Magyar Hirnök, 1969. január-június (60. évfolyam, 2-26. szám)
1969-04-10 / 15. szám
OLIXA L MAGYAR HÍRNÖK Thursday, April 10, 1969 Hires kémek, kalandorok és bűnügyek AZ ÉVSZÁZAD BŰNTÉNYE FOLYTATÁS A Scotland Yard londoni központjában az ujjnyomat-szakértők először hitetlenkedve fogadták az ujjnyomtömeget. Joggal tételezték fel, hogy a farm előző lakóinak, egy békés parasztcsalád tagjainak ujjnyomait találták meg, hiszen az ilyen páratlan bűntett elkövetésére képes bünbanda részéről ennyi áruló nyom hátrahagyása elképzelhetetlennek tűnt. A nagy vonatrablás ebben a vonatkozásban is rendhagyó példának bizonyult. A munkába temetkezett daktiloszkópusok néhány óra alatt minden ujjnyom gazdáját azonosították. Valamennyien a rendőrség régi ismerősei voltak. így a “Monopoly” nevű társasjátékon Jame Roynak, a “Menyétnek”; a macska tányérján Goodynak, a betörőnek és rablónak; a fürdőszobában White-nek, a betörőnek ujjnyomait találták meg. A nyomok, az alvilág tagjaitól beszerzett értesülések, és a különböző bejelentések alapján csakhamar megállapították a rablótámadásban részt vett bűnözők többségének nevét, és augusztus végétől 1963 decemberéig a banda1 többsége lakat alá is került. A nyomok, az alvilág tagjaitól beszerzett értesülések és a különböző bejelentések alapján csakhamar megállapították a rablótámadásban részt vett bűnözők többségének nevét, és augusztus végétől 1963 decemberéig a banda többsége lakat alá is került. A Scotland Yard 20 kötetben foglalta össze a hónapokig tartó nyomozás anyagát. Ennyi anyag és bizonyíték birtokában joggal remélhetnénk, hogy az “évszázad rablásának” valamennyi fontos körülményére és részletére fény derült. Kik hajtották végre a támadást? Névsoruk csaknem teljessé vált. A fővezér Bruce Richard Reynolds 32 éves londoni régiségkereskedő, alvezérei: Douglas Goody 43 éves fodrász, “Buster” Edwards 32 éves klubtulajdonos, Charlie Wilson 31 éves versenyistálló- és fogadóiroda-tulajdonos. A résztvevők között volt még virágkereskedő, kávéháztulajdcnos, műszerész és igy tovább. A nevek és foglalkozások felsorolásával aligha jellemezhető a társaság összetétele. Tényleg “tisztességes” üzletemberek, sőt “úriemberek” gyülekezete volt a banda, ahogyan ezt az azóta Magyarországon is megjelent cikkek állították? A cheddingtoni pályatesten egyforma munkaruhába öltözött álarcos rablókat nem a század eleji bűnözők külső ismertetőjegyei különböztették meg a többi állampolgártól. Eáek az emberek nem voltak “piszkos körmti”, rosszképü bűnözők, és nem lehetett volna összetéveszteni őket a 20—30-as évek USA-beli rosszul öltözött gangsztereivel sem. Reynolds, a bandavezért kitűnő megjelenésű, szerény viselkedésű, vonzó külsejű, társasági emberként jellemezték. Wilson háromgyermekes családapa, mitaszerü családi életet élt London környéki villájában. Odaadó férjnek ismerték, aki éppen letartóztatása előtt akarta második fürdőszobával kiegészíteni villáját, mivel lányainak, “ha felnőnek, szükségük lesz rá.” Goody, bár nőtlen volt, de mint ragaszkodó gyermek, szülei szemefénye volt, takarékos, beosztó, egyegy szórakozás előtt kikészítette a költőpénzét, és a többi átadta anyjának. A “gentleman külsejű” Reynoldst különböző súlyos büntettek gyanúja miatt kb. féltucat esetben tartóztatták már le, és formálisan büntetlen előéletét csupán a brit igazságszolgáltatás jószívűségének köszönhette. Wilson, a háromgyermekes mintacsaládapa négyszer volt büntetve, Mr. Goody, a példás gyermek néhány hónappal Cheddington előtt szabadult ki a vizsgálati fogságból, és véletlenül éppen hasonló tipusu rablásba “akarták belekeverni” a lelketlen detektívek. Reynolds és társai egyszemélyben voltak tisztességes családapák és a rendőrségen jól ismert bűnözők. Nem kalandvágy, nem hobby vitte ezeket a derék üzletembereket a bűn útjára. Reynolds a régiségkereskedő álarcában gangsztervezér volt, a londoni South- Western Gang vezére. Reynolds és társai bűnöző kapcsolatainak fényében másként áll a rablótámadás előkészületeinek kérdése is. “Utolsó vizsgálati fogságáért Bruce Reynolds valószínűleg élete végéig hálás lesz a Scotland Yardnak — Írja az egyik külföldi bűnügyi riporter — ... itt kapta ugyanis a tippet.” E verzió szerint Reynolds letartóztatása alatt napokig egy cellában volt a Bank of England egyik sikkasztó kistisztviselőjével, aki részletesen elmondta a hibás és szennyes bankjegyek cseréjének módját. E börtöncellabeli találkozásra tényleg megvolt minden lehetőség. Reynolds ott volt, ott lehetett Griffith is, a sikkasztó banktisztviselő, és az is gyakori, hogy a börtönök lakói újabb büntettek kiagyalásával töltik el a börtönélet unalmas óráit. Időközben azonban más tényekre is fény derült, amelyek a cellabeli, romantikus tippadási verzió ellen szólnak. Kiderült, hogy a londoni bűnözők között a nagy vonatrablás már 1963 előtt is kedvelt beszédtéma volt. A londoni East End egyik kangsztere fecsegte el, hogy az ő bandájuknak már 1961- ben ajánlatot tettek a támadás megszervezésére. A gang vezére azonban visszarettent. A bűnözők, ha már kellően összefonódtak az üzleti élettel, a tippeket alaposan megfontolják. Az bizonyos volt, hogy a vonatrablás, siker esetén, soha nem látott haszonnal kecsegtet. De a kockázat, az East End-i gángszterek szemében nem állt arányban a várható haszonnal. A bűntett, feltevésük szerint, olyan feltűnéssel járt volna — amint ez később be is bizonyosodott — hogy felderítését a hatóságoknak egyszerűen presztízskérdéssé kellett tenniük. Nem remélhették tehát, hogy -a banda a zsákmányt megfelelő biztonsággal élvezheti majd. S ki tette a javaslatot? Mr. Griffith a sikkasztó banktisztviselő? Aligha képzelhető, hogy Mr. Griffith megtalálta volna a kellő alvilági kapcsolatokat, a gangszterek pedig komolyan szóba álltak volna vele. A tervet az alvilágon belül olyan személy készítette, aki a szervezett bűnözés hierarchiájában Reynoldsnál is magasabb lépcsőfokon állt. A tippet a londoni alvilág titokzatos agytrösztje dolgozta ki. Az agytröszt, a szervezett bűnözés tagozódásának megfelelően, nem vesz részt közvetlenül az akciókban. Egy-egy rablást vagy gyilkosságot bárki el tud követni, de megtervezéséhez különleges talentum szükséges. Az agytröszt vagy' más szóval az USA-beli mintára szervezett londoni bünszindikátus, a tucatnyi londoni gang közös főnöke személy szerint ismeretlen. A rendőrség jól tudja, hogy hiába keresné, akár az East End, akár a Soho szűk utcáinak múlt században épült ódon házaiban. Egyesek szerint Brightonban, a divatos angol fürdőhelyen lakik luxusvillában. Lehet, hogy az angol rendőrség a személyt is ismeri, de a leleplezéshez szükséges bizonyítékokat mind ez ideig még nem sikerült összegyüjteniük. A szindikátus főnökének vagyonát az 1950-es évek elején még “csak” 300,000 fontra becsülték. Azóta ez megsokszorozódott, tekintve, hogy a londoni bárok, sztriptizklubok és egyéb szórakozóhelyek — az amerikai gangszterek zsarolásserü “racket”-jének mintájjára — tetemes illegális adót fizetnek a szindikátusnak a “törvényes” védelemért. A főnök az első visszautasítások után ajánlatát Reynoldsnak is megismételte. S Reynolds kötélnek állt. Megkezdődött az évszázad rablásának tervszerű, preciz előkészítése. A Scotland Yard nyomozása s a biróság Ítélete szerint az előkészítés csupán három hónapot vett igénybe. Vajon ennyi idő elég lehetett a cheddingtoni pályaszakasz, a jelzőberendezések, a menetrend, a forgalom, a közúti összeköttetések felbecsülésére, a farm bérbevételére, a műszaki berendezések, szállítóeszközök, a ruházat, stb. beszerzésére és a pénzszállítás körülményeinek legaprólékosabb tisztázására? Nem tudjuk. De, hogy milyen alapos volt az előkészítés, arról Ítéletet lehet alkotni a güneselekmény elkövetésének egyes részleteiből. (Folytatjuk.)
