Magyar Hirnök, 1965. január-június (56. évfolyam, 1-25. szám)

1965-02-11 / 6. szám

r Thursday, Feh. 11, 1965 8. OLDAL WC Y ATT A bolygó zsidó legendája 1. Hétszáz éven át kisértett a legenda Európa-szerte. Még úgyszólván a legújabb időben is látni vélték a bolygó zsi­dót; 1868-ban egy O’Grady nevű bérlő találkozott vele az Egyesült Államokban! Ki volt? A legrégibb adat Pilátus ajtónállójának mond­ja, ismét mások tímárnak ál­lítják, végre a 17-ik század óta a közhit megállapodott abban, hogy mesterségére nézve var­ga volt és Jeruzsálem kapuja mellett lakott. E század elején, a hires Du­ci uaeus féle riportban buk­kant fel először az Ahasverus név, amely azóta rajta ma­radt. Cselekedete, mely miatt az átok ránehezült, több válto­zatban kering: majd kaptafá­val ütötte meg az Üdvözítőt, majd puszta kézzel vágott rá, majd csupán tovább kergette ajtaja elől és nem hagyta pi­henni. A bünhődés is külön­böző ; Van olyan változat, mely szerint nem kell szüntelenül mennie, hanem leülhet, ehet­ihat, egy helyben lakhat, csak az örökéletben egyezik vala­mennyi. A legenda legrégibb Írott forrása Roger de Wendower angol szerzetes “A történelem virágai"’ cimü krónikájában buggyan fel. Eszerint 1228- ban egy örmény érsek zarán­dokút ján Angliába érkezett s ott elmondotta személyes ta­pasztalatait a bolygó zsidóról. Ugyanezt az eseményt dolgoz­ta fel egy másik nevezetes an­gol barát, Matthews Paris “Anglia története” cimmel irt 1250 körül irt müvében. Ez az utóbbi leírás részletesebb: ❖ ❖ ❖ “Jött egy örményországi ér­sek Angliába s őt megkérdez­ték ama József felől, kiről annyi beszéd folyik a nép kö­zött, s aki jelen volt a mi Urunk szenvedésénél, beszélt vele és ma is él, a keresztény hit tanításainak bizonyságá­ul. Ő azután elmondta, amit tudott róla. Nevezett József az ő asztalánál evett, és más­szor is látta őt, és beszélt vele. Mikor Krisztust a palo­tába kihurcolták, és a kapu­hoz értek vele és az Üdvözí­tő áthaladt a kapun, Cartha­­philus, Pilátus ajtónállója, ök­lével megvetően a nyakába vá­gott és gúnyolódva igy szólt: “Eredj Jézus, eredj gyorsan, mit késlekedel ?” Jézus azon­ban komor pillantást vetett rá, s azt válaszolta: “Én me­gyek, te azonban várni fogsz, amig visszatértek.” És az Ur szavához képest így várako­zik az ő eljövetelére Cartaphi­­lus, aki akkor 30 éves volt, és j azóta mindig, valahányszor századik esztendejét eléri, el­gyengül és ájulásba esik, | amelyből ha feléled, ismét visszanyeri hajdani életkorát, úgy hogy elmondhatj a a zsol-! tárral: “Ifjúságom megújul,! mint as sasé.” Mikor azután a; keresztény hit tanításai mind | jobban elterjedtek, Cartaphi-i lus megkereszteltette magát József névre ugyanazon Ana­­niás által, aki Pál apostolt is megkeresztelte. Azóta a két Örményországban és más ke­leti vidékeken tartózkodik, püspökök és más főpapok tár­saságában él, szentáletü, ke­gyes, de kevés beszédű férfiú­ként ismeretes, aki csak ak­kor szólal meg, ha püspökök és ájtatos emberek kérdezik. Ilyenkor azután beszél a régi idők eseményeiről, a mi Urunk szenvedésenről,, a fel­támadásról, az apostolok cse­lekedeteiről, és mindezekről nem odavetőleg s csufondáro­­san, hanem mint aki szemé­ben könnyekkel, szivében is­tenfélelemmel jön-megy, ret­tegve Jézus Krisztus eljöve­telét, nehogy az utolsó Ítélet alkalmával haragosan találja öt, akit a megfeszítés felé ve- i zető útjában kigunyolt és jo­gos megtorlásra ingerelt. So­kan járnak hozzá a legtávo­labb világtájakról, hogy lát­tán és beszédén épüljenek. Minden ajándékot visszauta­sít, beéri a legegyszerűbb táp­tfltlWlMCMTCrC kávé. kakaó. tea. szövet, vászon VHIVIIVILII I E.O GYAPJUFONAL. CIPŐ. ÉPÍTŐANYAG KERÉKPÁR. RÁDIÓ. HÁZTARTÁSI és IPARCIKKEK megrendelhetők MAGYARORSZÁG és CSEHSZLOVÁKIA területén élő címzettek részére. A csehszlovákiai TÜZEX csomagok teljesen külömböznek a magyar IKKA csomagoktól MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK FŐÜGYNÖKSÉG CSAKIS U. S. A.-BELI ÜZLETEK RÉSZÉRE U. S. RELIEF PARCEL SERVICE, Inc. Phone: LE 5-3535 BRACK MIKLÓS, igazgató 245 East 80th St. UJ CÍM NEW YORK 21. N.Y. Bejárat a 2nd Ave.-ről lálékkal és ruházattal. Re­ménységét arra építi, hogy ő nem tudta, kit sért meg, s lám Jézus is ekként imádkozott: “Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselek­szenek.” Pál, aki tudatlanság­ból vétkezett, — Péter, aki őt megtagadta, szintén bocsána­tot nyert. Más alkalommal, amikor az érsek ur Noé bárká­ját tudakolta, amely manap­ság is kell, hogy meglegyen egy örményországi hegy tete­jén, ezt ő megerősítette, vala­mint más dolgokat is, és bi­zonyságot tett az igazság mellett; tiszteletre méltó alakjávalé becsületes arckife­jezésével minden hallgatója előtt hitelt érdemelve és cso­dálatot keltve.” Miután több mint három századon át ebben a formában pislákolt a rege mécsese, egy­szerre megjelent a bolygó zsi­dó Európában! 1598 február 25jén halt meg Paul von Eitzen német teológus, schleswigi udvari fő­­prédikátor. Ez a Paul von Eit­zen 1547-ben személyesen ta­lálkozott volna a bolygó zsidó­val és a találkozást elmondta annak a bizonyos Dudulaeus­­nak (nyilván álnév), aki az­után az esemény hírét világ­szerte széjjelröpitette. Hogy imért hozakodott elő vele csu­pán Eitzen halála után, azt nem mondja meg. Folytatjuk. SZERELEM KEFARJAI Irta: KERTÉSZ MIKLÓS Soltész Feri vad mozdulattal megvillogtatta Lola szemei előtt a tőrt. Lola rémülten hátrált. Képzeletében Rédey Irma vérétől látta gőzölögni a gyilkos acélt. — Feri! — kiáltotta Lola remegve. — Tedd el az a tőrt, tedd eí! — Szereted Földváry Aladárt? — Nem, nem! Hogyan képzelhetsz ilyet? Nem adtam iá okot, hogy bennem kételkedjél. Én csak téged szeretlek. De az Istenre kérlek, most távozzál! Már nagyon sokáig vagy itt... távozzál, légy meggyőződve, hogy megtszek mindent, amit akarsz, csak menj! — Megyek már, — felelte Soltész Feri, miközben az ajtó felé húzódott. — De még egyszer mondom, gondolj esküdre! Kiment és behúzta maga után az ajtót! Lola összecsapta kezeit. — Óh, az a borzasztó eskü! — kiáltott remegve és a haját tépte kétségbeesésében. — Vájjon őrült voltam akkor, mikor azt képzeltem magamban, hogy ezt az embert szeretem? Most látom csak, milyen óriási önámitás volt ez. De akkor még ta­pasztalatlan leányka voltam és igazi férfit nem is ismertem, hanem csak ilyen fajta nyegle legényeket, mint ez a Soltész. Ez volt köztük még a legkülönb. Csodáltam vakmerőségét és bátor fellépését. De most már egészen más fogalmaim vannak a férfiakról. Most tudom, hogy akiért egy leány lelkesedhetik, annak tiszta szivünek, nemeslelkünek kell lennie. Soltész Feri ennek éppen ellenkezője, éppen azért undorolom tőle. Csak az a baj, hogy soha ebben az életben nem rázhatom le. Gyűlölöm őt és mégis remegek, valahányszor közelembe jön. Vele szem­ben tehetetlennek érzem magam. Hangjának hallatára meg­fagy ereimben a vér. Oh, miért nem áll hatalmamban egy csa­pással végét vetni ennek a komédiánák, melynek lealázó vol­tát csak most érzem igazán. Akkor aztán szabad lennék. Oh, milyen egész más szinben láthatnám akkor az életet. Könnyek fojtották el szavát. A szerelem, mely Aladár iránt szivébe költözött, nemesitő hatással volt reá. Ez a szerelem tiszta volt és éppen azért tisztítótűz gyanánt irtogatni kezdett minden nemtelen érzelmet és minden szennyt, mely egész mos tanáig szivében felhalmozódott. Nagy felindulásával nem birt, térdre rogyott és arcát a pamlag közé nyomta. Hirtelen felszökött és ahogy véletlenül a tükörbe nézett, megipedt saját magától, úgy el volt változva az arca. Ekkor eszébe jutott Irma. — Nagy Isten! — kiáltott — Itt tépelődöm magamban, ho­lott most minden perc drága. Rédey Irma ellen újabb merény­let készül, lehet, hogy ez már sikerül is. Most másodszor ölik meg őt. Abban az üvegben, melyet a nyomorult a gyógyszer­­tárból hozott, mérget kevert. Nem fogom tűrni, hogy Irmának csak egy cseppet is beadjanak abból az orvosságból, illetőleg méregből. De miképpen akadályozzam meg ezt, hogy feltűnő ne legyen? Megvan már. Most tudom, hogyan fogom intézni. Véletlenül el fogom ejteni az üvget, a méreg szétfolyik a pad­lón és Irma meg van mentve és egy újabb bűntény meg van hiusitva. Minden erejét összeszedve, az ajtóhoz támolygott. Ott azonban ereje egy percre úgy elhagyta őt, hogy kénytelen volt az ajtó kilincsbe kapaszkodnia. — De mi lesz akkor belőlem? — lihegte maga elé, — ha Irma bele nem hal, ha visszanyeri eszméletét, akkor kétség nélkül beszélni fog. El fogja árulni mindazt, amit a kerti pa­vilonban látott. Meg fogja mondani, hogy engem Soltész Feri karjaiban talált, mint ennek a szeretőjét. Mit fog ehhez szólni atyám, azaz a gróf, — mert már nem is merem atyámnak mon­dani. Kétségtelenül gyanút fog meriteni és én akkor veszve vagyok. Méltán igy szólhatok magamhoz: Boldogtalan, mit akarsz tenni? Meg akarod menteni Irma életét, hogy ezzel meg­semmisítsd a magadét? Szégyenszemre kiűznek a kastélyból és visszaesek ama fertőbe, amelyből a gróf kiemelt. Leszek is­mét az, ami voltam. Százszor hitványabb és nyomorúságosabb leszek, mert nehéz akkor szegénynek lenni, amikor a jólét örö­meit már megizleltük. Uram, Istenem, ne hagyj el! Oh, ki fog nekem jó tanácsot adni nehéz helyzetemben? Végre mégis összeszedte magát. — Nem! — kiáltott fogait összeszoritva. —, Nem szabad tétlenségben maradni. Ha mindent elveszitek is Soltész Feri­nek újabb gaz merényletét meg kell hiusitani. Fel, hozzá! Dűl­jön bár össze a világ, de fel kell mennem és meggátolni egy újabb bűntettet. Úristen, mi ez? Nem jajkiáltásokat hallok-e? De nem. Ez csupán érzéki csalódás volt. A kastélyban minden csendes. Fel, fel, mig nem késő. Lola felnyitotta az ajtót és kiment. A komorna még min­dig nem volt ott. Annál jobb, — gondolta magában. — Legalább nem látja meg, milyen dúlt lelki állapotban vagyok. Bizonyosan mind egybe vannak gyűlve a bete| körül és várják a fordulatot. Csak én nem vagyok ott, egyedüUcsak én hiányzóm. De jövök már. Oh, ha már beadták volna neki a cseppeket! Néhány perc múlva ott állott a betegszoba ajtaja előtt és halgatózott. Még minden csendes Volt. — Tehát még nincs baj, — gondolta. Benyitott. A küszöböt átlépte, hallotta, ahogy a gróf oda szólt a doktorhoz, aki még mindig ott volt: Adná az ég, hogy a válság jobbrafordultát eredményezze ez az uj orvosság. Bárcsak ez lenne végre az igazi. Lola felfigyelt. Ez az uj orvosság nem lehet más, mint az a méreg, melyet Soltész Feri az üvegbe csempésztet. Géza az ágynál áll, kezében a nyitott üveggel, mellette állt az orvos, aki egy kávéskanál tartalmát éppen be akarta önteni a beteg szájába. Egyik kezével már nyitotta is a száját, a másikkal az ezüst­kanál tartalmát akarta beönteni. Lola kiáltani akart, a szó azonban torkán rekedt. Oda akart rohanni, de lábai megtagadták a szolgálatot?. Szerencséje volt, hogy a másik kettő nem nézett hátra. Mert ha meglátták vol­na őt, dúlt vonásaiból mindent kiolvashattak volna. És most megtörtént az, ami előtte olyan borzasztónak lát­szott. Az orvos a kanál tartalmát Irma szájába öntötte és a lány ösztönszerüen lenyelte. 1 Lola most végre megmozdult. Fojtott kiáltás tört ki aj­kán és az ágyhoz támolygott. Géza éppen megfordult és kar­jaival felfogta őt. — Szegény gyermek, — mondta. — Milyen szörnyű viha­rokat kell fiatal lelkednek kiállania. Képzeld, barátom, — tet­te hozzá, az orvoshoz fordulva, — egész délelőtt velem volt a tárgyalóteremben és végignézte az idegrázó törvényszéki drámát, melynek hősét, aki olyan közel állott hozzánk, tiz évi fegyházra Ítélték. — Miért vitted leányodat magaddal, Géza? — szólt az or­vos szemrehányóan. — Nem akart itthon maradni. Mindenáron velem akart jönni és én képtelen voltam kívánságát megtagadni. Most már bánom, hogy nem voltam keményebb. Szegény lányomnak mi­lyen iszonyú kínokat okoztam. Jöjj keblemre, lányom és sírd ki magadat jól, szived ettől meg fog könnyebbülni. Lola a gróf keblére borult, az alatt azonban egyre Irmán nyugtatta szemeit. Attól remegett, hogy minden percben be­következhet a végzetes katasztrófa. — Most . . . most ... — rebegte csaknem magánkívül. — Túlságosan fel vagy indulva, kedvesem, szólt részvét­teljesen a gróf. — Vonulj vissza szobádba, lányom és pihend ki magad. Lola azonban vailágért sem volt erre rábírható. Nem tu­dott elmenni a betegtől és minden pillanatban várta, mikor áll be vonaglása. ‘ -----------—...... Milyen óriási csapás lesz ez a grófra és mennyire meg lesz döbbenve a doktor, ha a remélt javulás helyett egyszerre csak váratlanul bekövetkezik Irma halála. Képzeletben a legborzasztóbb színekben ecsetelte ki ma­gában a katasztrófa szörnyű következményeit és mégis hallga­tott, mert nem volt benne annyi erkölcsi erő, hogy az igazság­nak szolgálatot téve, ezzel letaszítsa magát arról a fényes polc­ról, melyet elfoglalt. Nem tudott lemondani a fényről és pom­páról, melyet hamis utón szerzett meg magának. Ismét és