Magyar Jövő - A Nemzeti Segély Lapja, 1945 (1. évfolyam, 1-19. szám)

1945-09-15 / 11. szám

Negyvenezer hazatérő hadifogoly fogadtatására készül a Nemzeti Segély pécsi szervezete

Jutalmat oszt ki a bánya rohammunkásai között. A vidéken nyaraló pécsi gyermekek helyett pesti gyermekeket látnak vendégül

Pécs egyike ama kevés városunknak, amely fölött úgyszólván nyomtalanul múlt el a háború. A környék is szerencsésen vészelte át a pusztulás hónapjait, nem csoda tehát, ha a Nemzeti segély ottani szervezetét inkább a más vidékek ínségesein való segíteni akarás vágya hívta életre, mintsem a helyi szükséglet- A Magyar Jövő munkatársa látogatást tett a pécsi szervezet irodájában, ahol Vörös Imre titkár a következőkben ismertette a N.

S. pécsi és pécskörnyéki tevékenységének eddigi eredlményeit:

— Szervezetünk legtöbb tevékenysége eddig a gyermeknyaraltatási akció lebonyolítása volt. Ennek során nyolcszáz pécsi gyermeket helyeztünk el baranyai falvakban és ezerhétszázat hoztunk le Pestről, akik közül kétszáznyolcvan Pécsett nyaral.

>— Ezév június 7-én alakult meg a pécsi szervezet, amely azóta egész Baranya és Tolna megyében megszervezte működését- A társadalom minden rétege nagy megértéssel sietett munkánk támogatására es tagjaink létszáma éppúgy bővül, mint ahogy természetbeni adományokkal is készségesen ellátnak. A helybeli és vidéki közüzemek, gyárak és magánosok egyformán kiveszik a részüket a N. S. támogatásából. A mozijegyek utáh például egy-egy pengő mindenütt a mi pénztárunkba folyik be. Most folynak az előkészületek különböző jótékony célú előadások rendezésére, Pécsett, ^Mir liácson, Dombóváron, Ujhegyen és másutt. A helybeli színészek díitalanul ajánlották fel erre a célra közremüködé1- süket, de szép számmal jelentkeznek a műkedvelők is. úgyhogy az előadások sikere máris biztosra vehető.

— Miután kisebb helyeken nem áll módunkban fizetéses munkaerők beállítása, felhívással fordultunk a társadalomhoz az adminisztrációs munkába való önkéntes bekapcsolódás érdekében. Felhívásunk mindenütt^ nagy megértésre talált és ezért kisebb községekben is megalakíthatjuk helyi szervezetünket.

— A legutóbbi időben intenzíven bekapcsolódtunk a hazatérő hadifoglyok fogadásának és ellátásának nagy munkájába. Miután negyvenezer pécsi és baranyamegyei fogoly érkezéséről van szó. szükségessé vált a társadalom áldozatkészségének nagyobb mértékű igénybevétele. Gyűjtésűnk az első héten négyezer pengőt eredményezett és ennél sokkalta nagyobb értékű természetbeni hozzájárulást, főként élelmiszerekben, amelyeknek beszolgáltatása napról-napra folyik. Az itteni gőzfürdők közül az egyik díjmentes jegyeket bocsátott rendelkezésünkre, az érkező hadifoglyok részére, a másik pedig csekély díjazásért vállalta azok ellátását.

— A hozzánk segítségért fordulók között eddig is jelentős mennyiségű gyógyszert, ruhaneműt, anyagi segélyt és élelmiszert osztottunk szét, amellett, hogy ingyenes orvosi segítségben is részesítettük őket. Ezirányú tevékenységünket azonban a jövőben fokozottabb mértékben akarjuk folytatni, egyrészt szociális okokból, másrészt azért, hogy közvetve mi is bekapcsolódjunk a többtermelés előmozdításának nagyfontosságú munkájába. Legutóbb például a versenymunkában kitűnt pécsvjhelyi bányászok közül tizetrészesítettünk 500-tól 1000 pen-2 Magyar Jövő

gőig' terjedő készpénz 15—20

kilós élelmiszercsomag jutalomban. A pécsi szénmedence munkásainak nehéz helyzete és a termelési nehézségek egyformán arra kényszerítenek bennünket, hogy nag.yobbmértékű segítséget nyújtsunk a bányászoknak és azok családtagjainak. Reméljük, hogy a társadalom tehetősebb része be fogja látni ennek az akciónknak óriási nemzetgazdasági és szociális - fontosságát és adományaival hozzásegít bennünket célunk eléréséhez.

— Ugyancsak nagy nemzetgazdasági fontossága van annak az akciónknak is, amelyet a rongygyüjtés rendszeresítémeg, úgy a városban, mint a sével. a N. S. központjának felhívására, most kezdtünk vidéken. Ezen a téren a politikai pártok Vezetői is széleskörű propagandát indítottelc, úgy, hogy minden reményünk megvan a szép sikerre.

Mint látjuk, a N. S. pécsi munkássága egyre bővülő keretek között eredményesen f<r lyik. Arra az esetre, ha a télen szüksége mutatkoznék, népkonyha felállítására is készülnek és nagyobbarányú akciót indítottak a tüdőbetegek intézményes ellátására is. A szervezet ugyanis az Elhagyott Javak kormánybiztosságától Dunaszekcsőn, Karapancsán és Somberekén egy-egy kastélyt igényelt, amelyekben tüdőszanatóriumokat kíván berendezni. Ha ez az akció eredménnyel jár, már pedig semmi kétség nem fér ahhoz, hogy a közreműködők lelkes munkája célravezető lesz. abban az esetben a N. S. pécsi szervezetének működése túl fog nőni a helyi kereteken .és országos viszonylatban is maradandó és hézagpótló^ szolgálatokat tud majd tenni.

Kondor László

7 Rákospalota és Újpest hadifogolyszolgálata

A TSfemzeti Segély legutóbbi kerületi ülésén utasítást kaptak az összes kerületek, hogy szervezzék meg a hadifogoly szolgálatot. Kijelölték a pályaudvarokat s hogy ki hol fog szolgálatot teljesíteni. Rákospalota és Újpest állomásán már volt olyan vonat, mely nagyobb számmal hozott hadifoglyokat. Elhatározta tehát a két város N. S. szervezete, hogy az itt leszálló katonákat közösen fogadják.' Újpest város szalmazsákot, Rákospalota ’ szalmát ad azok részére, akik itt találnak átmeneti otthonra. A fodrász ipartestület önként vállalkozó tagjai az érkező foglyokat megnyirják és megborotválják. Újpest részéről dr. Barcza Péterné, Rákospalota részéről Irsai Nándorné vezetik a szolgálatot, a beosztottak 6 órás váltással kerülnek sorra. Ha vonatot jeleznek, a beosztottak úgy Rákospalotán, mint Újpesten körértesítést adnak a segítő asszonyoknak, orvosoknak és fodrászoknak. Az aszszonyok vagy lányok az értesítés vétele után a legrövidebb idő alatt elfoglalják helyüket, ki az állomáson, ki a konyhán, ki az ellátóhelyen, de jön az orvos és jönnek a fodrászok is. Mire a vonat megérkezik, Rákospalota- Ujpest teljes felkészültséggel várja a hazatérő katonákat.

Ez az eredmény, amit rövid idő alatt sikerült elérni, mutatja azt az utat, melyen a többi kerületeknek is haladniok kell. ez pedig: teljes együttműködés a

szomszédos kerületekkel.

'Mauthauseniek!

Ki tud Radnay Miildós festőművészről (szüL 1300,’ Budapest), aki ez év április 26-én még '1 Mu.chanseníben volt. Értesítést kér felesége, XTI-, Budakeszi-út 30/ a.

Korlátozás nélkül

Nagy terem. Vörösbársonyos székek körben a fal mellett. A falakon komor arcképek, s a méltóságteljes professzorok és tudósok képei alatt izga tott fiatalemberek és lányok nyüzsögnek. Kezükben kis, feketetáblás könyvecske: az index...

*

A Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karának dékáni hivatalában vagyunk. Az izgatott tömeg: elsőéves orvostanhallgatók, akik az ünnepélyes iktatásra várnak.

Kinyílik a terembe vezető ajtó és a dékán lép be. A hangzavar elcsöndesedik, a nyugtalan, várakozó arcok megnyugszanak, az izgatott hangulatot perceken belül komoly figyelem, ünnepélyes meghatottság váltja fel.

*

Az egyetem kapui ismét kitárultak. Megnyíltak ezek a kapuk mindazok számára, akik tudatosan törekszenek egy magasabb életszínvonal, több tudás, több emberség felé. így írtuk: mindazok számára, — szándékosan emeltük ki ezt a szót: »mindazok«, mert végre, végre hosszú évtizedes várakozás után most minden korlát, minden megkötöttség nélkül beléphet ezen a kapun.

Eltűntek végre4az ijedt, kétségbeesett arcok az egyetemi hirdetőtáblák elől, nem hallani többé ilyesmit: »nem vagyok rajta a felvettek listáján ... nem fértem bele a százalékba! ...«

I *

Nem 1 á ni abbé kisírt szemű édesanyákat: »A kislányom

kitüntetéssel érett, minden vágya az egyetem és most nem akarják felvenni. ..«r

Ellenben sok ilyen monda tot lehet hallani: »Én két évet késtem...«, vagy: »Vidéki vagyok, a szüleim nem engedtek Pestre, féltettek a bombázástól, veszítettem egy évet...«, vagy: »1941-ben érettségiztem, de nem vettek fel, mert nem volt elég protekcióm, de most már mindegy, még most se késő...«

*

Mintha ez lenne a jelszó: »Még most sincs késő«. S mennyi bíztatás van ebben a, jövőre nézve! Fiatalok százai indulnak így el, ezzel a szó val ajkukon, a lelkűkben vedig a várakozás évei alatt megért törhetetlen elhatározással és akarattal.

*

Megtudjuk, hogy valóban, minden korlátozás. nélkül, mindenkit felvesznek a Pázmány Péter tudományegyetemre, mind a Műegyetemre. Egyedül az érettségi eredménye szab korlátot; főképpen a Műegyetemen, mert, mint halljuk, itt a beosztás, az órák, tehát valóban a férőhely száma szükségessé tesz bizonyos rostálást. Ez a rostálás azonban csupán arra szorítkozik, hogy elsősorban azok kapjanak itt helyet, akik arra valóban hivatottak képességeik folytán. Elvileg nőket is felvesznek a Műegyetemre, kivéve a gépészmérnöki szakot. Azt mondják, a pálya természete zárja ki a nők felvételét. Ez tévedés, jól megválogatva, nők is sikerrel tölthetik be ezt a hivatást. A Szovjetunióban kitűnő eredménnyel működnek a nők a gépészmérnöki pályán.

*

Komoly probléma ma, már csak a beiratási díj és a tandíj aránylag nagy összege. Ez a kérdés még végleges megoldásra vár.

Egyelőre nagy haladásnak tekinthető az, hogy nem kell többé kilincselnie, kérvények tömegét írnia, protekcióért könyörögnie annak, aki élni akar emberi mivoltának egyik legalapvetőbb jogával: tudást akar szerezni.

I. in.

Falusi napközi otthontól—

a Györffy kollégiumig

A Magyar Jövő egyik számában végre olyan cikk jelent meg, amihez mindenkinek kellene, hogy hozzászólása legyen! A »végre« szót arra értem, hogy végre nevelés terén odáig jutottunk, hogy a kultusztárca államtitkára nagymérvű programot adhatott. Nincs arra szükség, hogy ezt még egyszer itt ismertessem. szívesebben mondom el magam is személyes meglátásaimat.

Abban a szerencsés, vagy szerencsétlen helyzetben va gyök, hogy azt, amit Illyé. Gyula, vagy Darvas Józse könyvei oly kitűnően mégis mertetnek, a tanulni vágy. parasztgyerek kálváriáját, saját életemből ismerten meg. Nem is akarom ezt it leírni, hiszen csak egy ege szén egyszerű élet volt. esa le akaróim vonni belő' e a anulságot, s igyekezni azon, hogy a jövő ifjúsága ettől i

kálváriáról men • sülhessen

Töib'b mint 20 éve annak, hogy a hírős város etryik. üz. . t alapokra fektetett »magán« internátusát el kellett hagynom, de az emlék még most is kísért örülnék, ha az én fiaim már enélkül juthatnának addig, ameddig eszük, szorgalmuk megengedi!

dát nyújtanak a kérdés megoldására.

Ennek anyagi és adminisztrációs megoldására új szervezetet sem kell életre hívni. Ott van a Nemzeti Segély. vagy a minden megyében, illetve megyei városban már meglevő Közjóléti Szövetkezet. Utóbbit a népjóléti miniszter amúgy is a közeli napokban szervezi át. úgy, ahogy azt a mai idő megkívánja, rá lehet, hízni nyugodtan. Nem lesz ez beavatkozás a kultusztárca ügykörébe, hiszen a földreformot is a földmívelésügyi tárca hajtotta végre: mégsem zúgolódik a földművelésügyi miniszter, hogy a föl <•hözjuttatották megsegítését a népjóléti tárca keretébe tartozó Közjóléti Szövetkezetek indították meg. Nem az a fontos, hogy ki csinálja, hanem az, hogy gyorsan és jól történjen, úgy, hogy az külön költségei ne okozzon az amúgy is ezer gonddal, bajjal küzdő állam háztartásnak!

