Magyar Hirnök, 1969. január-június (60. évfolyam, 2-26. szám)
1969-04-17 / 16. szám
OLDAL MAGYAR HÍRNÖK Thursday. April 17, 1969 AZ ÉVSZÁZAD BŰNTÉNYE FOLYTATÁS A skóciai bankokban augusztus elején nyári szünet kezdődött. Rendes szokás szerint a pénztárak összegyűjtötték a szenynyes és rongált bankjegyeket, s Glasgo\v-n keresztül az Angol Bank központjába irányitották. Először úgy volt, hogy a szállítmányt augusztus 7-én inditják el, de adminisztrációs elmaradás miatt késtek egy napot. Ezért augusztus 7-én a pénzszállító kocsiban csupán néhány ezer font volt. A banda a támadást először augusztus 7-ére tervezte, de az utolsó pillanatban 24 órával elhalasztották az akciót. A menetrendszerű postaszerelvényen a pénzt különlegesen biztosított kocsiban szállitották. Az angol vasutaknak három ilyen kocsijuk van. A kocsik ajtajára különleges zárakat és védőrácsokat szereltek, az erőszakos behatolás rendkívüli erőfeszítéseket igényelt volna. A vonatrablást megelőző két hónapban mind a három kocsi elromlott; két kocsinak a csapágyai olvadtak ki, a harmadiknak a tengelye sérült meg julius végén. Kénytelenek voltak a több millió fontot közönséges postakocsikon szállítani. Mindebből nyilvánvalóan következik, hogy az előkészületeknek csupán egy részét lehetett Cheddington környékén megtenni. De hiábavaló lett volna minden előkészület Dél- Angliában, ha fent északon, Skóciában a pénzeszsákokat a biztonságos pénzszállító kocsiba rakják, s ha a kocsit nem a szerelvény elejére, hanem a végére csatolják. Az aylesburyi esküdtszék előtt álló vádlottak között hiába keresnénk a glasgowi cinkosok, az áruló vasúti vagy postai alkalmazottak nevét. Az előkészületek végrehajtásához azonban nemcsak idő kellett, hanem pénz is. Sok pénz. A vonatrablók közül senki sem volt olyan dúsgazdag, hogy az előkészületeket finanszírozni tudta volna. (Hivatalosan nem is állapították meg az előkészületekbe fektetett összeget.) Tehát az összeget vagy kölcsön kellett felvenni, vagy másképpen kellett előteremteni. 1962-ben a londoni repülőtéren nagy feltűnést keltő rablás történt. Az egyik bankkirendeltség pénztárzárlat utáni, 60,000 fontnyi készpénzkészletét a központba akarták szállítani. Szállítás közben betartották a szükséges elővigyázatossági intézkedéseket. A kézi tolókocsit, amely a pénzt az emeleti folyosóról a liften át a földszinti bejárat előtt várakozó pénzszállító kocsihoz vitte, két őr kisérte. Mikor be akartak szállni a liftbe, a fülkéből négy fegyveres ugrott elő. Ártalmatlanná tették a meglepett őröket és a pénzt egy másik kijárathoz vitték, majd egy lopott Jaguar gépkocsin szédületes sebességgel elhajtottak. Az ügyben Goody, a későbbi cheddingtoni rabló is gyanúba került. A repülőtéren is álarcot viselt, de hangja, termete, s mozgása alapján két tanú is felismerte a szembesítéskor. De Goody,, a takarékos mintafiu, ekkor is szilárd alibivel és jó ügyvédekkel rendelkezett. A tárgyaláson bizonyítékok hiánya miatt felmentették. Az elrabolt 60,000 font nem került elő. Vajon mire fordították ezt a jelentős összeget? Lehet, hogy a repülőtéri rablás a későbbi nagy támadás tréningje volt és egyben a pénzügyi fedezetet biztosította hozzá? A nyomozás 20 kötetnyi anyaga mindezekre a kérdésekre nem ad választ. A rablók zsákmánya 2,600,000 font volt, de csak 300,000 fontot sikerült a tetteseknél vagy a rejtekhelyeken megtalálni. És mennyibe került a nyomozás? Önmagában is felért egy bankrablással. Nem sikerült letartóztatni Reynoldst, a banda vezérét, s nem derült fény a banda mögött álló erőkre, az angliai szervezett bűnözés hatalmasságaira sem. Amint várható volt, az aylesburyi Ítélet nem tett pontot az “évszázad bűnügyének” végére. Az elmúlt évek fejleményei a legmakacsabb kétkedők előtt is nyilvánvalóvá tették, hogy Reynolds, a régiségkereskedő gengsztervezér mögött még jelentősebb erők állnak. 1964 augusztusában, az évfordulón ismét a vonatrablók szerepeltek az angliai újságok címoldalain. “A hallgatag Wilson megszökött” kiabálták a címek. A cim azonban nem fedte fel a valóságot : Wilson nem szökött meg, hanem egyszerűen kisétált a teljesen biztonságosnak tekintett birminghami börtönből. Wilson távozása nélkülözött minden feltűnést: reggeli ébresztőkor a börtönőr a cellában csupán egy öltöny gondosan összehajtott rabruhát talált, A börtön legbelső épületében levő cella lakójának távozásakor 4 biztonsági zárral és ráccsal védett ajtón kellett keresztülmennie, beleértve a börtön főbejáratát is. A zárakon álkulcsnak vagy feszegetésnek nyomát sem találták, az elektromos jelzőberendezésekkel birtositott kerítésen “egy egér sem” mehetett át. A speciális biztonsági zárak kulcsai négy különböző börtönöméi voltak. A másodpéldányokat lepecsételt borítékban a börtönparancsnok páncélszekrényében őrizték. Wilson három és fél évig élvezte a szabadságot, Kanadában telepedett le — álnéven —, hőn szeretett családjával együtt. A Scotland Yard 1968 első napjaiban juttatta vissza megérdemelt helyére, egy különlegesen megerősített börtönbe. Néhány hónappal ezelőtt Reynolds is kézre került. Aránylag rövid, alig kétórás tárgyalás után, 25 évre Ítélte a bíróság Bruce Reynoldst. Mint a tárgyalás anyagából kitűnt, a 38 éves régiségkereskedő az emlékezetes vonatrablás óta családjával együtt Mexikóban, Kanadában, az Egyesült Államokban, Franciaországban s Nyugat-Németországban élt. Miután vándorlása után elérkezettnek látta az időt a hazatérésre —, mint ismeretes — múlt év novemberében tartóztatták le az angliai Torquay-ban. Reynolds tulajdonképpen utolsóként került a bíróság elé abból a 15 tagú bandából, amelyet állítólag ő szervezett meg a vonatrablásra vagy hat évvel ezelőtt. A 120 pénzeszsákba csomagolt, mintegy két és félmilli óangol font nagy része még most sem került elő. Elfogatásakor Reynolds közölte a rendőrséggel, hogy maga is jelentkezett volna már korábban, ha nem ijesztette volna őt a társaira kiszabott hosszú időtartamú börtönbüntetés. A nagy vonatrablás ügyében folytatott nyomozás 20 kötetnyi anyaga és a hetekig tartó esküdtszéki tárgyalás mögött az angol rendőrség sok munkája, tiszteletre méltó erőfeszítése, gyakran személyes bátorsága áll. A Scotland Yardot méltán tartják a világ — taktikailag és technikailag—legjobban felkészült rendőri szervének, de ahol az üzleti élettel összefonódik a bűnözés, ott a szervezett alvilág fölött csak pyrruszi győzelmet lehet aratni. Tehát a munka mégsem érhette el célját, nem sikerüti az “évszázad bűntényét” megfelelő mélységig felderíteni, nem sikerült a valódi bűnösök, az értelmi szerzők leleplezése, s nagyon távol vannak attól, hogy letörjék e világra szóló bűntett mögött álló erőket. (Vége) OSZTJÁK AZ IGAZSÁGOT VÁRADON A magyar igazságszolgáltatásról, az egykori bününgyekről az első feljegyzések, az Árpád-házi királyok korából, régi kódexekben, ősi káptalanok pergamentjein maradtak fenn. E korszak törvényei elsősorban az uj társadalmi rendet és az uj vallást, a kereszténységet védelmezték. Szent István törvényeinek középpontjában az uj vallás, I. László törvényeinek középpontjában pedig a tulajdon igen szigorú védelme áll. I. László törvényei, ha hézagosán is, de képet adnak a korabeli igazságszolgáltatás rendjéről. A László korabeli bírák törvénynapokat tartottak, és az előttük megjelenő felek között “tettek igazságot”, de egyes rendelkezések állami kezdeményezésből folytatott bűnüldözésről is vallanak. (Folytatjuk;)