ismét Rédey Irmára tekintett, aki még mindig egész nyugodtan feküdt ágyában. Szemei le voltak csukódva, lélegzete egyenletes és semmi sem mutatta, hogy a méreg már megkezdte működését. Nincs semmi baj, — szólt az orvos. — A beteg egész nyu­godtan alszik. Vájjon az orvosság idézte volna elő ezt a jó ered­ményt? Az üvegcséből kihúzta a dugót és megszagolta. Aztán az ablakhoz lépett vele, megrázta és a világosság elé tartotta, majd újra megszagolta, végre meg is Ízlelte. — Megálljon! — akarta Lola kiáltani, amire azonban kép­telen volt afölötti rémületében, hogy a méregnek most egy második áldozata is lesz. Nem volt elég, hogy Rédey Irma meg­hal, még a kezelőorvos is áldozatul essen egy aljas gazember gonosztásának? Az orvosnak sem lett semmi baja, arca egész nyugodt ma­radt. Lola most azt hitte, hogy a méreg olyan természetű, hogy csak néhány óra múlva kezdi meg romboló müvét. Végre azonban bekövetkezett a magyarázat. — Csodálatos, — mondta a doktor. — Oh, már észrevett valamit, — gondolta magában Lola. — Talán el van cserélve az orvosság? — kérdezte Géza gróf ijedten. I '!*t — Nem értem a dolgot, — felelte az orvos és egyre néze­gette az üveget. — Nem az az orvosság van benne, melyet elő­írtam, hanem viz, közönsége ivóvíz. Nem tudom elképzelni, miképpen történhetett ez? Ki hozta az orvosságot? — Lovászmesterem, akit teljesen megbízható embernek tartok. Már előre merem állítani, hogy nem ő a hibás. — Akkor a gyógyszertárban követték el a tévedést, — jegyezte meg Bodóky. — Ez már mégis csak felületességre mu­tat. Magammal viszem az üveget a gyógyszertárba és olyan patáliát csinálok nekik, hogy nem köszönik meg. Lola megkönnyebbülve lélegzett fel. Habár most még nem értette, miképp történhetett az, hogy most viz van az üvegben, holott Soltész állítása szerint méregnek kellene benne lennie. De igy is boldog vagyok, hogy Irma életban marad. — Most már nyugodtan távozhatom, — szólt az orvos. — A beteg túl van a veszélyen. Estére visszatérek. — És gondolod, kedves barátom — kérdezte a gróf, — hogy addigra visszanyeri eszméletét? — Nem tartom kizártnak, — válaszolt Bodóky. — Teljes bizonyossággal azonban nem merem azt kilátásba helyezni. Mindenesetre reméljük a legjobbakat. Most csak hagyjátok pihenni a beteget. Bodóky kezet fogott mindegyikkel és ajánlotta magát. Géza gróf visszahúzódott szobájába. Az öreg Balázs elkí­sérte Lolát, aztán urának ajtaja elé telepedett és miután aggó­dott miatta, többször figyelt befelé. Úgy vette észre, hogy a kastély ura gondolkodva jár fel és alá a szobában. Volt is rá oka. Arról volt szó, hogy Aladár atyjának a tár­gyalás kimenetelét megtáviratozza. Ez óriási feladat volt reá nézve. Ő maga is mondhatatlanul le volt sújtva, hát még mit érez majd az apa, midőn fiának gonosz sorsa tudomására fog jutni. Végre az íróasztalhoz ment és kezdte papírra vetni a sür­göny szavait. Közben a keze úgy remegett, hogy egész olvas­hatatlanná lett az irás. A sürgöny ihindössze csak három szót tartalmazott: “Tiz évre elitélték.” De mennyi borzalmat rejtettek magukban ezek a szavak! Milyen iszonyú hatással lesznek az apára, aki az elitéltben egyetlen fiát veszíti el-. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents