Magyar Hirnök, 1970. július-december (61. évfolyam, 27-44. szám)
1970-07-23 / 30. szám
10. oldal MAGYAR KIRÍVOK Thursday, July 23, 1970 BÉCSI LEVÉL nyugdíjas es nyugdíjas Irta: DR. FÁBIÁN SÁNDOR ' BÉCS — Néhány ezerre tehető azoknak az amerikai nyugdíj asoknak a száma, akik Ausztriában, főként Burgenlandban telepedtek le. Amikor megélhetési nehézségek miatt Amerikát elhagyni kényszerültek, abban reménykedtek, hogy Ausztriában kellemesebb körülmények között tölthetik hátralévő életüket, különösen akkor, ha férj és feleség ketten részesülnek a Social Security juttatásban. Itt, a helyszínen, sajnálattá! kel] megállapítanom, hogy Mba mutatkozik a nyugdíjasok elgondolása körül. Azok a nyugdíjasok, akik az öregek Eldorádójába, Floridába költöztek, jobban jártak. Az ottani hivatalos tényezők ugyanis minden lehetőt elkövetnek az öregek érdekében. Pár évvel ezelőtt lapunkban megjelent cikkemben például részletesen beszámoltam arról, hogy Miamiban olyan otthont építettek a nyugdíjasok részére, amely — mint annak idején megvilágítottam — világviszonylatban párját ritkítja. Az öregkor megszépitéséről, ingyenes szórakozásról, meg sok egyébről, szívvel, szeretette] gondoskodnak Florida hatóságai. Érthető. — Amerikai állam amerikai polgárokkal úgy törődik, mint jó gyermek öreg szüleiről. Ámde itt, Ausztria földjén, idegen területre kerültek a nyugdíjasok. Nincs kiben, miben reménykedniük, mint kizárólag a “második haza”, Amerika támogatásában. Ez pedig, mint a szomorú tapasztálat mutatja: száraz kenyér, sovány hús. A “Die Geselschaft der Amerikanischen Pensionisten jn Österreich” közvetlenül Nixon elnökhöz folyamodott ép terjedelmes beadványban mutat rá, hogy milyen keserves itt az amerikai nyugdíjasok helyzete. — Az amerikai nyugdíjasok sorsa Ausztriában — hangsúlyozza a beadvány — nagyon nehéz. Az árak állandóan emelkednek, viszont az amerikai kormány a Social Security juttatást fukar kézzel emelte fel”. Ezért azt kérik a nyugdíjasok, hogy minél sürgősebben hozzanak olyan intézkedést, amely a nyugdijat az egyre növekvő áraknak megfelelően szabályozza. . Súlyos problémát jelent a lajkáskérdés. Itt ugyanis J vagy magas lelépési dijat kell fizetni az olcsóbérü lakásért, I vagy 90—100 dollárnak megfelelő schillinget kell kiizzadniok egy egyszobás lakás havi béreként. További baj: a betegségi biztosítás kérdése. Ausztria és minden környező állam kölcsönös betegbiztosítást létesített. Viszont Amerika minden betegbiztosítás nélkül hagyja itt az öregeket, akik természetesen képtele-Di. FÁBIÁN SÁNDOR j nek a magánbiztosítók igé- i nyeit kielégíteni. A nyugdíjasok azt szeretnék, hogy nemzetközi szerződésben a reciprocitás alapján rendezzék a betegségi biztosításukat. “Nem kívánunk mi aranykort, vagy paradicsomi életet, hanem csupán annyit, hogy emberi színvonalon élhessünk. Verejtékes munkával szereztünk mi jogot a nyugdijra, meg a betegségi biztosításra, ezért sürgős rendelkezést kérünk, hogy öreg napjainkban gond nélkül, nyugodtan élhessünk” —, fejezi be a nyugdíjasok egyesülete beadványát. A SOCIAL SECURITY MOSTOHA GYERMEKEI Csúnya dolog az irigység, ámde gyarlónak születtünk és ne csodálkozzunk, ha a nyugdíjasok itt sóvárgó szemmel nézik a szerencséseket, az osztrák nyugdíjasokat, akik a verőfényes napos oldalon sétafikáinak, mig az amerikai nyögdijasok az árnyékos, rideg, hideg, fagyos oldalon sopánkodnak. Mi sem természetesebb, mint az, hogy a jobb sorsra érdemes amerikai nyugdíjasok panaszkodnak; izegnek, mozognak és egyesületben szervezkednek, amikor fájó szívvel kell látniok, hogy az osztrák nyugdíjasokat országuk dédelgeti, különféle kedvezményekkel, juttatásokkal halmozza el, ugyanakkor a hatalmas Amerika elhanyagolja, elfelejti azokat, akik elköltöztek és idegenben töltik az “aranykort”. Egyetlen példa élénken és élesen megvilágítja a helyzetet. Az osztrákok az esztendő tizenkét hónapjában tizennégyszer kapnak nyugdijat. Igen! Tizennégyszer ... A kormányzat ugyanis nyáron még egy teljes havi külön nyugdijat kézbesít, hogy megoldja a nyaralást. Karácsonykor ajándékként ugyancsak egy külön teljes havi nyugdíjjal kedveskednek a babusgatott öregeknek. “Nyaralás” . . . Most tessék figyelni! A múlt héten rendelet jelent meg, mely az időskorúak részére olcsóbbá teszi az utazást. Hogyan ? A keresdelemi miniszter az osztrák államvasutakkal megállapodott, hogy a vonatokon a hatvan éven felüli nőiknek és a hatvanöt éven felüli férfiaknak féláru jegyet adnak. Hát nem nagyszerű ez!! A jóakaratnak azonban még nincs vége. A rendelet ugyanis akként intézkedik, hogy ezt a kedvezményt igénybeveheti mindenki, bármilyen nemzetiségű legyen. Az intézkedés augusztus 15-én lép életbe. Az amerikai nyögdijasok nemcsak a boldog osztrákokat irigylik. Emlegetik, hogy a szomszédos Svájcban, Nyugat-Németországban, meg az ötmillió lakosú pici Dániában a szociális intézkedések, különösen a betegbiztosítás terén, messze, nagyon messze túlhaladják a hatalmas és gazdag Amerikát. . . . Még el se érkezett a féláru vasúti jegy kedvezménye életbelépésének napja és — ime! — máris beköszönt az újabb kellemes meglepetés hire. A tegnapi napilapok első oldalon, öklömnyi betűkkel harsogják: “Bonusz a nyuigdij asoknak”. A tudósítások jelzik, hogy a nyugdíjasok részére ősszel rendkívüli kedvezményeket fognak életbeléptetni. Közelebbi részleteket egyelőre nem hoznak nyilvánosságra, de a nyugdíjasok az eddigi tapasztalatok alapján okkal és joggal bíznak abban, hogy újabb kellemes meglepetésben részesülnek. És az amerikai nyögdijasok? Várják, türelmetlenül várják, hogy mit felel Nixon elnök az amerikai nyugdijasok ausztriai egyesületének beadványára. Remélik, hogy a komoly tettekben megnyilvánuló válasz mielőbb megérkezik és nem maradnak továbbra is elfelejtett mostohagyermekek. Egyetlen óhajuk, hogy mikor a törvényhozók a nyugdijasok sorsáról döntenek: gondoljanak saját édesapj ukra, édesanyj ukra. ÉLET ÉS TUDOMÁNY: A MESTERSÉGES GÉN A wisconsini egyetemen a, 47 éves, Nobel-dijas dr. H. Gobhind Khorana és munkatársai először a világon mesterséges gént állítottak elő. A gén az élő szervezet tulajdonságait a szülőkből az utódokra átörökítő tényező. A gének elsősorban a kromoszómákban helyezkednek el. A kromoszómák osztódáskor a sejtekben alakulnak ki. Alakra hosszú fonalak vagy pálcikák, egy-egy pontjuk megfelel egy-egy tulajdonságot kialakító sajátos fehérjének. E pontok a gének: az öröklődés legkisebb egységei. Ilyen gént most mesterségesen állítottak elő. DR. KHORANA KÍSÉRLETE? Khorana professzor 47. esztendős biológus. Az indiai Raipurban született. Amerikai állampolgár. 1988-ban a molekula alakulását meghatározó genetikus kód felfedezéséért orvosi s firiológiai Nobgl-dijat kapott. Eddig az öröklődés anyagát tanulmányozására az élő sejtből vették ki, s ennek mintájára készítették a “másolatokat”. Most viszont bebizonyosodott: a gén-egyszerű elemekből: szénből, hidrogénből, oxigénből, nitrogénből előállítható. ÖRÖKLŐDŐ BETEGSÉGEK? Várható, hogy egyes öröklődő betegségek leküzdését —- rák, cukorbaj — a mesterséges gének előbbre vihetik. A vírusos betegségek gyógyítására is lehetőség nyílik. Természetesen még csupán távoli jövő, amikor a találmányt a gyakorlatban alkalmazhat j ák. Elképzelhető, hogy segítségével előre szabályozni tudják majd a genetikus kódot, az egyén átöröklődésének folyamatát. Dr. Khorana szerint az első lépés megtörtént az élet , “ábécéjének” megfejtésétől az élet utánozásához. Aki gént tud építeni, az arra is képes, hogy “valamely élő rendszer biológiáját irány itsa”. Terjessze lapunkat! Nemcsak nálunk, hanem az egész világon divatosak a vetélkedők. Angliából kapjuk a hirt, hogy ott a tisztviselők vetélkedője folyt le. A Roneo Vickers ipari vállalat kezdeményezésére rendezték meg a versenyt, amelyen a brit ipari világ úgyszólván valamennyi vállalatának egy-egy tisztviselője vett részt. Voltak, akiket vállalatuk küldött ki, de akadt olyan is, aki saját elhatározásából jelentkezett. A vetélkedő azért volt rokonszenves, mert a résztvevők főleg az erkölcsi győzelemért küzdöttek, tekintve, hogy a pályadij mindössze 100 font volt. Ennyit még a vidéki városok szépségkirálynöi sem kapnak. A győzelem viszont az eddig ismeretlen tisztviselő számára — úgy gondolták — hírnevet és jobb előmenetelt biztosit. — Esetleg megnyitja az utat az igazgatói vagy vezérigazgatói állás felé. A vetélkedés napokig tartott és egészen meglepő eredménnyel végződött. Egy 23 éves skót fiatalember lett a győztes, aki mindössze két esztendeje, mint anyagbeszerző dolgozik egy porszívókat gyártó konszernnél. Még saját íróasztala sincs, és gépirónőt se bocsát rendelkezésére a cég. Az utolsó napon negyedmagával került a döntőbe, és ő adta a legtalpraesettebb feleleteket a zsűri V4í <******* **>*>■***#***• nem könnyű kérdéseire. Ilyenek voltak például: — Mit tenne, ha azt látná, hogy rossz a kapcsolat a vállalat vezetői és az alkalmazottak között? — Mit tenne, ha rájönne, hogy főnöke korrupt? —: Mit tenne, ha olyan utasítást kapna feletteseitől, ami a vállalatnak kárt okozna ? Mit tenne, ha valaki megkísérelné megvesztegetni? — Hogyan oldaná meg racionálisabban saját ügykörét? stb. Az eredmény kihirdetésekor maga Len Cobb csodálkozott a legjobban, mert a döntőbe került társai valamenynyien legkevesebb IQ évvel voltak idősebbek nálánál, és jóval hosszabb tapasztalattal rendelkeztek. Cpbb átvette a pályadijat 3 az oklevelet, amely szerint elnyerte a “Mister Brain 1970” (Mister Agy 1970) — megtisztelő nevet. Most már mint Misler Agy joggal vár; háttá, hogy egymás után fogja kapni a jobbnál-jobb ajánlatokat, különféle vállalatoktól. Ez azonban nem következett be. Ez talán azzal magyarázható, hogy a vállalatok vezetői általában kedvelik a jó tisztviselőket, viszont tartanak a tulokosaktól, akik esetleg hamarosan az ő helyükbe kerülhetnek. így Mister Agynak meg kell elégednie azzal, hogy vállalatánál végre külön íróasztalt kapott* . 8 l ( i SA M SYS
