Magyar Hirnök, 1966. július-december (57. évfolyam, 27-50. szám)
1966-12-01 / 48. szám
8. OLDAL MAGYAR HÍRNÖK Thursday, Dec. 1. 1966 Látogatás a gazdagok házaiban Dr. Shigemi Honma, a Michigan State Universityn két kitenyésztett karfiol fejjel. Az alsó a rendes fehér, a felső zöld színű. A zöld karfiol kitenyésztése a tudósnak 8 évig tartott. A Szabad Magyar Jogászok közgyűlése NEW YORK. - A New Yorkban székelő Jogász Szövetség november hó 18-án tartotta meg ezévi közgyűlését és a szokásos baráti vacsoráját a Jaeger House-ban. Ez volt ennek az amerikai—magyar szervezetnek immár tizenegyedik közgyűlése, melyen a tagság nagy számiban jelent meg. Az 1966. évi működésről Laczay Ervin főtitkár számolt be, kiemelve a Szövetség tízéves fennállása alkalmából rendezett vacsorát, melyen mind az amerikai-magyar, mind az amerikai jogászvilág és bírói kar nagy számban volt képviselve a New York Lliltómban. A főtitkár megemlékezett két érdekes és értékes “kerékasztal” konferenciáról melyek közül az egyiket magyai', a másodikat angol nyelven tartották s az utóbbiban résztvett New York 17. kerületének képviselője Ted Kupferman is, az amerikai magyarság készséges, ihü barátja. A közgyűlés köszönettel vette tudomásul az úgyszólván minden anyagi segítség nélkül működő Szövetség ezév: munkáját. A továbbiakban egyhangúlag javasolták, hogy egyelőre csak minden két esztendőben tartsanak közgyűlést és az uj tisztikart igy ennek megfelelően, két évre választották meg egyhangú szavazattal. Az ezévi tisztikart újraválasztották s igy elnök mar1: Varga László, ügyvezető alelnöki Weber Tibor, alelnökök Moor Arthur, Némethy Imre és Nyáry Miklós, főtitkár Lá czay Ervin. A választást megelőzőleg a; amerikai-magyar jogászvilág veteránja, Márk Béla vette át a korelnökséget és bonyolitocta le a szavazást. A jelenlevő jogászok baráti melegséggel üdvözölték a körükben szintén megjelent volt polgármestert, a magyarság és a magyar ügy nagy bará1- tjá: Robert F. Wagnert. . w. t.) A 65 láb magas fenyőfa Nevada megyéből, Calif.-ban, lesz a Washingtoni Nemzeti karácsonyfa. WASHINGTON.—A Brookings Institution, az amerikai nemzeti, társadalmi és gazdasági viszonyokat állandóan figyelő, elemző intézmény, legújabb kiadványában a gazdagok életkörülményeit vizsgálta, különös tekintettel a jőve delemre és adózásra. Szeretnek a gazdagok adót fizetni? Erre és sok más kérdésre kap feleletet az olvasó az Economic Behavior of the Affluent cimü könyvben. A vizsgálódást a Brookings Institution részére a University of Michigan kutatóközpontja végezte, három egyetemi tanár vezetésével. Kikérdeztek 976 jómódú amerikait, akiknek évi jövedelme 10,000 dollár vagy több. Itt az eredmény: Az első átfogó megállapítás: A gazdagok átlag heti 48 órát töltenek munkával. Minden négy közül egynek heti munkaideje 60 óra, vagy több. Soknak két állása, foglalkozása van. Az évi 10—30 ezer dollár jövedelemmel birc családok 40 százalékában a férj is, a feleség is dolgozik 30,000 dolláron felül már csak kevés feleség dolgozik. Milyen ember a gazdag amerikai ember? Különbözik attól, aki nem gazdag. Idősebb és magasabb tanultsága, műveltsége, tudása van. Felekezeti különbség is van köztük. Elől járnak a presbitériánusok, az episzkopális egyházak tagjai és a zsidók. Csak kisebb arányban vannak gazdagok és jómódúak a katolikusok és a fundamentalista protestánsok közt. Pártállásuk szerint: a republikánusok felé hajolnak. A legtöbben saját családi otthonban élnek, soknak második háza is van másik államban. Azt hinné az ember, hogy mivel eleget keresnek, nein