Magyar Hirnök, 1969. július-december (60. évfolyam, 27-52. szám)
1969-08-07 / 32. szám
\c. OLDAL MAGYAR HÍRNÖK Ttuiísday, August 7,1969 Budapestből Mekka II. és egyéb alvilági trükkök (Folytatás) Hogy mivel szédítette a mohamedán előkelőségeket, ma már aligha lehet megtudni. Ugyanis, amikor egy és múltán, 1937-ben hazatért, már szó sem esett Gül Baba sírjál ól, meg arról, hogy Budapestből Mekka II. legyen. Na, nem az anyagiak hiánya miatt, hiszen Durics Husszein Hilmi gyűjtési akciója másfél millió rúpiával, vagyis hárommillió pengővel zárult, a varázslatos terv megvalósítására a többi között azért sem kerülhetett sor, mert Hilmit a pályaudvaron detektívek várták. Néhány héttel előbb ugyanis valaki felhívta a budapesti rendőrség figyelmét arra, hogy “Durics Husszein Hilmi volt cs. és kir. főimám, szolgálaton kívüli százados, az I. osztrák aranykorona érdemkereszt tulajdonosa stb.” tulajdonképpen nem más, mint Durics Hugó szolgálatonkivüli százados, egy korábbi nagy sikkasztás körözött főhőse, akinek ugyan sikerült hárommillió arany pengő erejéig megszéditenie a mohamedán világot, de aki nemcsak letartóztatása miatt nem valósíthatta meg “nagy tervét” hanem azon egyszerű oknál fogva sem, mert ez nem is volt soha szándékában ... De hagyjuk Hilmit, s nézzük azt a kétségkívül ötletes bankrablót, aki léggömb segítségével rabolta ki 1934dben a Hermesbankot. Első hallásra kissé furcsán hangzik a dolog, nemde? Mert mi köze a rablásnak és a léggömbnek egymáshoz? Stoszics János, az alvilág ugyancsak ismert alakja azonban meg is válaszolt nyomban a kérdésre magának, amikor hallotta, hogy a Hermesbank központi fűtését ellátó kazánok egy közös, méghozzá nagy nyílású kéményen át táplálkoznak levegővel, ide pedig érdemes feljutni, mert onnan a kéményen leereszkedve el lehet érni a féltve őrzött páncéltermet, illetve, ha a kéményhez feljutna, akkor már nem volna nehéz leereszkedni és áttörni a páncélterem falát, mely közös a kéménnyel; egyetlen téglasor választja el. Ez valamilyen építkezési hiba lehetett, viszont jól emlékezett rá Stoszics öreg zsebtolvaj barátja, aki fiatal korában még mint kőműves dolgozott a Hermes-bankház építkezésénél, s aki csak úgy mellesleg, mint érdekességet mesélte el cellatársának ezeket. Hányszor körüljárta a Hermest Stoszics miután kiszabadult. De mindig visszarettent a tetőt övező, hegyes dárdákkal sűrűn megtűzdelt vaskerítéstől, amely feltétlenül megakadályozott minden illetéktelent, hogy a csatornán felmászva, vagy a szomszéd épületen át megközelíthesse a Hermes bankház tetejét. Ugyanekkor hire járt, hogy Budaörsön léggömbökkel kísérleteznek: vajon milyen magasságra tudják az embert felvinni? • Ámbár Stoszics nem volt újságolvasó ember, a hir azért hozzá is eljutott, s a bankrablás és a léggömb-kísérlet nyomban egységes fogalommá lett a jeles bankrabló fejében. Csak el kell a léggömböt lopni, s máris megvan a segédeszköz, melyei feljuthat a Hermes tetejére — gondolta magában. Ennek megfelelően el is lopott egyet, a töltéshez szükséges oxigénpalackkial egyetemben. Kötelet szerzett, kis kalapácsot rejtett el mellényzsebében, majd előkészítette a kasszafuró eszközöket, s a következő éjszakán, amikor már mindenki az igazak álmát aludta, a szomszédos térre cipelte vállalkozásának kellékeit. Először a léggömbbel kezdte; elvégre mégsem cipelhette fél városon át, felfújva . . . Volt is akkora sistergés, hogy a Niagara sem ad küönbet. De úgy látszik, senkit sem zavart fel a szokatlan zaj. Amikor elkészült vele, megragadta a léggömb két fogantyúját, s máris emelpedett a magasba. De hogyan kormányozta magát a tetőre? Ezt a rejtélyt