Magyar Hirnök, 1970. január-június (61. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-29 / 5. szám

12. oldal MAGYAR HÍRNÖK Thursday, Jan. 29, 1970 Wunderlichné és a tíizönjáró Kuda Bux (Folytatás) Látni lehetett, hogy a hátán egy dudoro­­dás keletkezik. Ez a dudor lassan előre csú­szott, s végül a mellei fölöt rózsa formájá­ban kibukott. De érdekes módon ezeknek a rózsáknak soha nem volt tövisük, viszont mindig annyi rózsát varázsolt elő, hogy minden jelenlevőnek jutott egy. Kiderült, hogy a rózsákat előzőleg a fürdőruha alatt rejtette el, s bőrének mozgatására tolult fel­jebb a rózsa. Ez is egy régi, hosszú gyakorlat eredmé­nye volt; vannak emberek, akik éppúgy tud­ják a bőrüket mozgatni, mint a lovak, ami-­­kor a legyeket hessegetik el magukról. A szeánszokon gyakran lehet látni úgy­nevezett szellemfényeket. Ám ha az ember a médiumot előzőleg jó meleg fürdőben le­mossa, s még a haját is alaposan átöbiiti, kiderül, hogy “ezen az estén” nem képes a szellem kellően megnyilatkozni. Ugyanis a különböző vegyszerek, amelyeket a médiu­mok a szájukban, a fülükben, a hajukban és a körmük alatt elhelyeznek, a viz kimos­sa, feloldja. Az úgynevezett teleplazma és ektoplazma is csaláson alapul: analízis ki­derítette minden esetben, hogy ezeket tojás­­fehérjéből, toalett papírból és egyéb normá­lis anyagokból hamisították. Kérdezhetik, hogyan lehet előidézni a ko­pogásokat? Hát egyrészt úgy, hogy a mé­dium saját maga idézi elő ezeket. Másrészt úgy, hogy rájön valamire, s ezt a megismert titkot használja fel szellemjelenségekre. Volt egy “kísértetem”, pontosabban mé­diumom, aki mindig pontosan éjfélkor tar­totta a szeánszait, s ilyenkor földöntúli ze­ne hallatszott. Csodájára jártak, milliókat tévesztett meg, s mondanom sem kell, szin­tén milliókat keresett azzal, hogy “műélve­zetet” nyújtott a hívőknek, egy kicsit jósolt, jövőbe “látott”. Jómagam többször is résztvettem ezeken a szeánszokon. Pontban éjfélkor, amikor a szomszédos templom harangja megkondult, a médium transzba esett, s mintha a pado­zat nyílásából citera, hárfa, vagy valami hasonló hangszer húrjai csendültek volna fel... Amikor ismét készültek egy szeánszra, magam helyett egy barátomat küldtem az emeleti helyiségbe, ahol a társaság gyüle­kezett, én pedig elrejtőztem a házban. Éj­fél előtt néhány perccel megkerestem azt a szobát, amely a szeánsz-terem alatt helyez­kedett el, s oda húzódtam. Megkondult a harang, s ebben a pillanatban a szobában levő zongora húrjai hárfaszerü hangot hal­lattak, vagyis rezonáltak. Egyébként az ilyen rezonációt jól ismerik a fizikusok; Ca­ruso, a világhírű tenorista például olyan erős hangokat tudott kiadni magából, me­lyek megcsenditették a közelben elhelyezett borospoharakat. Ez volt a trükkje a világ­hírűvé lett “hárfás” médiumnak is. A Vigadó hallgatósága csendben hallgat­ta Cameu előadását, s még azok is piszenés nélkül figyelték, akik különben hittek a spi­­ritizmusban. Pedig az előadás a maga pél­dáival izzé-porrá zúzta a “szellemvilágot”, mint ahogy azt lehetett volna várni, hogy szavai nyomán Wunderlichné “csodáinak” is bealkonyodik ... De nem ... A sashalmi “delejes” asszony hire újabb magasságokba szárnyalt . . . A sashalmi szabó felesége most már nem­csak delejezett, hanem a kezéből úgyneve­zett “plazmákat”, földöntúli anyagokat is kibocsátót:. Főhadiszállása, az akkori Baross téri Jó­zsef Főherceg Szálló úgy nyüzsgött, mint egy méhkas. Inasok, küldöncök jöttek-men­­tek, névkártyákat, leveleket hoztak, ame­lyekben híres szalonok, Andrássy úti palo­ták tulajdonosai ajánlották fel társaságu­kat — szeánszra. Egyik este nagy volt a készülődés, a sür­gés-forgás. Cserépfalvi Imre csendőrnyomozó száza­dos, így mesélte el e sorok