Magyar Jövő - A Nemzeti Segély Lapja, 1945 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1945-08-25 / 8. szám
Á nevelés terén is nagy feladatok várnak a Nemzeti Segélyre — mondja Bereczky Albert vallás- és közoktatásügyi államtitkár A Nemzeti Segély feladatát jobban meghatározni, mintahogy ez az egy szó: nemzetmentés, kifejezni nem is lehetne. Ebben a szóban ugyanis benne van minden, amit a Nemzeti Segély végez: a harc, a segítés, a nevelés, az újjáépítés egyaránt. Harcunk a fasizmus csökevényei ellen s azért, hogy újra fel ne támadhasson, a nemes szociális munka, amelyben mindenkit részeltetünk, összejöveteleink kulturális hatása az egész ország területén s a rohammunkák megindítása és támogatása, amelyekkel az ország gyakorlati újjáépítésében veszünk részt. Nemzetmentő munkánkban eddig is ott szerepelt tehát a nevelés, a nemzet nevelése, ha nem is közvetlen célként, de eredményként, elmaradhatatlan összhatásul. Bereczky Albert vallás- és közoktatásügyi államtitkár ezen a téren most még nagyobb és közvetlenebb feladatokat jelöl ki. Oktatás és nevelés — Van-e kapcsolat s ha van, miben látja államtitkár úr a szociális munka és a nevelésügy kapcsolódását? — kérdezzük elöljáróban Bereczky Albert államtitkártól. — A. szociális tevékenység, az általános társadalmi segítés, azzal a ténnyel, hogy segít valakin, bizonyos mértékig neveli is az illetőt, megtanítja arra, hogy vannak embertársaikat szerető, azokat segítő, tehát erkölcsi értelemben vett emberek is, hogy ilyennek kellene lennie mindenkinek, hogy ezeket kell követnünk. A példaadással pedig másokat is nevel, oktat. Mert nevelés és oktatás nem teljesen azonos feladat. Az oktatás elsősorban állami feladat, míg a nevelés társadalmi munka. De egyházak, közületek, törvényhatóságok, magánosok is tartottak és tartanak fenn iskolákat. A közelmúlt mélyen szántott ezekbe is. Egyesek megszűntek, legalább is egy időre, mint például az uradalmi iskolák, mások elszegényedtek, megbénultak, különösen egyházi és közületi iskoláink. Ugyanezt elmondhatjuk néhány magasabb fokú nevelő-, oktató-intézetünkről, internátusainkról, sőt egyes főiskolánkról is. Pedig ezeknek az intézményeknek a szünetelése még átmenetileg is veszteség. Kár, amelyet nehéz lesz pótolni. Az államhatalom megtesz mindent, amit megtehet. Vannak azonban olyan akadályok, amelyek megnehezítik, késleltetik sikerét. Különben is kevés az iskolánk. A meglévők egy része megrongált, alig használható. A legnagyobb erőfeszítéssel is csak az elkerülhetetlen tatarozásig juthatunk el. Az új iskolák építése a jövő feladata. Az átmeneti nehézségek megkönynyitésével is sokat segíthet a társadalom. — Hogy és miben látja a Nemzeti Segély feladatát ezen a téren? — kérdezzük tovább. , — A nevelés és oktatás egyformán közös, nemzeti ügy. Tehát^ az egész társadalom joga és kötelessége. Iskolareformunk olyan hatalmas méretű, olyan messzetekintő, hogy maga az állam alig oldhatná meg. Amit elindítottunk, harc a jobb jövőért. És mint minden háborúhoz, ehhez is pénz, pénz, pénz kell. Tudjuk, hogy a Nemzeti Segély mai és legfontosabb feladata a pillanatnyi szociális segítség. Keméljük azonban, hogy bajaink csökkenésével egyre tágabb területen érvényesülhet munkássága és ezzel áttolhatja nemzetnevelési síkra is társadalmi hatóerejét. — Mik volnának azok a pozitív tennivalók, amelyekben a Nemzeti Segély az oktatásügyet tevőlegesen támogathatná? — A kérdés nem olyan egyszerű, amilyennek látszik. Ma az anyagi segítség a legfontosabb. Hiszen az idő egyúttal életet is jelent. Egészen ridegfelsorolásban következők a szükségletek: Űj iskolák építése, tájegységek és igények szerint más és más. A régi iskolák átalakítása. Tanyai, középiskolai alsó tagozatú, különböző szakiskolák létesítése. Az oktatással kapcsolódó intézmények szaporítása, otthonok, iskolaszanatórium, erdei iskola, internátus-konviktus, gyermeknyaraltató, üdülő intézmények. Általános szociális segítés, főként munkásjellegü körzetekben. Szegény gyermekek ruha- és étkezési segítése, ingyenes orvosi és gyógyszerellátás, nyaraltatás, napközi otthon, gyermekkertészet, tankönyv, írószersegély, ösztöndíjak, jutalmak. Szóval rengeteg új, vagy rég ismert feladat. Terjedelmük, megosztottságuk, költségeik miatt súlyos problémák. A Nemzeti Segély anyagi és erkölcsi támogatása tehát ezen a téren is beláthatatlan jelentőségű. Tudjuk ugyanis, hogy már is sok, az előbb fölsorolt területen működő intézményt támogatott, vagy létesített önállóan. — Lehet-e a Nemzeti Se gólynek segítő szerepe az általános nevelésben? Nevelők nevelése — Természetesen. Hiszeu a nevelés még szélesebb horizontú, mint az oktatás. Nevel a család, a környezet, a táj, a város, sőt sajnos, az utca is. Az államnak és társadalomnak e téren kettős feladata van: A hivatásos nevelők képzése és támogatása anyagi erkölcsi vonalon és a nevelés irányítása és ellenőrzése. Az elsőt nevelőintézményeink fokozottabb támogatása, kiépítése, a második a közvélemény helyes alakítása biztosíthatja. Koukrétebb formában: szükség van a csecsemőkortól a férfiérés idejéig ható és irányító nevelőintézményekre, mint az óvoda, a különböző otthonok, ifjúsági egyesületek, stb. Szükség van a nevelők és neveltek munkaközösségének megteremtésére. Tanfolyamokra, szemináriumokra, kollégiumokra. Szükség van a „nevelők nevelésére“. A szakoktató sou túlmenő pedagógiai ki képzésre. Ezen a téren eddig is igen jó munkát végeztek az Eötvös-kollégium, gróf Teleki Pál intézet, Győrffy-kollégium. szerzetes iskolák és protestáns kollégiumok. A második vonalon, a közvélemény általános formálásán, alakításán sikerrel dolgozhatnak elsősorban tudományos intézeteink, a Nemzeti Múzeum, Tudományos Akadémia, stb. különböző tagozatai; az újjáalakuló, vagy most szerveszkedő irodalmi társaságok, művészeti egyesületek, tanácsok és szövetségek, stb. Ezek munkáját anyagi erejéhez képest a Nemzeti Segély is támogathatja. Kiírhat pályázatokat, jutalmazhat tanulmányokat, elért eredményeket, megjelentethet összefüggő előadásanyagokat, műveket, melléállásával növelheti egyesek és közösségek erkölcsi súlyát. Hangsúlyozni óhajtanám, hogy a nevelést fontosabbnak tartom az oktatásnál is. Sorsfordító, jövőalakító szerepét nem lehet eléggé kiemelni. — Vállalhat-e szerepet, . le het-e hivatása a Nemzeti Segélynek az iskolánkívüli népnevelésben? — Az előbb elmondottak itt is érvényesek. Az anyagiakkal is rendelkező országos jellegű erkölcsi szervezet szükséges és jó segítőtárs. Az iskolánkivüli népnevelésben az elvi alapok azonosak az általános nevelés alapjaival. Az eszközök azonban változatosabbak és könnyebben megfoghatóbbak. Kevésbé helyhez és időhöz kötöttek, szervezésük, irányításuk könnyebb. Öt nagy teendőt látok itt: 1. A kultúr - házak kérdése. 