Magyar Jövő - A Nemzeti Segély Lapja, 1945 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1945-08-18 / 7. szám
Molnár Erik népjóléti miniszter nyilatkozata 40.000 elhagyott gyermek állami gondozásáról A népjóléti minisztérium jónéhány évvel ezelőtt nem anynyira a népjóléttel kapcsolatos ügyeivel szerepelt a nagy nyilvánosság előtt. Terveket ugyan tömegesen készítettek, de azok az egymást követő reakciós kormányok idején különböző okokból nem valósultak meg. Persze pénzpocsékolás folyt így történhetett meg, hogy a népjóléti minisztérium frakkokat, zsakettokat, lakkcipőket és cilindereket vásárolt, méltóságom és egyéb rangú urak számára. A demokráciában a népjóléti minisztériumban is rohammunka folyik. Kevéssel a tervek nyilvánosságra hozása után megkezdődik azok valóraváltása. Gondoskodás 40.000 elhagyott gyermekről Dr. Molnár Erik minisztert felkereste a Magyar Jövő munkatársa és kérdést intézett hozzá a 40.000 elhagyott gyermekkel kapcsolatos tervekről. — A jövőért dolgozunk, — kezdte a miniszter — amikor az elhagyott gyermekekről gondoskodunk. Most már túlvagyunk a tervek előkészítésén. Molnár Erik elmondja, hogy Hajduhadházán egy hatalmas szinte városrésznek beillő épületben — gyermekek városa létesült. Ott mintegy ezer kisleány és kisfiú befogadására alkalmas hely van. Már folynak a munkálatok, hogy az in- J gatlanokat az uj célnak meg-1 felelően alakítsák át. A gyermekek városa az ottneveltek kedves otthona lett. Nem rideg állami nevelőintézet, hanem kis sziget, amelynek lakói boldogok, megelégedettek. A gyermekek városában mód lesz a bennlakók nevelésére, iskoláztatására, valószínűleg továbbképzésükre is. Játék-és sportlehetőségek, szórakozások te szik tökéletessé a nagyszabású intézményt. Családi gondozás... — Az elhagyott gyermekek túlnyomó része — folytatja a miniszter — ezidőszerint családi gondozásban él. A nehéz viszonyokhoz képest jó a soruk. A tartásdíjakat állandóan emeljük. Ugyancsak állandóan szigorítjuk a felügyeletet, hogy az elhagyott gyermekek helyzetét minél jobban javíthassuk. Idővel intézetekben kívánjuk elhelyezni az elhagyott gyermekeket. Most intézetek alapítása, többek között berendezés, fehérnemű, ágynemű beszerzésének nehézsége miatt szinte lehetetlen. Nemcsak nevelőszülőknél, hanem nevelőintézetekben is helyeztünk el kisleányokat és fiúkat. Éppen ezért ellátásuk különösebb nehézségbe nem ütközik. Megtudjuk, hogy jelenleg az intézetekben elhelyezett gyermekek után napi 20 pengőt, a családoknál kihelyezettekért pedig havonta 150—200 pengőt térítenek ellátás címén. A N.S. szerepe a gyermekvédelmi munkaközösségekben Az elhagyott gyermekek felkutatását törvény szabályozza és tulajdonképpen a közigazgatás kötelessége. A hatóságokat o fontos munkájukban hatékonyan fogják támogatni a gyermekvédelmi munkaközösségek. — A Nemzeti Segély már eddig is sok munkát vállalt a gyermekvédelmi munkaközösségben történő tevékenységben — folytatja dr. Molnár Erik. — A gyermekvédelmi munkaközösségek fokozottabb felügyeletet gyakorolnak. Sürgős esetekben gyors segítséget nyújtanak. Az a tervem, hogy o Nemzeti Segélyt — amennyiben ez az intézmény részéről lehetséges — még erő teljesebben kapcsolja be a minisztérium a gyermekmentő akcióba. — A gyermek felvétele az állami gyermekmenhelyek útján történik. Budapesten, Kecskeméten, Szegeden, Gyulán, Debrecenben, Miskolcon és Szombathelyen vannak a jelentkezési helyek, mindenütt a gyermekmenhelyeken. — Elképzelhető, hogy milyen hatalmas összegeket igényel az elhagyott gyermekek tízezreinek ellátása — fejezi be nyilatkozatát a népjóléti miniszter. — Gyermekvédelmi célokra különleges bélyegsorozat kiadását kértük a kereskedelmi minisztériumtól. Országos gyűjtést a jelenlegi helyzetben nem tartunk helyesnek. Mint a miniszter nyilatkozatából látható, a 40.000 elhagyott gyermek gondozása óriási feladatot ró az államra és társadalomra egyaránt, amit azonban úgy az állami szervek, mint a' társadalom szívesen fognak vállalni és teljesíteni, R. A. Pometkó István három kűlemdjú Kiskunfélegyházán Ügy kezdődött ez is, mint a többi gyermek-üdültetés. Előállt a fellobogózott N. S. vonat, a nagyváros minden részéből ömlött a vidám gyereksereg. Az ezer kis csemete közt éppen ezeregyediknek ott gubbaszt egy kis elárvult fióka. Pometkó István, Ill/b. oszt. tanuló, Pestszentlőrinc, Tamás-utca 38. sz., hirdeti a mellére tűzött cédula. Gondterhelt az arca, mintha már valaki kérdezte vonla tőle: Mi lesz veled emberke, hova vet a sors? Zötyög, zötyög a hosszú vonat az ezer gyerekkel, köztük Pometkó Istvánnal a III/b-ből. Integet a vidék minden fája, bokra, madara, virága: most utazik őfelsége a gyermek! Az első hely. Kávéházak éttermek Nemzeti Segélynapokat tarlónak Látogassuk, támogassuk a Nemzeti Segély-napokat rendező üzemeket Az első állomás, ahol az első száz gyerek leszakad. Kiskunfél egyháza. Begyalogolnak, köztük István is, a napközi otthonba, ahol meleg tej, fehér kalács várja őket s hiába hívták a nevelőszülőket három órával későbbre, híre szaladt az érkezésnek, már ott leselkednek az ajtón s ujjal mutogatva választják ki, akit maguknak szánnak. Nagy a kereslet kislányokban, de a fiú kért is össze, összevesznek. Érthető is, hiszen 400 gyereket vártak és csak 100 érkezett Pometkó Istvánt is elvitték, alig engedték megenni a reggelijét, mentek a Deák Ferenc-utcába. Ámde hajh sors...! Pometkó István olyan helyre került, ahol nem volt gyermek, ahol nem szoktak hozzá az apró csínyekhez. István nem ült szépen egész nap a széken, összemászátólta a k§zét, sőt — tessék elképzelni — az arcát is, de ami a végén történt az a legszörnyűbb! Pometkó István felmászott az egy méter negyven centiméter magas k—^ kapura és onnan nézett ki az utcára. Jön panaszra a nevelő mama: — Kérem, én nagyon szeretem a gyereket, hiszen azért vittem, do nem merem vállalni a felelősséget: felmászott a kerítésre! Hátha leesik, kitöri kezét-lábát, mit mondok az anyjának! Vigyék el tőlem á gyereket! Mert hát, attól is félek, hogy nagyon hozzámszokik és akkor mindent megengedek neki ... • A második... No lám, még szerencse, hogy nem minden igénylőnek küldenek azonnal gyereket. No, gyere Pometkó István, hozzad a kis batyudat. éppen itt van egy néni, aki nagyon haragszik, hogy neki nem jutott »pesti gyerek«, gyere csak, vigasztald meg! Igaz, hogy tanyára visz de itt nincs gyerek, te leszel az úr, nemcsak a tanyában, hanem az egész dűlőben is! No, menjetek! Harmadnapra kocsi áll meg az iroda előtt jön Pometkó István, no meg a kettesszámú nevelőmama. No, Pometkó István mi szél hozott erre? István lesüti a szemét, kényszeredetten mosolyog, majd a kotte6számú nevelőmamára néz, de az már mondja is kérdés nélkül egyfolytában: — Jaj, mióta kint van, se éj jelem, se nappalom, megkergeti a birkát, zavarja a libát és tegnap meg azon kaptam, hogy belenézett a kútba. Jaj, hogy még énnálam a más gyerekével