Magyar Jövő - A Nemzeti Segély Lapja, 1945 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1945-07-28 / 4. szám
A szó és a műalkotás ereje Irta Fodor József Egymillió pengő értékű gyógyszert és kötszert, 10.000 gyermek részére himlőoltó anyagot és 80.000 köbcentiméter tífusz elleni oltóanyagot osztott ki eddig: a Nemzeti Segély Vannak dolgok, intézmények, amelyek fölött nem lehet vitázni és csak elvárni lehet a nemzet- és kortársaktól, hogy minden erejükkel részt vegyenek ennek az intézménynek erősítésében. Hát még ha olyanról van szó, amelyik főcéljának nem hangzatos és ködbevesző kultúrpolitikai ténykedéseket vall, — ismerünk ilyeneket — hanem a, valóságos, véres, nyomorúságos életbe nyúl bele a támogató kéz erejével. Nem akarok abba a hibába esni, hogy a legvilágosabb dolgot akarjam világossá tenni: de éppen a nagyon sokat használt fogalmak, nevek és alakulások — talán mert annyira tudomásulvettek — hasznosan kamatoztatják, ha meg-megvilágítják mégis annyira köztudomású hasznosságukat. Messzi voltam Pesttől, — hacsak egy folyam-szélességnyi távolságra is — mikor a Nemzeti Segély megalakult. Csak rendkívüli, missziósfontosságú hatásait láthattam és propagandájának, minden szerénységében, intézményeink között első helyen álló előkelőségét. Továbbá: szükségszerűségét, aktualitását egy lerongyolt, tönkretett társadalomban, ahol annyi meg annyi a segélyre szorult. Milyen megható egy ilyen intézmény munkája; milyen kiterjedő, elfogulatlan; milyen fáradságot nem ismerőén szedte össze az anyagot, amit Az Országos Szövetkezeti Tanács felhívást intézett a felügyelete alá tartozó valamennyi szövetkezethez, hogy adományaikkal támogassák a Nemzeti Segélyt. A felhívás többek között ezeket mondja: »A Nemzeti Segély elsőnek jelentkezett, amikor Budapest szenvedő népén segíteni kellett és országszerte végzi áldásos munkáját. Az Országos Szövetkezeti Tanács annak a nagyszerű munkának ismeretében, amit a Nemzeti Segély eddig végzett és azoknak a céloknak a megvalósítására, amelyeket a Nemzeti Segély zászlajára tűzött, ezt az intézményt minden támogatásra méltónak tartja. A Tanács határozata alapján felkéri az összes magyarországi szövetaztán a, kellő helyekre eljuttat. Alakuló demokráciánknak vannak és lesznek hasznos intézményei, de legelső" sorban ez az intézmény az, amely előtt leveszem a kalapomat. Senkit, sem beszélek rá, hogy erre vagy arra esküdjön, ide vagy oda lépjen. De ennek az intézménynek segítői, propagálói közé mindenkinek be kell lépnie, aki ma tenni, vagy segíteni akar. Nemcsak anyaggal, pénzzel lehet azt eszközölni, hanem a szó, a műalkotás erejével is. Az anyagi támogatás szól a tehetőseknek: a szellem tehetőseinek szól a másféle felszólítás. Egy kicsit talán sablonnak, elcsépelt valaminek, amolyan társadalmi intézményes közhelynek nézik művészeink a Nemzeti Segélyt. Nem így van. Ez a valóságos, sebeket gyógyító, segítő kéz, amely sohse lehet »elcsépelt«. Ennek szándékait előmozdítani, világgá kikiáltani, a népszerűség fényébe emelni, — nem a vállalkozás dicsőségéért, hanem a társadalmi segítőkészség fokozásáért — a szellemi emberhez méltó feladat. A művész, az író, az örök^segítő, a sebek fájdalmait enyhítő: és ha a másik, az anyagi enyhítőnek segítségére siet, ennek a szövetkezésnek, kettős erejében, csak jó, felemelő és a társadalom számára rendkívül hasznos hatása lehet! kezeteket, hogy forgalmuk 2 ezrelékét fordítsák a Nemzeti Segély céljaira.« A felhívás eredményeképpen a szövetkezetek egymásután jelentik be a NS központjánál, hogy üzleti forgalmuk 2 ezrelékét felajánlják a Nemzeti Segély céljaira. Eddig a következő szövetkezetek jelentették be támogatásukat: Asztalosmesterek Kiviteli Szövetkezete, Budapesti Építőszövetkezet, Cserkészholt Szövetkezet, a Földbirtokrendezés Pénzügyi Lebonyolítására Alakult Szövetkezet, Gyümölcsfeldolgozó Ipari és Kereskedelmi Szövetkezet. Olajmagértékesítő Szövetkezet, Vizitársulatok Beszerzési Szövetkezete. Az emberek nagyrósze általában hajlamos a gyors feledésre, könnyen túlteszi magát a legéletbevágóbb eseményeken, míg másik része tovább gondolkozik a történitek felett s igyekszik cselekedni, elkerülni a múlt hibáit. Azokról, akik a közelmúlt történelmi eseményei folyamán annyi embertelen cselekedetet vittek véghez, természetesen nem feledkezhetünk meg, elnézők sem lehetünk velük szemben, viszont azok, akik kimentettek a pokoli mélységből, utat mutattak a világosság felé, minden tiszteletünket megérdemlik. A Nemzeti Segély azok közé a szervek közé tartozik, amelyek a borzalmak borzalmait legelősször igyekeztek jóval felváltani. Elindítója volt a legszebb, legnemesebb emberi gondolatnak: az egymáson való segítésnek. Sokan alig gondolnak arra, hogy vájjon milyen körülmények között, hogyan végzi munkáját egy olyan hatalmas, az egész országra kiterjedő tömegszervezet, mint a N. S. Csak azt látják, hogy van, létezik egy intézmény, amelyik adott pillanatban, amikor a legnagyobb szükség van rá, kinyújtja az emberek felé a kezét, de hogy milyen körülmények között, mennyi akadályok közt indult el útjára s milyen akadályok nehezítik még ma is munkáját, az már alig ismeretes. Ezekre a nehézségekre és azok leküzdésére élénk fénnyel világít rá Dukesz Józsefnek, a N. S. gyógyszer- és kötszerosztálya vezetőjének érdekes ismertetése : Magánosoktól gyűjtött gyógyszerek... — A felszabadulás után a Nemzeti Segély nyomban hozzálátott a legfontosaob és legszükségesebb hiányok pótlásához. Az akkori körülmények között a legsürgősebben előteremtendő cikkek közé tartoztak a gyógyszerek és kötszerek. Éppen olyan fontosak voHak, sőt sokszor fontosabbak, mint az élelmiszer. Kérelmek és igénylések áradata futott be a N. S.-hez. Beszerzésük teljesen reménytelennek látszott. És mégis megoldottuk ezt a feladatot. — Az első időkben úgy próbáltuk megszervezni a gyógyszerellátást, hogy a magánháztartásokból szedtük össze az ott felhalmozódott, idővel fölöslegessé vált gyógyszereket. A N. S. munkatársai saját kis készleteiket adták át közcélra. Később, amikor a mozgási lehetőségek megjavultak, már nagyobb készleteket kutattunk fel, azokat igyekeztünk megszerezni adományként vagy mérsékelt áron. Gondoljunk csak vissza azokra az időkre, amikor a pincékből először bújtunk elő a napvilágra és aggodalommal kereste mindenki a segítséget, a pincékben elszaporodott élősdiek ellen. Fertőtlenítőszerek nem voltak, fertőtlenítő gépek nem állottak rendelkezésükre, fertőtlenítő intézetek nem működtek. De még csak anyagi eszközökkel sem rendelkeztünk. És mégis kikutattuk és megvásároltuk a leghatáso sabbnak talált irtószereket és megkezdtük a harcot a nagymértékben elhatalmasodott ruhatetüveszély ellen. Eredményes harc a járványveszély ellen — Járványoktól féltünk. Érintkezésbe léptünk az orosz egészségügyi hatóságokkal, tőlük kértünk segítséget. Majd amikor a hazai anyag is rendelkezésünkre állt, úgy osztottottuk meg készletünket, hogy a vidéknek is jusson bőven belőle. A gyógyszer- és kötszerosztály által szétosztott mennyiség értéke a február óta eltelt pár hónap alatt túlhaladta az egymillió pengőt. — Különböző gyógyszereket, fájdalomcsillapítókat, digitális-készítményeket, az első segélynyújtáshoz szükséges kötszereket, tüdővész és tetanusz elleni szérumokat, injekciókat szereztünk be és osztottunk szét. Több mint 10.000 gyérmek részére adtunk ki himlőnyirokoltóanyarot s 80.000 köbcentiméter tífuszelleni oltóanyagot bocsátottunk az orvosok és más egészségügyi intézmények rendelkezésére a fővárosban és vidéken. — Gyógyszersegélyben részesítettük a deportáltakat és más, arra rászorulókat, a vidékre menő gyermekvonatokait gyógyszerekkel és kötszerekkel láttuk el és juttattunk azoknak a községeknek is, amelyek a gyermekeket befogadták. Vasúti ambulanciákat létesítettünk, hogy az átvonuló és visszatérő lakosság ezeken az állomásokon segítségeit kapjon. — Tudjuk, hogy nem voltunk képcsők minden feladatot kellőképpen megoldani, minden igényt százszázalékosan kielégíteni és hogy ezután is nagy feladatok várnak a N. S .-re. De gondoljunk aura, hogy a gyógyszerhiány milyen nagy volt és az még, mindig tart. Insulint például korlátolt mennyiségben is csak alig lehet kapni. Viszont azt is tudjuk, hogy sok tízezer még mindig a leromlott egészségű gyermekek száma és a deportációból hazatért öregek és fiatalok is egyaránt rászorulnak a segítő kézre egészségileg is. — Ha ezt a közönség is éppen úgy belátja, mint mi és tömörülni fognak a Nemzeti Segély szervezeteibe, akkor munkánk nem lesz hiábavaló, segíteni fogunk tudni mindazokon, akiken segíteni egyaránt közös kötelességünk. Gondoljunk tehát állandóan a Nemzeti Segély mindenre kiterjedő áldásos tevékenységére, igyekezzünk segíteni ezt az emberbaráti és harcos antifasiszta intézményit, hogy feladatát minél tökéletesebben láthassa el. És azok se feledkezzenek el róla, akiknek időközben már feljavult nemcsak, egészségügyi, de anyagi helyzetük is s ha bármilyen kevésben is részesültek a Nemzeti Segély 'részéről, juttassák sokszorosan vissza, hogy az ® segítségükkel újabb rászorulókat támogathassunk. Az Országos Szdvethezeti Tanács a Nemzeti Segélyen
