Magyar Hirnök, 1970. július-december (61. évfolyam, 27-44. szám)

1970-07-02 / 27. szám

Thursday, July '2," 1970

MAGYAR HÍRNÖK

II. oldal

CSALÁDI ÉLET

ÍZ IFIK FELELŐSSÉGE

Napjainkban mind gyakrabban esik szó a családok szerkezetének megváltoztatásáról. A probléma kifejtésekor egyrészről a válások nagy számát, másrészről pedig azt szokták megemlíteni, hogy az anyák többsége üzemekben vagy más hivatalokban dolgozik. Ma már jelentéktelen kisebbségben vannak az olyan nők, akiknek egyetlen gondjuk a családi tűzhely ápolása, a gyerekek nevelése. Ugyanakkor azonban még igen sok család akad, amelyben egyedül az anya gondja mindez. Sok apa úgy érzi, példásan tesz eleget szülői kötelességeinek, ha fizetésekor kisebb-nagyobb csonkításokká] “leszámolja keresetét” feleségéneik.

Fszidhológiai, szociológiai vizsgálatok, őszinte gyereki nyilatkozatok egyaránt bizonyítják, hogy az eredményes családi nevelésben nélkülözhetetlen szerepe van az apának. Mindenütt, ahol ezt nem tudja, vagy nem akarja betölteni,sérelmek 'keletkeznek, s ezeknek hatása beláthatatlan a gyermekek egész további fejlődésében. Sérelemhez vezet, ha nevelés helyett az apa kizárólag az ítéletvégrehajtó tisztségét tölti be odahaza. Megdöbbentő, hogy napjainkban még mindig hány olyan gyerek van, akit otthon rendszeresen vernek. Ne higgye senlR, hogy ilyesmi kizárólag olyan helyeken fordulhat elő, ahol a családi körülmények egyébként is züllöttek, az apa iszákos. Pedagógusok gyakran tapasztalhatják, hogy sokszor semmiségekért aígyba-főbe verik tanitvárfyaikat.

Találunk példát arra is, hogy az apa hasonló módszereket javasol az osztályfőnöknek: “Ha rosszalkodik, tessék jól megverni. Megszokta már otthon”. Ha a gyermeknek örökké attól kell rettegnie, hogy kevésbé sikerült feleleteit, apró csinytevéseit az apa meg ne tudja, aliha fog életének ikisebb.nagyabb sorsdöntő kérdéseivel bizalommal fordulni őhozzá,

Nem kevésbé vonzó a gyerekek számára a prédikátor apa sem.Szimpatikusab benne, hogy tettleg nem bántalmazza gyermekét. Taszító, hogy örökké leckézteti. Az ilyen apák visszatérő szókincséből valóságos kis külön szótárt lehetne ^összeállítani. Rendszerint saját nagyságuk és gyermekük kicsinyes hálátlansága között szekták párhuzamot vonni. Nagy indulatukban néha már maguk is elhizeti Segély 235-90171-8501 számú számlájára eljuttatott pénzösszegek jelentik az árvízkárosult lakosság részére a legnagyobb segítséget.

Emberek, családok, nemzetek, társadalmak, kisebb-nagyobb közösségek élnek egymás mellett úgy, hogy nenn vesznek tudomást egymás problémáiról, gondjairól — mindegyik saját jelenét, jövőjét épiti. S mégis: valahol az ember lelkének mélyén szunnyad egy csodálatos ösztön: segíteni a betegség, szerencsétlenség, elemi csapás áldozatain, azokon, akik tőlük független körülmények következtében nem folytathatják életüket a megszokott módon tovább. Valahogy úgy érezzük ilyenkor magunkat, mintha adósai lennénk a bajbajutottaknak, és sem nemzeti, sem világnézeti, sem más ellentét nem játszik szerepet segiteni akarásunkban, áldozatvállalásunk mértékében. S néha milyen nehéz dolog megtalálni a segítségnyújtás legcélszerűbb, leghajlékonyabb módját!

A pénzküldemény gyors, egyszerű, hatékony segitség. És most “kétszer ad, aki gyorsan ad”. Tehát ezúton is kérjük: mindazok, akik úgy érzik, tenniük kell valamit e minden eddigi hazai árvíznél súlyosabb katasztrófa áldozataiért, megértve helyzetüket, válasszák a leggyorsabb, legkézenfekvőbb utat: juttass sák el pénzadományaikat a Nemzeti Segély számlájára.

S ha elvonul a viz, ha egy pillanatra megpihenhetnek a hosszú küzdelem"' katonái, a nemzeti és nemzetközi összefogás nyomán ismét virágzó falvakat, termőföldeket látni majd a tájon, ahol nemrég még — Petőfi szavaival —_ “mint az őrült, ki letelte láncát, vágtatott a Tisza a rónán át . .

Kárpáti József |

MÖSOLYÖGJUNK

Az egyetemi hallgatók professzoraik szórakozottságáról beszélgetnek.

— Az én professzorom — mondja az egyik —, egyszer odament a járda szélére, felemelte a jobb lábát, és hasra esett. Azt hitte ugyanis, hogy ott áll a biciklije, és fel akart rá ülni.

— Ez semmi — tromf ölj a le a másik —, az én profeszszorom olyan szórakozott, hogy mielőtt lefekszik aludni, gyufát gyújt, hogy megnézze, el van-e oltva a lámpa.

szik, valóban olyan példakép szobrok, amilyennek ilyenkor önmagukat festik. Éppen csak arról feledkeznek meg, hogy egy szobrot lehet csodálni, de tőle tanácsot, segítséget kérni, őszintén, emberileg elbeszélgetni mégsem szoktunk. Különösen akkor nem, ha az öntökéletességben tetszelgő szoborról jól láthatjuk, hogy nem éppen remekmű.

Az apákat rendszerint job- I ban érdekli, hogy mi lesz gyerekükből, mint az a szerintünk kevésbé lényeges kérdés, hogy milyen ember vá! lik majd belőlük.

Pedig épp ez utóbbiban döntő szerepük lehet az apáknak. Egyeseknek azáltal, hogy gyerekük — mégpedig nemjcsak fiuk, lányuk is! — példaképet lát bennük. Megható, milyen elnézőek, megértőek tudnak ilyen esetekben lenni : a fiatalok. Még az emberi hi■ bákat is természetesnek veszik, ha a szülő nem óhajt mindenáron azokból is erényt kovácsolni önmagának. Van, nak azonban, és nem is kevesen, akik ezt a szerepet kafkai módon töltik be csupán: : “Irtóztam mindentől, ami Rád : emlékeztetett, apám!” Ilyenkor aztán még az erények is

■ hibákká torzulnak a gyerekek szemében. Ellentmondásokat

; keresnek és találnak szavai

■ és tettei között, és nincs az a szigorú biró, aki kegyetlenebb ítéletet mondhatna ró-i luk. Nagyon sok apával talál. koztam, aki képtelen volt : megérteni, miért viselkedik

■ vele igy a gyereke, akinek pe■ dig mindent megadott. Ho■ gyan is érthette volna meg. : hogy gyermekének nem minjdenre lett volna szüksége, I csupán csak apára. Ő ezt nem adta meg, pedig ez az egyetlen dolog, amit képtelenség a gyerek életében forintokkal, ’ ajándékokkal kárpótolni.

:* 1 Az apai szavak és tettek , | igen jelentős szerepet tölte-! nek be a gyerekek életszemlé- i létének, világnézetének ala■ ku lábéiban.! Aránylag ritkán érezhetjük azonban, hogy as

l! apák felelősséget is éreznének szavaikkal, tetteikké:- ■ szemben. Játszva rombolj ák ’ a tekitélyeket gyermekeik , előtt, legfeljebb akkor csodál■ koznak, amikor azt veszik r észre, hogy a sok romiba dönl tött tekitély maga alá temel te sajátjukat is. A gyerek an; nyira sohasem tud elfogull- lenni, hogy elhiggye apjának ; mindenki gyanús, a!ki valami■ vei többre vitte, mint ő, pe■ dig tehetségével, képességei• vei vaiamen ny i ükét zsebre -1 tudná vágni! Képtelen megér-A MAGYAROK VILÁGSZÖVETSÉGE JELENTI:

ÁRVÍZKATASZTRÓFA - NEMZET® ÖSSZEFOGÁS

Magyarország lakossága hetek óta igyekszik elhárítani a tiszántulon tomboló árvíz pusztítását, segíteni a küzdelemben, amit a soha-eddignem-látott víztömeggel folytat az ember. Egyszerre I emelkedett meg a Tisza minden mellékfolyójának viz: szintje, s mindegyik meghaladta az eddig mért maximumot. Tízezrek építik, erősitik, ’ vigyázzák a tiz méter magasí ságuvá dagadt folyók gátjait: éjjel-nappal teherautókon, dömpereken, és mindenfajta szállítóeszközön érkezik a többszáz kilométer hosszú védővonal erősítésére a kő, a homok, müanyagfólia, és ember, ember, ember . . .

S bár a férfiak szinte testükkel védik családjukat, otthonukat a pusztító elemtől mégis falvak, városok, tanyái lakóit kellett az utolsó óráikl ban biztonságba helyezni, kií telepiteni a veszélyezteteti : területekről. Eddig közel tiz- i ezer ház sérült meg, illetve dőlt össze az árvíz következtéj ben. Hajlékok, egy hosszú-______________

| leni azt is, ha az apa a nőkről általában csak frivolan ké- i pes beszélni. Kizárólag feleségét tartja kivételnek. Fiától elvárja, hogy minél töb; bet hódítson, lányának azonban ki akarja tekerni a nya | kát, ha egy fiúval látja sétálni, vagy későbben tér ha z;a. Kétségbeesik, ha megtud i ja, szerelmes a fia, és enné ;már csak az hozza ki jobbár i sodrából, ha arról értesül hogy nem szerelmesek lányá ba azok a fiuk, akik “vele járnak”. Sértve érzi magát ha feleségéről, lányáról tisz telet lenül beszélnek, de esze be sem jut, hegy azok a nők akikkel a munkahelyen, má sutt találkozik, szintén vala kiknek lányai vagy feleségei j Nincs a világon az az ér ; zékeny szeizmográf, amel; jobban jelezné a távoli föld mozgásokat, rezgéseket, min

I ahogy a gyerekek észreveszil apjuk életének ilyen ellent mondásait. Lehet, hog^ konformistán hasonulnak ii hozzá, több mint negyedszá zados pedagógusi pályámoi arra azonban még nem talál tam példát hogy tiszteletet megbecsülést ébresztett vol na bennük. Hangsulyoznon kell ismét, gyerekeink nen óhajtják nem is szeretik, h; apjuk tökéletes ember. Jogo: igényük azonban, hogy embe: legyen, aki erényeivel, hibái val velük éli életét, megbe széli gondolatait.

Dr. Kerékgyártó Imre

élet munkájának eredményei, órák alatt romhalmazzá váltak.. Asszonyok, gyerekek élnek idegen fedél alatt, önként jelentkező befogadóknál, vagy az iskolákban, művelődési otthonokban, ideiglenes barakkokban. A férfiak pedig — és nem ritkán a nők is! — ; megállás, alvás, pihenés nélkül küzdenek a hömpölygő, több hullámban támadó vízzel.

És nemcsak a gátakat őr■ zik, erősítik — a visszaverni- I ló ár nyomán eltüntetik a romokat, hozzálátnak az élet feltételeinek megteremtéséhez : fertőtlenítenek, bontanák, építenek. Ehhez pedig építőanyagra van szükség elsősorban : szállítóeszközökre, a vasúti közlekedés helyreállítására, munkáskezekre — és pénzre, pénzre . . .

Az elemi csapás hírére megmozdult az ország. Aki csak tehette, két kezét, munkáját ajánlotta fel: diákok, katonák, szakemberek és a helyi lakosság hetek óta folytatnak emberfeletti küzdelmet az árral. Az áldozatkészség csodálatos példáival | találkozhatunk. Az ország | dolgozói keresetük egy részét 1 ajánlották fel a szükséget szenvedőknek.

Junius közepéig csak a magyar lakosság áldozatkészségének eredményeként mintegy 200 millió forint gyűlt i össze az árvízkárosultak számára.

De segitő kezek nyúlnak a bajbajutottak felé az országhatárokon túlról is. Baráti országok siettek segítségükre: építőanyagokkal megrakott vonatok gördülnek át határainkon. Junius első napjaiban Magyarországra látogatott a FAO, a UN mezőgazdasági és élelmezésügyi szervezete vi- i lágélelmezési programjának igazgatója. Megtekintette az árvizsujtotta vidéket és a világszervezet nevében mintegy 1.5 millió dollárt ajánlott fel az árvízkárok enyhítésére. De gyorssegélyt küldött számos ország, intézmény, egyesület is. Levelek százai érkeznek idegenbe szakadt honfitársainktól, akik aggódnak rokonaik, ismerőseik sorsáért; tömegesen érkeznek adományok. Sokan teszik fel a kérdést: mi a legcélszerűbb módja a segélynyújtásnak?

Meghatottan fogadjuk távolban élő honfitársaink áldozatvállalásának bizonyítékait. Mégis, ha segiteni-akarásuk leghatékonyabb módját kérdezik, megvalljuk: a Magyar Vöröskereszt Nem-