az ,aratás“, tehát az az időpont, mikor a mi neveltjeink is kivehetik már részüket az életből, az egész demokrácia hasznára fog válni. * A szabadsághegyi _dr. .S-'ltAnsohtri» Sándor“ tüdőbeteg gyermekszanatórium kapuja előtt valóságos autópark áll; egész sor autóbusz hozta fej az érdeklődő vende­geket. -— Szikrázó napsütés hull a Szanató­rium felé vezető meredek kerti úton. Csodálatosan szép idő van: A páratlan tiszta levegőben k'nyíük a város óriás panorámája. A vendégek pillanatra megállnak a hegyoldalon és a riporter, — a pesti ember közmondásos büszke­ségével, — mutogatja a látnivalókat. Nagy. messziségben a parlament finom gótikus csúcsai ragyognak. A Bazilika patinás kupolája drágakőként ragyog s távol, szinte az ég alján: gyárkémé­nyek... A mozdulatlan levegőben nyíl­egyenesen tör fölfelé az ezernyi füst­oszlop. Pest dolgozik... A vendégek kalauzolását most dr. Márkus Vera főorvos, Ádám Teodora, dr. Ozoray Magdolna alorvos veszik át. Dr. Márkus Vera főorvos az alábbi felvilágosítást adja: — Az intézetben 123 gyermek áll ke­zelés alatt. Korhatár: kettőtől tizenöt évig. Így tehát ápoltjaink között nagy számmal vannak iskolakötelesek. Gon­doskodunk orról is, hogy ezek a kicsi­nyek ne álljanak meg iskolai tanul­mányaikban. Itt bent a szanatóriumban rendszeres és alapos oktatásban juSíze­­sülnek és az iskolaév végén a tmnügyi hatóságok engedélye alapján szigorú bizottság előtt vizsgáznak le. — Mennyi ideig tartózkodnak itt a gyerekek? — kérdezi az egyik vendég. Dr. Nyéjty Boldizsár segédorvos felel: — A mi rendszerünk szöges ellentét­ben áll a többi füdőszamtóriummal. Másutt meghatározzák mennyi az a maximális idő, melyet a beteg a gyógy­intézet falai között ellökhet. Ez az idő nagyjából három, illetve hal hónap. Így az esetek nagyrészében a betegeknek távozniok kell anélkül, hogy a teljes gyógyulás beállott volna• Mi ezt a rendszert sohasem tettük magunkévá. Célunk az, hogy a betegek teljesen gyógyult állapotban távozzanak. Sőt gyógyintézetünkből való távozás után még az úgynevezett pirquet-poziUv intézményhez továbbítjuk őket, hogy azt az időszakot, melyben még fertőző­képesek, egészséges környezetben, de a teljesen intakt gyermektől elkülönítve töltsék. Előbbi állításunk, igazolására megemlítem Gerencsér Erzsébet, Buda­nyelv használata hivatalos a hálóst* goknál is, olyan helységekben, ahol a magyar lakosság száma az összlakos­­ság 40 százalékát meghaladja■ Magyar­­nyelvű sajtó! Földreform. Az Apararea Patriotica, kivette ré­szét ezeknek az intézkedéseknek meg­teremtéséből. Az ország határain be­lül, de az országhatárokon túl is a né­pek békés együttműködéséért küz­dünk. Jaques Podolianu így fejezte be be­szédét; Éljen a népek szolidaritás» » fasiz­mus elleni közös harcban! Éljen a román és magyar nép közös har(.a a demokráciáért, a szabadságért! Éljen a román nép örök barátsága » magyar néppel! pest, XIII. Szt. László-u. 125. sz. alatt lakó kis paciensünk esetét, aki 624 napig állott kezelésünk alatt és telje­sen gyógyultan bocsátottuk el. Üjra az egyik vendég veszi át aszót; — Itt csupa fekvőbetegük van, dok­tor úr? — Nem. A betegek egy része fekvő, a másik rész „sétáló“. Ez utóbbi olyan rangfokozatot jelent, hogy erre minden gyerek vágyakozik. Kis fekvőbetegeink naponta tízszer is megkérdezik: doktor bácsi én mikor leszek már sétáló? El­képzelhetik, hogy minden erőnkkel azon vagyunk, hogy fekvőből sétálót, a sétálóból pedig egészséges embert fa­ragjunk. Utolsó ntunk az „Ady Endre“ elhagyott gyermekek otthonába vezet. Az otthonban harminchárom gyermek talált ellátásra, hajlékra, sze­retette, a korhatár: négy évtől nyolc évig. A gyermekek az intézményben nemek szerint vannak elkülönítve. Az otthon vezetője, Perlusz Jánosné, az alábbiakat mondja az intézmény kis lakóiról; — Az én védenceim élettörténete mind, mind valóságos regény. Megrázó történetek, melyekből azonos tanulság adódik. A fasizmus érát elsősorban ezek a magatehetetlen és ártatlan kicsinyek fizették meg. a szülőket, mint falevele­két a szél, elsodorta az esztelen háború, a kényszerű kitelepítés, vagy a nyilas rémuralom. A gyerekek gazdátlan por­tékához hasonlatosan ide-oda kallódtak, Volt olyan, amelyik valami gyermek­­bandához szegődött, a másik —kicsiny és tehetetlen — nem akadt hajlékra seholsem és végül is tetvesen, csontig lesoványodva, fejgombásan, testtteg­­lelkileg megtörve került hozzánk. — Mi nem a külszínre dolgozunk, — folytatja Perlusz Jánosné. — A mi vágyunk az, hogy a gyermekek otthont találjanak az elveszett otthon helyett. Elmondok egy esetet, mely beszédesebb minden magyarázatnál. Gyakran keres­nek fel bennünket szülők, kik gyerme­ket akarnak örökbefog.sdni. így volt ez a kis Simkó Boriskával is, akit Marosi Istvánná rákosszentmihályi lakos akart örökbefogadni. Marosiné — ez így szo­kás nálunk —szépen összeismerkedett a gyermekkel, sétálni vitte, sokat beszél­getett vele s többi védencünk némi nosz­talgiával sóhajtozott már: Boriskának már lesz anyukája, apukája . •. Marosi Istvánná aztán egy szép napon meg­jelent, hogy a gyermeket magával vi­gye új otthonába. Ekkor azonban egészen váratlan fordulat történt-. Bo« riska nem így képzelte a dolgot, ő is nagyon megszerette Marosinét s épp ezért ő akarta örökbefogadni az új anyukát. Ezt úgy képzelte el, hogy Marosiék szépen odaköltöznek a Nem­zeti Segély otthonába és a változás csak annyi lesz, hogy a kicsinyek kö­zött előlegéi majd két felnőtt bentlakó is. Mikor megmagyarázták neki, hogy el kell mennie. Boriska keservesen zo­kogni kezdett. Ez a kisgyermek, aki egyike volt a legengedelmesebbeknek és akivel soha nem volt semmi baj, most megtagadta az engedelmességet: Nem hagyom itt Rózsi nénit, Magdika nénit, meg a pajtásaimat. Nem volt mit lenni, a gyereket itt kklleft tarta­nom az otthonban. Marosmé, ez os igazán kitűnő, lelkes teremtés, köny­­nyes szemmel távozott. Boriska nem ment vele. • Vendégeink igen jó benyomásokat szereztek. Gondosan ügyeltünk arra, hogy az intézmények köznapi éleiét lássák. Se jobbat, se rosszabbat, mint amit általában nyújtani tudunk. 5 Mint a% elsodort falevél . . • „A gyerekek fizettek legtöbbet a fasizmus bűneiért !u A Kongrciizns egyik cjrőpróbAj»

Next

/
Thumbnails
Contents