Magyar Jövő - A Nemzeti Segély Lapja, 1945 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1945-09-08 / 10. szám
zásokat is. Már mindegyik választott magának pályát és örömmel gondol arra, hogy becsületes lakatos, cipész vagy kalapos lesz belőle. — Ki sütötte ezt a gyönyörű kenyeret? . .... _ Mi! Mert főzünk is. Na* gyón jó kosztunk van. Tegnap fánkot sütöttünk és vittünk is be Debrecenbe a Nemzeti Segélynek hálából, mert ellátnák bennünket élelemmel. , Boldog: az élet Fiuk-falvan. — Jöjjön, most megmutatom a lakásokat. Ebédlő. Egyszerű, teherre meszelt falak, sima gyalult asztalok és padok. Átmegyünk a másik épületbe. Itt vaunak a halok. Itt is fehérek a falak. Egymás mellett és fölött fehér vaságyak, pokrócokkal letakarva, mindenütt rend és tisztaság. Kint a fiúk szorgalmasan dolgoznak ezalatt a krumpliföldön. , , ., , _ — Tulajdonkeppen mit termelnek itt? — kérdezzük. _Kukoricát, kölest és konyhakerti növényeket. ÉPP«“ tegnap vetettünk kint a foule ken, igaz-e, fiuk? Idén kissé elkéstünk, de jövőre mar bu zát is vethetünk. Na, de most már ideje, hogy induljunk, mert nem lesz tüzelő a vacsorafőzéshez, ha nem szedünk ^Ráülünk a szekérre, a fiuk odaállnak mögénk es elindulünk a közeli pipacsosba korot SZ Az1”' egyik fiú pironkodva nyújt át pár szál mezei virágot »Gyuszi bácsinak«, aki atíadja nekem- Kérdő tekinte temre válaszolva, megmagyarázza, hogy ez tulajdonkeppen engem illet, csak a kisfiú nem merte személyesen a »városi néni« kezébe nyomni szerény ajándékát Rövidesen minden gverek követi példáját s nme visszaértünk a fanyara, mtalmas, ezerszinu es illatú csokor pompázik a kezemben, mint a szűkszavú tanyai fiuk m 8 ható barátságának emléké. Somlyó Zsuzsa Á nagykanizsaiak változatos munkája Érdekes és változatos képet nyújt a nagykanizsai Nemzeti Segély szervezet működése. Csak néhány számot és nevet ragadunk ki tevékenysége köréből és mindjárt láthatja mindenki, hogy mennyi mindennel foglalkozhat* egy kerületi szervezet, mennyi ötletet használhat fel, ha vezetőségében megvan az arra való szándék és cselekvési akarat. A nagykanizsaiakban pedig megvan. A szervezet nem tart fenn ónálló gyermekotthont, de segélyezi az Országos Egészségvédelmi szervezet által létesített gyermekotthont, melynek legutóbb is két ízben 10—10.000 pengő segélyt adott. Gyermeksegélyként 55.000 pengőt osztottak szét. A szoptatós anyáknak havonta 200 liter sört ad a sörgyár ajándékául. Cserepakciot indítottak a bombakárosultak javara és soronkívül, olcsó áron minden bombakárosultat cseréphez juttattak. A Stern-féle téglagyár havonta 1000 darab téglát ajánlott fel, amelyet építkezőknek adtak A szervezet saját rendezéseinek jövedelméből tartja fenn magát. Két lovuk és egy tehenük is van. A tejet a szegény gyermekeknek és betegeknek juttatják A szervezet most költözött uj irodahelyiségébe, a Városi Zeneiskolába. Jelenleg kb. 2500 tagja van. Az elnökség részéről tevékenyen veszik ki a munkából részükét dr. Borsa Béla, Ivánkovics Ferenc, dr. Pajzs Ferenc, titkár Mátyás László, akinek Borstts László. Királyfalvi Loránd es Kovács Emmi a segítőtársai. A XIV. kerületi Nemzeti Segély szeptember 8-án oste műsoros táncos ünnepélyt rendez a Hunnia filmgyár műtermében, Gyarmat-u. 29. szám alatt- A műsoros estén több kiváló művész fog fellépni. N. S. HÍRADÓ A rohammunkások, | — a Nemzeti Segélyért Kaptuk a következő pársoros kis hírt: »A tatabányai munkások különböző üzemei 250.000 pengőt adományoztak a Nemzeti Segélynek rohammunka-díja. zásukból.« Ez a néhányszavas, látszatra első pillantásra semmitmondó kis hír sokat, igen sokat beszél. Besztél elsősorban arról a hatalmas tömegmegmozdulásról, amely valóban mélyen áthatotta az egész társadalmat. Beszel külön-külön a rohammunkásokról, az újjáépítésről es beszél a Nemzeti Segélyről. Bizonyítéka, fényes tanujele annak, hogy az elmúlt hetekben elhangzott jelszavak nem voltak pusztába kiáltott szavak, hanem beleivódtuk a dolgozó tömegek leikébe, mint a jó földbe vetett mag. megtermékenyültek és most kezdik hozni gyümölcsüket. Rohammunka! Mi, akik láttunk rohammunkásokat a legnagyobb munka közepette, verítéke« homlokkal, megfeszített izmokkal dolgozni, — tudjuk, mit jelent ez. Ismerjük őket, ismerjük határtalan áldozatkészségüket, munka bírásukat1, lelkesedésüket, kitartó, erős akaratukat. Ismerjük a munka lázas iramat, annak minden fáradságát es ugyanakkor minden gyönyörűségét is Nem, nem a régi rendszer összeszorított kezű. megalázok tan. kisemmizetten, ehberert dolgozó keserű munkásokra gondolunk most. hanem arra a munkásra, aki tudja mit miért tesz. Aki tudja azt. hogy önmagáért dolgozik es mindannyiunkért és tudja, hogy mindannyian érte dolgozunk-Ebből a megfeszített munkából alakul, formálódik ki. épül az új élet. Mikor először dobták a köz; tudatba az újjáépítés lelkesítő jelszavait, felemelte a tejet a Nemzeti Segély és azt mondta: ebből a munkából reszt kerülik! Űj feladatkört jelentett ez: mindent a rohammunkasokért, az újjáépítés megvalósítóiért! S most, mikor a munkakedv tetőfokára ért, amikor már jelentkeznek sorjában az első eredmények, most mint egy hatalmas. láthatatlan áramlás indul el egy új folyamat: a rohammunkások a Nemzeti Segélyért. A társadalmi szolidaritásnak egyik legszebb példája, ez a kis hír. Gondolatban kezetszorítunk egymással: megértettük egymást. (1. m.) — Zenedélután a Baar-Madasban. A NS II. kerülete a közlekedési eszközök elégtelensége miatt tömbönkint rendez kultúrdélutánokat a tömb igényeinek megfelelően. Az első ilyen délután a 23/1 tömb rendezésében volt a Baar-Madas intézetben több száz főnyi közönség előtt. A fokozottabb igényeket is kielégítő műsor egyes számait Zsámboky Miklós gordonkaművész, Nagy Olivér, Séki Béla és Karacsay Tibor zongoraművészek, Végh Sándor hegedűművész tolmácsolta. Papp Viktor készülő Ady-könyvéből olvasott fel részleteket. Rigó Magda operaáriákat, Fellner Ferenc Ady-dalokat énekelt nagy sikerrel. A NS nevében W a.lxkovszky Károly kerületi titkár köszönte meg a művészek közreműködését, míg a szépen sikerült zenedélután rendezéséért Ecsedy Árpádnét illeti teljes elismerés. A Magyar Bányamunkások Szakszervezetének óbaraki csoportja ünnepélyt rendezett, melynek tiszta jövedelmét, 1200 pengőt, a Nemzeti Segélynek juttatták. Elemózsiával megrakodva érkeznek haza a gyermekvonatok kis utasai vidékről Helyszíni közvetítés a Nyugati pályaudvarról A Nyugati pályaudvar perronja teli van izgatott asszonyokkal. Minden pillanatban odafutnak valamelyik vasutashoz: — Mikor érkezik a Nemzeti Segély vouata? A pályaudvar emberei mosolyogva válaszolnak az ezerszer és ezerszer feltett kérdésre: — Legyen nyugodt asszonyom, a szerelvény percnyi pontossággal befut! A gyerekvonat a MÁV-nak is szívügye. Pár percnyi várakozás és a jelzőharangot, vasutasok sípját is túlzengi az asszonyzsivaj: — Péterként! Zsuzsi! Itt vagyok szívem! És a begördülő vagonok ablakából a gyermekhangok valóságos koncertje felel: — Anyu! Ugy-e meg se ismersz, Mama! Apuka már hazaérkezett? Sorra ugrálnak ki a kocsiból az aprócska utasok. A napszítta, barna gyermekarcokból csupa vidámság, egészség sugárzik, mintha a magyar faluk napfényét, meghitt derűjét hozták volna magukkal. A mamák, miután túlestek az első találkozás fergeteges Jbsókjain és öleléseim valóságos kérdésözönt zúdítanak a kicsikékre: — Hiányoztam? Nem voltál beteg? Mennyit híztál? Hol jobb. falun vagy itthon? Az újságíró zavartan áll a boldogságnak, felcsattogó kacagásnak. szülői csókoknak, gyermeki és anyai szeretetvallomósoknak ebben az édes-bűvös forgatagában. Itt bizony nehéz interjút csinálni. Melyik gyerek hagyná most ott az édesanyját és melyik mama volna hajlandó pillanatra is megválni a gyermekétől. Szerencsénkre jön a Nemzeti Segély orvosa, ki a gyerekeket elkísérte vidékre is. őt állítjuk meg egy pillanatra, mondjon pár szót a vakációról. Friedlaender dr. így nyilatkozik.-— 1400 budapesti, pestkörnyéki és bánya vidéki gyermeket vittünk vidékre. Sápadtak voltak a kicsikék, leromlottak az ostrom nélkülözéseitől. Azt hittem, ilyen erős fizikai leromláson kéthónapi üdülés nem igen segít. Tévedtem: A gyermekek átlagosan 8—10 kg-ot híztak, megbetegedés pedig alig fordult elő. 1400 kis nyaraló közül mindössze kilencen szorultak orvosi segítségre. Tulajdonképpen a pedagógus feladata a gyermek szellemi felfrissülésével foglalkozni, de ilyen esetben az orvos ezermester. Vizsgálataim szerint a gyermekek gondolkodása, szellemi reagálóképessége hatalmasan feljavult. Bízvást mondhatjuk, a kéthónapos üdülés testben, lélekben felfrissítette védenceinket. Az orvos már siet is tovább és most egy vöröskeresztes nővér, Dezső Lajosné száll ki a kocsiból, egész gyermekhadtól kísérve. A ki csikék nem hálátlanok: a mama ittvan ugyan, de azért a nővérkének is kijut a hálálkodó csókokból. A vöröskeresztes nővér az alábbiakat mondja: — Elmondhatatlan, milyen szeretettel fogadta gyermekeinket a vidék népe. Egyszerű iparosok, pár holdas gazdák 4—5 gyermeket _ vettek magukhoz és olyan tej-, szalonna-, tojáskúrára fogták apró vendégeiket, hogy attól féltünk, baj lesz belőle. Dehát a kicsikék bírták a tempót. Ettek, mint a farkasok. Hogy a kéthónapos nyaralás befejeződött. Hódmezővásárhely, Szarvas, Mezőtúr, Tótkomlós népe énekszóval és zenekarral kísérte ki a gyermekeket a vasúihoz. Volt ott olyan sírásrívás, mintha a vendéglátók édes gyermekeiket búcsúztatták volna. Mosi egyébként a pesti szülők bajban vannak, mert kocsit kell szerezniük, gyalogszerrel ugyanis aligha lehet hazavinni azt a. töméntelen elemózsiát, amit a gyerekek útravalónak, na meg őszi-téli tartaléknak kaptak. Van itt kacsa, pulyka, malac, zsák liszt, kosár gyümölcs, finom házikenyér és mindaz a kincs, ami a fővárosi embernek hovatovább elérhetetlen álom. Végül egy kis lurkó is odatörelkszik hozzánk és ugyancsak »nyilatkozik«: — fíencsik Gyulának hívnak, — mondja — anyám takarítónő és nagyon fog örülni, ha meglátja, milyen finomságokat hoztam neki faluról. Nagyon jó volt ott lent. különösen nekem, mert hogy állást is kaptam: kineveztek libapásztornak. Alig akartak hazaengedni. Éli már nagyon vágyódtam anyuka után, de úgy tudom, több mint 300 gyerek ottmaradt és csak október végén jönnek vissza. — A) kisgyerek huncutul rámkacsiut: — Azért olyan állása, mint nekem, egyiknek sem volt. Hiába, látták kiben lehet meghízni. Míg jövök végig a perronon, utánam úszik, mint valami édes harmónia, a gyermeknevelés és a mamák boldog fohászkodása: Végre itthon van a kiesi! Gál György Sándor Rohammunkások a hadiárvákért. Vas Zoltán polgármester jutalmat adott azoknak a munkásoknak akik a bánhidai Centrálétól a fővárosig reiidbehozták a vezetéket, hogy Budapestet mielőbb elláthassák árammal. A rohammunkások a jutalomból 5000 pengőt adtak a hadiárvák számára. A 15-ös akna rohammunkásai 8150 pengőt a Demokratikus Nők Szövetsége útján a N. S. céljaira juttattak. Klemmer Vilmos 1000, Elek János 500 és 'számosán mások 100—500 pengős adományt juttattak N. S. célokra. Kőszegen nagysikerű Nemzeti Segély napot rendeztek. A városban engedélyezett gyűjtés szép eredménnyel zárult. A VIII. kerületi N. S. a burgonyahiány idején a dolgozók segítségére kívánt sietni. 2 vágón burgonyát hozatott fel vidékről, amelynek legnagyobb részét a Ganz, Kéktaxi, Garcon bútorgyár, Klara Zetkin szövőgyár és a Városi Színház alkalmazottai között osztották szét. Intézmények és az újjáépítésben résztvevő üzemek konyhái is kaptak a burgonyából. A 36-os tömb jólsikerült gyermekelőadást rendezett. A N. S. VIII. kerületi szerve részéről Graumann Hermanne az összefogás fontosságáról beszélt. KI TUD RÓLA? Trencsiner Mór, 79 éves, Rákosszentmihályról 1944 júliusában elhurcolták a nyilasok. — Tren. csiner Imre, 35 éves, az Ujszentjános-kórház idegosztályáról elvitték, szintén a nyilasok. — Spreitzer Sándor, 36 éves, lakott VI., Izabella-u. 77. III. em„ Budapest ostroma alatt eltűnt. Aki tud róluk, értesítse dr. Katona Jenőnét, Pécs, Deák-utca 5. Gáti Sándor Elek (szül. 1927. anyja Elek Erzsébet) január 17-én nyomtalanul eltűnt Budapestről. Értesítést kér édesanyja, Völgyesi Istvánné. Budapest, Szent István-körút 27. Gáti Lajos (szül. 1925, anyja neve Elek Erzsébet) rohamtüzér után, akinek utolsó állomása Eger és Budapest volt, érdeklődik édesanyja, Völgyesi Istvánné, Budapest, Szent István-körút 27. Boros Attila 4 éves kisfiút keresi édesanyja. A kisfiú január 3-án, bombatámadás következtében sebesült meg Erdő-utca 19. szám alatt, onnan egy katona a Kun-utcai kórházba vitte, itt állítólag nem vették fel, hanem továbbküldték más kórházba. Értesítést kér aggódó édesanyja, Boros Pálné, Pestszentlőrine, állami lakótelep 216/4. Keresem fiamat. Bánfi Sándort, született 1926-ban, anyja neve Bene Erzsébet. Egri levente vol!, 1944 november 14-én vitték el az egri megyei laktanyából. Értesítést kér aggódó édesanyja: Bánfi Jánosné, Eger, Cifrakapu 28. Ki tud Biró Kálmán karp. honvédről? (Eger, 1921.) Anyja neve: Szered: Erzsébet, Legutoljára 1944 november 3-űn írt Várpalotáról. Állítólag Seegebergbe vagy Koppenhágába vitték. Értesítést kér édesapja, Biró András, Eger, Rajncr Károly-u. 34. sz. Keresem fiamat. Dandé Ferenc leventét (szül. Eger, 1|906), anyja neve: Varga Eszter. Legutolsó hír 1944 decemberben jött tőle Élecs községből. Értesítést kér: Dandé Ferencné, Eger, Káptalnnutea 21. sz. Tömbünnepélyek. A Hernád-utca 5. sz. ház Spitz ház megbízott és Székely Dezső tömbmegbízott rendezésében, a Wesselényi-utca 54. sz. ház pedig Dénes Andor és H. Szabó Sándor rendezésében kitűnően sikerült tömbünnepélyt rendezett a VII. kér. Nemzeti Segély javára. A Wesselényi-utca 71. sz. ház jól sikerült tömbünnepélyt rendezett Fischer tönibbizulmi vezetésével a Boros tánciskolában. Felléptek Gorup Adrién, László Tibor és L. Sarkadi Ágnes, akik mind jó sikerrel szerepeltek. Műsor után reggelig tartó tánc volt. Magyar nóta verseny. A Nemzeti Segély VII. kerületi szervezete szeptember 8-án délután magyar nótaversenyt rendez az Alsóerdősor-u. 32. sz. alatt. A kerület kéri az énekés szavalóművészeket, hogy minél nagyobb számban jelentkezzenek erre a nótaversenyre. A Rákoscsabai Munkástestedzők Köre legutóbbi táncestélyének jövedelméből 2039 pengőt fizetett be a Nemzeti Segély javára. A Nemzeti Segély hetilapja I. évfolyam. 10. szám 1945 szeptember 8. Felelős szerkesztő és kiadó: GERÖNÉ FAZEKAS ERZSÉBET Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VT., Munkácsy Mihály-u. 19. Előfizetési ára 1 évre: 150 PAthenaeum, Budapest. — Felelős Talabér Ferenc.
