Magyar Hirnök, 1966. július-december (57. évfolyam, 27-50. szám)

1966-08-04 / 31. szám

6. OLDAL MAGYAR HÍRNÖK Thursday, August 4, 1966. Minden évben húszmillió dollárt “keresnek” a hitel-kártyák csalói Hivatalos statisztikai ada­tok bizonyítják, hogy az Egye­sült Államokban minden esz­tendőben, összesen körülbelül húszmillió ddliárt vágnak zsebre a hitelkártyák csalói és üzérkedői. Nemrégiben tiartóztottak le például egy 45 esztendős Pitts­burgh! állástalan ügynököt, áki összesein 125,000 dolláros hitel-kártya csalást követett el. A borbélynál a haj vágást és a manikűrt is, a borravaló­val együtt, a hitelkártyára Íratta. Amikor elfogták a de­tektívek, mindettől függetle­nül, 10,000 dollárt találtak lie­­véltárcáj ában. Az állástalan ügynök meg­lehetősen jó munkát végzett, tekintettel arra, hogy mind­ezt alig három hét leforgása alatt sikerült véghezvinnie. Számos hitelkártyára vásárolt árucikket áron alul eladott, valamint nagymennyiségű re­pülőjegyet adott el áron alul azoknak, akiknek sürgősen kellett valáhová repülőgépen utazniuk és már nem kaptak jegyet a megfelelő repülőjá­ratra. Egyáltalán niem bizonyos azonban, hogy ezt az ügynö­köt sikerül majd elitélni. A helyzet ugyanis az, hogy azok, akik hitel-kártyát elfogadnak fizetésül, csak a legritkább esetben emlékeznek vissza ar­cokra. Határozott tanúvallomások hijján pedig, a pittsburghi ál­lástalan ügynök elítélése, egé­szen bizonytalan. A hitel-kártyákkal elköve­tett csalás olyan általános és jóljöVédelmező üzlet lett az Egyesült Államokban, hogy egy jó, hitelképes, úgyneve­zett “forró” hitel-kártyát az ezzel foglalkozó alvilági szer­vezetek, hozzávetőlegesein 250 dollárért adnak el New York Cityben, San Jüanban, Los Angelesben és Miamiban. A rendőrség jól tudja, hogy bizonyos amerikai városok­ban jólszervezett csoportok működnek, amelyek prostitu­áltaikat és zsebtolvajokat al­kalmaznak megfelelő napidij és százalék ellenében azért, hogy a “megfelelő” szemé­lyektől ellopják hitel-kártyá­jukat. A hitel-kártya csalásokkal foglalkozók valóságos művé­szei annak, hogy miképpen le­het egy-egy “forró” hitel-kár­tyát készpénzzé változtatni. íme, egy példa a sok közül: egy Sol G. Gould nevű, holly­woodi hirdetési ügynök, meg­próbált New Yorkban 700 dol­lárért eladni egy férfinek ösz­­szeSen 1,365 dollár értékű re­pülőgép-jegyet. Mr. Gould a repülőgép-jegyek mindegyi­két lopott htiellkántyára vá­­' sárolta. A baj csak az volt, hogy a férfi, akinek Mr. Gould a jegyeket eladásra kínálta, a new yorfci rendőrség egyik polgáriruhás detelktivje volt. Mr. Gould tehát nemsokára 1— sajnálatos módon — bíró­ság előtt számol be tevókteny­­ségéről. Külön problémát jelent az a körülmény, hogy a hitel­kártya csalásokkal foglalko­zó törvények rendkívül bi­zonytalanok. Ezenkívül: a leg­több hitel-kártyát kibocsátó cég ellenzi a nyomozást, mert nem akarja ügyfeleit elbá­tortalanítani. Az ügyfelek jórésze ugyan­is meglehetősen kompromit­táló körülmények között ve­szíti el hitelkártyáját.' (Példá­ul: prostituáltnál történt láto­gatása alkalmával, vagy égy rossz'hirü szállodában, 'ahol Az FBI már azt is kiderí­tette: a hitel-kártyákkal elkö­vetett csalás olyan nagyszerű üzletnek bizonyult, hogy a Co­sa Nostra nevű bün-szindiká­­tus iis a tettek mezejére lépett. Nyílt titok az FBI ölőtt, hogy a Cosa Nostra new yorki szervezetének két “vezető sze­­mélysége”, John (Sonny) Franzese és Felice (Philly) Vlazzari, rendszeresen követ el hitelkártya-csalásokat, és mindeddig azonban még nem sikerült ezt rájuk bizonyítani. Annyi azonban bizonyos, hogy a Cosa Nostra hatalmas országos hálózatot épített ki a hitel-kártyák ellopására és