Magyar Jövő - A Nemzeti Segély Lapja, 1945 (1. évfolyam, 1-19. szám)

1945-07-06 / 1. szám

előfeltétele az ország gazda­sági újjáépítésének, s a föld­­hözjutottak nem nélkülözhe­tik a szociálpolitikai segít­séget sem. A miniszter most a Nem­zeti Segély munkásságáról nyilatkozott. Hatalmas társadalmi munka megszervezése a Nemzeti Segély feladata — A szociálpolitika állami feladat. Ez azonban nem je­lenti azt, hogy az óriási szo­ciális feladatok megoldásá­nál a társadalom tevékeny közreműködését nélkülözni lehetne. Különösen nem nél­külözhető ez a tevékenység ma, amikor az állam teher­bíróképessége rendkívüli mértékben korlátozott. A megoldásra váró feladatok pedig igen súlyosak. A tár­sadalom ilyenirányú mun­kája annál inkább eredmé­nyes lesz, minél szervezet­tebben nyilvánul meg. Ter­mészetesen a demokratikus szociálpolitika elutasítja az eddig számtalan, úgyneve­zett jótékonycélú egyesület között felaprózott, pusztán karitatív jellegű tevékeny­séget és helyébe a dolgozó társadalmi osztályok öntu­datos önsegélyezésének el­vét állítja. Ennek a hatal­mas társadalmi munkának megszervezése a Nemzeti Se­gély feladata. Ezt a feladatot számta­lan nehézség ellenére a Nemzeti Segély ezideig helyesen fogta meg és mint hatalmas demokra­tikus tömegszervezet egyre hathatósabb bizo­nyítékát adja annak, hogy a szociálpolitika terén a társadalmi mun­ka helyes irányba in­dult el. Tények bizonyítják ezt: a felállított napközi otthonok, népkonyhák, a megszerve­zett gyermekkitelepítési ak­ció, a politikai deportáltak­nak és egyéb erre rászorul­taknak nyújtott eredményes segítség. Meg vagyok győ­ződve arról, hogy a jövőben a Nemzeti Se­gély jelentősége csak növekedni fog és a demokratikus Magyar­­ország kormányzatának az előttünk álló hatalmas szo­ciálpolitikai megoldásánál felbecsülhetetlen segítséget nyújt. Eddig tart a népjóléti mi­niszter nyilatkozata. A mi­nisztérium eddigi munkája biztosíték arra, hogy minden célkitűzést a lehető leggyor­sabban megvalósítanak a dolgozó tömegek érdekében. ; Ritter Aladár A demokrácia minden hívének a Nemzeti Segély táborában a helye 2 Magyar Jövő Nikeres harc Budapest egészségéért A pusztulást amely az ost­rom után szemünk elé tárult, sokoldalú volt Nemcsak épü­letek és intézmények, állami, társadalmi ós fővárosa szerve­zetek hevertek romokban, nemcsak a meggyilkoltak és szerenosétlenüljártak holttes­teinek tömege feküdt a törme­lékek alatt, de testi és lelki se­besültek tízezrei is benépesí­tették a fővárost Aki csak néhány szót váltott a szom­széd ház óvóhelyéről elő­merészkedő felnőttekkel vagy gyermekekkel, azonnal meg­állapíthatta, hogy isenkisem a régi, sem testileg, sem lelki­leg. A nyilas üldöztetések, az ostrom izgalmai, az óvóhely levegőtlensége, az éhezés és sok más körülmény súlyosan befolyásolták a főváros lakos­ságának fizikai, lelki és ideg­állapotát Ehhez járultak még a jogos aggodalmak, a vár­ható járványoktól való rette­gés, a fizikai lét alapfeltéte­leinek bizonytalansága ás az aggodalom azoktól a hatalmas nehézségektől, amelyekkel a pusztulás után mindenkinek meg keil küzdenie. Azok azonban, akik hittek az új demokratikus^ szabad Magyarországban, azonnal megkezdték a munkát, amely a romeltakarítástól a járvány megelőzéséig minden térre ki­terjedt. Ma, alig öt hónap el­teltével, már eredményekre tekinthetünk vissza. Elsősor­ban is örömmel állapíthatjuk meg, hogy a járványveszély legko­molyabb időszakán túl va­gyunk és sikerült a járvá­nyokat megelőzni. Nehéz feladat volt ez, ame­lyet egy új intézmény, az Or­vosok Szabadszakszervezete a tömborvosi rendszer útján ol­dott meg. De az egészségügyi szerveké nek nemcsak a megelőzés a feladatai, a betegeket el is kell helyezni, élelmezni és gyó­gyítani kell őket A kórházak nagyréeze romokban hever, a berendezés elpusztult Ágyak), gyógyítási eszközök mnese­­nek, mégis néhány nappal a felszabadulás után már meg­kezdték a rendeléseket és a kórházak munkáját az egész­ségügyi alkalmazottak váll­vetett erőfeszítésével megindí­tották. A betegellátás, a ta­nácsadás területéről azonban lassan a tényleges gyógyítás felé haladt Ha szerények is voltak az eszközök, a csak féligmeddig használható kór­házakban is egészségügyi gon­dozást káptak a betegek. A Nemzeti Segély is az elsők között volt, azoknak az intéz­ményeiknek a sorában, ame­lyek a betegek segítségére siettek. A főváros több helyén ingyen orvosi rendelőket nyitott abban az időben, amikor még alig volt Bu­dapesten kórházi rendelés és semmiféle közlekedési esz­köz nem állt rendelkezésre. Az éhség, a szenny és a fer­tőzések azonban legtöbb áldo­zatukat mégis a •csecsemők és gyermekek táborából szedték. Minden élőlény fényre, leve­gőre áhítozik, azonban éppen ettől voltak a gyermekek hosz­­szú hetekig vagy hónapokig teljesen elzárva. A fasizmus uralma és háborúja egyébként is rányomta bélyegét a fejlődő gyermeki szervezetekre testi és lelki vonatkozásban egyaránt. Hogy milyen sok bűn terheli csak ezen az egy téren is, az akkor derül majd ki, amikor az utolsó év csecsemőhalandó­ságának számadatai rendelke­zésre állnak. Itt a számok fog­nak vádolni az örökre elné­mult gyermekajkak helyett. Óriási feladatra vállalkozott a Nemzeti Segély, amikor ilyen mostoha körülmények között a gyermekek egészségügyi gon­dozásához fogott. Az orvosok és a gondozó­nők maguk teremtették elő munkájuk alapfeltételét: a rendelőhelyiséget, a be­rendezést, a legszüksége­sebb műszereket. A rendelés eleinte itt is csak vizsgálatból és tanácsadásból állott. Nemsokára azonban gyógyszert és táplálékot is osztottak, amelyet az intéz­mény keretében felállított tej­konyha készített el. Egésznapi táplálékot kaptak a csecsemők, akik lassanként magukhoz tér­tek és gyarapodni kezdtek. Nagy gondosságra volt szük­ség, hogy az ételtől elszokott szervezet kárt ne szenvedjen. Nemcsak tápszert és orvosi vényt kaptak a gyermekek a rendeléseken, hanem minden tanácsot arra is, hogy mikép­pen kell bánni az egészséges csecsemővel. Minden kérdésre felvilágosítást kap az anya. Orvos, ápolónővér és anya most egyenrangú tagja az egészségügyi szervezetnek. Nem mérgezi meg semmi sem viszonyukat. Anyagyűléseken beszélik meg a testi és lelki neve­lés kérdéseit. Foglalkoznak a mindennapi élet gyakorlati gyermekpro­blémáival. A szeretetet és tisz­teletet csak becsületes munká­jával érdemli ki az orvos és nem látszat-tekintélyével. Az új munkaközösség alkotójelle­gű, hiszen az magyar generá­ció érdekeit szolgálja. Budapesten ezidőszerint 12 tejkonyha működik, de ezenkívül Vecsésen, Pest­­szentlőrincen és Csepelen is tart fenn a Nemzeti Segély tej­konyhákat. Jelenleg összesen 1700 gyermeket látnak el 3 éves korig ezek a tejkonyhák, ame­lyekkel gyermek-ambulanciák is kapcsolatosak. Mi vagyunk felelősek a hol­nap dolgozóinak testi és lelki fejlődéséért. A ma dolgozói buzgalommal és felelősségtu­dattal kezdtek a munkához és ha nehézségekbe is ütköznek, keresztültörnek az akadályo­kon, mert erejüket megacéloz­za az új, tisztább és boldogabb kor hite,% demokratikus népi Magyarországba vetett meg­győződés. Dr. Sárkány János Nemzeti Segély a bányászokért A Nemzeti Segély köteles­ségének érzi a lehető leg­gyorsabban segítő kézzel avatkozni be minden égető probléma megoldásába. Ilyen a bányászok élelmezésének ügye is. A Nemzeti Segély vezető­sége látogatást tett Tatabá­nyán s egyidejűleg élelmi­szert és gyógyszert is vitt a bányászok számára, ezen túl­menően azonban rendszere­síteni kívánja a bányászok részére való élelmiszer jutta­tást. A vezetőség úgy hatá­rozott, hogy minden héten egy vágón élelmiszert küld Tatabányára. Tervbe vették ezenkívül a salgótarjáni bá­nyászoknak való élelmiszer­juttatást is. ÍGY KEZDŐDÖTT... Színfoltok a Nemzeti Segély „hőskorából“ Hőskora is van a Nemzeti Segélynek? — kérdezhetné bárki. Hiszen mindössze öt­hónapos az egész szervezet. És mégis túlzás nélkül be­szélhetünk a Nemzeti Segély hőskoráról. A fasiszta rom­bolás és az ostrom hetei után a romok között hosszú kábu­latából magáhoztéro Buda­pest lakossága számára min­den nap olyan hosszúnak tűnt, mint egy hónap, min­den hónap olyan csigalassú­sággal vánszorgott, mint egy esztendő. Az elmúlt öt hó­nap úgy erőfeszítésben, mint munkában a normális idők sokszorosát jelentette, úgy hogy most már mint egy tá­voli múltra tekintünk vissza azokra a napokra, amikor a Nemzeti Segély a fővárosban megkezdte munkásságát. Csak néhány színfoltot je­gyezünk fel az első napok történetéből. Így kezdődött... * A Munkácsy Mihály-utca 19. alatti szecessziós palotá­ban kezdetben rögtönözve kellett berendezkednie a Nem­zeti Segélynek. A helyisé­geknek csak egy része volt szabad, vagy használható ál­lapotban, ablakok sehol sem voltak, fűteni egyetlen szo­bában sem lehetett. Január vége volt, künn mindenütt romok és hótakaró, benn a helyiségekben rendetlenség és dermesztő hideg. A veze­tőség tagjai és az első tiszt­viselők, akik már az intéz­mény megalakulásánál is ott voltak az új székházban, téli­kabátba burkolózva ültek az íróasztalok mellett. Íróasztalok... Olyan kevés volt még az asztal és a szék, hogy két-három ügyosztály is egy íróasztalhoz zsúfo­lódva foglalt helyet. Csak természetes, hogy ilyen kö­rülmények között naponta, sőt néha óránként változott egy-egy ügyosztály »hivata­los helyiségei!.. Megtörtént, hogy néhány percre feláll­tunk íróasztalunk mellől és mire visszatértünk, már más ügyosztály foglalta azt el. Kereshettünk új »hajlékot«. A dermesztő hideg, a kez­detleges viszonyok és a ké­nyelmetlenség azonban nem vette el senkinek a kedvét. Sőt. Mindenki érezte, hogy a romok fölött mindenütt elölről kell kezdeni mindent, az építést, a szervezkedést, a munkát. Lankadatlan kedv­vel dolgoztak reggeltől estig a Nemzeti Segélyhez beosz­tottak és a szűk helyiségek­ben mind több tisztviselő zsúfolódott össze. Egymás­nak adták a kilincset a je­lentkezők, akik felajánlották szolgálataikat a Nemzeti Se­gélynek. A nyilas itralom dermedt csöndje, a náci bar­bárság pusztítása és az ost­rom kényszerű tétlensége után a felszabadulást boldog lelkesedéssel fogadó demo­kratikus érzelmű magyarok az építőmunka utáni mohó vággyal jelentkeztek szolgá­lattételre. Ma nagyszerűen kiépített ügyosztályok végzik a leegy­szerűsített adminisztrációt kifogástalanul... Budapest azokban a na­pokban éhezett. A bab- és borsótartalékok is fogytán voltak már a legtöbb háztar­tásban. Sohasem lehet elfe­lejteni azt a boldog délelőt­töt, amikor a Nemzeti Segély vidéki szervezetei által gyűj­tött első élelmiszerszállít­mány megérkezett a központi székházba. Hatalmas teher­autó gördült be az udvaron a hátsó bejárat elé. Alig akartunk hinni a szemünk­nek: finom liszt, szalonna, bab és borsó érkezett zsák­­számra. A tisztviselők vala­mennyien elhagyták néhány percre munkahelyüket, min­denki a havas udvaron cso­portosult és úgy bámulta a szállítmányt, mint valami soha nem látott csodát. A vi­dék megmozdult és ezzel az első küldeménnyel megkez­dődött az élelmiszerosztás Budapesten. * Nem tartott hosszú ideig és a Nemzeti Segély már megnyitotta első gyermek­népkonyháját a központi székházával szomszédos Mun­kácsy Mihály-utca 21. számú házban. Az első napon mind­össze 60 gyermek részére főz­tek ebédet. A kerületi szerve­zetek akkor még nem voltak kiépítve, a fővárosban a köz­lekedési nehézségek mérhe­tetlenek voltak és így nem lehetett idejében eléggé pro­pagálni a gyermekétkeztetés megkezdését. így megtörtént az első napokon, hogy az éhező Budapest gyermekei közül mindössze vagy hú­szán jelentkeztek ebédért. Nem veszhetett azonban kár­ba egy falat sem. Az egyik gyermekgondozónő a déli órákban elindult, hogy a kö­zeli utcákból verbuváljon az ebédhez gyermekeket. A Szondy-utcában egy meg­hatóan érdekes csoportot ta­lált. Az egyik ottani fiatal kereskedő a fasiszták által elhurcolt szülők magáraha­­gyott gyermekei közül mint­egy negyvennek főzött okkor már hetek óta naponta ebé­det. A szó szoros értelmében maga főzött ez a fiatal férfi az éhező gyermekeknek. A meghívásra azonnal elhozta kis gondozottjait a Nemzeti Segély konyhájára. A sápadt, vézna gyermekek pillanatok alatt elfoglalták helyeiket az asztaloknál és boldogan, mo­hó éhséggel estek neki az íz­letes meleg ételnek, amikor pedig meglátták, hogy nagy darab kenyeret is kapnak, valóságos örömujjongásban törtek ki... »Gyuri bácsit — így nevezték a gyermekek gyámolítójukat — ettől a naptól kezdve a Nemzeti Se­gélyre bízta a kis árvákat. Másnap már száz gyermek jelentkezett a népkonyhán, harmadnap többen voltak az igénylők kétszáznál, holott a konyha akkor még csak ennyi ebéd főzésére volt be­rendezve. Egymás után nyíl­tak az újabb gyermek-nép­konyhák és ma már több mint 116 konyhán főznek 30.000 budapesti gyermeknek. Így kezdődött... László Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents