Magyar Hirnök, 1968. július-december (59. évfolyam, 27-52. szám)

1968-08-14 / 33. szám

2. OLDAL MAGYAR HÍRNÖK Thursday, August 14 millió dollárnyi hamis pénzt 20 dollárosokban, tekint át Newark, N.J.-ben David Háro (bal) kerületi ügyész és Frank B. Wood az állami Secret Service főnöke. I. Satz MADAME DE MARIA: A MAI NYARSP01GARIAS FELFOGÁSBAN NINCS HELYE IDEALIZMUSNAK BARGÉME, Franciaország — A festői Provánszban, az Alpesek dombos kifutóinál fekszik a kis falu, melynek kisszámú pasztornépe élvezi a dombok felől érkező levendu­la illatot és zöld virányait jszérszórt csordák tarkitják. Az 1960-as évek elején a falunak mindössze 65 lakosa volt és az emberek békéseb­ben és bukolikusabban éltek, mint a Középkorban. A nyári hónapokban rendszerint né­hány látogató érkezett ide, másfél órányi autóhajtásra északnyugatra, Cannesből, hogy megtekintsék a középko­ri romokat, egy várat, egy templomot, tornyokat és vár­falakat kapukkal, melyek már régen helyt adtak az enyészet­nek. 1961-ben Bargéme falucska egy jótevőre bukkant, azaz inkább a most 56 éves Ma­dame Germaine De Maria ta­lált rá Bargéme-re. És ez a találkozás több bajt hozott Bargóme-re, mint amit száza­dokon keresztül átélt. — Mindent kiélveztem éle­temben, amit a gazdagság csak nyújthat egy asszonynak — mondotta Madame De Ma­ria egy véletlen látogatás után a faluban. — Minden, amit még kívá­nok egy szerény magányos hely, kies környezetben, ahol olvashatok és gondolkozha­­tom. Ahol elbeszélgethetek egy pásztorral, az esti alko­nyaiban a földeken és kemény tojást majszolhatok — tette hozzá Madame De Maria. Ezen előzmények után, Ma­dame De Maria felkérte a bargémei városatyákat, en­gedjék meg, hogy saját pén­zén rendbehozathassa a kö­zépkori romokat, újból tel­epíttesse azokat és a faluban lakjék. Armand Isnard “polgármes­ter” és 64 polgártársa túlára­dó örömmel fogadták az aján­latot és alig múlt el néhány 'hét, Madame De Maria — aki­nek férje milliókat keresett életében moziszinházakkal — romantikus lelkesedéssel kezd­te önteni a pénzt és energiát a középkori újjáépítésbe. Az építő munKások uj te­tőt fektettek a középkori ká­polnára, négyszer is mindig újat, mig Madame-nak tet­szett. A vár tornyai, melye­ket Isnard polgármester mái­éi akart hordatni, rövidesen büszkén és szilárdan emelked­tek az égnek. A várkapuk is­mét zártak és nyíltak, a vár­terület utcáin megindult a forgalom. Miután az öreg Bargéme fa­lu megújult és megszépült, a “la Patronne”, (a pátrónus Madame De Maria) mindin­kább nyugtalankodni kezdett az ingatlanforgalmi fejlemé­nyek fölött a faluban. Hogy megakadályozza a fa­lut megszálló “ingatlanforgal­mi cápákat” a lakosok becsa­pásától és nagy hasznok zseb­­revágásától, (mivel a falu uj idegenforgalmi látványosság­gá lett) Madame De Maria rá­beszélte a francia kultuszmi­nisztert, André Malraux-t, hogy nyilvánítsa a falut “tör­ténelmi emlékműnek” és igy tiltsa meg, hogy ott uj épüle­teket emeljenek. Ez az intézkedés “csapás­ként” érte Bargéme legtöbb lakosát, akik már kezdték fel­parcellázni földjeiket, hogy méregdrágán eladják ügynö­kökön keresztül párisi week­­endezőknek. A fő rebbelis Is­nard polgármester volt, aki-, nek a legnagyobb földje volt és a legtöbb hasznot remélte.' ö állt az élére a rebelliseknek, a jótevő Madame elíen. — Fütyülök minden kul­tuszminiszterre — recsegte a beborozott polgármester — mi urai vagyunk a saját fa­lunknak. — És elmondotta Madame De Mariának, hogy jelenléte a falura nézve ka­tasztrófa volt. Majd egy sa­ját gyártotta rendeletet ho­zott: — Ha Malraux kultusz­­miniszter vissza nem vonja rendeletét, befestik vörösre a falu összes épületeit, beleért­ve a középkori várat és épü­leteket is. Madame De Maria, miután kijelentette Isnard polgár­­mesternek, hogy “íeudálisab­­ban” gondolkodik, mint a kö­zépkori várurak, és miután az egész falu ellene fordult, elha­tározta, hogy elköltözik onnan az “emberi természetről szer­zett tapasztalataival egyetem­ben.” Kijelentette, ha meghal, azt fogja végrendeletileg meghagyni, hogy sírkövére csak egyetlen szót Írjanak: — Jaj. A chicagói litván fökonzul, országa gyarmati állapotáról CHICAGO — Litvánia fő­konzulja Chicagóban tartott beszédében kijelentette, hogy az Egyesült Nemzetek Szer­vezete figyelmen kívül hagy­ja Litvánia, Lettország és Észtország, vagyis a balti ál­lamok szenvedéseit, mióta a szovjet csapatok elfoglalták, a második világháború után. Dr. Petras P. Dauzvardis főkonzul kijelentette, hogy a három balti államot “erőszak­kal és véglegesen” beolvasz­tották a Szovjetunióba, 1944- ben. — Ezek a valóságban szovjet gyarmatokká váltak — mondotta — és teljesen Moszkva fennhatósága alatt állnak. Dr. Dauzvardis elmondotta, hogy a U.N. gyarmati bizott­sága állandóan vizsgálja a ko­­lonializmust az egész világon, de sohasem tett semmit, hogy kivizsgálja a három bár ki­csiny, de függetlenséggel bírt nemzet állapotát. Litvánia függetleh köztár­sasággá vált az első világhá­ború után és az Egyesült Ál­lamok 1922-ben ismerte el. Mielőtt a szovjet hadsereg el­foglalta 1940-ben, Dr. Dauz­­vardist kinevezték jelenlegi posztjára. A második világháborúban német csapatok foglalták el, 1944-ben a visszavonulás után újból a szovjet csapatok jöt­tek, melyek a legnagyobb szi­gorúsággal hajtották végre a gyarmatosítást a tulajdon el­kobzásával és a földbirtokok kollektivizálásával, aminek a litván nép minden erejével el­lene volt. Mivel az Egyesült Államok sohasem ismerte el Litvánia elcsatolását Dr. Dauzvardis maradt a hivatalos konzul Chicagóban, bár nem képvise­li a jelenlegi kommunista kor­mányt. Kijelentette, hogy az Egye­sült Államok számos esetben hangoztatta a U. N. közgyü- i lése előtt a balti államok gyar- I mati helyzetét a Szovjetunió­dhoz történt hozzácsatolásuk- i ban. független Magyar Református Egyház 229 Easi 82nd Sireel Mew York 28. N. Y. TeL RE 4-8144 Lelkipásztor: Csordás Gábor, esperes A íelkészi hivatal mindé® iéleiőtf 9—12 között nyitva /an. Istentiszteletet tartunk .nmeién vasárnap d. e. 1(1:30 Smokey Bear, mely megégett egy erdőben és 18 évvel ezelőtt hozták a washingtoni állatkertbe, pihen a melegben. Jelképe lett a Smokey Bear tüzmege’.oző kampánynak. Utódja nincs.

Next

/
Thumbnails
Contents