Magyar Jövő - A Nemzeti Segély Lapja, 1945 (1. évfolyam, 1-19. szám)

1945-11-12 / 19. szám

Szombathelyi Ferenc bünlajsiromahoz: Oroszországi borzalmas tömeggyilkosságról zengett dicshimnuszt a honvédvezérkar főnöke által kiadott pályadíjnyertes „mü" Szombathelyi Ferenc, a náciimádó, egykori vezérkari iónok most a Markó-utcai népügyészségi fogház egyik cellájának lakója. A kihallga­tások során elhárított magától min­den felelősséget a múltért Mi egy kis adalékot adunk és ezzel is meg akarjuk könnyíteni az ügyészség munkáját, amely fáradhatatlanul buzgólkodik, hogy kiteregesse az1 a sok bűnt, gyalázatot, amelyet ez a nemzetgyilkos elkövetett. Egy könyv fekszik előttünk, mind­össze száznegyven oldal. írója Postha Vilmos tartalékos szakasz­vezető. Kiadója: „A m. kir. ho.tvéd Vezérkar Főnöke". A hadinaplókra hirdetett pályázaton III. dijat nyert munka. A könyvet a Vitézi Rend Zrínyi-csoportja adta ki, felelős ki­adóként pedig vitéz Mezey Dénes neve olvasható. Postha díjnyertes ,,művében“ a „dicsteljes“ harcokról ír, élmények­ről, amelyekben része volt. Egekig magasztalja a nemeteket es lepocs­kondiázza az ellenseget. De idéz­zünk néhány sort a „műből“: „Október hó 12-en hagy.uk el Pavlovkát. Későn este értünk be Dnyepropetrovszk külvárosába . . . Német járőrökkel találkoztunk, érdeklődjünk tőlük a város viszo­nyairól. Rengeteg a „jud“, mondják mosolyogva. Mutatjuk, hogy hamar letűnik a csillagjuk. Befejeződött csalásuk, népámításuk és ingyen­élésük, amellyel a népet félrevezet­ték. Többé nem élnek a szegény ember verejtékes munkájából.“ „A város zsidait összefogdosták. Eddig a jámbor orosz nép zsírján élösködtek. Képviselve volt itt az újszülöttől kezdve az aggastyánig a zsidó faj apraja-nagyfa egyaránt. ! Szorongatták összeszedett holmiju­­í kát. melyeket utolsó percben kap- i kodtak magukra. Az út, melyen ta­posták a bokáig érő sarat, utolsó utat okra kiser benneteket, Mózes ivadékai!... Ki kell irtanunk valamennyit, avagy áttelepíteni őket, hogy egy­mást csalják, lopják. Mert ha en­gedjük őket, tovább terjednek, mint a ragályos betegség. Nem vokt fo­galmuk, hogy mi vár rájuk, csak ment a menet előre. Oly gyász jel­lege volt az egésznek. Egy tisztás szélén, mely harckocsi csapdával kezdődőt)!, megállt az élmenet. Vé­gignéztem őket. Kicsi gyermekek anyjuk szoknyáját fogva, másik ke­zét szájába téve dudiizott, öreg pá­rok kart'karba öltve mentek. Egy rabbi köré asszonyok gyűltek és halk hangon imái, avagy átkot mor­moltak. Eldobáltatták mindenüket és az utolsó igazoltatás a megváltást, vagy a halált hozta számukra. Tömegesen álltak a csapda szélén, mert igaz és jól bevált magyar közmondás: ..Aki másnak vermet ás, maga esik bele.“ ..Megszólaltak a fegyverek és ha­láltsujtó golyóiktól egymásután hul­lottak be az árok mélyébe. A tömeg erre át akarta törni a katonaság alkotta gyűrűt, de igyekeztünk ezt megakadályozni s ha mégis megug­rott valaki, azt egy jól irányzott golyó utolérte. Rettenetes ordi'ás, gyereksirás, lemondó, összetört ar­cok néztek ránk mindenünnen. Szí­vem. mely oly könnyen megbocsátó, most nem szorult össze, szememet nem borította könny fátyol... El hagytuk a vesztőhelyet, de a látot­­: tak végigkísértek egész utunkon : Láttam őket előttem állni. Eldördül az első lövés, eldől a test, mely itt­marad, de a lélek még tovább tart. Ia‘en ítélöszéke elé. Áldom azt a pillanatot, hogy nekünk jutott ősz ; tályrésziinkiil a megtorlás és nem esett áldozatul sok ártatlan szív. Ezt írja „pályanyertes munkájú han“ a*szerző. Szombathe'yi Ferenc vezérkari főnök a felbujtó. Ezt a könyvet a katonaság között ingyen osztogatták. De eljutott néhány pél dány Londonba, Moszkvába, Nem Yorkba. Azokat az ezreket, a milliókat akikről e könyv ír, nem lehet fel támasztani. Még Szombathelyi Fe renc sem keltheti őket életre... Gonosztetteit rövidesen számon kérik a magyar nép bírái a nemze ítélöszéke előtt. Koréin Emil Pillanatképek Olaszországból Milánó első tekintetre majdnem teljesen ép város benyomását kelti. Budához, sőt Pesthez viszanyítva is sértetlennek tűnik. A külvárosokban és a gyárnegyedekben természetesen sok kár esett, de a belváros képe szinte békebeli. A milánóiak büszke­sége, a csipkés dóm csak kisebb ká­rokat szenvedett és a Scála a télen már megnyílik. A kis espressók terraszán zajlik az élet, itt vitatják meg napi prob­lémáikat az elengedhetetlen fekete mellett. Végre ismét kávéhoz jutot­tak, mert spagetti nélkül még csak el tudják képzelni az olaszok az éle­tet, de fekete nélkül nem. Az üzle­tekben minden megtalálható, ami szem-száj ingere: vermuth, strega. humarok, datolya, gyönyörű színű és fényű selymek és a híres milánói retikülök. Áru van, de az árak meg. fizethetetlenek. Az átlagfizetés tíz­ezer lírától harmincezer Uráig ter­jed. ezzel szemben egy méter shan­tung ezerhatszáz lírába kerül, egy kiló vaj kilencszáz lírába. A lakos­ság lerongyolódott a háború alatt, mert amilyen nagy volt. a bőség selymekben, olyan nagy volt — és maradt is — a hiány szövetekben és gyapjúban. A jegyre adott áruért nem kell sort állni, amit adnak, az viszont plyan kevés, hogy nem elegendő a létfenntartáshoz. Nagy a cukorhiány, g gyönyörű cukrászdái sütemények is élvezhetetlenek. A közlekedés Milánóban sem jobb, fnint Budapesten. A villamosok zsú. foltok, újabban beállítottak egypár trolleybuszt és autóbuszt is. A va_ natkupékból már az üléseket is ki­szedték, hogy több ember férhessen a kocsikba. Az élelmet a szövetsége­sek karavánokkal hozzák fel vidék­ről. a lakosság élelmesebb része ki­áll az országutakra, leállítja a ko­csikat, igyekszik feljutni rájuk. Rómában csak három hónapja ég a villany. De most sakkal világosab­bak a városok és záróráig — éjfélig — künn nyüzsög a lakosság az utcá­kon. Róma, egypár enyhe bombakártól eltekintve, teljesen sértetlen maradt. Itt nyitott éttermeket is találni Milánóval ellentétben, ahol csak kifőzésszerű étkezdék vannak. A ró­mai nők változatlanul szépek és ele­gánsak. De ez csak a külszín, a mi Teleki-terünkhöz hasonló piac sokat mesélhetne a római polgárság küz­delmeiről. ide viszik műkincseiket, hogy beváltsák élelemre. Az olasz városok közül, a Riviérát eltekintve, amelynek szállodái és villái hatalmas károkat szenvedtek a helyi harcok alatt, Genova sérült meg leginkább. Híres kikötője csak­nem egészen elpusztult, ezzel szem­ben csodálatosképpen tízemeletes márványpalotái épek maradtak. A kikötőkben nagy a csend, nem fut­nak ki az óceánjárók, csak a kis helyi járatok hoznak egy kis élel­met a népnek. Rákos Edith \ SzfHjplimiloin kulliíraíejlfMlő halasa az ázsiai Chak ász-földön 32S iskola, 12 újság egy kicsiny ázsiai országban Chakasz-föld a Szovjetunió tag­államai kozott szerepel, mint auvo­nom terület, Ez teljesen ónálló népi es állami eletet biztosít. Cnakasz­­löid egeszen 1930-ig a Nyugat- Szibériai Szovjet Köztarsasagnoz tartozóit. Akor elhatározták, hogy kiválnak és autonóm területté ala­kulnak at. A Nyugat Szibériai Szovjet Köz­társaság szerencsekivánatai kifeje­zése mellett tudomásul vette Cha­­kasz-íöld önállósulását, aminthogy tudomásul vette a moszkvai Legfel­sőbb Szovjet is. Azótia önálló a Chakasz-föld, ön­álló állami életet él és mint önálló állam — a Szovjetunió népeinek baráti közösségében — fejlődik, vi­rágzik. Most tizenöt éve, hogy önálló lett a Chakasz-föld és ebből az alka­lomból érdekes ismertetés jelenít meg az Izvesztijátian a másfélévti­­zedes fejlődésről. A Chakasz föld Ázsia szivében fekszik, Mongóliától északra és Nyugat-Szibériától délre. A földrajzi lexikon szerint területe nem haladja meg az 50.000 négyzetkilométert, lakóinak száma pedig körülbelül 180—200 ezer. Fő­városa Abakan, a Jeniszej folyó partján épült. A Chakasz-föld lakói o nagy ok­tóberi forradalomig a legnagyobb elhugyatottságban, visszamaradott­ságban éltek. Nomád állattenyésztés volt a főfoglalkozásuk, iparnak, megszervezett kereskedelemnek nem volt semmi nyoma. Kulturális éle­tük sem volt. Egyetlen iskola mű­ködött az egész területen nagyon kevés tanulóval, a lakosság túl­nyomó része analfabéta volt. Egy szegényes, húsz ágyas kórház volt a legnagyobb nevezetességük. A Szovjet uralma idején kezdő dött a lakosság élete változni, el­mozdítani az évszázados, vagy talán még régebbi elmaradottságból. Megkezdődött az újjászületés, az élet föllendülése, az emberi munka megszervezése, a nép öntudatra ébresztése, megértése annak, hogy mit jelent az jogot kapná és azzal hogyan lehet élni. Ma a Chakasz­­föld kolchozainak és szovchozainak (kolchoz = közős gazdálkodás; szov­­choz — állami gazdálkodás) száma meghaladja a kétszázat. Ezek né­melyikén tízezrével tenyésztik a szarvasmarhákat. A megművelt föld — azelőtt egyáltalában nem volt számottevő a földművelés — meghaladja a 200 ezer hektárt. A területen összesen 14 traktorállo­más működik. Az erdőgazdálkodás ma már igen fejlett. A srálerdőkböl kitűnő épü­let- és ipari fát termelnek, jelentős az ércbányászat és aranyat is bá­nyásznak. A bányák vidékén épült fel Csernogorszk városa, hatalmas áramfejlesztőteleppel, amely a bá­nyaüzemek jobb kihasználását, a fejlett gépesítést teszi lehetővé és könnyebbé teszi a bányászok mun kaját. A háború elején cukorgyár épült, új bányákat tártak fel. ahon­nan vasércet terme' vek. A régi, kis „v> ti falucska. Abakan, ma az egész terület kul turális, közigazgatási es gazdasági élőének központja. Többemeletes házak sorakoznak a vályogviskók helyén, kultúrház, könyvtár, tanin tézetek. A Chakasz-föld autanóm terüle­ten jelenleg 325 iskola van, ezenkí vül tanító- és tanárképző intézet állategészségügyi — mezőgazdasági isko'a, bába- és felcser (kisebb orvosi munkára is képzett orvos­­helyettes) iskola. A nép nyelvének fejlesztése elsőrendű feladat. Ma már úgyszólván teljesen megszűnt az analfabetizmus. Irodalma van a chakasz-népnek, tizenkét újság je lenilc meg rendszeresen és nagy érdeklődés mellett fejleszti a kul túrát a chakasz nemzeti színház. Ez körülbelül a nyers mérlege a .szovjeturalomnak ezen a közép , i azsiai területen. EmAxq. JLísrdó. Azíyett&se. snexint Vaszary János miatt történtek a vidéki deportálások Most, hogy a háborús bűnösök már a magyar hatóságok kezén vannak és oly ketségbeesel len pró­bálnak védekezni, mindig másokra hárítva a felelősséget, érdekesnek tartottuk utánajárni, hogy vájjon hogyan viselkedtek ezek a beijedt yengszterek akkor, amikor halálos bűneiket elkövették? Felkerestük egyik kórházunk fő­orvosát. aki annakidején közéleti szerepénél fogva többször találkoz­hatott a kegyetlen törvények létre­hozóival és végrehajtóival, hogy legalább is enyhítést eszközöljön ki a szerencsétlen áldozatok érdeké­ben. Amikor történetesen Endre László­ról esik szó- a főorvos elmondja a következőket: — Amikor Erdély é« Északkelet­­magyarország „nemkívánatos ele­meit" deportált ák, felkerestük dr. Takács főbírót, ő volt ezeknek az ügyeknek Baky és Endre László után teljhatalmú intézője. Felvilá­osí'ást kértünk tőle ez ügyben, ö azonban szokásos fölényes modo­rában azt mondotta, nem kell sem­mitől sem félni, nem történik sem­mi baj, csupán a hadműveleti ese­mények arra készt étik a némete­ket, hogy az országnak ezekről a határvidékeiről belsőbb területekre koncentráljanak bizonyos elemeket. Ezek az akciók rövidesen bévé fe­dődnek és ilyesmire többé sor nem kerül. — Néhány nap múlva azonban arról értesültünk, hogy a Dunán­túlon is megkezdődön a deportá­­tió. Azonnal újból felsiettünk Ta­kácshoz, minthogy Endre és Baky elé lehel etlen volt jutni. Ez az egészen fialal, szadista briganti, amikor eléje tártuk, hogy mit ígért egy hét előtt — tudniillik, hogy a deportálások abbamarad­nak, — s hogy most ígérete elle­nére mégis folytatják, nevelve és ujjával megfenyegetve bennünket, azt mondotta: „No. de én azt mon­dottam, hogy csak akkor, ha jól Repülőgépen jött most is, de nem olyan diadalmasan, mint 1944 már­ciusában. Erik Weesenmayer kétségtelenül gonosztevő, de nem a lelkiismeret­­furdalás hozta vissza oda, ahol bűntetteit elkövette. A szövetsége, sek jóvoltából került vissza Magyar országra. amelyet nagyreszt az ö intézkedései és utasításai vittek pusztulásba. W'eesenmayer úrnak aligha van lelkiismerete. Ha volna, sohasem vállalta volna azt a gyá­szos szerepet, amelyet túl jól ját­szott. Mos* sem őszinte, amikor azt mondja: gyalázatnak érz.i azt, hogy német és megérti, hogy a németek­nek egy szavát sem hiszi el a világ. Tavaly bezzeg másképpen gondol­kodott és más hangnemben beszélt Hitler magyarországi gaulejtere. Akkor még ő volt a „Herrenvolk“ képviselője és minden szava szent és sérthetetlen volt. Az idők azóta változtak és Erik W’esenmayer ma a németek gyalázatáról beszél Életében talán először mond iga zat. ha ő maga nem is hiszi, amit beszél. Sőt, éppen azért. Tanulságos statisztika látott nap világot néhány nappal ezelőtt. A megélhetési indexre vonatkozó ada­tok szerint július 15 ike óta har. mincs-zorosára emelkedett az élelmi­­cikkek ára, magában októberben pedig 589 százalékkal emelkedett a drágaság. Ugyanekkor viszont ok. tóberben 200 százalékkal emelték a fizetésekét és munkabéreket .. Ha ezeket az adatokat egymás mel. lé állítjuk, igazán csodálkozhatunk azon, hogy a dolgozók nem bírják az iramot gbb&n a tragikus ver. senyfutásban, amely az árak és a fizetések között most már olyan ré. gén folyik. Kinek a jövedelme emelkedett július óta a harmincszo rosára? Egyedül a feketézőké, az árdrágítóké, a lelketlen spekulán. soké. A dolgozók alulmaradtak ai öldöklő versenyben és így nem eső da. ha ma már reménytvesztve né­zik azt az örült boszorkány ián ont. amely az árak alakulása körül tóm bol. Az új kormánynak első és leg­fontosabb feladata végre megállí­tani ezt a gyilkos versenyfutást és egy utolsó kiegyenlítő fizetésrende. zés után nemcsak elméletileg, iia. nem valóban rögzíteni az árakat. Nem fontosak a számok, nem az izgatja a dolgozókat, hogy egy nul­lával többet kell írni minden köz. szükségleti cikk árához, csupán egyetlen kérdés lényeges: lehetővé kell tenni, hogy a dolgozók verejté­kes munkájuk fejében legalább a legegyszerűbb mindennapi táplálék, hoz Jussanak. Szerény kívánság ez s minden infláció és gazdasági válság ellenere is döntő fontosságú azon. nali teljesítése. A Nyugatról hazaszivárgó „jobb. oldali elemek“ között — hogy eny­hén fejezzük ki magunkat — egyre több egyetemi tanár is érkezik. Ezek a ptofesszor urak azután be. mennek a tudományegyetemre és mintha mi sem történt volna, mintha csak egy egyszerű nyári va. kariéról, vagy külföldi tanulmány, útról térnének vissza, szeretnék i*. mét elfoglalni katedrájukat és foly. tatni munkájukat. Ezek a profesz. szórók azonban sohasem végeztek konstruktív munkát A „fajbioló. gia“ ősapja, az orvosok fasiszta szervezetének, a MONE nak meg. alapítója, a Turul bajtársi egyesü. let dominusa. a Szálasi-puccs egyik előkészítője és a többiek so. hasem voltak tudósok es csak rom. boló munkát végeztek. Egy egész nemzedék értelmét és lelkületét fér. főzték meg tudományos mezbe öl­töztetett, ostoba és hazug ,.tanitá. saikkal“. Nemcsak az egyetemen nincs többé helyük, hanem a ma­gyar közéletben sem. És ha ezt nem látják be maguktól, akkor erőszak, kai kell eltávolítani őket. Velük együtt azonban szigorúan igazoltatni kell azokat az egyetemi hallgatókat is. akik nem kényszer hatása alatt, hanem önként követ­ték őket Németországba. I.ASZLÖ FERENC IMA3YARJÖVŐ 3 I fogják magukat viselni“. Első pil­lanatban meghökkentünk ettől a választól, de azután hamarosan felöesudtunk es megkérdeztük: — Vájjon mit követtünk el? Kihívóan és csak úgy foghegyről válaszolta: — Hát merényletet követtek el Vaszary János színigazgató és Endre László államtitkár ellen. — Ki volt a merénylő? _ kér­deztük fokozódott kíváncsisággal, bár tudtuk, hogy az egész ügy csak ürügyül szolgál. — El van fogva, de nem mond­hatom meg — felelte. Ezzel sarkon fordult és otthagyott bennünket. Mindehhez még csak azti kell hozzáfűznünk, hogy az a bizonyos „merénylet“, amelyet Takács fő­bíró ürügyül használt a deponálá­sok folytatásának megokolására, 1944 nyarán történt. Vaszary szín­igazgató ugyanis ekkor mérgezett anyaggal bevont ujsápcsomót ka. poti. A nyomozás azóta kiderítette, hogy egy nyilas irigye küldte ezt az ujságcsomót a színigazgatónak bosszúból, mert helyette Vaszary ’.érült egy bizonyos vezető állásba. A nyilasok előbb a kommunistákra fogták a dolgot és kifogásnak használlak fel, hogy ennek révén néhány szemükben, nemkívánatos elemei elhurcoljanak és megkínoz­zanak. Mint a fentiekből kiderül, a nácik, úgylátszik, kevésnek talál­ták az ügy kapcsán el fogottak szá­mát s ezért sürgősen kiterjesztet­ték az emberek ezreire. Ezt a je. lentéktelen akciót használták fel többszázezer embernek mepsemmi. sítő táborokba való hurcolására és kiirtására A most elköve*kező népbírósági tárgyalások során mindenesetre íem lesz érdektelen megkérdezni Endre Lászlót és Bakyt, hogy ipit tudnak erről az ügyről. Ha majd Vaszary János is sorra kerül, ter­mészetesen neki is felelni kell mindezekre a kérdésekre. K asznár Zoltán I

Next

/
Thumbnails
Contents