Magyar Hirnök, 1970. január-június (61. évfolyam, 1-26. szám)

1970-02-05 / 6. szám

Thursday, Feb. 5, 1970 MAGYAR HÍRNÖK. 5. oldal NEW YORK A VEREBEK VÁROSA LETT NEW YORK — Nem kel! átvizsgálni hozzá a városi kutya-niyjvántartás adatait, hogy megállapíthassa az em­ber: az utóbbi két esztendő­ben New Yorkban fantaszti kus módon elszaporodtak a kutyák. De nem a nyakukban masnit hordó kis ölebek, ha­nem a hatalmas, villogó szemű, feszült és éber vére­bek. Az utonállások, a nők s védtelen, idősebb férfiak eile ni támadások gyakorisága ez­reket késztet arra, hogy az efajta támadások elleni védi*­­kezesül vérebeket vásárolja nak maguknak s azzal védjék családjukat és önmagukat be törők, besurranó tolvajok, utonállók ellen. Kutyákat nem csak vásá­rolni, de bérelni is lehet. New York együk legnagyobb ilyen jellegű intézménye a “Capt. Haggerty’s School for Dogs" elnevezésű cég a Bronxban, amely eladó kutyákon kívül 200 bérelhető vérebbel is ren delkezik. Egy kiképzett, min­den tekintetben “iskolázott" íajkutya ára igen magas: né­met fai'kaskutyákat 850 dol­lárnál kezdődő összegért áru­sít Capt. Haggerty, dán-dog­­gok ára 1.500 és 2.000 dollár között mozog. Az ár a kutya pedigréje szerint váltakozik De érdekes módon nem a rop­pant magas ár az elsőrendű oka annak, hogy sokkal ke vesebben jutnak ilyen elriasz fásra szolgáló, kiképzett vé­rebekhez, mint amennyien szeretnének, hanem sokkal inkább az, hogy a reputábilis kutyatenyésztők vonakodnak magánosok számára vérebe két eladni. Haggerty például egy esztendőben nem ad el ti zenkettőnél több kutyát, pe dig hetenként is ennél többel vásárolnának tőle. A kutya tenyésztő azonban jól ismer’ a véreb-tartással járó roppant felelősséget. Ahhoz, hogy va­laki biztonságos körülmények között tartson egy ilyen vére bet és ne veszélyeztesse a környék lakóit, önmagának ir­­meg kell tanulnia az ilyen-jel­legű kutya tartásával járó feladatokat, a kutya kezelését, fékentartását, irány i t á s á t, csaknem ugyanannyit kell tudnia, mint a hivatásos ku tya-tenyésztőnek. Ez pedig S—12 hétnél rövidebb idő alatt megtanulhatatlan. Csak igen kevés ember áldozhat ennyi időt erre a célra. A hivatásos kutya-tenyész­tőknél jobban senki sem tud­ja azt, hogy micsoda végzetes motion sebesithet meg valakit a támadó véreb. Háromszáz kilogramm súlyú hasitó-erö robban minden négyzet-centi­méterére a bőrnek, amelyet borotvaéles fogai közé kap. A fogak ilyen erejű harapása áttépi a bőrt, izmokat, inakat, mint a papirt. S jóllehet a vé­reb ritkán öl — ez sohasem a szándéka — de halálos sebet ejthet mégis, ha a toroknak ugrik, vagy a gyomoi’ba ha­rap. Haggerty szerint New Yorkban ma legalább négye zer ilyen képzett véreb van a magánotthonokban és ezenki vüi még többszáz évi bérlet­ben. Egy washingtoni trénei becslése szerint a főváros százmérföldes rádius z á b a n ezer véreb található. A kiképzett vérebek elri­asztó hatásához nem fér két ség. A példákat hosszan lehet­ne sorolni. Jack Auerbach kapitány, a philadelp h i a ’ rendőrség véreb-különitmé­­nyének parancsnoka szerint, ahol a különítmény emberei portyáznak a kutyákkal, a bűnözés 25 százalékkal csök­ken. Építkezések, gyárak, áruházak, sőt kis üzletek is mind inkább sorolnak őrző “alkalmazottaik” közé kutyá­kat is. Senki sem lehet bizo­nyos abban, hogy hány betö­rőt riasztanak el ilyen helye­ken az éjszakai őrjáratot vég­ző kutyák, a meghiúsult rab­­lási kísérlet igen gyakran csak a padlóra, vagy kövezet­re száradt vérfoltok árulják el. Az elmúlt 5 év mindegyikében balkezesek nyerték a Las Vegasban tartott nagy kuglizó mérkőzéseket. Az idei versenyen 3 előző balkezes nyerő vesz részt a 11,111.11 dolláros első díjért. New Yorkban a hét bár­mely napján látható az a csi­nos, fiatal lány, aki délelőttön­ként öt-hat jólmegtermett vé­rebet vezet pórázon át a Cent­ral Park-on. Egyike a 80-adik utcában lévő Jim Buck-cég 17 alkalmazottjának, ő is, mint a többiek naponta 12 kutyát sétáltat, mindegyiket két-két. órán keresztül. A kutyák gaz-­­dái rendszerint a környék apartmentjaiban élő magá­nyos nők, akiknek nincs ide­jük órákat tölteni vérebeik sétáltatásával, vagy elfoglalt, magasállásu. főtisztviselők, a­­kik reggel irodájukba men­nek és csak este térnek haza. Ezek a kutyák a Jim Buck­­cég szolgálata nélkül egész nap a lakásokban szorongat­nak. A kutyasétáltató szolgá­lat ára: hetenként 18 dollár. Minél képzettebb s minél drágább elriasztó-vérebet ó­­hajt valaki, legyen akár sze­mély, akár intézmény, annál indokoltabb, hogy ne vásá­rolja, hanem bérelje a vére­bet. A Haggerty-cégtől bérel­nek vérebeket a Manhattan nyugati oldalán folyó épitke zéseket vezető vállalatok (éj szakánként ezek a vérebek vigyáznak az építkezési anya­gokra) de ezenkívül áruházak is, mint például a Macy és az Alexander, vérebeket bére) Haggertytől a bronxi Állat­­kert, a Pinkerton detektiv­­ügynökség és az Egyesült Nemzetek Szervezetének fő­titkára: U Thant. Csalhatatlanul biztos betö­rés-elriasztónak számitanak-e tehát a vérebek? Eddig még igen, de azért bizonyos jelek arra mutatnak, hogy a betö­rők is haladnak a korral. A pittsburghi rendőrség jelen­tése szerint az utóbbi hóna­pokban a városban igen sok betörést követtek el — mez­telenül. A rendőrség szerint a betörők rájöttek arra, hogy a vérebek főként ruha után kapják a szimatot. S amikor a betörő ádámkosztümben ál­lít be a lakásba — érthető mó­don — még a legképzettebb véreb is zavarba jön. 360-ik Social Security csekkjét tartja a kezében a Santa Monica, Cal.-ban lakó Pat Garvey, ő egyike annak a 22,000 embernek, akik 1940-ben, mikor a S. S. javadalmazások megkezdődtek, megkap­ták az első havi csekket. Rajta kivül még 410-en élnek, akik egy­folytában 30 éve kapják a csekkeket. SZEXUALITÁS ES R0K0NSZENV NYUGAT-BERLIN — Va­jon az orvosok a számukra ellenszenves betegeket rosz­­szabbul kezelik-e, mint a töb bieket ? Vajon a szépasszo­nyok erotikus varázsa a ren delés során hidegen hagyja-e az orvosokat ? Vajon az orvos undort érez-e, amikor geny nyedő daganatot kell felvág nia? Ilyen és hasonló kérdé­seket intézet dr. ' Renate Meyntz szociológusnő Nyugat- Berlinben 104 gyakorló- és szakorvoshoz. Bár a gyakran megdöbbentő válaszok nem reprezentatív jellegűek, ten­denciájuk tekintetében mégis minden valószínűség szerint fedik az orvosok többségének felfogását. Elöljáróban tehát megálla­píthatjuk, az orvosok rendsze­rint alig tesznek különbségit a rokonszenves és ellenszenves betegek között. A kérdezettek közel 25 százaléka mégis elis merte, hogy a gyakorlatban a nehéz természetű embereket nem nagyon kedveli. A keze­lésre azonban ez egyáltalán nem gyakorol negativ befo­lyást. Ellenkezőleg: egyesek kijelentették, hogy a rendelés idején az átlagosnál nagyobb gondot fordítottak az ellen­szenves látogatókra. Az orvosok kétharmada an nak a véleményének adott kifejezést, hogy az orvosnak feladata teljesítésekor semmi tői sem szabad undorodnia. Mégis sok orvosnak korábban küzdelmet kellett vívnia a? ilyesféle reakciók ellen, s még mindig sokan vannak, akik ma is érzik ezt a reakciót, pél­dául végbélvizsgálatnál. Kellemetlen érzésük támad, ha élő húsba kell vágniuk Még az' erre vonatkozó kérdé­sek is kellemetlenül érintik az orvosokat. Nem csoda, hogy az orvosok 50 százalékára o­­csinos páciensnők minden ero­tikus varázsukat elvesztik, ha. a vizsgálószobában meg kell mutatniuk testüket. Ez per­sze nem azt jelenti, hogy er'­­a tárgyilagos beállítottság a magánterületre is átterjed: a rendelés végén a hűvös orvos­ból ismét férfi lesz. Egyébként téved, aki azt hiszi, hogy a baráti körhöz tartozó, vagy a jó ismerős or­vos örülne annak, ha a társa­ságbeli kapcsolatokat praxi­sában folytathatná. A legtöbb orvos nem szívesen kezeli ba,­­rátait, és ismerőseit, mert at­tól fel, hogy az ilyen kettős kapcsolatnál elveszti objektj­­vitását. Ez az oka annak isf, hogy az orvosok azzal, akiit, kezelnek, nem szívesen veszijí fel a magánkapcsolatot. Való­ban, az orvosok társaságába r átlagban legfeljebb két három olyan embert találhatón!, akivel rendelés során isméi­­kedtek össze. Ez a magánélet és a hiva­tás között emelkedő magas fal nyilvánvalóan védelmi álláíj. A szakorvosok és a gyakorlp orvosok ugyanis egyaránt azjt hiszik, hogy az egyidejű ma­gánérintkezés bizonyos méij­­tékben befolyásolja orvosi te­kintélyüket. A szociológusnjí úgy véli, hogy itt nagy szé­­repet játszik az is, hogy az orvosok jobban szeretik az 1 ' engedelmes, mint a magyará­zatok után érdeklődő betege­ket. A főorvosoknak viszont nincsenek ilyen aggályaik, Különös tekintélyük követ­keztében sokkal magabizto­sabbak, és éppen ezért nincf kifogásuk az ellen, ha ismeré­seik konzultálják őket.

Next

/
Thumbnails
Contents