még a detektívek sem tudták megfejteni, mikor felfedezték a bankrablást, viszont tény, hogy a repülő-bankrabló eljutott a Hermes tetejére, léggömbjét lekötözte a kémény vaS- pántjához, majd a hosszú kötélen leereszkedett a kormos, de egy bankrabló számára mindenképpen csábitó nyíláson. Odalent még el kellett végeznie egy kisebb műveletet, ugyanis át kellett törnie a kéményt és a páncéltermet elválasztó falat, de öreg zsebes barátjának információja révén ez már könnyen ment. És ott állt a Hermes Bank féltve őrzött kincstárában. Hátra volt még azonban a kasszafurás. Miközben a megszokott mozdulatokkal dolgozott, gondolatai már a bankjegy-kötegek körül cscapongtak. Végül kitárult előtte a páncélkassza. Száztizezer pengőt talált a páncélszekrényben. “Ez a vagyon megérte a fáradságot” — könyvelte el magában Stoszics, s a rengeteg pénzt gyorsan bedobálta egy hátizsákba, majd visszabujt a kéménybe, felmászott a kötélen. Még felhúzta á kötelet és a léggömbbel elrepült. Eddig minden terv sikerült. Most aztán kezdődtek a bajok. Az az átkozott jószág sehogysem akart leszállni. Ellenkezőleg, egyre feljebb emelkedett. Ott röpdösöt Stoszics, a bankrabló, Budapest fölött, alatta az igazak álmát alvó detektivekkel. Végül valahol a Józsefvárosban sikerült nagynehezen leszállnia — egy ház tetejére. A léggömböt kiszúrta, jómaga pedig néhány kibontott cserép helyén a padlásra ereszkedett. Vizet keresett, hogy kissé lemossa a különös ut porát ,akarom mondani kormát, de vizet sehol nem talált a padláson. Ellenben egy kis létrát és egy ócska seprüt igen. Ezeket magához vette és reggel szépen kisétált a kapun. Senki sem törődött vele, legfeljebb néhány babonás gyerek és öregasszony kapott a gombjához, amikor meglátta. Annál nagyobb feltűnést keltett az utcában, ahol lakott. A gyerekek visítva fogadták: “Kéményseprőt látok, szerencsét találok — Stoszics bácsi, he-hehe, nem szereti senki se . . .” S tulajdonképpen ez juttatta rendőrkézre a bankrablót, mert a detektiveknek fogalmuk sem volt arról, hogyan juthatott fel a kéményhez a bankrabló, de amikor a Stoczics már nyilvántartott ujjlenyomatait találták meg a páncélszekrényen, s az utcabeliek szerint egyik reggel Stoszics kormosán, létrával és seprűvel és nagy batyuval jött haza — már nem volt nehéz bebizonyítani, hogy ő követte el a bűncselekményt .. . El is Ítélték annak rendje és módja .szerint. * *' *■ f Bűnügyi múzeumunk egyik taplóján egy fénykép látható: egy kétlovas hintó, a bakon egy múlt századbeli, hajduruhába bujtatott kocsis ül, hátul pedig egy derék, teltarcú, nagybajuszu, csillogó szemű püspök osztja az áldást a hintó jöttére térdreborult hívők felé. A fénykép ugyan nem teljesen eredeti, vagyis inkább amolyan rekonstruált helyzetet ábrázol; azt követően készült, hogy a derék püspök bevonult a Budapesti Főkapitányság 200-as cellájába ... Nem valódi püspökről van szó ugyanis, hanem egy jókedvű alvilági társaságról, öt szélhámosról, akik hetekig járták a Dunántúlt és riéditették a népet áldással, s kolostorépités címén jelentős összegeket húztak ki a zsebükből. Förgeteg Ákos “püspök” találta tulajdonképpen ki, hogyan lehet sok pénzt öszszeszedni egy viszonylag egyszerű trükkel. Először betörtek az esztergomi érsekségre, ahonnan elemeitek különböző aranytárgyakat és ami a számukra ezúttal fontosabb volt: egy teljes püspöki ornátust, süveggel, pásztorbottal, s minden egyéb kellékkel. Ezután “megcsaptak” két lovat meg egy gyönyörű hatszemélyes hintót, majd az ócskapiacon vásároltak egy múlt századbeli hajdú öltözetet, s amikor már együtt volt minden, elindultak a dunántúli falvakba. (Folytatjuk.)
