Magyar Hirnök, 1966. január-június (57. évfolyam, 1-26. szám)

1966-05-19 / 20. szám

8-IK OLDAL MAGYAR HÍRNÖK Thursday, May 19, I960 Hetven Eves az Amerikai Református Egyesület... Kik és mik vagyunk . . ? Irta: KECSKEMÉTHY JÓZSEF központi titkár Az Amerikai Magyar Re­formátus Egyesületnek, amely testvérsegitő és biztositó szol­gálatának ez évben 70 éves jubileumát ünnepli, a jellege és áldásos munkálkodásának angol nyelvű meghatározása igy hangzik: “Legal Reserve Fraternal Benefit Society.” Magyarul azt jelenti, hogy: ‘Törvényes Díjtartalékkal ren­delkező Testvérsegitő Egye­sület’. Ennek a 70 éves, di­cső múlttal, csodálatos ma­gyar teljesitményekkel és je­lentős vagyonnal rendelkező intézménynek hármas jelleget magába foglaló neve éppen úgy, mint az a rövid mondat, amely működését meghatároz­za, egyaránt elkötelezést je­lentő jelzők. Az Amerikai Magyar Refor­mátus Egyesület amerikai mi­volta bizonysága nem csupán annak, hogy Amerikában ala­kult, él és működik, de főleg annak, hogy amerikai szellem­ben, az alulról felfelé építő, hamisítatlan demokráciáj u berendezéssel, tagjaiból vá­lasztott képviselettel kormá­nyozza életét. így végzi test­vérsegitő és biztositó szolgá­latát is. Négyévenként meg­tartott közgyűlésein nemcsak az elvégzett munkát, a sike­reket és fejlődést jelentő tel­jesítményeket mutatja ki és jutalmazza meg, hanem a hiá­nyosságokat is feltünteti s azokat igyekszik pótolni. A jövőre évről-évre uj terveket készít, javítja önmagát és mű­ködését mindig a tagság igé­nyeihez szabja. Az Amerikai Magyar Re­formátus Egyesület magyar­sága olyan adottság, amely­nek szégyenlése, gyáva elken­dőzése, vagy képzelt előnyök reményében való letagadása nem lenne méltó dolog sem az alapitó elődök, sem az öröksé­get átvevő és tovább építő utódok őszinte érzéseihez és öntudatához sem. Éppen ezért, ez a magyar alapítású Egye­sület miég ha ezen az utón már egyedül fut is, 70 év után is megmaradt szellemében amerikainak, de nevében is, szivében is, magyarnak! Az Amerikai Magyar Refor­mátus Egyesület református jelzője azt az ősöktől örökölt, tiszta és hamisítatlan evangé­liumi hitet és szeretetet je­lenti, amely nemcsak megtűri, de magához öleli a más hitet valló testvért is. Sőt, azt a hitet jelenti, amelyben a test­véreknek — egymás terhe hor­dozása — nem volt és ezután sem lesz csak üres szólam. A ligonieri Bethlen Otthonban, ahol az Egyesület árva és öreggondozási munkája fo­lyik, ez a tény cselekedetek­ben megbizonyosodott valóság lett már 45 évvel ezelőtt és az ma is! Az Amerikai Magyar Re­formátus Egyesületnek min­dig ilyen tényekkel és alkotá­sokkal megbizonyosodott test­vérsegitő és magyarokat jól biztosítani akaró munka volt a célja. Ez adta meg működé­se értelmét, ez képezte lét­alapját és ez a nemes és ön­zetlen szolgálat érdemelte ki számára eddig csak az ame­rikai, de a hetvenedik eszten­dőben már a kanadai ossz­­magyarság megbecsülését, jó­­akaratu és építő támogatását Nt. Kecskeméthy József, az AMRE központi titkára. is! Erről az alapításában és szivében magyar, szellemében amerikai és demokratikus, jel­legében pedig istenes és ke­resztényi mivoltáról és szol­gálatáról való megfeledkezés a mi Egyesületünket menthe­tetlenül csak a haszonlesők, az üzérkedők szürke táborába sorozná és meghazudtolná eredeti, nemes céljait és el­gondolásait. Eddig sohasem ereszkedett le erre a nívóra és bizonyos, hogy ezután is szilárdan megáll hivatása ma­gaslatán ! Az Amerikai Magyar Refor mátus Egyesületnek hármas szilárd erkölcsi alapjait képe ző jellegzetessége mellett a “törvényes díjtartalékkal ren delkező” jellege azt jelenti hogy működését az alkotó tag ság befizetései ellenében, a kötvényeiben megígért köte lezettségek és kedvezmények sérelme és veszélyeztetése nél kül folytatja. Célkitűzéseit, tagsága jogait és biztonságát szem előtt tartva, tartalék tő­kéjét tehát könnyelműen so hasem kockáztatja. Befekteté­sei csak olyanok lehetnek, amelyek az állami és “provin­ciális” törvényeknek, a legszi­gorúbb kivánalmaknak s az ál­landó hivatalos ellenőrzések­nek is mindig megfelelnek. A Református Egyesület vezetősége jó lelkiismerettel mondhatja el minden eddigi és minden jövendő tagjának, hogy az elmúlt hetven eszten­dő alatt az Egyesület semmi olyat nem ígért tagjainak, amit ne teljesített volna .. . Semmi olyan döntést nem ho zott és nem alkalmazott tag­jaival szemben, amivel test­vérsegitő jellegét nyerészke­désért s csak üzletért vagy nagyobb anyagi sikerért fel­adta volna. “Fraternal Bene­fit”, azaz testvéri jótékonysá­got gyakorló mivolta mindig többet jelentett számára, mint a rideg üzlet. Fényes bizony­sága ennek a fentebb említett, elsősorban tagjai számára épített s immár negyvenöt év óta fenntartott ligonieri árva és aggmcnháza, ahol csaknem állandóan, közel száz gondvi­selésre szoruló és felekezeti különbség nélküli magyar, gyermek és öreg kap testi és lelki gondviselést: hajlékot, kenyeret, testvéri szeretetet... Bizonysága az a 72 magyar református templom, lelkész­­lak, iskola, egyháztársadalmi épület, amelyet az Egyesület előnyös és mindig kedvezmé­nyes kamatozású egyházi íölcsöneiből építettek fel a szerte Amerikában működő, ma is élő és virágzó magyar református gyülekezetek. Áldozatos hittel, imádság gal és testvéri összefogással párosult magyar munka és ve­rejték eredménye az Amerikai Magyar Református Egyesü­let eddigi létezése, minden ja­va. Még több magyar Istenbe vetett -hite, Egyesületünkbe való belépése, testvériségben való összefogása, egymással é-s egymásért végzett munkája és áldozata hetven esztendős intézményünket még nagyob bá, még erősebbé és minden magyar számára és biztonsá­gára, még hathatósabb segí­tőeszközzé teheti. Tisztességes jó üzletet köt, biztonságba helyezi magát és családját és igaz magyar test­véri közösségbe jut az, aki az Amerikai Magyar Református Egyesületnek hetvenedik ju­bileumi esztendejében tagja lesz. És egy kellemes testvéri és baráti' találkozón vehet részt mindaz, aki egyesüle­tünk még országszerte rende­­iendő ünnepségeinek bárme­lyikén megjelenik és velünk együtt ünnepli meg egyesü­letünk 70 éves jubileumát! Mindenkit szeretettel vá runk! A GYEREKÁLDÁS-NEM ÁLDÁS? WASHINGTON. — A nép­számlálási hivatal nemcsak számlál, hanem elemzi is, és most megállapította, hogy vé­gére értünk a gazdag gyer­mekáldás korszakának, mely-: ben — a háborút követő 15 év folyamán — az Egyesült Államok népessége 40 millió­val gyarapodott. És minden­­jel arra vall, hogy a gyermek­­áldás csökkenő irányzatot fog mutatni még egyideig. Ez az irányzat élénken tükrözi az amerikai életviszonyok újabb alakulását, az anyagi és szel­lemi gazdagodást. 1965-ben a születések szá­ma leszállt az 1940 évi, -te­hát háború előtti számra. En­nek ellenére az ország n-épes-< sége nőtt, mert a születések száma meghaladta a halálozá sok számát, s a lakosság szá­ma a legújabb adatok szerint 196,464,000. WASHINGTONI LEVÉL írja. SPECTATOR Az ipari 'csábítás — raiding — a világháború után kiment a divatból, most kezd ismét nyugtalanító méreteket ölte­ni. Jobb fizetés és munkavi­szonyok ígéretével elcsábíta­nak munkásokat állásukból, sokszor régi állásukból. Szakmunkás-hiány az oka a csábításoknak. És ez az oka, csábítás nélkül is, az egyre gyakoribb és tömegesebb ál­lás-változtatásoknak. És a ki­váltó ok? A kissé megingott, de még mindig nagyfokú pros? peritás és Vietnam. A Boeing repülőgépgyártó vállalat 25,000 munkást keres. Kilenc városban állandó sze­mélyzeti irodát tart fenn. De a kilenc város közt van Chi­cago, Detroit és Minneapolis — olyan városok, amelyekben nagy a szakmunkás-hiány. A munkáshiány mellett van — sok esetben közeli szom­szédságban — munkanélküli­ség. Szakmunkásokat keres­nek és jelentkeznek olyanok, akik semmi szakmához nem értenek. A munka-közbeli ki­képzést a kormány azzal igyek­szik előmozdítani, hogy a vál­lalatoknak megtéríti a költ­ség nagy részét. Ki szolgája az Ur szolgája? Erre a kérdésre most a kong­resszusnak kell felelnie. A Ház előtt van egy javaslat, amely szerint a papok nem “ön-al­kalmazottak”, hanem “alkal­mazottak”. Vagyis: nem ön­álló keresők, hanem a Soci-a Security rendjében alkalma zottak. Ez nagy különbség mert az önálló keresők Socia Security adója nagyobb, mint Amerikai vietnami veteránok a Fehér Házban tett túrájuk al­kalmával nézik, amint Johnson elnök irodája padlóján ülve ját­szik Courtenay Valentival, Jack Valenti lányával. az alkalmazottaké, akinek adó­jához ugyanannyival hozzájá­rul a munkaadó. Mármost: kinek alkalmazottja a pap? A Social Security hivatal felé az egyház, ha — vállalja az adó második felének fizeté­sét. ❖ ❖ H* Szenzációs beszédet tartott Hubert H. Humphrey alelnök a President’s Clubban a világ­­politikai helyzetről. Az volt a szenzáció, hogy a bőbeszédű H. H. H. beszéde mindössze 15 percig tartott. Ezt a rö­vidre fogott beszédet — kivé­teles teljesítményt — a ban­kett 72 vendége azzal jutái mazta, hogy 150,000 dollárt adományoztak a demokrata párt kampány bizottságának ❖ ❖ Hí Jellemző a hivatalos Wash­ington hangulatára, hogy el­terjedt a hir: a NATO nyu gáti védelmi szövetség főhadi­szállását Párisból át fogják helyezni Waterloo belgiumi fa­luba — emlékeztetve a nagy Gharliet- Napoleon megsem­­misitő vereségére, amelyet ott szenvedett addig legyőzhetet­­lennek tartott katonasága. Azt is tudják (ki tudja, honnan tudják? ...) a hamis­­hirterjesztők, hogy a belga kormány nemet mondott, mert a nemzetközi, diplomáciai il­lem szabályai szerint ilyen maliciózus tüntetést nem en­gednek meg. A NATO uj székhelye min­dég valószínűség szerint Lon­donban lesz. ❖ * H« A profit, a munkabérek, az árak kergetőznek. A nagy ipa­ri vállalatok profitja, a Wall Street Journal szerint, ez év első negyedében 12 százalék­kal több volt, mint a múlt év első negyedében. A mun­kabérek különböző ipari és üz­leti területeken 25,5 százalék (repülőgép gyártási ipar) és 103,8 százalék (vasutak) közt váltakozott. A fogyasztási cikkek árai még kis fokú emel­kedés esetében is nyugtalaní­tók, mert mindenki közvetle' nül érzi a drágulást. Már nevetségesnek tűnik a 3,2 százalékos béremelési hi­vatalos határ. Az egéisz vo­nalon fel kell emelni a meg­engedett határvonalat^ amely még nem fenyeget inflációval — mondja Wirtz munkaügyi miniszter, és az uniók szerint az általános béremelés nem is tett. ki többet 2,9 százaléknál. Hát a 103,8 százalékos bér­emelés az általános béremelé­seken kívül esik? ❖ H« Hí Annyi dolláron még senki­­sem adott túl, mint Mr. Ed­win A. Letörte, ő a pénzügy­minisztérium pusztitási bi­zottságának elnöke s ebben a minőségében pusztítja — két nagy kemencében a miniszté­rium pincéjében elégeti — dől-' lárbankók ezreit. Átlag 31 mil­lió dollárt egy fűtésre, mond ja. Mondani sem kell: elhasz­nált, megrongálódott bankók ezek. A Federal Reserve Ban kok gyűjtik az egész ország ban ezeket a “rossz pénzeket” Némely bankók gyorsan rom­lanak. Az egy dolláros ban­kók átlagos élettartama 18 hó nap. Minél nagyobb összegre szól egy bankjegy, annál to­vább él. Az 50 dollárosok ki­lenc évig jók. 100 dollártól felfelé 10,000-esig, nagyon hosszuéletüek a bankók — mert ritkábban cserélnek gaz-: dát és mert ritkábban kerül­nek kérges kezekbe... NEM RESZEG, HANEM CUKORBAJOS , NEW ORLEANS. — Egy idős férfi taxiba ült, hotelbe akart menni, de nem bocsá­tották be, mert bizonytalanul állt a lábán — azt hitték, ré­szeg. A taxi elvitte utasát a rendőrállomásra, mert részeg embernek ott a helye ... Ott kiderült, hogy Albert Jarkin newyorki lakos nem volt ré­szeg, hanem cukorbetegségben szenved. A pénztárcájában nemcsak cukorbetegséget iga­zoló írást, hanem 55,500 dol­lár készpénzt is találtak. Jar­kin Buenos Airesbe készült utazni, a taxival először a ki­kötőbe vitette magát s mivel ott megtudta, hogy a hajój csak másnap indul, hotelbe akart menni. NEVESSÜNK — Milyen volt a színházi elő­adás? — kérdik Balabánt a kávéházban. — Nagyon szép. Legalábbis az első felvonás. — Hát a többi? —Az első felvonás után ha­zamentem. — Miért ? — Mert benne volt a prog­ramban, hogy a második fel­vonás két évvel később ját­szódik. Ki bolond két évig ott ülni a színházban! Hotel helyett a rendőrállo­másra készült s két perccel később szivmüködése leállt. Masszírozással újra megindi­­tották szivverését. Ez az eset feljegyzésremél­­tó, mert nem ritkán hasonló esetek fordulnak elő: cukor­bajos az utcán vagy valami­lyen lokálban összeesnek s mindenki azt hiszi, hogy az alkohol vette le őt a lábáról. A legtöbb cukorbeteg éppen ezért tart magánál egy kár­tyát, amely szerint ő cukorbe­tegségben szenved. Miért a születések számá nak zsugorodása? Philip M. Hauser, a chicagói egyetem népességkutatási intézetének igazgatója, a fő okot abban látja, hogy a legtöbb házas­pár nem akar egy harmadik gyermeket; inkább akarnak egy második autót és egy szí­nes televíziót. A gyermekek száma a divatnak van alávet­ve. Mig régebben növelte a szülők tekintélyéit a számos család, ma ennek ellenkezőjét észlelhetjük; azt, hogy inkább kevés gyermekkel, mint sok­kal, büszkélkednek az embe­rek. A születésszabályozást a sajtó, a rádió, a televízió tár­sadalmilag és erkölcsileg elfo­gadhatónak hirdetik s ez a felfogás visszhangra talál. Kü­lönösen á műveltebb nép kö­rében ódivatúnak tekintik a nagy családot. Számokkal tá­masztja alá ezt a nézetet a Gallup-féle közvélemény-kuta­tás. 1945-ben a megkérdezet­tek 49 százaléka azt mondta, hogy négy vagy több gyer­mek kívánatos; ma 35 száza­lék vélekedik így. Sokan ma> gyarázatot is fűznek a “divat” változásához: 35 százalék, vagyis a felnőtt férfiak és nők egyharmada a népszaporodást komoly problémának, a fejlő­dés akadályának véli. Más közvélemény-kutatások megerősitik, hogy a lakosság többsége ma a születésszabá­lyozási