Magyar Hirnök, 1969. január-június (60. évfolyam, 2-26. szám)

1969-02-06 / 6. szám

:2. OTJTAI MAGYAR HÍRNÖK Thursday. February G, 1969 FOLYTATÁS Közben tekintélyes magánvagyont gyüj-i tött, és igazgatósági tagja lett egy egész sorj cégnek. Fontos nemzetközi összeköttetésekre ; tett szert, és személyes barátai közé számí­totta Max Hoffmann tábornokot, és Walle­­niust, a finn vezérkar főnökét is. Berlinben is járt Reilly, az ottani fehér emigránsokat próbálta megszervezni. Ott ismerkedett meg 1922 decemberében a hires . Pepita Bobadillával, más néven Mrs. Charm­­bersszel, egy sikeres angol drámairó özvegyé­vel. A hölgy, londoni operettcsillag, a berlini Adlon Szállóban szállt meg, ugyancsak ott vett ki lakosztályt Reilly is. Az operettpri­madonna beleszeretett a kémbonvivánba, és az ismerettségnek házasság is lett a vége. 1923. május 18-án Londonban a Covent Gar­den kerület Henriette Street-i anyakönyv­vezetői hivatalában tartották az esküvőt. A házasságkötésnél George Hill kapitány volt a zegyik tanú. A mézeshetek rövid ideig tartottak. Mrs. Reilly is hamarosan részt vett férje fantasz­tikus cselszövéseiben. Ő maga irta erről: “Fokozatosan beavattak azokba a titok­zatos műveletekbe, amelyek az európai politi­ka kulisszái mögött végbementek. Hamaro­san megtudtam, mint készül minden euró­pai főváros mélyén a számüzöttek összees­küvése. Berlinben, Párisban, Prágában, sőt magában Londonban is a számüzöttek kis csoportjai tervezgettek, konspiráltak. Hel­sinki valóságos központjává lett az ellen­­forradalomnak, amelyet az európai kormá­nyok pénzügyileg támogattak és amelyet ta­nácsokkal is elláttak. Ebben a mozgalomban Sidney erősen érdekelve volt, és sok időt, valamint pénzt áldozott az ügyre.” Az egyik napon titokzatos látogató jelent meg Sidney Reilly londoni lakásán. Először Mr. Warner néven mutatkozott be. Bemutatta ajánlóleveleit, amelyek között szerepelt egy angol útlevél, egy garanciale­vél Borisz Szavinkovtól, a szociálforradal­­nár pártvezértől, valamint egy előkelő br;t államférfitól származó ajánlólevél. Azután “Mr. Warner” felfedte kilétét. Iga­zi neve Drebkov volt, és 1918-ban Reilly Oroszországban megszervezett apparátusá­nak egyik ötös csoportját vezette. Történe­tünk idején egy moszkvai ellenforradalmi földalatti szervezet élén állott. — Szükségünk volna egy igazi férfira — tért rá jövetele céljára —, egy férfira, aki tud parancsolni és utánanéz, hogy a dolgo­kat végrehajtsák, akinek parancsai felett nincs vita, egy férfira, aki irányitó, egy dik­tátorra, ha úgy tetszik, amilyen Mussolini Olaszországban; egy férfira, ami megszün­teti az ellenségeskedéseket, amelyek a mi barátainkat ott Oroszországban szétválaszt­ják, aki vaskézzel nyúl hozzá a dolgokhoz és minket egyetlen fegyverré kovácsol össze! I Az “igazi férfit” Reilly Borisz Szavinkov ■személyében vélte megtalálni. Ez a kis, vé- Bkony, sápadt, kopaszodó, csendes ember, aki ■rendszerint jellegzetes frakkban és Uakkci- Ipőben járt, talán valóban a legjelentősebb fember volt azok közül, akik a cári Oroszor­szág pusztulása idején a fehér ellenforradal­márok oldalán felszinre kerültek. Sokkal in­kább látszott ügyes bankárnak, mint ellen­forradalmárnak. Amikor Szavinkov Jaroszlavban megbu­kott a szovjetellenes felkeléssel, amely össz­hangban állt Sidney Reilly Moszkvában meg­kísérelt államcsínyével, nagy szerencsével sikerült elmenekülnie. Nyugat-Európába utazott, ott a fehéroroszok egyik európai dip­lomáciai képviselője lett. Reillynek már akkor megtetszett Szavin­kov. Hiába iparkodtak azonban Szavinkovék és támogatóik, nem sikerült érdemleges ak­cióba kezdeni. Amikor azonban Lenin 1924. január 21-én meghalt, a társaság uj remé­nyekre éledt. “Mr. Warner” látogatása után Reilly és Szavinkov úgy ítélték meg a hely­zetet, hogy most már eljött az idő egy uj, és eredményes ellenforradalmi lázadás megin­dításához. Borisz Szavinkov 1924. augusztus 10-én, miután forró búcsút vett Reillytől, olasz útlevéllel a zsebében elindult Orosz­országba. Néhány bizalmas embere is vele tartott. Úgy tervezték, hogy a szovjet határ átlépése után azonnal felveszik a kapcsolatot a fehér földalatti mozgalomnak azokkal az embereeivel, akik a határ menti városokban mint'szovjet tisztviselők helyezkedtek el. Az ő segítségükkel aztán hamarosan kirobbant­ják a felkelést, amelytől biztos eredményt, reméltek. Reilly azonban hiába várta, hogy a meg­állapodás szerint titkos futárral jelentést kapjon Szavinkov Szovjet-Oroszországba ér­kezéséről. A kém Párisban izgatottan leste az értesüléseket, de hiába. 1942. augusztus 29-én azután az Izvesztia egy hirt közölt, amely egyszeriben véget ve­tett Reilly reményeinek. A lap hírül adta: “Borisz Szakinkovot, a volt ellenforradal­márt, miközben megkísérelte, hogy titokban átlépje a szovjet határt, a szovjet hatóságok letartóztatták.” Szavinkovék Lengyelország felől lépték át a szovjet határt. Szovjet területen talál­koztak egy csoport emberrel, akikről azt hit­ték, hogy összeesküvő társaik. Egy minszki házban akartak éjszakázni. Mekkora volt Szavinkov meglepetése, amikor néhány perc múlva pisztollyal a kezében belépett egy szovjet tiszt, és azt mondta: — Ne mozduljanak! A ház körül van zár­va. A szovjethatalom nevében önöket letar­tóztatom. A közben kirobbantott kaukázusi felkelés is napok alatt kudarcot vallott. Sidney Reilly és barátai számára Szavin­kov letartóztatásánál is súlyosabb csapást jelentett a bírósági tárgyalás. A bíróság előtt Szavinkov aprólékosan elmesélt minden részletet, és leleplezte volt megbízóit is. A “kiszemelt férfi” a bíróság előtt azt állította, hogy már régebben kinyílt a szeme, és tud­ta, hogy az angol kémszolgálat csak ki akar­ja őt használni. Amikor útnak indították őt Oroszországba, csaknem biztos volt ben­ne, hogy a letartóztatás sorsára jut. Mégis útnak indult, mert arra az elhatározásra ju­tott, hogy felhagy a szovjethatalom elleni küzdelemmel. Úgy tüntette fel magát val­lomásában, mint aki fokozatosan csalódott társaiban: A szovjet bíróság Borisz Szavinkovot, mint hazaárulót halálra Ítélte, de vallomásának teljessége és őszintesége miatt az Ítéletet tízévi börtönbüntetésre változtatta át. Ké­sőbb az önmagával meghasonlott Szavinkov a börtönben öngyilkos lett. Reillyt Párisban érte Szavinkov bünbána­­tának hire. Az angol kém sietve visszatért Londonba. Szavinkov vallomása viharokat kavart az angol közvéleményben. Reillyt egy időre ki kellett vonni a közvélemény el­lenőrzése alól. Az Intelligence Service utasí­tására elhagyta Angliát “magánemberként.” Az Egyesült Államokba hajózott. Egy percre sem szakította meg kapcsola­tát Európában levő ügynökeivel. Naponta rendszeresen kapott leveleket Reválból, Hel­sinkiből, Rómából, Berlinből és más közpon­ttokból. A Broadwayn berendezett hivata­lában sokszor hívtak elő ártalmatlannak lát­szó üzleti levél sorai közé vegytintával irt kémüzeneteket. 1925 kora tavaszán egy Révaiban (Észtor­szág)) feladott levelet kapott. A levél tar­talma nagyon felizgatta. A rejtjeles irás egy régi barátjától, E. tengerészkapitánytól jött, aki a világháborúban együtt szolgált vele az Intelligence Service-ben és most az egyik balti állam konzulátusán teljesített szolgá­latot. Az 1925. január 24-i keltezésű levél igy kezdődött: “Kedves Sidney! Lehet, hogy felkeres majd a megbízásomból egy Krasznostanov nevű házaspár. Azt fogják mondani, hogy értesítést hoznak Californiából, és átnyújta­nak egy Omar Khajjám-verset tartalmazó írást. A versre emlékezni fogsz. Ha ügyük mélyebben érdekel, arra kell kérned őket, hogy maradjanak. Ha az ügy nem érdekel, csak annyit kell mondanod nekik: “köszö­nöm szépen, jónapot”. A Reilly és E. kapitány által használt tit­kos nyelv szerint “Krasznostanov” egy Schultz nevű antiszovjet ügynököt és a fe­leségét “California” a Szovjetuniót és “Omar Khajjám verse” a rejtjeles Írásban rendkí­vüli üzenetet jelentett. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents