Magyar Hirnök, 1969. január-június (60. évfolyam, 2-26. szám)
1969-02-27 / 9. szám
12. OLDAL MAGYAR HÍRNÖK Thursday, Feb. 27. 1969 LÉDERERNE FOLYTATÁS Hogy mikor avatta be Léderné sötét tervébe a férjét, hogy mi célja volt az angolokról szóló mesével, és hogy hogyan akarta Kodelka pénzét véglegesen megkaparintani, az pontosan megállapitható nem volt. Annyi kétségtelen, hogy december 26-án már tudott a tervről, és Kodelka láb alól való eltételéhez legalábbis hozzájárult. Említett napon este ugyanis fent járt náluk Kodelka. Ott maradt vacsorára, elbeszélgettek, majd feketekávéval és likőrrel kinálta őt meg Lédererné. Vacsora után nagy álmosság és bágyadtság vett rajta erőt, mire Lédererné az ebédlő sezlónján ágyat vetett neki. Csakhamar mély álomba merült. Vádlott előadása szerint ekkor közölte felesége vele terveit és azt, hogy Kodelkát a likőrbe kevert nagyobb mennyiségű ópiummal örökre elaltatta már. Egyben mondta, vágja át Kodelka ereit, hogy a vére kicsurogjon, nehogy a hulla eltüntetése végetti feldarabolásnál nagy vértócsa keletkezzék. Vádlott borotvájával az alvó Kodelka bal karjába, a kécsukló felett bele is vágott. A vágás nem lehetett mély, úgyhogy az ütőeret aligha sértette meg, mindazonáltal Kodelka összerándult. A kicsorduló vér és az összerándulás láttára vádlott — vallomása szerint — megborzadt és a terv keresztülvitelétől elállott. Az sem lehetetlen azonban, hogy Kodelkálnál akkor még nem volt elég pénz, és miután erről meggyőződtek, elhatározták, hogy várnak még, mig az egész 100 millió együtt lesz. Akár ezért, akár azért hagyták abba a dolgot, az kétségtelen, hogy az aszszony elállitotta a vérzést, és bekötötte a sebet. A másnap reggel kábultan ébredő Kodelkával elhitették, hogy az éjjel igen rosszul volt, és mikor Lédererné egy pohár vizet nyújtott neki, kiütötte a poharat hadonászása közben kezéből, és annak szilánkjaival sértette meg magát, úgyhogy az Irgalmasaktól kellett orvost hivni, és az nyújtotta az első segényt. Kodelka oly annyira elfogult volt Lédererék iránt, hogy még ezt a mesét is elhitte, sőt még arra sem fogott gyanút, mikor az aszszony azt tanácsolta neki, ne forduljon orvoshoz, majd ő kezelni fogja sebét. Ily csekélységért nem érdemes pénzt kiadni — mondá neki. Az eset után néhány napig csend volt. A házastársak nem beszéltek a tervről, de mint az alábbiakból kitűnik, azt nem ejtették végleg el. Január hó 6-án délután beállított hozzájuk Kodelka és közölte, hogy 70 milliónál többet nem tudott összehozni. Sebaj — mondá vádlott, a hiányzó 3.0 milliót majd hozzápótolja ő, melyet egy Kelemen nevű ismerősétől szándékozik megszerezni. Itt nyilván Kelemen Aurélra célzott, kiről alkalmasint tudta Kodelka hogy vádlott vele azelőtt tőzsdei összeköttetésben állott. Kodelka a 70 millió koronát át is adta és abban állapodtak meg, hogy másnap, azaz január 7-én már visszakapja pénzét a nyereséggel együtt. Ezután eltávozott. Hazafelé menet, a Baross utcában, úgy fél 10 óra tájban Reiner Mátyásnéval találkozva elbeszélte neki az angolokról szóló mesét, közölte vele, hogy a pénzt Lédereréknek átadta, akik másnap majd lebonyolítják az üzletet, mely aznap az ő megkésése miatt nem volt már nyélbe üthető. Ez alkalommal ugyan azt is hozzátette, hogy Lédererékkel a Bristolban volt találkája, és ott kellett volna összejönnie az angollal is — de ez utóbbit valószínűleg csak a zelőkelőség látszatának emeléséért tette hozzá, mire igen hiú volt. Másnap, azaz január 7-én, reggel öccsének, Kodelka Lajosnak is elmondotta, hogy előző napon már átadta a 70 milliót Lédereréknek, és aznap bonyolítják le az üzletet. Evégett délután fél öt óra tájban el is távozott hazulról azzal, hogy Lédererékhez megy. Ide 6 óra után érkezett. Lédererné azzal fogadta, hogy az üzletet lebonyolítani már nem sikerült, de másnap reggel korán majd együtt mennek ki a Hűvösvölgy be, és akkor fogják azt nyélbeütni, és éppen ezért ott is marasztotta Kodelkát vacsorára és éjjeli szállásra, Majd különféle dolgokról kezdtek beszélgetni. Közben vádlott eltávozott, mert az este szolgálatba kellett volna lépnie, de mondotta, hogy elintézi és visszajön. így is történt! Vádlott fél 8 óra tájban ért ki Csepelre, aztán hazament. Úgy 9, fél 10 óra tájban érkezhetett meg. Felesége és Kodelka a konyhában ültek, és már vacsora után voltak. Neki felesége felmelegitette az ételt, ő is megvacsorázott, azután hármasban elbeszélgettek még egyről-másról. Éjféltájban Lédererné indítványozta, hogy feküdjenek le, mert másnap korán kell kelni. Férjének a zalkovabn levő ágyban, Kodelkának az ebédlő hencserén, magának a férfiszoba padlóján vetett ágyat. Kodelka be is ment az ebédlőbe, levetkőzött és lefeküdt. Vádlott és felesége még a konyhában maradtak, és az asszony ekkor nógatni kezdte férjét, hogy itt az utolsó pillanat — végezzen Kodelkával, mert tovább nem lehet áltatni őt. Vádlott, úgy látszik, még habozott és levetkőzévén az ágyba feküdt. Felesége kisvártatva utánament, ruhástul melléje feküdt nyakát átölelte, és csókolgatta. Közben kutyájuk a konyhában zajt csapott. Az aszszony felugrott és kiment. Minthogy hoszszabb ideig nem jött vissza, vádlott is felkelt és utána. ment. A konyhában gondolataiba mélyedve üldögélt. Ekkor ismét párbeszéd fejlődött ki kettőjük között, amelynek során Lédererné, látva, hogy férje még mindig habozik, féltékenységét kezdte ébreszt getni. Gyávának nevezte, felemlítette, hogy Kodelka üldözi őt szerelmi ajánlataival, elébe tárta, hogy az pénzével mindent megvásárolhat, és ezzel megadta az utolsó impuzust is! Vádlott az előszobában lógó tokból magához vette megtöltött Frommer rendszerű szolgálati ismétlőpisztolyát és belépett az alkóvba. Majd az alkovot az ebédlőtől elválasztó fakiugrás mellé lépve, pisztolyát a fejjel arrafelé fekvő Kodelka fejének irányította, közvetlen közelről, alig egy-két arasznyi távolságból elsütötte. A lövés a fejtetőn érte Kodelkát, úgyhogy alkalmasint nyomban kiszenvedett. A hencserről oldalt hanyatlott feje vérezni kezdett, és a padlón vértócsa támadt. Lédererné ezalatt a konyhában tartózkodott, és csak egy tompa dörrenést hallott. Majd, amikor vádlott pár pillanat múlva kiment hozzá, közölte vele, hogy végzett Kodelkával. Egyben felhívta, hogy vigyen be egy lavórt Kodelka feje alá, ő maga kint maradt. Mikor kisvártatva ismét bement az ebédlőbe, Kodelka feje már egy kendőbe be volt pólyázva. Ezután a lepedőbe, melyen feküdt, becsavarták a holttestet, az asszony fejénél, a férfi lábánál fogta, és igy cipelték az előszobából nyíló éléskamrába. Itt a földre fektették a holttestet, ,s megkezdődött annak feldarabolása, hogy igy darabonként eltüntethessék áldozatukat.” íme, ezt “állapította” meg a tisztelt katonai törvényszék. Lédererné ügyét polgári törvényszék tárgyalta. S hogy a polgári törvényszék milyen szerepet tulajdonított Léderernek a gyilkosságban, arra idézzük a magyar királyi Kúria ítéletének indokolását Lédererné ügyében. Érdemes a fent idézett részt ezzel összehasonlítani. “E gondolatnak meegérlelődése után Léderer Gusztáv 1925. január 7-én, délben, Csepelen, a hivatalos helyiségben kipróbálta pisztolyát, jó-e és mily zajt csinál zárt szobában. Budára jőve délután íugkövet vesz a vér felmosására, és kioktattatja magát, hogy kell azt használni kézkimarás veszélye nélkül. Hazamegy, tervét közli nejével, a vádlottal, aki átveszi a szódát és nyugodtan fogadja az ölés tervét. Délután 6-kor megérkezett a sértett, Kodelka. Léderer Gusztáv őt és feleségét magukra hagyta, elment Csepelre. Ezalatt Kodelka Ferenc sértett és a vádlott kettesben beszélgettek, meg vacsoráztak, majd Léderer visszajött, szintén megvacsorázott, azután boroztak, beszélgettek. (Folytatjuk.).