biztonsá gos felhasználására vonatkozóan. Az egyik, ezzel kapcsolatos probléma az, hogy a hitel-kár­tyával rendelkezők túlnyomó többsége, nem értékeli kellő­képpen saját hitel-kártyáját. Olyan emberek, akik egyéb­ként gondosan megfontolják, mielőtt 10 dollárt kiadnak va­lamire, jóformán nem is tö­rődnek hitel-kártyájuk elvesz­tésével. — Az egész nem egyéb, mint egy apró plasztik kár­tya, nem érdemes törődni ve­le — mondják és legyintenek. Nem gondolnak arra, hogy néhány napon belül az elvesz­tett hitel-kártya olyan súlyos adósságokba verheti őket, amelyekből alig sikerül majd kilábalniuk. ellenőrzi kellőiképpen, hogy kinek ad hitel-kártyát. Az egyik jellemző és elret­tentő példa: egy nagy ame­rikai olaj-vállalat az elmúlt évben egy iközépnyugati kol­légium mindegyik végzett diákjának hitelkártyát kül­dött ajándékba. A hitel-kár­tyákat egyébként a végzett diákok nem kérték. Az amerikai jogászok és bí­rák egybehangzó véleménye a következő: A jelenleginél sokkal szi­gorúbb törvényeket kellene hozni a hitel-kártya csalók el­len. A nagyközönséget tájé­koztatni kellene arról, hogy milyen komoly veszélyt je­lenthet az elvesztett, vagy el­lopott hitel-kártya. A hatóságoknak a jelenlegi­nél sóikkal nagyobb erélyellel kellene folytatniuk az eljá­rást a hitelkártya-csalók el­len. Egy amerikai vállalat ja­vaslata: olyan különleges com­puter-gép ok beállítása, ame­lyek azonnal jelezni tudnák, különböző fények felvillaná­sával, ha valami baj van a hitel-lkártya körül. A new yorfci rendőrség vá­lasza: ez olyan hosszadalmas előzetes e,l j á r á s t igényel hogy olcsóbb és egyszerűbb, ha a hitelkártya tulajdonosa — készpénzt hord magával. Gyakran előfordul, hogy a hitel-kártya csaló körülutaz­­za egész Európát, a hitel-kár­tya segitségével. Az elmúlt esztendőben, 1965- ben, összesen 300,000 hitel­kártyát vesztettek el az em­berek Amerikában. Az elmúlt évben a hitel-kártya csalóik a legszerényebb számítás sze­rint is, legalább húszmillió dollárt kerestek. S mivel egyre több és több cég és vállalat csatlakozik a hitel-kártya mezőnyhöz, egy­re nagyobb a lehetősége an­nak, hogy mindig több s több hitel-kártyát vesztenék él, il­letőleg lopnak el és a hitel­kártya csalók egyre jelentő­sebb jövedelemhez jutnak majd. Külön problémát jélent az, hogy nagyon sok, hitel-kár­tyát kibocsátó vállalat, nem Oldalt gombolós, ujjatlan ruha, Kimberly szalonjából. Mikor Petőfi 1846 őszén sér­tett büszkeségiében azt hitte, hogy Sziendrey Julia nem le­het az övé, Pestre utaztában érintette Debrecent, hogy fel­dúlt lelkét szórakozással eny­hítse. Debrecenben éppen egy színtársulat működött. Rögtön elment a színházba. Amint a közönség fölismerte a költőt: lelkes éljenzésben tört ki. A “Két pisztolyt” adták, Szig­ligetitől. A színésznő, ki az énekes szerepet adta, Petőfi egyik dalát szőtte játékába: A virágnak megtiltani nem lehet, Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet, Kikelet a lány, virág a szerelem, Kikeletkor virítani kénytelen. E lelkesedéssel fogadott rög­tönzés balzsamként hatott a költő beteg szivére. Amint a kárpit legördült, Petőfi felment a színpadra, hogy a színésznőnek — kit már Pestről ösmert — köszö­netét kifejezze. Forró kéziszo­­ritás, s hosszú hőn lángoló te­tal igazgatója, bemutatta az összes tagoknak, kik kitörő lelkesedéssel fogadták a köl­tőt. Vacsora alatt Prielle Kor­nélia, ama kedves énekesnő mellett ült. “Nelli”, ahogy a társulat Prielle Kornéliát hívta, csinos, eleven, üde teremtés volt. Pe­tőfit annyira elbájolta, hogy egészen elfelejtette Júliáját. Másnap megjelent a próbán, odament a színésznőhöz, s rö­viden, minden ceremónia nél­kül elmondta, hogy fülig sze­relmes belé, s hogy ezt be is bizonyítsa, másnap délután meglátogatta a szállásán, s kijelentette, hogy ezennel megkéri feleségül. Kornéliának az előadásra kellett menni ,s igy a vallomá­sok megszakadtak. Szerepé­ben véletlenül fehér ruhában s fátyollal jelent meg. Amint Petőfi igy megpillan­totta, odament hozzá s igy szó­lott neki: — No lássa, kész a meny­asszonyi ruha, itt a menyasz­­szony. egy éjszakát töltött egy nővel. Különileigesen gyakorlották a hitel-kártyák ellopásában a homoszexuálisok.) kirntet volt köszöntésére a vá­lasz. Előadás után fölkereste a társulatot a vendéglőben, s Feleki Miklós, a társulat fia­— A vőlegény is itt van — egészíti ki vidáman a leányka —, csak a pap hiányzik. — Az is mindjárt itt lesz, ha kegyed kimondja az igent. — Nos tehát: igen. — Ha papot hozatok, pki megeshet, elmondja a hitet? — El. Akkor Petőfi odafordult a színészekhez, hogy végezzék be hamar az előadást, s marad­janak együtt, mert olyan bol­dog lakodalmat látnak, ami­lyen még nem vo't a világon. A fiatal leá.-iyka zavartan nézett ide-oda, de boldog volt. Petőfi pap után járt, aki hir­telen tisztába hozza a dolgot. Mig a heves házasulandó ügyé­ben járt-kelt, a leány nagy őröméből kezdett ébredezni; tinóm női érzéke átlátta, hogy 5 mégse való Petőfihez, ör­vendett, hogy nem találkozott pap, aki a törvényes formákon túl merte volna magát tenni. Petőfi a következő napon a préposthoz is elment, hogy iiszpemzációt kapjon. Még ar­ra is kész lett volna, csak az esküvő megtörténhessék, hogy katolikussá lesz. Oly lázas, in­gerült állapotban volt, hogy nem birt magával. Elutazása előtti este imá­dott Nelli j ének szerenádot adott s a bandával eljátszatta ablaka alatt “A virágnak megtiltani nem tehet” népda­lát. Korán reggel gyorskocsi­ra ült s visszautazott Pestre. De előbb megírta Kornéliá­nak, hogy addig is, mig a .tör­vényes eskü megtörténhetik, viselheti a nevét. Pestről is többször irt a szép kis színész­nőnek. A szerelemtől áradozó levetek mély hatást tettek az ifjú leánykára, annyira, hogy elhatározta, hogy ha a művé szetben föllebb haladhat egy­kor, s a nevét mint művésznő megalapitbatja, részéről is megtesz mindent, hogy házas­ságuk létrejöhessen. De mind e szép álmok szerte­foszlottak, mikor egy Szat­­márról jövő látogatótól meg­tudta, hogy Petőfi ott egy teányba fülig szerelmes s eget­­poklot megmozdított, hogy el is vehesse. Nagyon természe­tes, hogy ezután Kornélia Pe­tőfi leveleire igen kurta vá­laszt adott: hogy az igazi sze­neimet csak kitartás által le­het megmutatni, s az ő sze­relme csak olyan szalmatüz, amilyenre anyagot minden vármegyében könnyen talál Erre Petőfi egy hónap múlva válaszolt csak, de levelére Kor­nélia mindaddig nem akart telelni, mig egy megjelent köl­teményének első strófáján föl nem lelkesedett. Azt hitte, hogy ez a vers őhozzá szól: Mi van innen távol? a Tisza... Mi van a Tiszán túl? Hortobágy, — Hortobágyon túl egy szép leány, Kihez lelkem vissza-vissza­vágy! Majd azonban, amint to­vább olvasta a verset, s látta, hogy a megénekelt szem, haj s egyéb vonások őreá sehogy se illenek: akkor egészen alá­esett álmodott mennyországá­ból s megírta a költőnek egy paródiában, hogy “Nos, nem igaz-é, hogy a Hortobágyon túl két ut van ? Szerencsés utat kívánok azon a másikon, amelyik nem a Királyhágó fe­lé vezet.” 1948-ban ismét találkoztak Debrecenben. E találkozásnál a két szívnek drámai mozgal­massággal indult története vi­dám vígjátéki megoldást nyert. Petőfi szembe találta Kornéliát. Hidegen haladtak el egymás mellett, de néhány lépés után Petőfi visszafor­dult a művésznő felé: — Fiam van. — Nekem meg férjem — vá­laszolta hasonló rövidséggel Kornélia. — Isten áldja meg, kedves Nelli. — Isten áldja meg, Sándor. TERJESSZE LAPUNKAT* A clevelandi Hough körzetben viszik a lopott szőnyegeket a fosztogatók, a zavargások alatt Emlékezés Vámbéry Árminra Vámbéry munkássága oly sokoldalú, hogy nehéz mégha tározni helyiét nyelvész, et­nográfus, földrajztudós, poli tikus, vagy elragadó iró volt-e. Mindeme tudományágakban oly jelentős eredményeket ért el, hogy a szak tüdősök érdek­lődését, helyeslését, ellent­mondását a legmagasabb fok ban felkeltette és olyan viha­rokat korbácsolt fel, mint ke­vesen — pedig mindezekben a tudományágakban csak maga­tanult amatőr volt.­Amikor Anglia kormányá­nak tanácsadója, tüdősök ta­nítója, királyi családok vem iége lett, akkor sem tagadta meg magyarságát és az igazi udós szerénységével lebilin­cselte mindazokat, akik szint elé kerülhettek. Eme szeren esések közé tartoztam én is. hatvannégy évvel ezelőtt, ami kor tanítványa lettem. Azóta is kegyelettel őrzöm emlékét tanítását és számtalan leve 'ét, amelyeket szultánokhoz, fejedelmekhez, miniszterekhez intézett és amelyekkel életé jen megajándékozott. Egy le pergett évszázad történelmi lokumentumai ezek. A róla való emlékeimből csak néhányat ragadok ki: az 1900-as évek elején minder délután három órakor megje­­'ent a Duna-parton egy bice TŐ öregur, vastag botjára tá­maszkodva, egy pillanatra megállt, azután lassú léptek­kel megindult a Nemzeti Ka­szinó felé. A boltosok, a rak­part munkásai megigazították éráikat, olyan pontos volt az jregur. Edward, walesi herceg korá­ban többször ellátogatott Bu­dapestre. A Nemzeti Kaszinó arisztokrata tagjai egy alka­lommal díszes estét rendeztek számára. Az elegáns világfi­­herceget kitüntető tisztelettel fogadták a grófok. — Where is my friend Vam­­béry ? — kérdezte, barátját fürkészve az urak között. A grófok összenéztek, tana­kodtak: — Ki lehet az? Vala­ki mégis megsejtette, hogy a herceg “barátja”, a szerény kis tanár lehet és elrohant Vámbéry lakására a hírrel, hogy a walesi herceg csak őt kívánja látni. — Sajnálom — felelte a pro fesszor —, én hajnalban kelek és dolgozom, este korán lefek­szem, nem fogadhatom el a kaszinó meghívását, de a her­ceg urat szivélyesen üdvöz­löm. A kaszinó kiküldött tagja sietett vissza a hírrel és az üdvözlettel. Másnap Edward fölkereste Vám'báryt lakásán (Ferenc József rakpart 19.. ÍI. emelet) és hosszan elbe szélgetett vele. Az exluziv arisztokrata Nemzeti Kaszinó jedig ezután Vámbáryt egy­hangúlag tagjának választot­ta és megtette könyvtárosá­nak. Múltak az évek, és én, mint tanítványa jelen voltam, ami­kor Lord Curzon of Keddles tone, India alkirálya látogatta meg Vámbéryt, aki akkor be tegen feküdt. A régimódi gan Tos lakás nem volt összkom tortos és Vámbéry egy éjjé' meghűlt. Lord Curzon azonnal értesítette Victoria királynőt, hogy Vámbérynek jó felsze­relésű lakásra volna szüksé ge. A királynő méltányolt« ilk irályának javaslatát és Vámbérynek évi 200 arany fontot utalt ki házibérre. így a, takarékos tudós kénytelen volt ócska bútoraival a rak­part újonnan épült 24. számú ház II. emeleti óriási méretű jtszobás lakásába költözni. A házban lift nem volt, és ami kor az öreg urat a lópcsöház­­ban felkisértem, testi ereje re büszkén hivatkozva igy szólt: — Nekem nem kell lift. Nem is tudom, van-e még egy ilyen 31 ős ember a világon! Nem vásárolt uj bútort, a •égi is megfelelt. De öreg író­asztalán évről évre uj müvek keletkeztek. A költözködéssel Húsz esztendővel ezelőtt, 1946. augusztus 1-én — egy hallatlan méretű infláció után — megszületett Magyarorszá­gon az uj pénz: a forint. Ha valaki megírná a forint regényét, évszázadokat ölelne át a beszámoló. A forint ugyanis a 13. század óta hasz­nált pénznem. Nevét 1252-ben Firenzében először veretett aranyérme virágos címeréről kapta. A szó latin (florenus) illetve olasz (florin-o) erede­tű. Európa-szerte elterjedt, viszonylag állandó értékű pénz volt. Magyarországon az Anjouk alatt, 1325-ben kezdték el az aranyforint verését, amely egyike volt a legértékállóibb forintoknak. A magyar forint bevezetése Róbert Károly ne­véhez fűződik, aki csaknem két évtizedes küzdelem után megszilárdította az országban i központi hatalmat, leverte az oligarchákat. A belhiábo­­ruk megszűnésével az áruter­melés fejlődése uj pénzforrá­sokat nyitott a királyi kincs­tárnak. Róbert Károly egy merész “újítást” vezetett be, többek között megteremtette a magyar bányaipart, különö­sen a nemesércbányászatot és ennek nyomán aranyforintot veretett. Fia, I. Lajos — akit hóditásaiért a régi magyar történetírás Nagy Lajosként emlegetett — azonban hábo­rúival hamarosan kiürítette az apja reformjai következtében megtelt kincstárat .. . A forint tehát több mint kétszáz éves; a magyar fo rint pontosan 636! Az uj pénz nem hamarosan elterjedt. 1559-ben Ferdinand császár általános birodalmi éremmé ette, később Lengyelország. Hollandia, Ausztria, pénzegy sége volt. sok könyv feleslegessé vált, ezeket mind nekem ajándékoz­ta, közöttük egy értékes per­zsa kézirattal együtt. — Gyakran tartottam Ang­liában politikai előadásokat — mesélte egy alkalommal. 1885- ben olyan sikert értem el elő­adásommal, amilyennel még idegen nem dicsekedhetett. In­da védelméről volt szó. A hallgatóságban Gladstone mi­niszterelnök az első sorban ült, őhozzá intéztem előadá­­om zárószavait: Ön brit jénzt és brit vért tékozolt el! .. . Gladstone sápadtan hagy­ta el a termet és másnap le­mondott. Amikor elérkezett Vámbéry Ármin nyolcvanadik születés­napja küldöttségek keresték tel jókívánságaikkal. Engem kárt fel, hogy kínáljam a ven­­légeket némi kis süteménnyel és egy pohár borral. Felejthe­tetlen élményben volt részem: sodálattal hallgattam, milyen ékesszólóan tudta a szerencsé­éi váratokat német, francia, Jász, angol, szerb, dán, orosz, török, perzsa, azerbajdzsáni, tatár és arab nyelven megkö­szönni. Bámulatos nyelvtehet­­ség volt. A magyarok az aranyforin­tot dukálnak hívták — a hát­lapján lévő körirat utolsó sza­va (dueatus) után. Az első ol­dalt Szent László képe diszi­­tette. A magyar forint súlya 3,52, a németié 3,49 gramm, i hollandé ennél is kisebb volt. A magyar forint végig érté­kes pénz maradt, ezért mintá­jára gyakran készültek után­­veretek a 17. század folyamán; jlasz és németalföldi ongaro, svéd ungarsk gylden, stb. A 17. századtól kezdve egyébként már inkább ezüst­­forintokat vertek. Az Osztrák- Magyar Monarchiában az ezüstforint helyett 1892-ben tz aranykoronát vezették be. MEGVALÓSULT ALOM NÁPOLY. Domenico Ricci teherautó-sofőr 240 ezer dol­lárnak megfelelő összeget nyert osztálysorsjegyen. Arra a kérdésre, hogy mit csinál majd a pénzzel, ezt válaszolta: — Veszek magamnak egy játékvasutat, a legmodernebb kivitelben, amire gyermekko­rom óta vágyom. A többi pénzt a bankba teszem. Mégis teljesednek az 'ifjú­kori vágyálmok. OLCSÓ HÁZI BÉKE PÁRIlS. — Egy francia gyár nagyon olcsó porcelánedényt hozott forgalomba dobálási cé­lokra, házi jelenetek esetén. A gyár reklámhadjáratot in­dított az olcsó porcelán érde­kében ilyen jelige alatt: “Ne szívja mellre a bána­tát! Kapcsolódjon ki porcelán­­dobálás révén! Házi boldogság kevés pénzért.” ■ s r A FORINT TÖRTÉNETE Germanus Gyula: Királyok barátja, tudósok taiitója A KÖLTŐ ÉS A PRIMADONNA

Next

/
Thumbnails
Contents