látják szükségét annak, hogy minél többet dolgozzanak. Az egyetemi vizsgálódók megkérdezték valamennyiüket, hogy miért dolgoznak oly sokat, általában többet, mint a nemgazdagok ? Minden második erre a kérdésre azt felelte hogy azért dolgozik sokat, mert a foglalkozása ezt megkívánja, megköveteli. Sokan azt felelték, hogy annyit dolgoznak, amennyit dolgozni bírnak. Minden jómódú embernek, családnak van megtakarított pénze, vagyona. Miért takarékoskodnak, miért teszik félre jövedelmüknek egy részét ? Többen többféle feleletet adtak erre a kérdésre, vagyis: több okot láttak a takarékoskodásra. Minden négy közül csak egy felelte, hogy azért igyekszik minél nagyobb vagyont szerezni, hogy halála után minél több jusson másoknak: a családnak, rokonoknak, barátoknak, közérdekül intézményeknek, egyház-; nak. Minden második a kézenfekvő célt jelölte meg, mint fő inditóokot a megtakarításra: gondoskodni a nyugalomoavonulás utáni kényelmes megélhetésről. 'Más indokok: a gyermekek felsőbb oktatása, előre-nem látható szükségesség esetén hlegyen tartalék pénz. Ami vagyonuk van, honnan származik ? A megkérdezett 976 gazdag közül több, mint minden második, pontosabban: 60 százalék azt felelte, hogy annyija van, amennyit megtakarított jövedelméből. Négy közül egy azt említette, hogy lefektetései (ingatlan, részvények, stb.) értékben növekedtek. De minden hetediknek vagyona részben öröklésből ered, vagy ajándékból, ami mellesleg megjegyezve, újabban az örökhagyásnak egyik módja; gazdagok vagyonukrak egy részét odaajándékozzák azoknak, akik azt a vagyont egyébként örökölnék é— magasabb hagyatéki adót fizetnének, mint amilyen magas az ajándékozási adó ... A vizsgálódásnak ezen s pontján elérkeztünk egy ké nyes és izgató kérdéshez: adót fizetni! Minél több a jövedelem, annál több adót kell fizetni. Nem úgy, mint a régi jó, iga zán jó időkben, még nem is olyan nagyon régen, amikor nem volt jövedelmi adó és voltak Rockefellerek, Morganok Carnegiek, akiknek nem voltak adógondjaik. Hogy tetszik a gazdagoknak az adó, amely nek rátája a jövedelem magasodásával emelkedik ? Nem tetszik. Adó egyáltalán senkinek sem tetszik (kivéve az adószedőnek). De ez a kérdés elemeire is bontható és nagyon érdekes a kérdés, hogy a progresszív jövedelmi adé nem vezet-e arra, hohgy a nagyon gazdagok már nem igyekeznek többet keresni, mert a többjövedelmet felfalja az adószedő? Erre a provokativ kérdésre minden nyolc megkérdezett közül hét — a vizsgálódók nem kis csodálkozására — azt felelte, hogy a magas és fokozatosan magasodé jövedelmi adó egyáltalán nem tartja vissza őket attól, hogy annyit dolgozzanak, amennyit bírnak. A gazdagoknak ez a magatartása a progresszív adóval szemben általános nemzetgazdasági szempontból kü lönös jelentőséggel bir. Ha a fikozatosan emelkedő adó so kákát visszatartana attól hogy erejük, tudásuk, gyakor lottságuk és tapasztaltságul egy részét, hogy úgy mond juk, parlagon hagyják, e: nemzeti gazdasági károsodás sál járna, annál is inkább mert a gazdagok munkája nagyobb gazdasági értéket kép visel. De ez a károsodás na gyón csekély, a Brooking vizsgálódók megállapítása szerint alig fél percent. Vagyis: csak 20 gazdag közül egy akad, aki a jövedelemnek bizonyos fo kán megmafcacsodik és azt mondja magának és az adó hivatalnak : eddig és nem tovább! INVÁZIÓ! NEW YORK. - Európa minden részéből jött turistavezérek százai meglepetésszerűen megszállták New York városát. Egyszerre jöttek, egységes kommandó alatt Mint egy hadjáratban jól irányított elővédcsapat. Legalább ötszázat számoltak hivatalo san. Nem kell megijedni, megrendelt invázió ez. Az európai utazási iroda-tulajdonosokat és turisztikai írókat Humphrey alelnök, Connor kereskedelmi miniszter és Fowler pénzügyminiszter hívták meg Amerika nagyobb városaiba, tiz napi vendégjárásra. Végigvezetik őket hoteleken, moteleken, éttermeken, mégpedig mérsékelt áru helyeken — hadd lássák és hazatérésük után hirdethessék, hogy a gazdag Amerikában szerényen is lehet nézelődni, szórakozni, enni és inni. A cél: az inváziós sereg utján meggyőzni az európaiakat, hogy nyugodtan tölthetik vakációjukat itt, akármelyik városban, napi l'5—20 dollár elegendő mindenütt (az utazási költségen felül). New Yorkban a turista-vezér vendégeket megvendégelték a hires olcsó-jó helyeken mint Horn and Hardart, Howard Johnson, cafeteriák. Ai elsőrangú hoteleket, a S'heratont, az Americanát, a Waldorf-Astoriát széles Ívben elkerülték ... A tiznapos invázió New Yorkban és más városokban körülbelül félmillió dollárba fog kerülni, mert az európaiak mindenütt mindent ingyen kapnak. De, bár az akció köz érdeket szolgált, a számlál nem Uncle Sam fizeti, az ak dónak hivatalos szentesítéssel magánjellege van, a vendégjárást az Amerikán Ex press Company rendezi s í költségeket felosztják az ide genforgalomban elsősorban érdekelt vállalatok közt. Érdekes számolási műveletet végzett az Americana Express Company; a körutazási terv szerint az európai vendé gek el fognak fogyasztani lí ezer ingyenes ebédet és va csorát, el fognak foglalni 3251 hotelszobát és utjaknak hoszsza hat és fél millió személymérföld lesz, vagyis az ötszázak összesen ennyi mérföldet fognak utazni. És azt is jelenti már most a rendező A. E. Company, hogy egyes államokból és városokból panaszos levelek jöttek: miért nem látogatnak el az európaiak oda is?... Charles Percy republikánus győzött szenátor fölött Chicagóban. Paul H. Douglas demokrata SOK ZAJ - VALAMIÉRT A modern Svájc még megtagadja a választójogot a nőktől GENF, Svájc. — Zürich kanton, Svájc legsűrűbben lakott tartományának férfi szavazói újból megerősítették azon felfogásukat, hogy a nők nem szívesen látott vendégek a politikában. Zürich kanton 107,773 szavazattal 93,372 szavazat ellenében úgy határozott, hogy továbbra sem ad nőknek választójogot, még a tartományi választásoknál sem. Svájc az egyedüli modern állam, mely még mindig megtagadja asszonyok számára a szavazást. A nők a helyi választásokban is csak 4 kantonban nyertek szavazati jogot, a 25 kanton közül. A jelenlegi szavazást politikai megfigyelők úgy magyarázzák, hogy még legalább 10 esztendő fog eltelni, mielőtt a nők résztvehetnek majd az országos választásokban. Mindamellett némi megnyugvást hozott női jogokért küzdő szervezeteknek, hogy most választójogukat csak 14,401 szavazattal utasították el, mig 1959-ben a zürichi kantonban 40,000 szavazat volt az női választójog ellen. Sőt megállapítást nyert, hogy magában a kanton fővárosban Zürichben, elsőizben szavaztak a férfiak a női választójog mellett, de a választást a vidéki szavazatok döntötték el és semmisítették meg a nők melletti 9000 szavazásos többséget Zürich városában. A nők választási jogainak támogatói azonban a jövőre nézve abban reménykednek, hogy a német nyelvű Zürichben történt, asszonyok melletti többség hatással lesz más német nyelvű kantonok szavazóira, melyek Svájcban többségben vannak. Voltaképpen a francia nyelvezetű nyugati rész voltSvájcban az, mely először adta meg a választási jogot a nőknek. Vaud kantonnal kezdődött 1959-ben és folytatódott Genf és Neuchatel kantonokkal. És a