2. Népművelési előadások, tanfolyomok szervezése az igényeknek megfelelően. (Analfabétától a népfőiskolákon és munkásakadémiákon át a szabadegyetemig.) 3. Népművelők képzése és támogatása. (Tanfolyamok rendezése számukra, kiadványok, előadásszövegek, szakkönyvek beszerzése és végzett munkájuk elismerése.) 4. A népművelési eszközök beszerzése és szétosztása. (Rádió, vetítőgép, filmek, diapozitívek, főként pedig népkönyvtárak.) 5. Különleges nevelőalkalmak teremtése. Az utóbbi gondolat nálunk is régen kísért már, megvalósulása azonban jól tudjuk, a jövő feladata. (Mozgókönyvtárak, moziautók, vándorelőadások, gramofonok, stb., stb.) Örömmel közöljük ezeket az érdekes terveket s bármilyen nagy feladatokat is jelentenek számunkra, ime vettük és átadjuk a gondolatokat, hadd érjenek és legyenek alkotó erőkké, erős pillérekké a demokratikus új Magyarország felépítésében. (n.) 0 tic UUMMMa» Mire tanít a bergen-belseni példa? 1944 november 11-én indult el az a szerelvény Komáromból, amely az ott összegyűjtött politikai foglyokat szállította Németországba. Néhány vagonban nők »utaztak«. Nők, akiket a Horthy-rendszer ítélt előbb szabadságvesztésre s azután megcsúfolva saját törvényeit, kiadott a Gestapónak. Ezek a nők Bergen-Belsenbe kerültek. Ma már sokan tudnak az ottani haláltáborról. Nem annak a szörnyűségeit akarom most elmondani. Inkább azt, hogy egy kis csoport hogyan tudta megtartani lelki és nagyrészt fizikai erejét. A reménytelen íágeréletben és a halálon át is magasabb erkölcsi erő mutatkozott meg a politikai deportált nőcsoportnál. A börtönben kialakult kollektíva a táborban is megmaradt. Ami a gyüjtőfogházban magávalragadta a felügyelőnőket, olyannyira, hogy önkéut ajánlották fel szolgálataikat a foglyok segítésére, itt Bergen- Belsenben csodálatot és értetlenséget váltott ki a környezetből. Hogy ellenszolgáltatás nélkül engedtük át egymásnak ruhadarabjainkat, sokkal kevésbé volt furcsa a kívülállók előtt, mint az, hogy a legnagyobb éhezés idején is, akinek több volt — az nem fogyasztotta el maga. A kollektíva szabályai szerint minden a közösségé volt. Nem volt ritka eset, hogy éppen az nem evett, aki szerezte. Egymás gondozása, szeretete, az összetartás érzése nein engedte elveszni az embereket. Bizakodók és gerincesek tudtunk lenni, mikor körülöttünk már javában aratott a halál. Aki beteg lett közülünk, az tudta, nem hagyják el a többiek, mert első mindig a betegek ellátása a kollektívánál. Ez a gondolat igen nagy erősséget jelentett. Az, hogy jó anyánk, testvérünk helyett van, aki gondoskodik rólunk, könnyebbé tette a betegség elviselését is. Az összetartozás érzése nem engedte . letargiába süllyedni a lányokat. Ez pedig mindennél fontosabb, mert aki letargiába esett, az elveszett ember volt. A szörnyű tífuszjárvány a politikaiak között is megkövetelte a maga áldozatait. Táplálék és gyógyszer nélkül csak azért maradhattunk meg enynyien is, mert a legkisebb mennyiséget is megosztottuk egymással. Akik ott elhullottak, talán a legjobbjaink voltak. A felszabadító angol hadsereg április közepén szinte csak csontvázakat talált. A betegségtől meggyengülve gondoígodni is alig tudtunk. Azzal tisztában voltunk, hgoy ha újra emberek akarunk lenni, akkor testi kondíciónkat kell javítani. És a javulással egyidőben nőtt bennünk a soha el nem temetett gyűlölet d hit-Kávéházak éttermek Nemzeti Segélynapokat tartanak Látogassuk, támogassuk a Nemzeti Segély-napokat rendező üzemeket leristák és rendszerük, a fasizmus ellen. Felismertük, hogy a katonai veszteséggel még nincs minden megoldva. A szellem ellen kell küzdeni, a fasizmust kell megölni. Június első vasárnapján kultúrdél.ntánt rendeztünk, nagy antifasiszta munkánk elindulásaként. Most hallom, hogy már több helyisége van a magyar csoportnak. Bergen-Belsenben a politikai deportáltak több ezer magyar nő számára szórakozási lehetőségről gondoskodtak és tanítják őket arra, hogy csak demokráciában találhatják meg az emberies életet, hogy nekik, akik kiszolgáltatottjai, áldozatai voltak a fasizmusnak, kötelességük, életcéljuk küzdeni ellene legyőzetése után is, hogy az emberietlenség, a rombolás gondolatából ne maradjon meg semmi. A politikai deportált nőcsoport példát mutatott környezetének összetartásával és kollektivitásával és példát fog mutatni reakcióellenes harcával itthon, a demokrácia építésében. Erdős Magda Szemelvény a szerző »Hogyan kormányozzák a Szovjetországot?« című könyvéből. A szovjet alkotmány 122. szakasza így hangzik: »A nő a Szocialista Szovjetköztársaságok Szövetségében egyenlő jogú a férfival, a gazdasági, állami, kulturális, társadalmi és politikai élet minden terén.« Milyen volt a nő helyzete a cári Oroszországban? A cári Oroszországban a nép el volt nyomva, a nők kettős elnyomás alatt nyögtek. Dolgoztak a gyárakban és a földeken, elvégezték a háztartási munkát, ellátták a gyermekeket. A gyárakban és üzemekben a nőket még jobban kizsákmányolták, mint a férfiakat. Semilyen törvény sem védte őket. A nők nemcsak az Állami Dumába való választói jogtól voltak megfosztva, hanem még a helyi önkormányzati szervek választásaiban sem vehettek részt. A férjes nők a cári törvény szerint a férj rabszolgájává süllyedtek. A szovjet hatalom azonnal kinyilatkoztatta a nő és a férfi teljes jogegyenlőségét. Kinyilatkoztatta azt, hogy a nőnek egyenlő jogai vannak V. A. Karpinszhi: A nő helyzete a Szovjetunióban háborúban és békében a férfival a munkában, a munkabérek terén, a társadalombiztosításban, a művelődésben, a politikai és társadalmi életben. A szovjethatalom mindent megtett, hogy a nők jogegyenlőségét az életben, a valóságban is keresztülvigye. Éppen ezért mindent elkövetett, hogy felszabadítsa a nőket a házi rabság alól is. A nehéz és egészségre ártalmas üzemekben megtiltották a női munkát. Az állami üzemekben és hivatalokban a nő a szülés előtt .35 nap, a szülés után pedig 28 nap fizetéses szabadságot élvez. Joga van külön járulékra a gyermek táplálására és szükségleti cikkeinek megvásárlására. Ingyenes szülőotthonok, női és gyermekrendelők, bölcsődék állnak az anyák rendelkezésére. A kolhozok a termelésben résztvevő nőket egy hónappal a szülés előtt felmentik a munka alól és csak egy hónappal a szülés után veszik fel újból a munkát. Csak néhány adatot említünk fel a helyzet megvilágítására. A háború előtt, 1939-ben 700.000-nél több gyermeket láttak el a bölcsődék. Terhes nők, anyák és csecsemők üdülőházai közel 100.000 nőt fogadtak be. Az orvosi tanácsadók száma a cári Oroszországban 9, a Szovjetunióban — hat évvel ezelőtt
