Magyar Hirnök, 1969. január-június (60. évfolyam, 2-26. szám)
1969-02-06 / 6. szám
:2. OTJTAI MAGYAR HÍRNÖK Thursday. February G, 1969 FOLYTATÁS Közben tekintélyes magánvagyont gyüj-i tött, és igazgatósági tagja lett egy egész sorj cégnek. Fontos nemzetközi összeköttetésekre ; tett szert, és személyes barátai közé számította Max Hoffmann tábornokot, és Walleniust, a finn vezérkar főnökét is. Berlinben is járt Reilly, az ottani fehér emigránsokat próbálta megszervezni. Ott ismerkedett meg 1922 decemberében a hires . Pepita Bobadillával, más néven Mrs. Charmbersszel, egy sikeres angol drámairó özvegyével. A hölgy, londoni operettcsillag, a berlini Adlon Szállóban szállt meg, ugyancsak ott vett ki lakosztályt Reilly is. Az operettprimadonna beleszeretett a kémbonvivánba, és az ismerettségnek házasság is lett a vége. 1923. május 18-án Londonban a Covent Garden kerület Henriette Street-i anyakönyvvezetői hivatalában tartották az esküvőt. A házasságkötésnél George Hill kapitány volt a zegyik tanú. A mézeshetek rövid ideig tartottak. Mrs. Reilly is hamarosan részt vett férje fantasztikus cselszövéseiben. Ő maga irta erről: “Fokozatosan beavattak azokba a titokzatos műveletekbe, amelyek az európai politika kulisszái mögött végbementek. Hamarosan megtudtam, mint készül minden európai főváros mélyén a számüzöttek összeesküvése. Berlinben, Párisban, Prágában, sőt magában Londonban is a számüzöttek kis csoportjai tervezgettek, konspiráltak. Helsinki valóságos központjává lett az ellenforradalomnak, amelyet az európai kormányok pénzügyileg támogattak és amelyet tanácsokkal is elláttak. Ebben a mozgalomban Sidney erősen érdekelve volt, és sok időt, valamint pénzt áldozott az ügyre.” Az egyik napon titokzatos látogató jelent meg Sidney Reilly londoni lakásán. Először Mr. Warner néven mutatkozott be. Bemutatta ajánlóleveleit, amelyek között szerepelt egy angol útlevél, egy garancialevél Borisz Szavinkovtól, a szociálforradalnár pártvezértől, valamint egy előkelő br;t államférfitól származó ajánlólevél. Azután “Mr. Warner” felfedte kilétét. Igazi neve Drebkov volt, és 1918-ban Reilly Oroszországban megszervezett apparátusának egyik ötös csoportját vezette. Történetünk idején egy moszkvai ellenforradalmi földalatti szervezet élén állott. — Szükségünk volna egy igazi férfira — tért rá jövetele céljára —, egy férfira, aki tud parancsolni és utánanéz, hogy a dolgokat végrehajtsák, akinek parancsai felett nincs vita, egy férfira, aki irányitó, egy diktátorra, ha úgy tetszik, amilyen Mussolini Olaszországban; egy férfira, ami megszünteti az ellenségeskedéseket, amelyek a mi barátainkat ott Oroszországban szétválasztják, aki vaskézzel nyúl hozzá a dolgokhoz és minket egyetlen fegyverré kovácsol össze! I Az “igazi férfit” Reilly Borisz Szavinkov ■személyében vélte megtalálni. Ez a kis, vé- Bkony, sápadt, kopaszodó, csendes ember, aki ■rendszerint jellegzetes frakkban és Uakkci- Ipőben járt, talán valóban a legjelentősebb fember volt azok közül, akik a cári Oroszország pusztulása idején a fehér ellenforradalmárok oldalán felszinre kerültek. Sokkal inkább látszott ügyes bankárnak, mint ellenforradalmárnak. Amikor Szavinkov Jaroszlavban megbukott a szovjetellenes felkeléssel, amely összhangban állt Sidney Reilly Moszkvában megkísérelt államcsínyével, nagy szerencsével sikerült elmenekülnie. Nyugat-Európába utazott, ott a fehéroroszok egyik európai diplomáciai képviselője lett. Reillynek már akkor megtetszett Szavinkov. Hiába iparkodtak azonban Szavinkovék és támogatóik, nem sikerült érdemleges akcióba kezdeni. Amikor azonban Lenin 1924. január 21-én meghalt, a társaság uj reményekre éledt. “Mr. Warner” látogatása után Reilly és Szavinkov úgy ítélték meg a helyzetet, hogy most már eljött az idő egy uj, és eredményes ellenforradalmi lázadás megindításához. Borisz Szavinkov 1924. augusztus 10-én, miután forró búcsút vett Reillytől, olasz útlevéllel a zsebében elindult Oroszországba. Néhány bizalmas embere is vele tartott. Úgy tervezték, hogy a szovjet határ átlépése után azonnal felveszik a kapcsolatot a fehér földalatti mozgalomnak azokkal az embereeivel, akik a határ menti városokban mint'szovjet tisztviselők helyezkedtek el. Az ő segítségükkel aztán hamarosan kirobbantják a felkelést, amelytől biztos eredményt, reméltek. Reilly azonban hiába várta, hogy a megállapodás szerint titkos futárral jelentést kapjon Szavinkov Szovjet-Oroszországba érkezéséről. A kém Párisban izgatottan leste az értesüléseket, de hiába. 1942. augusztus 29-én azután az Izvesztia egy hirt közölt, amely egyszeriben véget vetett Reilly reményeinek. A lap hírül adta: “Borisz Szakinkovot, a volt ellenforradalmárt, miközben megkísérelte, hogy titokban átlépje a szovjet határt, a szovjet hatóságok letartóztatták.” Szavinkovék Lengyelország felől lépték át a szovjet határt. Szovjet területen találkoztak egy csoport emberrel, akikről azt hitték, hogy összeesküvő társaik. Egy minszki házban akartak éjszakázni. Mekkora volt Szavinkov meglepetése, amikor néhány perc múlva pisztollyal a kezében belépett egy szovjet tiszt, és azt mondta: — Ne mozduljanak! A ház körül van zárva. A szovjethatalom nevében önöket letartóztatom. A közben kirobbantott kaukázusi felkelés is napok alatt kudarcot vallott. Sidney Reilly és barátai számára Szavinkov letartóztatásánál is súlyosabb csapást jelentett a bírósági tárgyalás. A bíróság előtt Szavinkov aprólékosan elmesélt minden részletet, és leleplezte volt megbízóit is. A “kiszemelt férfi” a bíróság előtt azt állította, hogy már régebben kinyílt a szeme, és tudta, hogy az angol kémszolgálat csak ki akarja őt használni. Amikor útnak indították őt Oroszországba, csaknem biztos volt benne, hogy a letartóztatás sorsára jut. Mégis útnak indult, mert arra az elhatározásra jutott, hogy felhagy a szovjethatalom elleni küzdelemmel. Úgy tüntette fel magát vallomásában, mint aki fokozatosan csalódott társaiban: A szovjet bíróság Borisz Szavinkovot, mint hazaárulót halálra Ítélte, de vallomásának teljessége és őszintesége miatt az Ítéletet tízévi börtönbüntetésre változtatta át. Később az önmagával meghasonlott Szavinkov a börtönben öngyilkos lett. Reillyt Párisban érte Szavinkov bünbánatának hire. Az angol kém sietve visszatért Londonba. Szavinkov vallomása viharokat kavart az angol közvéleményben. Reillyt egy időre ki kellett vonni a közvélemény ellenőrzése alól. Az Intelligence Service utasítására elhagyta Angliát “magánemberként.” Az Egyesült Államokba hajózott. Egy percre sem szakította meg kapcsolatát Európában levő ügynökeivel. Naponta rendszeresen kapott leveleket Reválból, Helsinkiből, Rómából, Berlinből és más központtokból. A Broadwayn berendezett hivatalában sokszor hívtak elő ártalmatlannak látszó üzleti levél sorai közé vegytintával irt kémüzeneteket. 1925 kora tavaszán egy Révaiban (Észtország)) feladott levelet kapott. A levél tartalma nagyon felizgatta. A rejtjeles irás egy régi barátjától, E. tengerészkapitánytól jött, aki a világháborúban együtt szolgált vele az Intelligence Service-ben és most az egyik balti állam konzulátusán teljesített szolgálatot. Az 1925. január 24-i keltezésű levél igy kezdődött: “Kedves Sidney! Lehet, hogy felkeres majd a megbízásomból egy Krasznostanov nevű házaspár. Azt fogják mondani, hogy értesítést hoznak Californiából, és átnyújtanak egy Omar Khajjám-verset tartalmazó írást. A versre emlékezni fogsz. Ha ügyük mélyebben érdekel, arra kell kérned őket, hogy maradjanak. Ha az ügy nem érdekel, csak annyit kell mondanod nekik: “köszönöm szépen, jónapot”. A Reilly és E. kapitány által használt titkos nyelv szerint “Krasznostanov” egy Schultz nevű antiszovjet ügynököt és a feleségét “California” a Szovjetuniót és “Omar Khajjám verse” a rejtjeles Írásban rendkívüli üzenetet jelentett. (Folytatjuk.)
