Magyar Hirnök, 1970. július-december (61. évfolyam, 27-44. szám)
1970-10-01 / 40. szám
12. öldal MAGYAR HÍRNÖK Thursday, Oct. 1, Í97Ö ÖTEZER ÉVES ősi vízi jármüvek Az egyik legrégibb vizi jármű a felfújt állatbőrökből összeállított tutaj. Ázsia folyóin ma is közlekednek rajta, az Eufrátesztől a Huanghóig. Az állatbőrböl készült felfújt tömlőt régi idők harcosai is gyakran használták, hogy könnyebben átusszák az utjukba kerülő folyókat. A tömlőket sertés-, kecske- vagy (birkabőrből készitik. Leginkább a kecskebőrt kedvelik. Az állatnak levágják a lábait és a fejét, majd a bőrt épségben tartva lehúzzák. A lenyúzott bőrt hosszas kikészítéssel teszik puhává, hajlékonynyá, Szőrtelenitik, cserzik és olajjal kezelik. Azután bevarrják rajta az alfél nyílását, és elkötözik a nyakat, valamint három lábat. A negyedik láb bőrébe egy vékony csövet ragasztanak, és azon át fújják fel a tömlőt — tüdővel. (Elég jó tüdő kell (hozzá!.) A kész tömlőket fűzfa- vagy még inkább nyárfaágakból készült keretre kötözik rá. Egy kisebb — hat ember szállítására alkalmas — tutajhoz tizennégy tömlő kell. De nagyobb terhek szállítására több száz tömlőből álló óriás tutajokat is készítenek. (A Huanghón egyszer láttam egy 280 tömlőből összeállított tutajt, amely egy nagy cséplőgépet és kisebb mezőgazdasági gépeket szállított.) Az Eufráteszen és a Tigrisen használt hasonló tömlőtutajok neve kalak (ejtsd 3 kellek). Főleg fát és bitument szállítanak rajtuk. A rendeltetési helyen az árut eladják, a levegőt kiengedik a tömlőkből, majd az üres tömlőkkel visszautaznak a parton a kiindulási helyre. Egy másik — ma is változatlan formájában használt — ősi jármű a dél-iraki mocsarakon sikló masuf. Legrégibb, több mint ötezer évvel ezelőtt készült ezüst modelljét Ur városának romjai között találták. Alakját a mai napig teljesen változatlanul megőrizte. Az Eufrátesz és a Tigris összefolyásánál elterülő Hor al-Hammar (Hor: mocsár) lakóinak nélkülözhetetlen szállítóeszköze. Ez a mocsár akkora területet borit, mint amekkora a Dunántúl. Utak csak a pereme j körül vezetnek. A sürü ná- Idasban és a keskeny csator| nákon akadálytalanul siklik a !karcsú csónak. Evezőkkel i vagy erős nádból készült rudakkal hajtják. A mocsárvilágban élő törzsek főnökei a masul'hoz teljesen hasonló, de sokkal hosszabb (12 m.) taradákon közlekednek. A leghíresebb csónaképitők a szatousok közül kerülnek ki - messziről megismerhetők ha* talmas szakállukról és bajuszukról. A masufok anyaga | fa. A bordákat kurdisztáni eperfából, a palánkokat többnyire nyárfából (a taradákét Basrán keresztül importált ; indiai faféleségekből) készítik. A kész csónakot kívülről a hiti bitumentavakból kikerülő vastag bitumenrétoggel vizhatlanitják. A bitumenréteget évenként meg kell újítani rajtuk. Régebben, amikor nehéz volt megfelelő palánkdeszkákhoz jutni, a qasab nevű óriásnádból is készítettek bitumennel vizhatlanitott csónakokat, úgynevezett zaimákat. Ezek azonban már egyévi használat során tönkrementek. Ugyancsak növényi anyagból készül a quffa vagy guffa nevű vizi jármű. Vázát a datolyapálma leveleinek fás gerincéből vágott lécek alkotják. A kerek, bödönszerü váMEGHÍVÓ A New Brunswick-i Magyar Református Egyház 1970 OKTÓBER 11-ÉN, VASÁRNAP délben 1 óra kezdettel ünnepélyes bankettel tiszteli meg 38 éven át odaadó, hűséges és istenes szép munkál végzett lelkipásztorát NT. DR. KOSA ANDRÁST lelkipásztori szolgálatra történt kibocsátása és felszentelése 50-ik évfoidulója alkalmából. New Brunswick és környéke magyarsága osztatlanul magáénak vallja Nt. Dr. Kosa Andrást. Éppen ezért az egyház vezetősége, illetve a Rendező Bizottság a tiszteletadó jubileumi bankettre ezúton is szeretettel meghiv minden magyart. A bankett a Szent Péter Iskola nagytermében lesz New Brunswickon (173 Somerset St.) amely helyiséget a Szent Péter egyház, mint régi jó szomszéd, szives örömest ajánlott fel erre a ritka papi jubileumra. A bankett-jegyeket előre kell megvásárolni ($5.00) mert csak annyi jegy van kibocsájtva, amennyi ülőhely van a teremben. Jegyigénylés telefonon: 545-5841, vagy a jegyeket kezelő bizottság elnökénél: Mrs. Anna Fenkel-nél, Tel.: 524-4151 (napközben) és 246-0840 (este). zat gyékénnyel fonják be, és kívülről ugyancsak vastag bitumenréteggel vizhatlanitják. A legnagyobb — mintegy 2 méter átmérőjű — guffák nágy-öt személy befogadására is alkalmasak. Prolog a Tigris és az Eufrátesz középső szakaszán használják őket. A Perzsa-öbölnek nélkülözhetetlen vizi jármüvei a mokány, viharálló vitorlás bárbák, a dhow-k (ejtsd: döu). Ma már a vitorlát csak kedvező szélben használják, különben nyersolaj motorral hajókáznak, mert az öböl menti olajban gazdag országokban olcsó az üzemanyag. A leghíresebb — több száz éves hagyományra visszatekintő — bárkaépitőhelyek a kuwaiti sólyák. Hajóik nemcsak az öböl kikötőiben otthonosak, hanem Indiába és Afrikába is eljutnak. Nagy tömegben járnak a Shatt al-Arabon föl egészen Basráig. A dhow és a dzsunka építésének hagyományai valószinüleg közösek. A faanyagot Indiából hozzák. Hat munkás egy 50—60 tonnás bárkát három hónap alatt meg tud építeni. Terveket, i rajzokat nem használnak, a mesterség apáról fiúra száll. A szerszámok is egyszerűek. A bordákat éles szekercével alakítják, a palánkokat vékony fatörzsekből kézzel fűrészelik ki, pontosan követve a rostokat, nehogy a palánk a terhelés alatt eltörjön. A tűz fölött a hajótest ivének megfelelő alakúra hajlított palánkokat hatalmas kovácsolt vas vagy újabban aluminium szegecsekkel erősitik a bordákhoz. A szegecsek helyét, a lyukakat ősi zsinóros fúróval fúrják: a fúrót a furószárra csévélt zsinór lehúzásával pergetik. A többnyire egyárbocos, egyetlen hatalmas “sarsany "-vitorlával fölszerelt hajók kötélzete manilal.enderből készül. Nem valami gyors jármüvek, de pompás alakjuknál fogva a viharokat is derekasan állják. Sokat használnak közülük gyöngyhalászatra. A több ezer évvel ezelőtt élt ember találékonysága olyan vizi jármüveket alkotott, amelyek azóta is szinte változatlan alakban szántják a vizeket. Dr. Szqrovy Géza Lezuhant a mentőhelikopter KISUMU - A Kenya-hegység vonulatai közé zuhant egy helikopter, amely segítséget akart nyújtani osztrák alpinistáknak. A pilóta szörnyethalt. INDIA “KAPUJA’ BOMBAY A BAZÁROK ¥ÁB0SA Az indiai városok ranglistájának “örök második” helyezettje Bombay. A nevében is egzotikumot sejtető város hét szigetié települt, hét piciny halászfaluból fejlődött a mai hatmilliós metropolissá. 1662-ben, mikor II. Károly angliai herceg nőül vette Alfonz portugál király lányát, a hozomány egy részét képezte hat másik településsel együtt Bombay szigete is. “India kapuja”, a mai Bombay hatalmas kiterjedésű. Hatmillió lakosa közt számos indiai tartományból bevándorolt, különböző fajú és vallásu embereket találunk, akik e hatalmas népkáoszban is ragaszkodnak nemzeti és vallási sajátosságaik fenntartásához. A város a mai indiainak nemcsak iparosodást, munkaalkalmat, a régi és az uj egybeolvadását jelenti, hanem kiszolgáltatottságot, munkanélküliséget, gettókat is. Kikötőjében, amely a világ egyik legforgalmasabb kikötője, évente 3500 hajó fordul, meg, és dokkjaiban hatmillió tonna áru cserél gazdát. Az öböl vizén az év minden Szakában ott ringatózik az otromba halászbárkát és az áramvonalas jachtok tarka 1 összevisszasága. T urbá nos halkereskedők kínálják kiabálva portékájukat. A halpiac zsivaja és a védőgáthoz tapadó nyomortanyák bűze szerj tefoszlik az Arab-tenger hullámmorajának zajában. Tengerparti sétányának — amelyet a “Királynő nyakékének” neveznek — napfürdőző előkelőségei, a luxushotelek és paloták tulajdonosai nem választanak rosszul, ha busás vagyonukból itt pazarolni van kedvük. Hires bazárok, melyek közül talán legrangosabb a Tolvajok Piaca, a Chor Bazár, adják tovább az ország minden szögletéből odahalmozott termékeket; réz-ezüst-, üveg- és porcelántárgyakat, de a modern ipar s a városkörnyék mezőgazdaságának termékeit is. A bazárok zajos forgataga után a több mint százéves Viktória Park csendes ligetei, gazdag növényi pompája üdítik fel a fáradt látogatót, a melegtől szenvedőket. Bombay leghíresebb és talán legöregebb templomának, a Mahalakshmiriak fényes oltárain ma ugyanúgy áldozzák fel filléreiket a vallás- rítusainak ünnepélyességétől áthatott hívők, mint hajdanán. G. Szalai István HARC A PROSTITÚCIÓ ELLEN NEW YORK — A XX. században jelentős lépések történtek a prostitúció elleni küzdelemben. A kérdésről számos nemzetközi egyezményt is aláírták. A sort az 1904-es párisi megállapodás nyitotta meg, mely a leánykereskedelem felszámolását célozta. Néhány évvel később ugyanebből a célból újabb megállapodást Írtak alá. Az első világháború után a “nőkkel és gyermekekkel űzött kereskedelem megszüntetése érdek ében” került sor egy genfi megállapodás aláírására. 1933-ban ugyanabban a városban a “nagykorú nőkkel való kereskedelem” eltiltását célzó egyezményt Írtak alá. Bár ezek az egyezmények mindig szélesebb területet öleltek fel, hatékonyságuk ezzel nem tartott lépést. Közismert, hogy a prostitúció elleni harc a társadalmi fejlődés függvénye, mig a nemzetközi büntetőjogi szabályozás csak kiegészítheti azt. A második világháború után már a UN keretei között került sor a prostitúció elleni küzdelemre. Jelenleg is az az egyezmény van érvényben,, melyet 1950-ben Írtak alá* New Yorkban az “emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának megakadályozása” céljából. Ennek keretében üldözik a pros- i titució, illetve annak kihasználása minden formáját és az ilyen jellegű bűncselekményeket beveszik az egymás közötti kiadatási egvezmé- i nyekbe, azaz a bűnösöket egymásnak kiadják. Az aláíró i államok kötelezték magukat arra, hogy hatályon kívül hegyeznek minden olyan jogsza- I bályt és gyakorlatot, melynek alapján különleges nyilván- I tartást kell tartani a prostij tuáltakról, illetve igazolványnyal kell őket ellátni. Bár az 1950-es nemzetközi egyezmény minden korábbinál szorosabb együttműködést | irányoz elő a kölcsönös táj ékoztatásra, a nyomozások összehangolására, különböző preventív intézkedésekre stb., hatékonysága azonban korlátozott. A UN tagállamainak még a fele sem ratifikálta. Magyar részről 1955-ben csatlakoztak ehhez az egyezményhez. ,
