Magyar Hirnök, 1970. július-december (61. évfolyam, 27-44. szám)
1970-09-10 / 37. szám
Thursday, Sept, 10, 1970 MAGYAR HÍRNÖK 11. oldal VÉNASSZONYOK NYARA Irta: IVÁNI ZOLTÁN A hontalanság olyan állapot, amelyben ha valaki él, minden pillanatban számolnia kell azzal, hogy támadás éri. Belül, a lélek mélyén . . . Legtöbbször nem a jelenből, hanem inkább a múltból. Otthon hagyott tájakról, utcákról, arcokról emlékezve. Nos, igy vagyok én is. Rohan a gépkocsink, Labor Daykor hazafelé. Vége a nyárnak. Más gépkocsik is suhannak el mellettünk, hozzájuk kötött motorcsónakokkal .. . ;S amint amerikai jelenemből, igy kinézek az ablakon, a mögöttünk maradó rétekre, amelyeken — akárcsak otthon, mert a természet egy és ugyanaz még változataiban is — valami lágy finomságú köd fut át a tájon. Amelyet egy s némely költők a bánattal, a szomorúsággal hoznak összefüggésbe, ime, hirtelen megjeneik előttem Károly bácsi képe. Ki volt ez a Károly bácsi? Hát igen. Kis városom természetrajz-tanára. Aki az ‘s’ betűt már akkor is himbálózó fogsorai közül, csak fütyülve tudta kimondani. Igen, a “kén” latin nevét, a “sulfot” is fütyülte és padtársamét, amikor valami rosszat tett, imigyen: Jáno-fjü! ... És fejét csóválta hozzá. Csakhogy, ő nem maradt ilyen tanárnak. A nap többi 24 órájából maradó szakaszában. Hanem átváltozott, akkori dandy-vé. Átöltözött. Magas gallért tett, csontgombu sétapálcát fogott kezébe. És elillant hazulról. Valahová ünnepelni. Mert helybeli fémjelzett, notabilitások szerint is, Károly bácsi egy Cicero, egy megtestesült Demosthenes volt, a szónoklat terén. Kutatták is sokáig a nyugdijasok városunk könyvtárában. Hogy görög-római beütés van vérereiben. Aki mindig fején találta a szöget. Már úgy, az utcán jártában. Ha valaki megszólította, hogy ide vagy oda, most éppen el kellene menni, mert ünnepelnek. Névnapot, keresztelőt, ujraoltást, rokkantsági fokot, háborúba behívást, árvasági járulékot. És igy tovább. Ilyenkor csak odasugta az útbaigazítónak: Mondd, mi a neve? ... mi a foglalkozása? S mikor a kérdéses helyre belépett, már szélesen ontotta a tósztot magából. A nagy általánosítás között, helyi ismeretek megdöbbentő sikereit produkálva. Verhetetlen volt e tudományában. És a mosti ráamlékezésem, mint régi dologra. nem lenne jogosult, ha ugyanakkor — mikor képe megjelent emlékezetemben, — nem kellett volna önkéntelenül is a Grand Central állomáson működő “astroflash”-üzemre gondolnom. — Mely száz és ezerszámra ontja ma a megadott adatok alapján, a feleletet arra, hogy ki kicsoda, aki hozzáfordul és mit várhat a jövőtől? Ivani Zolién Károly bácsi egyetlen ünnepi szónoklatában mindezt jobban elintézte. Szónoki készsége és a bemondott adatok alapján. Egyszer azonban ő is melléfogott. Éppen ilyen szeptemberele ji időben. Amikor a naptárt-ismerő emberek előtt tudott dolog volt, hogy István király után, jön egy esős hét. Azután pedig, a vénasszonyok nyara. S ugyanerre az időre esik, a nagyon gyakori Rózák-Máriák névünneplő és szónoklásmámórra alkalmas ideje. E két név között pedig az Idáé! Károly bácsi mindenkié volt. Magára soha nem gondolt. Csak tanított az iskolában. És szónokolt az alkalmakkor. De ez az Ida-név magányos életét úgy felborsozta képzeletében, mint amikor egy tuzokkaka3 Dévaványa táján szerelembe esik. S ez a szerelem, lappangó állapotában, Károly bácsinál, aki a naptár ismerője szintén, elfeledtette a természetkihagyást. Hogy ama alkalommal, különös nyári meleg öntötte el, szinte rekkenő — a szeptemberi napokat. Éppen Idi néni névnapján. Aki bár életét otthona szépítésére szánta, gyomlált, kapált, ha kell, elhalt férje utáni örököseit nevelte, és mégis sokat adott magára, nőiességére! Úgy negyven és egynéhány körül. (Amely évszám egészen másképpen hat itt Amerikában.) Az elérkezett Ida napján, Károly bácsinak nem volt szüksége személyi adatokra. Hogy mikor született az ünnepelt. De mondom, a rekkenő, elnyúló nyár, s a ribizli-bor, a szónokot tévedésbe ejtette. Túlontúl megoldotta a nyelvét. Először nem volt semmi baj. Idi néni személyének, hivatásának felmérése körül. De később, csak úgy pottyantak, mind sűrűbben Károly bácsi beszédébe a “nyár” fogalmai. Imigyen: — Ragyogó nyárt emlékeztetsz bennünk — lihegte Károly bácsi. — A kitelj esült szépség a nyár. S ez te vagy! — Szemedben a lángsugaru nyár — lopta Petőfitől. — Milyen volt szőkesége? — csapott át Juhász Gyula versére. A “fenséges” szavak közben csak úgy koccantak a poharak. Az ünneplők bólingattak és felkiáltásokba törve nyugtázták a már-már eddig soha nem látott nagy szónoki sikert. Valaki a zongorához tuszkolt egyet, a jelen lévők közül. Károly bácsi pedig, önmaga sikerébe hullva már-már látta, hogy ez a névnap, mintha Idával történő egybekelését is jelentené. Mert ugyebár, aki tud, nemcsak a ka- I tedrán, hanem az életben is- helyesen fütyülni, csak cél- I hoz ér végre. Hogy milyen kiábrándulás volt megrökönyödése? . . . Amire most a hazafelé futó gépkocsiban emlékezem? Idi néni, az ünnepelt, a tortaszeletek és a poharak sokasága közben odasugta neki. Mint egy született vipera, a konyhán: — Károly, maga bolond, válogassa meg a szavait. — Hogy-Logy, Idám, drágám? — hőkölt Károly bá-I esi. — Úgy, hogy ilyenkor 'szeptemberben nem illik a nyár szót emlegetni . . . Elvégre vénasszonyok nyara van. már. S ezt, remélem, nem rám érti? ÓHAZAI RIPORT: 0LÄJ HELYETT- GYÓGYVÍZ ' Bélyeg sarok A Magyar Posta a Corvinák diszitéseiből válogatott, négy címletből és egy blokkból álló bélyegsorozatot hoz forgalomba. A bélyegterv Zombory Éva müve. * * * Az osztrák postaigazgatás a salzburgi ünnepi játékok megrendezésének 50. évfordulójára emlékbélyeget adott ki. A bélyegen az ünnepi játékok jelvényét találjuk. * * * Urbo Kekkonen, a Finn Köztársaság elnökének 70-ik születésnapja tiszteletére bélyeget ad ki a finn posta az elnök szobor-képmásával. Ötven évvel ezelőtt röppent fel a hir: kőolajat kerestek, de hévizet találtak Sárvár határában. Csaknem 2000 méter mélységből tört fel a 80 Celsius-foknál is forróbb, igen bő hozamú, nagy konyhasó- és jódtartalmú viz, amely a | hasznosítást reklamáló sajtónak hosszú ideig témát, a sárváriaknak pedig örömöt s | gondot egyaránt adott. Mert nemcsak azt tudták, hogy a vizük nagy kincs, hanem azt is, hogy kamatoztatásához — beruházás formájában újabb kincsre volna szükség. Host, öt év után dr. Horváth | Boldizsár, a sárvári kórház igazgató főorvosa, a nőgyógyászati osztály s ezen belül az uj balneológiái részleg vezetője mégis ezt mondhatja: — A hasznosítás különösebb beruházások nélkül, már eddig is sikeresnek mondható. A vizet időközben gondosan megvizsgálták, de gyógyvízzé nyilvánításáról eddig szó sem lehet, amig nem szereznek tapasztalatokat arról, hogy a viz valóban gyógyita, ni tud. Ezért aztán a sárvári kórház közelében levő rende! lőintézet egyik oldalszárnyában helyét adtak a kísérleti részlegnek. Januárban hat ággyal kezdtek, április óta 13 ágyuk van. A vizet itt legfőképp nőgyógyászati célokra hasznositják. — Ezenkívül gégészeti szakrendeléseken is feltűnő sikerrel hasznosították a vizet— mondja az igazgató. — Hatvan betegen végeztek in- i halációs kezelést és a makacs, krónikus felső légúti gyulladásban szenvedők 80 százaléka átlagosan 10—12 kezelés után meggyógyult. Köztük olyanok is, akiknek betegsége hosszú idő óta a legkölönbözőbb gyógyszeres, antibiotikumos kezelésre sem szűnt meg. — Milyen eredményeket hozott a termálvíz a nőgyó: gyászaiban? I — Az idén január közepéí tői julius végéig 82 beteget kezeltünk. A gyógyulási arány sokkal jobb a vártnál. Teljesen meggyógyult a betegek 74 százaléka, 20 százalékuk állapota pedig javult. A másodszor felvett négy beteg közül kettő szintén meggyógyult. A részleg szerencsés elhelyezése következtében a betegek vizsgálatához mindenféle szakrendelés és laboratórium is rendelkezésre áll. Egész Európában csak egyetlen helyen van a miénkhez hasonló viz — mondja az igazgató főorvos —, és bár még száz beteget sem kezeltünk, már készülünk a kísérleti részleg eredményeit feldolgozó tudományos publikáció megírására. | Az orvosok balneológiái tanulmányokat folytatnak és olykor a meleg égövi, tengerparti, páradús kiimát idéző jvlz gőzében talán már látni J vélnek hatalmas gyógyintézetet a betegek szanatóriumszerű elhelyezésével, séta: nyokat, parkokat... Tévedek. Dr. Horváth Boltdizsár nem tagadja, hogy időnként ilyesmiről is álmor doznak, de azért elképzeléj seik általában szorosabban I kapcsolódnak a realitások; hoz. Például egyelőre csak néhány padot szeretnének a meglevő udvarba. A még nem hivatalosan, csak kísérletképpen gyógyi! tó vizet már sokan keresik fel I Vas megye határain túlról is. És talán ez a viz sem lesz | kisebb kincs, mint az olaj lett ' volna. Cserhalmi Imre ! NEVESSÜNK NAGY SIKER A Szovjetunióban az építési miniszter beszámol a nagy sikerről. — Az utolsó évben kilenc milliárd téglát, öt vagon cementet és százezer négyzetméter ablaküveget takarítottunk meg. — Nagyszerű — lelkesedik Brezsnyev. — és hány épüle!tét építettek? —Egyet sem. Azért a nagy megtakarítás. BÚCSÚ Az autóbusz-sofőr indítani akar. Egy utas megkérdezi tőle: — Van még annyi időm, hogy elbúcsúzzam a feleségemtől ? — Attól függ, hogy mióta nős. AZOK A FÉRFIAK . . . A férfi kétszer nem érti meg a nőt. — Mi az, hogy kétszer ? — Házassága előtt és házassága után. TERJESSZE LAPUNKAT!