németnyelvű kicsiny de gazdag város-állam Basel, csak az elmúlt júniusban csatlakozott a francia felfogáshoz. A olasznyelvü kanton Ticino, Svájc délkeleti részében, kereken elutasította, a nők választójogát. BROOKLYN, N. Y. - A: egész szabad világban meg iöbbenéssel, az egész kommunista. blokkban megkönnyebbüléssel fogadták a hirt, hogy a nyugatnémet kormányzatban, valamint a bajorországi választásokon előretört az “ujnácizmus”. A szabad világ az európai és világhelyzet ked vezőtlen alakulásától tart, <s kommunisták igazoltnak hirdetik ' azt a mindenkori vádju-kat, hogy Nyugat-Németországban vezető állásban vannak Hitler egykori segítőtársai. A Brooklyn College egyik tanára, Wallace Morgan, meg epőnek mondja ezt a most hirtelen megnőtt érdeklődést lyugatnémet vezetők nác: múltja iránt. A “neo-náei” Kiesinger múltja nem ujdon iág a nyugatnémet politikai életben. Eddig is bőven voltak magas és legmagasabb álásokban olyanok, akiknek ná:i múltja közismert volt. Mórján professzor felsorol néhányat : Dr. Hans Globke éveken át Adenauer kancellár irodafőnöke volt még azután is, hogy i sajtó felderítette és feltárta náci-kori jelentős szerepléét a törvényalkotások terén Erhard kancellár nemrég magas külügyi pozícióba hívta meg Dr. Albert Pfitzert, aki csak akkor mondott le, amikor a lapokban leleplezték, hogy nemcsak a nemzeti szocialista pártnak volt tagja, hanem — diákkorában — a hírhedt S. Se terrorbandának Heinrich Liibke, a nyugatné met; köztársaság elnöke egyik megtervező je volt a koncentrációs táborok rendszerének Morgan professzor közli, hogy birtokában vannak Lükké náci múltjára vonatkozó megdönthetetlen bizonyitékok hiteles másolatai. Cinikus állásfoglalás lenne, ha valaki úgy vélné, hogy a zaj, ami Kiesinger kancellári jelölése körül támadt, “sok zaj semmiért”. A szabad világnak, talán elsősorban az Egyesült Államoknak súlyos következtetéseket kell levonni az ugrásszerű “jobbrakanyarodásból”, amely a nyugatnémet közéletben mutatkozik. Helyes és időszerű a brookyni professzor mementója. De van ahhoz hozzátenni való is. Azt, hogy a háború után i szétszakított Németországnak nyugati nagyobb felében oly sok magasállásu náci talált menedéket és idővel uj befolyást, magas állásokat, az orosz kommunisták számlájára kell írni. Ugyanis, amikor 1945-ben már mindenki látta Németországban is, hogy Hitler ezeréves birodalma összeomlás előtt áll, amikor nyugat felől az amerikai haderő, kelet felől pedig az orosz vö"ös hadsereg ellenállhatatlaml tör előre, a nagyobb állás* o-an volt és nagyobb bűnökkel terhelt németek jobban féltek 3, barbár oroszoktól, mint a civilizált amerikaiaktól, és amikor fellazult, majd megtört a keleti front, tömegesen nyugat felé menekültek, hogy inkább az amerikaiak, miint az oroszok fogságába kerüljenek. Ez a történelmi oka és magyarázata annak, hogy Ny.-Németországban aránytalanul több náci talált menedéket, mint a keletnémet szovjet zónában, amely cinikus büszkeséggel Német Demokratikus Köztársaságnak csúfolja magát. És annak, hogy az ex-nácik Nyugat-Németországban magasabb pozíciókba kerültek, magyarázatát abban találhatjuk, hogy a hitleri időkben úgyszólván minden magasabb képzettségű ember képzettségének megfelelő magas állásban volt s az Adenauer kormányzása alatt a demokrácia útjára lépett Nyugat-Németország nem nélkülözhette mindazoknak szolgálatait, akiknek múltjában náci foltot találtak. Guilermo Sevilla-Sacasa nicaraguai nagykövet (bal) gratulál Sol Myron Linowitz-nek, akit U.S. nagykövetnek neveztek ki, az Organization of American Stateshez.
