Magyar Jövő - A Nemzeti Segély Lapja, 1945 (1. évfolyam, 1-19. szám)

1945-07-14 / 2. szám

Jeney László dr.: A N. S. segítsége a parasztságnak Gyógyszert, mezőgazdasági szerszámokat, petróleumot kapott a falvak népe Az évtizedeken át tartó soro­zatos rontás, országrombolás után az újjáépítésben minden társadalmi rétegnek ki kell vennie a részét. Az ipari mun­kásság a műhelyekben és gyá­rakban, a parasztság a művelet­lenül maradt ugaron, az eke­szarva mellett már megmutatta, hogy merre kell haladnunk. De ez az összefogás azt is bebizo­nyította, hogy szükség van egy olyan tö­megszervezetre, amely az adott helyzetnek megfele­lően ezeknek az erőknek az egyesítésével mindig ott le­gyen és segítsen, ahol a szükség ezt megkívánja. Ez a Nemzeti Segély. Amikor Budapest és a többi magyar város éhező gyermekeit élelemmel kellett ellátni, ez a szervezet a magyar parasztság­hoz fordult s a magyar paraszt­ság utolsó falatját is megosz­totta a város gyermekeivel. Vas Zoltán szavait idézve : A Nem­zeti Segély vidéki szervezetei a falu parasztjainak áldozatkész segítségével összegyűjtötték az első száz vágón élelmiszert s ezzel megmentették Budapest népét az éhezéstől. A kezdeti nehézségeken fel­tétlenül ez a segítség vezette át Budapestet. S azóta is folyton jön a magyar falu, a magyar parasztság segítsége. Sok helyen még ma is nagy mennyiségű élelmiszer van tárolva, aminek a felhozatala pusztán a szállító­­eszközök, vasúti kocsik és teher­autók beállításán múlik. A legfontosabb élelmiszerek felszállítása után a falu népe gyermekeket kért. Már eddig is mintegy 15.000 clsatnyult, kiéhezett gyermeket fogad­tak szíves készséggel szerc­­tetükbe s látják el a leg­nagyobb gondossággal úgy, hogy ezek a gyerekek való­sággal az ember szeme előtt nőnek az élet pírjával telítve a jövő kertjének egészséges hajtásaivá, aranyágaivá. A parasztság ezzel minden időkre elkötelezte a várost, el­kötelezte a N. S.-ben tömörült munkásságot, értelmiséget s ennek az elkötelezettségünknek kívánunk eleget tenni, amikor a vidék, a falu népének hiányait pótolni akarjuk. Ezek a hiányok elsősorban mezőgazdasági eszközökben, ipari cikkekben, gyógyszerek­ben mutatkoznak meg. A N. S. az észlelt hiányoknak megfelelően 300 kaszát küldött le Orosháza és Szentes környé­­íére, a debreceni és környéki magyarságnak 100 ekevast vit­tünk le, Biharnagybajom, Hód­mezővásárhely és ugyancsak Debrecen népe tíz hordó petró­leumot kapott eddig cserébe azokért a felejthetetlen szolgá­­atokért, amikben a vidék része­sítette Budapest gyermekeit. De ezekben az ipari cikkekben nyújtott támogatás messze mö­götte marad a gyógyszerekben, kötszerekben, orvosi műszerek­ben, oltóanyagokban nyújtott támogatásnak. Közel ötvenvi­­déki városnak és községnek mint­egy félmillió pengő értékben küld­tünk le gyógyszereket, kötszereket oltóanyagot. Ez a segítség is morzsa azon­ban csak ahhoz .képest, amit Budapest adni akar. Ez a segít­ség fokozódni fog. A N. S. a közeljövőben szövő- és fonógyárat fog beállítani, amelynek a készít­ményeiből a magyar falu ron­ték őket a sötét éjszakában és végül rájuk is találtak a ber­­danszki műúton, halálra kí­nozva ... ott hevert a 245 keresi iskolásgyermek. Más felvétel, ugyancsak gyer­mekhullákkal. Szülők jönnek, hogy megkeressék gyermekei­ket a halottak között. Középen parasztasszony áll, kutatóte­kintettel, kétségbeesetten, ki­tárt karokkal, a Mater Dolorosa élő szobra. Egy felírás : Kalicino faluban 34 gyermeket legyilkoltak. Ezek közül: 1 gyermeket elevenen elégettek, 4 gyermeket agyonlőttek, 6 gyermek megfagyott, 5 éhenhalt, 4 súlyos sebesült... A »statisztikádhoz néhány fényképfelvétel tartozik. Az egyik agyonlőtt kisfiút ábrázol. A felírásból kitűnik, hogy a háromesztendős Kiszelev Vo­­lodja kezecskéit felemelve, pró­bált védekezni a rázúduló golyó­zápor ellen. „ Kercsben összesen hétezer em­bert lőttek agyon, köztük sok gyermeket. A tankcsapdáknak szánt árkokat a város előtt hullákkal töltötték fel. Kib­­schitzné, akit december 8-án nagy csapat emberrel, köztük férjével és két kis gyermekével együtt kivittek a városból, hogy agyonlőjjék, ezt mondja : »Sze­mem láttára lőtték le két fia­mat és férjemet. Sebesülten feküdtem szeretteim hullája mellett!« Összeborzadok ... A betűk táncolnak a szemem előtt, el­mosódnak, elfutnak, valahová a végtelenbe. Percekig kábul­­tan állok. Aztán magával ragad a kiállítás látogatóinak ellen­állhatatlan sodra. Szenvedélyes szavak röppennek fel. Forró harci hangulat izzik itt, hideg, kiirthatatlan gyűlölettel keve­redve. Mert ki tudná elfeledni a gyűlöletet, mikor oly szem­léletesen bemutatják itt neki, miért kergettek ki orosz gyer­mekeket meztelenül a hóba, fagyba. Egy üvegszekrényben látható egy német tüzértiszt kinyitott bőröndje. A bőrönd belsejében festői összevisszaság­ban egyenruha és női harisnya, férfiing ráerősített melltűvel. A drágakövek nyilván valódiak, hiszen a tiszt az érthetett az előkelő dolgokhoz. így a gyer­mekektől is csak a legjobb ruhadarabokat rabolta el, mint azt az itt található kis szőrme­kabát és a jó anyagból készült gyosainak, a magyar földmun­kások gyermekeinek akarunk ruhát adni s általán éppen úgy kívánjuk mindenben részesíteni a falu népét, mint az ipari munkásságot. A demokrácia azonban nem­csak kötelesség és kötelezettség, de a hála tudatos kifejezése is. Hálát érzünk s hálásak akarunk lenni azzal a parasztsággal szem­ben, amely annyi áldozatot ho­zott gyermekeinkért. A küldött és küldendő cikkeken kívül tervbe vettük a szülőknek ok­levél s más emléktárgy adását is azokért a magyar életekért, amelyeket ők mentettek meg a jövő számára. A N. S. állandóan ébren tanja annak a segítségnek a fontosságát és jelentőségét, amelyet kaptunk, épp ezért méltón reméljük, hogy a városi értelmiség és ipari munkásság is odahat, hogy erre a sors által kijelölt közösségre ráeszmélve mind két fél olvadjon össze a szeretet nagy kohójában s várost és falut szorosan egymáshoz kapcsoljon. Ide pedig az út a független, demokratikus Magyarország kö­zösen vállalt újjáépítésen ke­resztül vezet. Mindez beismerése annak is, hogy korántsem adtunk annyit a falu népének, amennyit meg­érdemel, amennyit kellett volna, hogy adjunk s amennyit szán­dékunkban van adni. De elha­tározott törekvésünk, hogy visszafizetünk mindent, amit szeretetben, jóságban, erkölcsi tanúságban, példaadásban nyúj­tottak. Ezt a törekvést közcéllá kell tennünk. Mintahogy köz­tudattá kell emelnünk milyen tevékenységet fejt ki e cél I elérésére a demokratikus erők táborában a Nemzeti Segély. Be kell vinnünk a köztudatba N. S. társadalom- és nemzet­építő fontosságát, vérévé kell itassuk mindenkinek, hogy az újjáépítés segítő tevékeny­ségében mindenkinek egy­formán ki kell vennie a maga részét, mert ahogy a közös jó elfogadá­sában nem kivétel senki, épp úgy nem lehet kivétel a közös segítség nyújtásában sem. Felhívjuk Budapest lakosságát! Jutassa el a N. S. út­ján a birtokában lévő ásókat kapákat stb. a magyar földmű­ves lakossághoz. A Nemzeti Segély az újjáépítésért A Nemzeti Segély, amely ala­kulása óta minden vonalon a demokratikus Magyarország újjáépítéséért dolgozik, most, amikor az újjáépítési verseny folyik, bekapcsolódott a versenybe. Nemcsak a Nemzeti Segély ke­retein belül folyik az újjá­építésben való részvétel, ha­nem az újjáépítésért küzdőket a legerőteljesebben támogatja, se­gíti az intézmény. Csatlakozás az Országos Szaktanács mozgalmához Az Országos Szaktanács által kezdeményezett újjáépítési ver­senyben a N. S. a következő módon vesz részt : Bekapcsolódik magába a ver­senybe. Felajánlja a Szaktanács­nak a munkaverseny bizottság­ban való részvételét, illetve ezen keresztül jutalmak juttatását a munkásságnak. Ezt a következőkben részle­tezzük : A Nemzeti Segély küld, a lehető­ségek szerint hetenként 1—1 vágón élelmet küld úgy Tatabányára, mint Salgótarjánba, továbbá a Nemzeti Segély élelemmel látja el a lokodi bányászok napközi otthonának 400 gyermekét. A Nemzeti Segély élelemmel látja el a BSZKRT leányfalusi gyermekotthonának 200 gyer­mekét. 100 vasutasgyermeket küld el a következő 2 hétben KalmácsaSo­­mogy-megyei kastélyba üdülni. A Gyermekvédő Liga balaton­­almádi-i otthonába vasutas, Mavag- és postás gyermekeket vesz fel. A Szabadsághegyi »Kis Ma­­jestic«-ban elvállal 20 Mémosz és 20 vasutas gyermeket. Dorogon 200 ellátatlan bányászcsaládnak juttatunk élelmet. A Mátyás ki­rály-úti gyermekotthonban 40 he­lyet máris a nagyipari munkások rendelkezésére bocsátottunk. En­nek egy részét a csepeli munkások gyermekei már el is foglalták. Rákospalotán, az Istvántelki fő­műhely 400 rohammunkását, a rohammunka tartamára, vacso­rával látja el. A Sümegről most felhozandó 4 tehén tejéből 25 litert a József Központ ólom­mérgezésben szenvedő kábelmunká­sai részére biztosít naponta. Gyer­mekkonyháinkat általában ösz­szevonjuk és az így szabaddá tett konyhafelszereléseket olyan kulcsipari üzemekbe helyezzük át, ahol a munkásságnak házikony­hája nincs és ott napi egyszeri meleg étellel fogjuk ellátni az üzemekben dolgozókat. Az UWAG Magyar Szövőgyár R.-T. termelésének 35—35%-t a kereskedelmi minisztérium út­ján a vasutasoknak, illetve az Iparügyi Minisztérium útján az ipari munkásoknak] uttatjuk gyá­ri áron. A Nemzeti Segély kötelezi magát, hogy központi, valamint helyi szervei minden erejüket megfeszítik, hogy minél nagyobb mennyiségben tudjanak élelmi szert juttatni a munkásversenyben győztesmunkások részére, a Szak­tanács versenybizottsága véleménye zése alapján adni. Az UWAG termelvényeinek egy részét szin­tén, mint díjat kiosztjuk a ver­seny győztes munkásai, illetve gyermekeik között. ‘ A fentieken kívül, amelyek közvetlenül a Nemzeti Segély Központja kötelezettségét tar­talmazzák és amelyeket fokozni fogunk, a továbbiakban kerüle­teinket felszólítjuk, hogy a Buda­pest, VI. kerület által indítvá­nyozott versenyt folytassák le, amely lényegében szintén az újjáépítésbe való bekapcsolódást célozza. Jutalom a rohammunkásoknak AMagyarRuggyantaárugyár 26legjobb munkását ajándékozta meg a Nemzeti Segély rózsaszínű ruhácska mutatja. Mellette Hitler egyik közkato­nájának a tarisznyája már ko­rántsem tartalmaz ilyen finom dolgokat — ezeket a tiszt urak­nak kellett átengednie, ő csak egyszerűbb gyermekruhaneműt rabolt össze, akárcsak az a baj­társa, akinek gázálarca néhány olcsó trikóbugyival van tele­tömve. Hogyan feledhetné el bárki is a gyűlöletet a különféle Hitler­­brigantikat ábrázoló fényképek láttán ? ... Vérszopó, szadista ábrázatok, kapzsi,rablófintor­ral, ez meg itt üres halszemeivel a semmibe bámuló jeles kép­viselője a lelkiismeretétől hiva­talosan megszabadított »maga­­sabbrendű fajnak«. És hogyan feledheti el bárki is a gyűlöletet, aki tudja, hogy ezeket a szadistákat és rabló­­gyilkosokat kimondottan azért szabadították rá a világra, hogy megvalósítsák Hitler agyrémét, az egész világ leigázását. Ezt pedig, Hitler saját szavai sze­rint, mindenekelőtt 20 millió szláv elpusztítása útján akarta megvalósítani. Ezért irtják úgy ezek a fenevadak a. védtelen kisgyermekeket. Moszkva, (1942. május.) G. Farkas Erzsébet A Magyar Ruggyantaárugyár ünnepélyes keretek között meg­jutalmazta a Nemzeti Segély által ajándékozott élelmiszercsomagok­kal azt a 26 munkást, aki az el­múlt hónapokban a legjobban dol­gozott. Ugyanakkor nyitották meg uj j onnan rendbehozott böl­csődéjüket és napközi gyermek­­otthonukat. Az ünnepséget az üzemi bi­zottság alelnöke a következő szavakkal nyitotta meg: •— Elvtársak ! Elvtársnők I Azért jöttünk össze, hogy két valakit ünnepeljen meg ez a gyár, két valakinek adja meg a tiszteletet, azoknak, akiknek a társadalom részéről a legnagyobb tisztelet jár : a dolgozó embert és a gyermeket. Összejöttünk, hogy megemlékezzünk a munkáról, a munkásról, a munkás édesanyjá­ról és a munkások gyermekeiről. Eljöttünk, hogy megjutalmazzuk azokat, akik a munka mezején megállották a helyüket. Ezeket a munkásokat munkástársaik emel­ték ki maguk közül, ők válasz­tották, ajánlották őket a meg­­jutalmazásra. Most átadom a szót Geröné Fazekas Erzsébet­nek, a Nemzeti Segély köz­ponti titkárának, aki eljött közénk erre az ünnepélyre, hogy az ajándékcsomagokat' a Nem­zeti Segély nevében átadja. — Engedjék meg, — kezdte Geröné Fazekas Erzsébet beszé­dét — hogy ezúttal adjam át a Nemzeti Segély elnökségének és összes tagjainak üdvözletét a Magyar Ruggyantaárugyár mun­kásai és munkásnői részére. A Nemzeti Segély főcélul tűzte ki maga elé, hogy az újjáépítés nehéz munkájában dolgozókat segítse. Igyekszik elmenni mindenhová, ahol a rohammunkások kitűnő munkát végeznek, de először jött ide a Magyar Ruggyantaáru­­gyárba, amely gyár 25 százalék­kal felülmúlta az oroszok állal előirányzott termelési tervet és amely gyár munkásai magukra vállalták szabadidejükben a gyár­épület előtt lerombolt százlábú híd felépítését. Ezek a munkások, akik a hídépítésért nekik járó jelentős összeget teljes egészé­ben felajánlották a vasút újjá­építésére, külön dicséretet érde­melnek példát mutató cselekede­tükért. Mi több, ez a gyár fontos gummiáruval látja el a MÁV-ot, tehát mindenkép az újjáépítésért dolgozik. Mint már mondottam, a Nemzeti Segély arccal fordul az újjáépítés felé. Nemrég indítot­tunk meg egy textilgyárat, mely­nek főcéjja, hogy elősegítse az Magyar Jövő 3

Next

/
Thumbnails
Contents