baj tegyen, Isten őrizz, inkább viszszahozom. Itt van, tessék, minden holmija, Isten áldja meg magukat. Hej, az apád István nevezetű gézengúz osemtéjét, hát te viszed a rekordot, egy hét alatt harmadik helyre mégy, én bizony most már Kolompárokhoz adlak, a Putriba! Elkeseredik Pometkó István, de hát mit is tegyen egy ekkora embercsemete, amikor még a nyolcadik évében van, hogy is álljon, hogy is üljön meg egy helyen. Potyognak a kövér könnyei, látszik, hogy nagyon bántja az eset, felcsuklik, mikor nagynehezen kinyögi: — Haza szeretnék menni... No nem baj, István, van még sok jó ember Félegyházán, ezek sem voltak rosszak, csak nagyon féltettek, nem tudták, hogy az ilyen eleven gyereknek szabad mozgás kell. A harmadik... Nyílik az ajtó, özvegy Szombati Mihályné jön be, messze tanyáról. — Kérem szépen, miért nem adnak nekem pesti gyereket, hát csak én nem kapok, másnak mindenkinek jut? — Deh*gy neyn adunk, Szombati néni dohát nagyon keveset küldtek és úgy kapkodják ezeket, mint a cukrot. — Tán ez a kisfiú is pesti! — Az ez, még meg a javából, de ezt nem adom magának, két helyről jött már el, egy kicsit csintalan, kíváncsi, mindenütt ott van. Szigorúbb helyre adom, ahol erélyes apa van, maga meg özvegy asszony ... — Tessék csak ideadni, azértis én viszem el, én már nyolc gyereket neveltem fel, van köztük hozzávaló nagyságú is, nagy a határ, jól ellesznek benne. Tessék csak ideadni, tudok én a gyerekkel bánni, nem kell dkmek szigorú hely! Egyem meg a kis maszatos pofádat, ugy-e, milyen rossz egyik helyről a másikra menni, tudom, én is árva voltam. Ne félj semmit, gyere csak, én tőlem nem jössz el, az biztos. Te leszel a tizedik kenyérevő, de van minden, hála Istennek! Szereted-e a friss tejet! Két tehén van. annyit eszel. araennyit akarsz! Hát a cseresznyét, hát a meggyet, hát a barackot? Hát a szőlőt, hát a csirkepaprikást? Ugy-e, mindet? ősz fele meg kacsacomb is lesz, ugy-e, azt is szereted? No, ez mind lesz. ha az Isden megtartja! Felcsillan a szeme Pometkó Istvánnak, összeszedi megint a betyárbútort, felül a kocsira, ni, még a gyeplőt is megfoghatja, visszanéz, nevet, hej. ez a jó világ. .. A szabadság. Lessük szorongva a hetipiaci napokat, hej, Pometkó Istvánt mikor hozzák vissza? Eltelik egy hét, két hét, majdnem egy hónap, semmi hír! Most már mi ülünk kocsira, mi történt itt, mégiscsak nyugtalan az ember. Itt a tanya, ni, itt van István is, kacag, szalad a tarlón, már utoléri a leggyorsabb süldőt is, boldog. ott él, ahova vágyott, a korlátlan szabadság világában.. Most uzsonnáznak, a nyolc gyerek után ő kapja a kilencedik szelet kenyeret, ha jói megnézzük, nagyobbat is, mint a többi, de a friss vaj legalább kétszerolyan vastag rajta. A nyolc gye. rek közül egyik sem irigy ezért a pesti testvérre, biztatják: — Egyél, István, hízzál még, mi az a két kiló, amit eddig híztál... István eszik, csendesen mosolyog, fogyogat a vajaskenyér, ejnye, de csendes ez a gyerek! No, mi az? István egyszerre felkapta a fejét. — Rozsba a libák! — kiáltja s már szalad is, fordítja, mintha mindig tanyai gyerek lett volna! Nem mondta neki senki, maga látta meg! Bizony, Istvánnak mindenre, de erre is van gondja, hogyne is lenne, hallom, van neki már csirkéje, kacsája, libája is, amit majd havavisz az édesanyjának. így vannak a csepp Pometkó Istvánok, Arankák és Zsuzsik, akiket a sotrs jó befogadó szülőkkel kevert össze. Súlyban gyarapodva, életerővel telten, tele tarisznyával (némelyikben a mesebeli király kincse: a kurtafarkú kis malac is ott lesz), térnek haza. így hozták közelebb a várost a faluhoz. És ha ők lesznek a város dolgozói, vezetői s így az ország irányítói is, minden bizonnyal azon dolgoznak, hogy a falu is közelebb kerüljön a városhoz. Közelebb főként abban, ami legjobban hiányzik: kultúrában, egészségvédelemben ... És azután: Mit is akart tulajdonképpen ifjabbik Pometkó István? Azt, amit az idősebbik Szentlőrincen, azt, amit a szomszédjai, az égész utca, egész Szentlőrinc, Budapest, az egész ország: szabadságot! MegkaptáJu Az ifjabb is, az idősebb is! Csak az a különbség, hogy az ifjabbik a második sikertelenség után síró szájjal akarta feladni a harcot éa ekkor egy kis ösztönzésre, harmadszorra sikerült. Hányszor kezdték újra az idősebb Istvánok összeszorított fogakkal, míg sikerült megszerezniük a ma szabadságát. Ifjabb és idősebb Istvánok! A harcot sohasem szabad feladni. Két vagy három, húsz vagy száz sikertelenség után sém! Hajrá, élőiről kezdeni! Ha másodszorra nem, akkor harmadszorra, ha századszorra nem, akkor százegyedszer, de sikerülni kell annak, el kell jönni annak, amit minden Istvánok, akár Szentlőrincen. akár Félegyházán akarnak ... Bottllk Mihály A Nemzeti Segély 100.000 taggal indul a román-magyar versenyben Egy tömegszervezet hatóerejét, minden esetben az határozza meg, hogy mekkora az a tömeg, * amelyekre támaszkodni tud. Az utcán, a házak falairól, kirakatokból, hirdetőoszlopokról, mindenfelől feltűnnek a N. S. piros mentőöves plakátjai. Ismered ezt a jelképet? Tudod, mit jelent? — kérdik a falragaszok. S mindjárt választ is adnak rá. Röviden, két szóval. Mert két kicsinyke szóval megmagyarázható, hogy mit jelképez a N. S. mentőöve: nemzetmentő munkát. Igen, a nemzet százezres nagy tömegeit mentette meg a fasizmus anyagi és szellemi romjai alól s amíg ezt a sziszifuszi erőt kifejtő munkát elvégezte, maga is hatalmas tönmgszervezetté vált. Pár hónappal ezelőtt, amikor a nemzet kábultan esett össze a hitleri őrület végvonaglásaiban, ez a szerv írta elsőnek zászlójára a megdermedt élet felélesztését. Az ébredezni kezdő emberek megértették céljait. S azóta sikerült párszáz vágón élelmiszerrel friss vérkeringést pezsdíteni a petyhüdt inakba, harmincezer gyermek arcára viszszavarázsolni ae élet rózsás színét, millió értékű gyógyszerrel újra egészségessé tenni a beteg testeket, visszadni milliók elveszett hitét, öntudatát. Ma már Szombathelytől Békésig, Szegedtől Debrecenig, Kaposvártól Salgótarjánig mindenütt ott vannak a N. S. mentőöves falragaszai, mindenütt vannak tagjai, barátai, munkatársai. Budapesten 14 kerületben, Budapest környékén 22 önálló községben, megyei városban, az ország többi területén 8 kerületi titkárságban folyik a szervezés munkája s áll a harc a minden emberi fejlődést megsemmisíteni akaró nácizmussal szemben. Nagy-Budapesten kívül ni» már Kecskemét, Pécs, Győr, Szombathely, Debrecen, Salgótarján, Szeged, Miskolc leti gócaiba sűrű hálózatban futnak össze a szervezkedés szálai s teszik egységessé, közös célúvá az azelőtt szétmarcangolt magyar társadalmat. Ezekben a kerületekben ée ezeknek a kerületeknek a munkáján épül fel az a hatalmas szervezet, amely egységes közösségi élet megteremtését tűzte ki feladatául. Ezeknek a kisebb vagy nagyobb kerületeknek a foly * tonos és lankadatlan mun-f kaja hozta létre az igazig tümegszervezo^et s tett« lehetővé, hogy nyi már elér-