kívánatosnak, szüksé­gesnek tartja és helyesli a születésszabályozás hivatalos támogatását. Több mint 30 államban már rendszeresítve van a segítésnek valamely módja. A fogamzásgátló pi­rulák 1960 júniusában kerül­tek általános forgalomba és — 1961 óta a születések száma egynegyeddel csökkent. Külö­nösen szembeötlő volt a piru-: Iák használatának ez a követ-i kezménye oly vidékeken, ame­lyeken általános a szegény­ség. A kormány, az egészség­­ügyi minisztérium, a korábbi “egykedvűség” után ma már aktiv támogatója a születés­­szabályozásnak; a minisztéri­um megduplázta az ezzel fog­lalkozó ügyosztály személyze­tét. Senkisem tud biztonsággal a jövőbe látni. Valószínű, hogy a születések t száma né­hány év múlva mindennek el­lenére valamelyes emelkedést fog mutatni, mert családala­­pitási korba lépnek a háború utáni években született gyer­mekek. A statisztikusok, a né-i pesedési szakértők jóslásai nagyon eltérőek; századunk végére ki 253 milliós népet jósol, ki 338 milliós Amerikát jövendöl. De mind fenntartás­sal jósolnak, emlékezve múlt tévedésekre. A 40-es évek ele­jén szakértők és nem-szakér­tők azt jósolták, hogy a 2000. évben a lakosság száma 165 millió lesz, és — már ma jó­val túl vagyunk ezen! Akárhogyan is alakul a kö­zeljövőben a népesedési hely­zet, a mostani születési tem­pó eredete visszavezethető a nemzeti élet kezdeteire, tehát úgyszólván történelmi folya­mat eredménye. Történelmi tény, hogy a születések arány­száma kezdettől fogva csökke­nőben volt, a második világ­háborút követő, aránylag rö­vid időszak kivételével. A nemzetalapitás idején az ame­rikai nők szinte hősiesen gya­rapították a lakosságot, a gyermekek száma egyeden­ként 8,3 volt. Persze időnként megtört a lefelé menő irány­zat, de ez csak kevéssé befo­lyásolta az általános folyama­tot: egyre kevesebb gyermek a családban. Jó vagy rossz a gyermekek számának ez a folytonos, vagy majdnem folytonos csökkené­se? Mrs. Margaret Mead, a neves anthropológus (ember­tani szakértő) az igenlők élé­re áll. “Igenis kívánatos a gyermekáldás korlátozása — mondja — éppen elég ember van a földön és van ebben az országban, nem kell attól tar­tani, hogy módfelett megfo­gyatkoztunk. Van elég embe? rtink, de nem ez fontos, hanem az, hogy minél több értékes emberünk legyen. A minőség­re kell helyeznünk a fősulyt, a mennyiség magától jön . . Dr. John Rock, a családterve­zés régi előharcosa, úgy vé­lekedik, hogy honvédelmi szempontból is kívánatos a születések korlátozása, mert a katonai szolgálat is maga­sabb követelményeket tá­maszt manapság. Robert Wolfson, a System Develop­ment Corporation (Santa Mo­nica, Calif.) gazdasági szak­értője szerint a sok születés az életszínvonal csökkenését vonná maga után. A gazdasá­gi körök szívesebben látják a bőséges aratást, mert több bé­bi több üzleti forgalmat te­remt, de nem szabad megfe­ledkezni arról, hogy a tulnagy népesség túlsókat használna el gazdasági erőforrásainkból. Még helyszűke is előállhatna. Fantasztikus ugyan az az el­képzelés, hogy eljöhet az idő; amikor a földön nem lesz elég hely a tengersok nép számá­ra és végül már csak állóhely j ut az embereknek, de — igen­is van komoly alapja az aggo­dalomnak. Robert S. McNamara honvédelmi miniszter a nyugati honvédelmi miniszterek konferenciáján, Lon­donban. (közép). Balra tőle Denis Healy angol honvédelmi miniszter, jobbra Earle G. Wheeler vezér­kari főnök.

Next

/
Thumbnails
Contents