írójának, mit lá­tott az Esterházy palotában ezen az éjsza­kán: Eloltották a villanyokat és bevezették Wunderlichnét. A sötétben még a sziluett­jét sem láttam, csak halk, mormogó hang­ját hallottam. v — Vigyázzanak, nehogy orra essek. Aztán hallottam, hogy elhelyezkedik egy széken, majd valami hörgő hangot ad ki magából, s egyszercsak képtelen módon el­kezd szikrázni a két szeme. A látványtól kissé megborzongtam, bár soha sem hittem a spiritizmusban. Ekkor valaki gyufát gyújtott, nyilván a cigaret­táját akarta meggyujtani. Winderlichné felugrott és toporzékolt. A szemhéja ki volt fordulva, de most nem szikrázott. — Nyilván valami foszforos anyaggal kenhet­te be korábban. És Wunderlichné halkan hörögte: — Ne kérdezzétek, kik vagyunk! Min­dent időben megtudtok! Vagy nyole-tiz ilyen szellem röppent fel és tűnt el. El nem tudtam képzelni, minek lehet ezt tulajdonítani. Később, jónéhány hónap múltán megjelent a lapokban, hogy ismét itt járt Budapesten Cameu, a londoni tudós, és újabb vizsgálatnak vetette alá a “delejes” Wunderlichné képességeit, ezút­tal az apró szellemecskéket. Megállapította, hogy a sashalmi delejes asszony háziorvosa leoperálta Wunderlich­né egyik körmét, majd valamiféle anyag­ból a megszólalásig hasonló körmöt épített a helyébe. Ez azonban levehető volt. A müköröm alatt helyezte el azt a né­hány szál vattából összegyúrt nyolc-tiz ga­­lacsint, amelyet gyorsan illanó vegyszerek­kel itattak át. Egyébként a vatta-galacsí­­nokat megmártották enyhén langyos liba­zsírban, néhány porszem nagyságú foszfor­ral hintették be, s ez adta a trükk lénye­gét. Amikor ugyanis elsötétedett a szoba, Wunderlichné megemelte mükörmét, elő­tolakodott egy kis galacsin — a vatta köz­tudomásúan eredeti állapotába ugrik a szo­rítás után —, majd a levegőbe röpítette. Ott szétnyílt, felvett valamiféle torz alakot, s mindaddig világított, amíg a gyorsan il­lanó vegyszer hatása tartott. Aztán szépen alföldre hullott. S érdekes módon soha senki sem vette észre a szeán­szot követően, hogy a földön elhullott ap­ró vattacsomócskák hevernek. Ez azzal ma­gyarázható, hogy a Wunderlichnéval min­dig megjelenő, s a trükköket kitaláló házi­orvos a sütetben, a félájult közönség lábai­nál összeszedte a vattacsomócskákat. Min­det persze nem találta meg, s igy a hely­színen maradt néhány, de a hatás oly nagy volt, hogy senki som gondolt a szeánsz utá­ni, vagy a másnapi takarításnál a vattacso­mócskák és a szellemek azonosságára. De végül is csak lelepleződött a delejes asszony csodája, s bíróság elé állították. Ek­kor állapították meg, hogy Wunderlich Pé­­terné vagyona rövid másfél év leforgása alatt 700 ezer pengőre gyarapodott. . . * -f íf* Még javában folyt a sashalmi szabómes­ter felesége ellen a büntető eljárás, amikor megjelent Budapesten egy másik “világcso­da”, Kuda Bux, a röntgenszemü ember. — Anatole France, Jules Romains — aki köz­ismerten orvostudományt is tanult — és mások, sokat foglalkoztak a ‘szemnélküli’ látással, sőt Romains még egy nagy tanul­mányt is irt, ezzel a címmel: “Recehártyán kívüli látás”. Romains egyébként abból in­dult ki, hogy az alvajárói behunyt szemmel is tudnak tájékozódni, s azt gondolva, hogy e hasonló képességet másokban is ki lehet fejleszteni, háborús vakokkal kísérletezett és sok érdekes sikert ért el. Egyszerű tárgyakat üveg alá tett és egy idő után a vak katonák képesek voltak ar­ra, hogy ujjúkkal kövessék a tárgyak kör­vonalait az üvegen. Érdekes kísérletet- végzett egy nővel is, akit Madame X néven emlegetett. Ez a nő nem volt vak, de kitűnő orvosok úgy bekötözték a szemét, hogy fény egyál­talán ne érhesse. És Madame X igy is igen sok tárgyat felismert. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents