Magyar Hirnök, 1969. január-június (60. évfolyam, 2-26. szám)

1969-02-27 / 9. szám

12. OLDAL MAGYAR HÍRNÖK Thursday, Feb. 27. 1969 LÉDERERNE FOLYTATÁS Hogy mikor avatta be Léderné sötét tervé­be a férjét, hogy mi célja volt az angolokról szóló mesével, és hogy hogyan akarta Ko­­delka pénzét véglegesen megkaparintani, az pontosan megállapitható nem volt. Annyi kétségtelen, hogy december 26-án már tu­dott a tervről, és Kodelka láb alól való elté­­teléhez legalábbis hozzájárult. Említett napon este ugyanis fent járt ná­luk Kodelka. Ott maradt vacsorára, elbe­szélgettek, majd feketekávéval és likőrrel ki­­nálta őt meg Lédererné. Vacsora után nagy álmosság és bágyadtság vett rajta erőt, mire Lédererné az ebédlő sezlónján ágyat vetett neki. Csakhamar mély álomba merült. Vádlott előadása szerint ekkor közölte fe­lesége vele terveit és azt, hogy Kodelkát a likőrbe kevert nagyobb mennyiségű ópium­mal örökre elaltatta már. Egyben mondta, vágja át Kodelka ereit, hogy a vére kicsurog­jon, nehogy a hulla eltüntetése végetti fel­­darabolásnál nagy vértócsa keletkezzék. Vádlott borotvájával az alvó Kodelka bal karjába, a kécsukló felett bele is vágott. A vágás nem lehetett mély, úgyhogy az ütőeret aligha sértette meg, mindazonáltal Kodelka összerándult. A kicsorduló vér és az össze­­rándulás láttára vádlott — vallomása szerint — megborzadt és a terv keresztülvitelétől elállott. Az sem lehetetlen azonban, hogy Ko­­delkálnál akkor még nem volt elég pénz, és miután erről meggyőződtek, elhatározták, hogy várnak még, mig az egész 100 millió együtt lesz. Akár ezért, akár azért hagyták abba a dolgot, az kétségtelen, hogy az asz­­szony elállitotta a vérzést, és bekötötte a se­bet. A másnap reggel kábultan ébredő Ko­­delkával elhitették, hogy az éjjel igen rosszul volt, és mikor Lédererné egy pohár vizet nyújtott neki, kiütötte a poharat hadonászá­sa közben kezéből, és annak szilánkjaival sértette meg magát, úgyhogy az Irgalmasak­­tól kellett orvost hivni, és az nyújtotta az el­ső segényt. Kodelka oly annyira elfogult volt Lédere­­rék iránt, hogy még ezt a mesét is elhitte, sőt még arra sem fogott gyanút, mikor az asz­­szony azt tanácsolta neki, ne forduljon or­voshoz, majd ő kezelni fogja sebét. Ily cse­kélységért nem érdemes pénzt kiadni — mon­­dá neki. Az eset után néhány napig csend volt. A házastársak nem beszéltek a tervről, de mint az alábbiakból kitűnik, azt nem ejtették vég­leg el. Január hó 6-án délután beállított hoz­zájuk Kodelka és közölte, hogy 70 milliónál többet nem tudott összehozni. Sebaj — mon­­dá vádlott, a hiányzó 3.0 milliót majd hozzá­pótolja ő, melyet egy Kelemen nevű ismerő­sétől szándékozik megszerezni. Itt nyilván Kelemen Aurélra célzott, kiről alkalmasint tudta Kodelka hogy vádlott vele azelőtt tőzs­dei összeköttetésben állott. Kodelka a 70 millió koronát át is adta és abban állapodtak meg, hogy másnap, azaz január 7-én már visszakapja pénzét a nyere­séggel együtt. Ezután eltávozott. Hazafelé menet, a Baross utcában, úgy fél 10 óra táj­ban Reiner Mátyásnéval találkozva elbeszél­te neki az angolokról szóló mesét, közölte ve­le, hogy a pénzt Lédereréknek átadta, akik másnap majd lebonyolítják az üzletet, mely aznap az ő megkésése miatt nem volt már nyélbe üthető. Ez alkalommal ugyan azt is hozzátette, hogy Lédererékkel a Bristolban volt találkája, és ott kellett volna összejönnie az angollal is — de ez utóbbit valószínűleg csak a zelőkelőség látszatának emeléséért tet­te hozzá, mire igen hiú volt. Másnap, azaz január 7-én, reggel öccsének, Kodelka Lajosnak is elmondotta, hogy előző napon már átadta a 70 milliót Lédereréknek, és aznap bonyolítják le az üzletet. Evégett délután fél öt óra tájban el is távozott hazul­ról azzal, hogy Lédererékhez megy. Ide 6 óra után érkezett. Lédererné azzal fo­gadta, hogy az üzletet lebonyolítani már nem sikerült, de másnap reggel korán majd együtt mennek ki a Hűvösvölgy be, és akkor fogják azt nyélbeütni, és éppen ezért ott is marasz­­totta Kodelkát vacsorára és éjjeli szállásra, Majd különféle dolgokról kezdtek beszélget­ni. Közben vádlott eltávozott, mert az este szolgálatba kellett volna lépnie, de mon­dotta, hogy elintézi és visszajön. így is történt! Vádlott fél 8 óra tájban ért ki Csepelre, aztán hazament. Úgy 9, fél 10 óra tájban érkezhetett meg. Felesége és Ko­delka a konyhában ültek, és már vacsora után voltak. Neki felesége felmelegitette az ételt, ő is megvacsorázott, azután hármasban elbeszélgettek még egyről-másról. Éjféltájban Lédererné indítványozta, hogy feküdjenek le, mert másnap korán kell kelni. Férjének a zalkovabn levő ágyban, Kodelká­­nak az ebédlő hencserén, magának a férfi­szoba padlóján vetett ágyat. Kodelka be is ment az ebédlőbe, levetkőzött és lefeküdt. Vádlott és felesége még a konyhában marad­tak, és az asszony ekkor nógatni kezdte fér­jét, hogy itt az utolsó pillanat — végezzen Kodelkával, mert tovább nem lehet áltatni őt. Vádlott, úgy látszik, még habozott és le­­vetkőzévén az ágyba feküdt. Felesége kis­vártatva utánament, ruhástul melléje fe­küdt nyakát átölelte, és csókolgatta. Közben kutyájuk a konyhában zajt csapott. Az asz­­szony felugrott és kiment. Minthogy hosz­­szabb ideig nem jött vissza, vádlott is felkelt és utána. ment. A konyhában gondolataiba mélyedve üldögélt. Ekkor ismét párbeszéd fejlődött ki kettőjük között, amelynek so­rán Lédererné, látva, hogy férje még min­dig habozik, féltékenységét kezdte ébreszt getni. Gyávának nevezte, felemlítette, hogy Kodelka üldözi őt szerelmi ajánlataival, elé­be tárta, hogy az pénzével mindent megvá­sárolhat, és ezzel megadta az utolsó impu­­zust is! Vádlott az előszobában lógó tokból magá­hoz vette megtöltött Frommer rendszerű szolgálati ismétlőpisztolyát és belépett az alkóvba. Majd az alkovot az ebédlőtől elvá­lasztó fakiugrás mellé lépve, pisztolyát a fejjel arrafelé fekvő Kodelka fejének irá­nyította, közvetlen közelről, alig egy-két arasznyi távolságból elsütötte. A lövés a fej­tetőn érte Kodelkát, úgyhogy alkalmasint nyomban kiszenvedett. A hencserről oldalt hanyatlott feje vérezni kezdett, és a padlón vértócsa támadt. Lédererné ezalatt a konyhában tartózko­dott, és csak egy tompa dörrenést hallott. Majd, amikor vádlott pár pillanat múlva ki­ment hozzá, közölte vele, hogy végzett Ko­delkával. Egyben felhívta, hogy vigyen be egy lavórt Kodelka feje alá, ő maga kint ma­radt. Mikor kisvártatva ismét bement az ebédlőbe, Kodelka feje már egy kendőbe be volt pólyázva. Ezután a lepedőbe, melyen fe­küdt, becsavarták a holttestet, az asszony fe­jénél, a férfi lábánál fogta, és igy cipel­ték az előszobából nyíló éléskamrába. Itt a földre fektették a holttestet, ,s megkezdődött annak feldarabolása, hogy igy darabonként eltüntethessék áldozatukat.” íme, ezt “állapította” meg a tisztelt katonai törvényszék. Lédererné ügyét polgári tör­vényszék tárgyalta. S hogy a polgári törvény­szék milyen szerepet tulajdonított Léderer­­nek a gyilkosságban, arra idézzük a magyar királyi Kúria ítéletének indokolását Léderer­né ügyében. Érdemes a fent idézett részt ezzel összehasonlítani. “E gondolatnak meegérlelődése után Léde­­rer Gusztáv 1925. január 7-én, délben, Cse­pelen, a hivatalos helyiségben kipróbálta pisztolyát, jó-e és mily zajt csinál zárt szobá­ban. Budára jőve délután íugkövet vesz a vér felmosására, és kioktattatja magát, hogy kell azt használni kézkimarás veszélye nélkül. Ha­zamegy, tervét közli nejével, a vádlottal, aki átveszi a szódát és nyugodtan fogadja az ölés tervét. Délután 6-kor megérkezett a sértett, Kodelka. Léderer Gusztáv őt és feleségét magukra hagyta, elment Csepelre. Ezalatt Kodelka Ferenc sértett és a vádlott kettes­ben beszélgettek, meg vacsoráztak, majd Lé­derer visszajött, szintén megvacsorázott, az­után boroztak, beszélgettek. (Folytatjuk.).

Next

/
Thumbnails
Contents