Bettiik Mihály

A 8 éves

JsátiQ fázóiííci

Ha most nem, akkor sohasem jutunk addig, hogy a falusi tehetségeket a jövő számára megmentsük s belőlük építsük fel az új magyar vezető réteget.

Az a napközi otthon, mely ma már a pártok és az egyesületek vetélkedésének eredményeként minden kis magyar falu dolgozói gyerekeinek gondját viseli, megadhatja a továbbiakra vonatkozó útmutatást! Ahogy a 3 éves paraszt gyerek a napközi otthon goudjaiba kerül, ugyanúgy ott maradhat mindaddig, míg az újtípusú általános iskolát elvégzi. Ehhez nincs is nagyobb költségre, irányításra szüksége. Ha a 10 éves gyerekből még nem tűnt “ki az. hogy zseni-e vagy csak magoló, de a 14 évesből, a pubertás éveiben nagyjából kitűnik.

Az átmeneti iskola, reméljük, minden kis faluban hamarosan működhet, de a középiskola már csak egyes gócpontokon. Itt kezdődne a falusi tehetséges gyrekek kálváriája, ha csak erős kézzel és idejében, máris segítségükre nem sietünk. Azonnal megszervezendő minden középiskola mellett egy olyan otthon is. internátust-konviktust is magában foglaló, nevezzük tanulóotthonnak, ahol a szó szoros értelmében otthont is nyer az arra érdemes ifjúság. Otthont úgy, hogy a szülők nincstelensége előtte gátat ne emelhessen. esetleges meg nem értésük miatt pályájától vissza ne riadjon, el ne kedvetlenedjen. Az a gondolatom, hogy ez a tanulóotthon necsak szállást, és élelmezést adjon, de ruházattal is ellássa fiainkat, hogy minden gond lekerülhessen a szülők válláról. A gye- i rek látva, hogy többi társa isá hasonló elbánásban részesül, nem érzi magát kisebbnek, . nem lehet a többi gúnytárgya | s így tanuló éveire örömmel emlékezhet vissza. (Ezek a tanulóotthonok aztán magukban I foglalhatnák az iparostanuló és kereskedőtanuló ifjakat is s együtt, igazi demokráciában nevelve, tanulnák meg egymást nemcsak becsülni, de szeretni is!)

Egyetemi elhelyezés ma már könnyebb, hiszen ott van a nagyon jól bevált Győrffykolíégium. A kereteit kell tágítani, nagyobb lehetőséget adni a létszám emelésre és a ruházkodásban való segítésre! Kitűnő vezetői országos pélnősülni akar.. .

Bánhidáról, ahol a nagyvil lamossági áramközpont van s így természetesen sok munkás lakik a telepen és a köz ségben, 33 kis múnkásgyermeket Máriakéméndre vittek nyaralni, ahol jobb ellátás, több tej, vaj és gyümölcs kínálkozott számukra. A bánhidaiak jól számítottak, amikor Máriakéméndre küldték gyermekeiket, inert a máriakéméndiek valóban tejben, vajban fürösztik a kis bánhidaiakat és elhalmozzák minden jóval, amit szemükszájuk megkíván. Jellemző, hogy egy gyerek sem akart hazajönni a nyaralásból ^ és levelükben a legkülönbözőbb indokolásokat és kifogásokat írják haza, csakhogy minél jobban megnyithassák az aranyszabadság napjait. Az egyik például azt írja, hogy »itt a. nap tejjel, vajjal, mézzel és dióval kezdődik« és ezeket már úgy megszokta, hogy ezek nélkül élni sem tudna. A másik ,azt írja, hogy külön hálószobája van és mivel otthon nem tudnak neki külön hálószobát adni, ő inkább ott marad. A következő kisgyermek azt közli örömmel, hogy »olyan sorom van, mint a mesékben szokott lenni«. Ilyen áradozások után igazán nem lehet csodálni, ha a bánhidai kisgyermekek tényleg nem akarnak elmenni . Máriakéméndről és minden kedvező okot felhoznak továbbmaradásuk kikényszerítésére. De a legjellemzőbb és egyben a Jegkedvesebb indokolást mégis csak a kis Iriug Józsika jelentette be.

Iring Józsika mindössze R éves és a következőket közölte szüleivel:

— Én nem akarok hazamenni. Én itt akarok maradni és itt is fogok megnősülni.

Hát ez igazán bizonyítja, hogy Iring Józsika és a többiek milyen kitűnően érzjk magukat Máriakéménden.

A demokrácia minden hívének a Nemzeti Segély táborában a helye