Magyar Hirnök, 1966. július-december (57. évfolyam, 27-50. szám)

1966-08-04 / 31. szám

8. OLDAL mac var Hírnök Thursday, August 4. 196S. A MÉTER ERŐSEBB, MINT A LÁB Eldőlt a nagy vita. Anglia áttér a decimális (tizedes) és Nguyen Cao Ky délvietnami miniszterelnök (bal) és Nguyen Van Thieu elnök jelentették, hogy a polgári Nguyen Luu Vient kine­vezték helyettes miniszterelnöknek. “ÉS MÉGIS MOZOG A FÖLD” méterrendszerre. A dolog ter­mészetesen nem ment köny­­nyen, hiszen már fél évszáza­da szakértők, különböző bi­zottságok tárgyalják. Néhány éven belül az angolok kicse­rélik incsjeilket, yardjaikat,, mile-jaikat, akereiket, unciái­kat, gallonjaikat, hundred­­weighitjeifeet és quarterjeiket a centiméterre, méterre, kilo­méterre, literre. A tizedes rendszer megvál­toztatja; az angol pénzrend­szert is. A font sterlinget (ma a külföldiek teljes kétségbe­esésére húsz shilling és shil­lingenként tizenkét penny) száz egységre osztják, csak az elnevezése felől nem dön­töttek még. * * * A ma már csaknem az egész földgolyón használatos méter 1790-ben Párisból indult vi­lághódító útjára. Ekkor java­solták a francia forradalom alkötmányozó nemzetgyűlésén a városok küldöttei, hogy ter­mészetes mértékrendszert ve­zessenek be. öt évvel később a Konvent rendszeresitette az ideiglenes métert,' amelyet kissé kiigazítottak 1799-ben — végleges méterré. Ma már csak egy ország áll ellen: az Egyesült Államok, ahol a pénzrendszer ugyan ti­zedes alapon áll, de nem haj­landó a méter-rendszernek feláldozni a maga ósdi suly- és mértékszisztémáját. Sőt, elkeseredett harcot viv az amerikai mile (mérföld) lét-' ért. 1 Az egész világon szembeke­rült annak idején egymással a láb és a méter. Napoleon, aki a forradalom szülötte ugyan és elfogadja a tizedes mértékegységet, mégis meg­próbálkozik a kompromisz­­szummal. A nép eleinte min­denütt elégedetlenkedik: a piaci kofák az uj mértékegy­ség miatt hajbakapnak a vá­sárlókkal. A láb és á méter harca sokáig eldöntetlen. * * * A múlt század derekától kezdve a mértékrendszer nagy szerepet játszik a politikában. Bismarck 1871-ben megszállja Franciaországot: 1872-ben Németországban bevezeti az uj mértékegységet. Ugyanebben az, évben tart­ja második ülését 18 európai és 9 amerikai állam képviselői­nek részvételével a Nemzet­közi Méterbizottság. Egy esz­tendővel ezután Magyarorszá­gon is bevezetik a méter-rend­szert. Oroszországban az 1917- es (bolsevik forradalom után, 1918-ban lép életbe a decimá­lis rendszer, India néhány év­vel az állami függetlenség ki­kiáltása után tért át a yard­ról a méterre. A platina-irídiumból készült normál métert és normál-kilo­grammot a Páris melletti Sév resben őrzik. * * * A régi mértékegységnek ta­lán legnagyobb hátránya az volt, ami ma is problémája a brit imipériumnak. Fennálló mértékegységük nem egyezik a világ valamennyi tudósa ál­tál használatos matematikai rendszerrel, azaz a tizedes rendszerrel, amelynek alapja a tizes számjegy. Az 1790-es francia forradalmárok érde­me ennek a számunkra ma már természetes dolognak a felfedezése. Igaz, hogy évez­redek kultúrája kellett annoi: megértéséhez, hogy a súly- és hoss zmértékegys,égn ek a ma­tematikai számrendszeren kell alapulnia. A francia alkotmányozók előtt egyetlen nép ismerte fel ennek fontosságát: a babilo­ni. A zseniális babiloni csilla­gászok Ugyanúgy használták a geometriát, mint a matema­tikát. Csakhogy, miután a ba­biloniak arisztokratikus rend­szerben élték, kétféle szám­lálást használtak: a köznép a tizedes, az elit pedig a 60 as átszámítást. Mindmáig fennmaradt a babiloni számi­­tásból, hogy az órát 60 percre, a percet 60 másodpercre, a kört 360 fokra bontjuk. Szá­zadokkal később a hinduk új­ra kitaláltak egy rendszert nullával, majd átadták az ara­boknak, s ezek ismét tovább adták nyugat felél kilenc to­vábbi számmal együtt. * * * Azért számolunk tízzel, mert tiz ujj van a kezünkön. Az ősi peruiak, akik valószínűleg a lábujjaikat is hosszászámitot­­ták, a 20-as számrendszert használták. A francia szám­rendszerben még ma is él a 20-as számítás hagyománya. A franciák nem nyolcvanat mondanak, hanem négyszdi­li uszat (quatre-vingt). Egy francia matematikus jelentette ki nemrégiben: “A 10 nem jó számjegy. A fele 5, amit nem lehet egész szám­má kettéosztani. Sokkal jobb lenne a 12, ennek fele 6, s ezt újra lehet kerek számra fe­lezni. Ennél még kedvezőbb a 8-as, amit kétszer 4-re, s a 4-et tovább felezni lehet. Te­gyük fel, hogy a világűrben értelmes lényekre lelünk, akiknek nincs tiz ujjuk. Nőm lehet akkor a mi tizedes szám­rendszerünkön alapuló jelzé­seket küldeni nekik, nem ér­tenék meg.” A SZÁZAD VÉGÉN: 10,000 UJ VAROS PÁRdiS. — Századunkat sok­féleképpen szokás nevezni: üiikorszaknak, az atomkorszak hajnalának, die valószinüleg akkor sem járunk messze az igazságtól, ha a városépíté­szet évszázadaként jellemez­zük. A világszerte sürgetően megoldásra váró lakásproblé­mák és az ipari létesitmények uj igényei forradalmasitották az építészeteit. Háttérbe szorul az egyedi tervezés, az építé­szek egész városrészek, sőt városok tervein dolgoznak. A munka méreteinek érzékelte­tésére talán elég egy adat — a Parisban megrendezett lakás­ügyi világkongresszus megál­lapítása — 2000-ben a Föld lakosságának 45 százaléka vá­rosokban fog lakni és a ter­mészetes szaporulat, valamint az ipari munkaerő számszerű növekedése következtében kö­rülbelül tízezer 100,000 lako­sú város építésével kell szá­molni. A városi lakosság ilyen mérvű növekedése természe­tesen még élesebben veti fel a kereskedelmi hálózat hagyo­mányos formáinak világszer­te egyre inkább érezhető el­avulását és a modernizálás szükségességét. SUKARNO NEM SZÁMIT JAKARTA, Indonézia. — Függetlenül Sukarno vélemé­nyétől, Indonézia megszünte­ti az ellenségeskedést Malay­siával — közölték indonéz di­plomaták egy sajtóértekezle­ten. JIDDAH, Saudi Arábia. — A probléma, mely Európát há­borgatta bárom és fél évszá­zaddal ezelőtt, mikor az egy­házatyák kárhoztatták Gali­leit, mivel azt állította, hogy a Föld forog a tengelye kö­rül és kering a Nap körül, most beköszöntött Saudi Ará­biába. Feisal királynak a feladata, hogy megoldja ezt a problé­mát, anélkül, hogy valakit a máglyára küldene, sőt anél­kül, hogy egyáltalán megbün­tetne valakit, mint az 41 év­vel ezelőtt Tennessee-ben tör­tént, ahol John T. Seopest alaposan megbírságolták, mi­vel diarvinista elveket vallott és tanított. A királynak eddig úgy lát­szik sikerült a haladást vala­hogy összegyeztetni az izlaim 'konzervativizmussal, de ta­gadhatatlan, hogy kötéltáncos munkát végez. Abdelaziz Bin Baz sejk, az izlám egyetem alelnöke Me­dinában nemrégen egy cikket irt, mely két arab kormány­­újságban jelent meg s ebben a következőket mondta: — Sok nyilvánosságot adtak annak az elméletnek, hogy a Föld forog, illetve kering és a Nap mozdulatlan. Kötelessé­gemnek tartom, hogy egy rö­vid cikkben rámutassák ennek az elméletnek hamis voltára és megvilágítsam az igazsá­got. A Szent Korán, a próf éta tanítása, az izlarn tudósok többsége mind azt bizonyit­­ják, hogy a Nap kering a vi­lágűrben és a Föld szilárdan (és mozdulatlanul áll, annál is inkább mozdulatlanul, mert a hegyek biztosítják, hogy ne rázódjék. — Bárki is, aki másként gondolkozik, teljes hietlensé-Kis életrajzi mozaikjai kö­zött meséli el Nóti Károly, a pesti kabaré-iró, azt a lon­doni történetet, ami 1935 au­gusztusában esett meg vele az Oxford Streeten. Rekkenő meleg nap volt. Elfutó, közömbös, érdektelen) arcok, idő sincs rá, hogy va­lamelyiken lehorgonyozzon a tekintet. De mégis. A sokaságban hirtelen feltűnik egy finom arcú kínai nő. Ében haja, bár­sony szeme felvillan, s már el is nyeli a kavargó utca. Nóti a találkozás perctöredé­keiben is felfigyelt rá, még utána is nézett. De a töré­keny alakot csakhamar elta­karta szeme elől a járókelők serege. get árul el, mivel ez árulás Isten, a Korán és a Próféta ellen. Az egyetemi alelnök azután kifejtette, hogyha az “istente­len árulók” állítása a Föld for­gásáról igaz lenne, egyetlen hegy, város, vagy falu sem maradna a maga helyén és a nép a keleten levő helységeket nyugaton látná, a nyugatiakat pedig keleten. A cikk megtalálta útját Kai­róba, ahol a Nasser-sajtó bol­dog volt, hogy újabb bizonyí­tékát látják Saudi Arábia el­maradottságának. Jiddah-ban és Riyad-ban Saudi Arábia nagy. városai­ban óriási feltűnést keltett a cikk. A riyadi világi egyetem továbbra is nyugati csillagá­szatot tanít. És bár Saudi Arábia egyedü­li alkotmánya a Korán, senki­­sem követelte meg a világi egyetem tanáraitól, akik a Föld forgását tanítják, hogy visszavonják tan tételeiket. A király azonban egyelőre megoldotta a fogas kérdést, amennyiben kijelentette: — Nekünk meg van az alap­vető Sharia-nfc,, vagyis izlaim törvényünk, mely mindent he­lyesel, ami jó az emberiség­nek. S bár kötelességünk, hogy tiszteljük a? ulémáfcat, akik az izlam törvényt ma­gyarázzák, de nem engedjük meg, annak megakadályozá­sát, ami a népeknek jó. Eddig ment a király, a foly­tatást Jamil Hujeilan infor­mációs miniszter adta meg, aki kijelentette, hogy Bin Baz sejik ugyan vallási vezető és meg van a maga véleménye, de nem képviseli a kormányt. Azonkívül a sejik nem képvise­li az országban a vélemények többségét sem. körül ment tovább Nóti. A kis kínai nőre gondolt, vajon látja-e még valaha ... ? — Os­tobaság — mondta magának a következő sarkon, mikor a piros jelzőlámpa megállította. — Londoninak tízmillió lako­sa van. A Földön kétmilliárd ember él. És egy magyar, meg egy kínai... 'Ebben a pillanatban valaki megérintette a vállát. Megle­petten fordult hátra. Ott állt a kínai nő. Ott állt és mosolygott. Mo­solygott kedvesen és szeré­nyen, ahogy csak a kínaiak tudnak mosolyogni. Aztán megszólalt. És ahogy megszó­lalt, Nóti Károlynak minden Vér kiszaladt a szivéből. A kí­nai nő ezt mondta: — Ugye, maga Nóti Ká­roly ? Nóti holtáig büszke volt ar­ra, hogy akkor, ott London­ban, az Oxford Streeten nem esett össze. Nem esett össze, csak sóbálvánnyá meredve da­dogta : — Igen. Én vagyok. A mosolygó, kis kínai nő még jobban 'mosolygott: VIGYÁZZUNK SPECKRE! WASHINGTON. — Rend­kívüli módon vigyáznunk kell Richard Speokre, a nyolc chicagói lány meggyilkolásá­val gyanúsítottra, nehogy ön­gyilkosságot kövessen el, — vagy valaki meggyilkolja — mondotta Katzenbach igaz­ságügyminiszter egy TV in­­tervjuban. Önkéntelen mosollyal ajka Megrendült fiatal szénbányász Mt. Hope, W. Va.-ban, a Siltix bá­nya előtt, ahol 14,000 lábnyira a bánya belsejében 7 férfit megölt, kettőt megsebesített a robbanás. A kínai nő megszólalt magyarul... — Nem ismer? Az író a Szilágyságban szü­letett. Sosem titkolta, hogy ismert néhány asszonyt, ma­gyart, németet, angolt, fran­ciát, amerikait. De kínai nő­vel soha életében nem beszélt. Különösen magyarul. — De Nóti, az istenért... Sanghájban ... Nem emlék­szik ... ? Nóti megtántorodott. Zúgott körülötte a hatalmas London, valódi házak ezrei, valódi em­berek milliói, valódi autóbu­szok, valódi utcáik — és min­dennek á közepén ez a kiisér­­teties kis kínai nő. — Iste­nem — sóhajtott kétségbe­esetten az iró —, sosem vol­tam Sanghájban. Nyilván megtébolyodtam. Rémeket lá­tok ... Segélyt kérő tekintettel pil­lantott körül. És ime, csodák csodája, alig néhány lépésre tőle, egy kirakat előtt, isme­rős arc. Metzner Ernő, a ki­tűnő rajzoilómüvész, filmter­vező, Nóti régi, kedves barát­ja figyelte onnan nevető szem­mel. — Ernő! A kiáltásra Metzner hozzá­siet és bel ekarol a kis kínai nőbe. — A feleségem — mutatja be Nótinak. —- Néztem, hogy milyen kellemesen elbeszél­gettek ... Aztán, mikor látja, hogy ba­rátja még most sem tér ma­gáihoz, jól mellbe bokszolja: — Megijedtél, öreg fiú, mi? Nem lehet tudni, így tör­tént-e, de három dolog tény. Nóti járt Londonban, Metz­ner kínai nőt vett feleségül, és a szereplőik találkoztak. A többi igaz is lehet. A szivarozó Julius Klein megér­kezett New Yorkba és elmondta az újságíróknak, hogy kizárólag érdeknélküli barátság fűzte Tho­mas Dodd szenátorhoz. ben széttörték a bútort, meg­rongálták az épületet és a fenyegető magatartásuk elől a tanárok rémülettel mene­kültek. A legtöbb esetben tiltakozá­suk okául a kérdések nehéz­ségét jelölték meg és éppen kiváló történelmi diákok nem voltak hajlandóik válaszolni számos kérdésre európai tör­ténelmet illetően, azzal a ki­fogással, hogy az túlságosan kiterjedt. A régi tanterv szerint Kal­kuttában és környékén csak a vég-vizsgáztatásokat tartják, egyébként végre. Azonkivül a fcal'kuttai egyetem továbbta­nuló, végzett egyetemi hallga­tók számára szolgál, akik azon nyerik el a magasabb fokokat, mint például a ddk­­torátust. A diákziavargásofcon kívül a tanárokkal is baj van, mi­vel a fizetésük igen alacsony. Gyakran fordul elő, hogy egy professzornak évi 840 dollár­nak megfelelő fizetést adnak s szórványosan előfordult, hogy a tanárok megtagad­ták a viszgáztatások megtar­tását. Jellemző, hogy a taná­rok tüntetése februárban és márciusban összeesett a nép élelmiszer zavargásaival. A zavarok orvoslására az indiai központi kormány el­határozta, hogy a Kalkuttá­ban, Bomibay-ban és Madras­­ban levő egyetemeket álla­mi adminisztráció alá hozzák. VI. Pál pápa nyári palotájában Castelgandolfoban az összegyűlt hívek előtt öt nap alatt másodszor szólította fel békére az embe­riséget. Egyetemi zavargások Indiában az éwégi vizsgáztatásoknál KALKUTTA, India. — In­diának, az elmélyedő és filo­zofikus emberek országának egyetemi városaiban legutóbb olyan diáktüntetések játszód­ták lé, melyek meghazudtol­ják azokat a fogalmakat, me­lyéket az ország műveltebb elemeiről a külső világ alko­tott. Világszerte és különösen az angol commonwealth-ben visszhangja volt annak a fe­gyelmezetlenségnek, melyet egyetemi hallgatók tanúsítot­tak India különböző részein és különösen Nyugat Bengá­­liában, a Kalkuttában tartott egyetemi évzáró vizsgák al­kalmával. Mintegy 9000 egyetemi diák jelentkezett vizsgára a kalkuttai egyetemén és a napi vizlsgázálsok során folytono­san találtak okokat arra, hogy egyszerűen kivonuljanak, til­takozzanak és széttépjék a vizsgázó papírokat, melyek a feladott kérdéseket tartalmaz­ták. Az egyes vizsgatermek­“TÁRGYILAGOSABB” CSEH ÍRÁS A VIETNAMI HABORURÚl BÉCS, Ausztria. — Egy cseh hetilap egyik közlemé­nyében megk'özelitette a tár­gyilagos leírást a vietnami háborúról, bár a cikk eddig más kommunista-blokk újság­ban még nem jelent meg. Soha eddig Délkelet-E uró­­pa népe nem olvashatta vala­melyik újságjában, hogy a vietnami nép keserveit a Viet Gong kegyetlenségei okozzák Dél-Vietnamiban, legalább oly mértékben, mint az amerikai katonai erők akciói. Ezt a képet festette a prá­gai 'hetilap, a Literarni Novi­­ny julius 16-i számában, ami­kor közölte a francia napilap, a Le Monde egy cikksorozatá­­nafc utolsó folytatását. Ebből az utolsó cikkből a cseh lap idézte a következőket: — Ennek a háborúnak a ke­gyetlensége úgyszólván nem ismer ellenfeleket és igazság­talan volna csupán az ameri­kaiakra fogni. A Viet Gong igen gyakran (hoz pusztulást és szenvedést a falusi lakos­ságra, éjszakai támadásokkal, melyek halálosak a falvakra nézve és politikai operációk­kal, — kivégzésekkel, megtor- 1 ásókkal és terrorral. A cikk eredeti írója a kö­vetkezőképpen folytatja le­írását a Viet Gongnak a falu­siakra gyakorolt erőszakossá­gáról : — Miután a katonai tobor­zás állandóan nehezebbé vá­lik, a Viet Gong a legtöbb esetben soraiba kényszeríti a gyerekeket 14 éves kortól kezdve. Az adók, rhelyeket a Viet Cong kivet, mindinkább súlyosabbakká válnak, gép­pisztolyt szegezve a lakosság­ra gyűjti be a Viet Gong és minden előzetes figyelmezte­tés nélkül lövik le az embere­ket. A “Literarni Noviny” féle­lem nélküli szerepet játszott az utóbbi években a cseh kom­munista polkkában. Ennek az évnek az elején, mikor á lap sürgette, hogy a cseh társada­lom számára gazdasági, társa­dalmi és egyéb reformokra van szükség, a cseh kommu­nista párt a maga kebeléből háromtagú bizottságot ülte­tett a szerkesztő nyakára, hogy ellenőrizze az újság tar­talmát. Mégis három héttel ezután az újság egy bosszú interjút közölt a szlovák költő-politi­kussal, Laco Novomesky-vel, aki egy ismert alakja a “li­berális” kommunista intellek­­tuelekniek, ® melyben Novo­­mesky Csehszlovákia nagyobb ‘‘demokratizálását’ ’ követelte és azzal érvelt, hogy a “szo­cialista társadalmat” a kife­jezés nagyobb szabadságára kell építeni és nem elnyomás­ra. A Literarni Noviny ugyan­csak közölte juJiuis 16-i szá­mában a levélváltást Vietnam fölött John Steinbeck ameri­kai író és Yevgeni Yevtushen­ko szovjet költő között. Yev­tushenko levelét teljes egészé­ben leközölte, Steinbeckének csak egy rövid összefoglalását. De az olvasók ebből is meg­tudták, hogy Steinbeck azt ir­ta: “ő is ellene van ennek a háborúnak, melyet a kínaiak lobban,toltak lángra és felszó­­litotta a szovjet költőt, hogy vele együtt ítélje el az egész háborút, nemcsak annak ame­rikai oldalát. Azt is olvashatták, “ha Észak-Vietnam hajlandó tár­gyalni, az amerikai bombatá­­inadások megszűnnek, a fegy­verek elhallgatnak és fiaink visszatérhetnek otthonukba.” Steinbeck nézeteit egyetlen kommunista ország sajtója sem közölte, beleértve a Szov­jetuniót is. “Gentlemen Prefer Blondes”-ben “Le Grand Seigneur”, a 7 éves kanadai diszkakas kiszenvedett a hires csirketenyésztő farmon, Galt, Ont.-ban. 900 “lány” közül többszáz díjnyertes tojó van és 500 belőlük még ma is több mint 300 tojást tojik évente. 7 év egy kakasnál, 200 emberi évnek fe­lel meg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents