Magyar Hirnök, 1965. január-június (56. évfolyam, 1-25. szám)
1965-04-01 / 13. szám
G-IK OLDAL MAGYAR HÍRNÖK Thursday, April 1. 1965 Dr. Martin Luther King, koszorút visz a menetben Dallas megye bírósági épülete felé, a meghalt lelkész emlékére, Selma, Ala.-ban. k angol iilini tiem tudta, fiogy francia költi múzsája volt Giullaums Apollinaire nagy francia költőnek első szerelmes versei egy fiatal ango1 lányról szólnak, akit ő reménytelenül szeret. Nagy szerelmi költeményeiben “Kék madár”-nak nevezi, mert elér hetetlen számára. A szép, kékszemü lány Antiié Playden volt. Angliából került egy francia arisztokrata családhoz Párisba, mint angol társalkodónő. A grófi gyerekeket egy Guillaume de Kostrowitzky nevű lengyel fiatalember nevelte. Jelentéktelen külsejű fiú, egy előkelő svájci olasz polgár és egy lengyelszármazásu cári ezredes leányának törvénytelen gyermeke. A kát fiatal egy éven át kisérte a grófi családot európai utján. Hosszabb időt töltöttek Bonnban és eljutottak Eécsbs is. Aztán elszakadtak egymástól. Annie Playden visszatért Angliába, Kostrowitzkyből, a szegény kis nevelőből pedig Apollinaire néven a franciák nagy kök tője lett. Annie Playden eltűnt az ismeretlenségbe. Apollinaire életének kutatói hiába keres; téík, nem találták nyomát. — Végre Le Roy Breuning, az egyik londoni egyetem francia professzora szívós munkával felkutatta az eltűnt ”I<ék madarat”. Kiderült, hogy még 19C4-ben kivándorolt Californiába. Férjhez ment és most Mrs. Postings néven egy kisvárosban. él. Breuning pro fesszor felkereste őt otthonában. 83 éves, hófehér hajú, sugárzó kékszemü, kedves mosolyu öregasszony. Csodálkozva fogadta vendégét. El nem tudta képzelni, mi vezette hozzá. A professzor beszélni kezdett Apollinaire-ról. Sorokat idézett világhírű verseiből, de az öregasszony értetlenül bámult rá. — Nem ismertem ilyen ne vü költőt. Nem szoktam ver seket olvasni. Azt hiszem, ön rossz helyre jött... — Talán Kostrowitzky néven jobban fog emlékezni rá? — folytatta Beuring. — Hja, Kostroról beszél? Arról a szegény kis nevelő ről? Persze, hogy ismertem Együtt neveltük a grófék gyerekeit. Tud róla valamit? Mi van vele? — Meghalt még 1918-ban. — Szegény kis Kostro .. Biztosan a nyomor vitte a halálba, mert átkozottul élhetetlen volt. — Téved, a maga Kostrója hires költőként halt meg. — Költészetének rengeteg köve tője akadt. Utcát neveztek el róla. Szobra is van Párásban. Az asszony hitetlenkedve csóválta a fejét. Nem akarta elhinni, hogy Kostro leghíresebb verseit róla irta. —- Azt sem tudta, hogy szerelmes magába ? — Már hogyne tudtam vol na! Egészen -belémgabalyo lőtt szegény. Másról se beszélt, amikor kettesben ma-i radtunk. Féltem tőle. Olyan vad, olyan furcsa volt. Egy szer a hegyekben sétáltunk Szerelmet vallott és kijelentette; ha nem leszek a felesége, ledob a szakadékba. Szerencsére erre nem került sor. mert pár lépésnyire mögöttünk ott jöttek a grófék. Sze-gény, bolondos Kostro, hát ilyen nagy ember lett belőle? Ki hitte volna, és rólam irt! Ha boldogult férjem sejtette volna! ő nagyon szeretett engem, sokra is becsült, de ezt még ő sem gondolta volna — mondta, —• és pir futott fei tpró, finom, ráncokkal beháózott arcára. — De azért van egy emlékem tőle, majdnem elfelejtetlem —■ mondta, s egy fa do borból sok apró lim-lom, csecsebecse közül kis amulettet vett elő. — Ezt tőle kaptam. Szüleim nem engedték hordani. Megőriztem, mint egy ifjúkori emléket, de már egészen megeleökeztem róla1— mondotta elmerengve a nagyon öreg isszony, aki élete végén tudta meg, hogy halhatatlan, akárcsak Dante Beatrice-je, Petrarca Laurája és Shakespeare szonettjeinek Fekete Hölgye SZEGÉNYSÉGI SZÜLETETT... KQLOUSSZEGÉNYEN HALT MEG PARIS. — Élete javát mint sokszoros milliomos élte le Joseph Ioanovici, aki a minap párisi lakásán, egyedül, elhagyatottan, elfeledve, koldusszegényen meghalt 62 éves korában. Az egykori ócskavaskirálynak az utóbbi évek ben rendőrök, detektívek és betegségek voltak a leggyakoribb látogatói. Halála egy fantasztikus élettörténet végére tett pontot. A besszarábiai származású szegény és tudatlan fiatalember 1925-ben, 23 éves korá ban érkezett Párisba, évekig mint rongyszedő, majd mint Az antilopok családjába tartozó északafrikai addax, újszülöttjével a Brookfeld állatkertben Chicagóban. - ‘ ócskavaskereskedő kereste meg kenyerét. Konjunktúrája a világháború alatt állt be, amikor minden árat megfizettek a vasért. A háború alatt szoros kapcsolatot tartott fenn a rendőrséggel, — ugyanakkor elvált feleségétől és nála hagyta két leányát. Franciaország felszabadulása után azzal vádolták hogy gazdasági téren együttműködött a németekkel. Ioanovici, Németországba szökött, de 1947-ben visszatért, amikor mostohaöccsét letartóztatták. A bírósági tárgyaláson "Ioanovici azt bizonyította, hogy hatalmas összegekkel támogatta a földalatti antináci mozgalmat. Ötévi fogházra és 1.1 milliárd frank pénzbírságra Ítélték. Amikor kiszabadult a börtönből, kényszerlakhelyet jelöltek ki számára — Paris egyik külvárosában — s megengedték üzleti tevékenységének folytatását, hogy kifizethesse a 2.2 millió dollárnak megfelelő bírságot. Ekkor kötötte meg leghíresebb üzletét: ócskavasként megvette és ismét eladta, a francia hadiflotta egyik 20 ezer tonnás cirkálóját. Amikor kiderült, hogy ma gasrangu kormány hivatalim kok segítették az ügylet lebonyolításában, oly botrány "őrt ki, amely majdnem meg buktatta a kormányt. Ioanovici, aki működésének fénykorában havi 100 millió frank (200 ezer dollár) forgalmat bonyolított le, végülis kijárta, hogy elhalasszák a birság hátralévő részének behajtását. Alig hagyta el kényszerlak-A Póruljárt Szamaritánus PHILADELPHIA.—George R. Senn késő este kinézett >z ablakon és láta, amint egy fiatalkorú bandt, körülbelül húsz kamasz, faiyegető módon ugrándozott Égy autó körül, amelyben három leány és egy fiatalember ült. Telefo nált a rendőrségié. De e!mult '10 perc és rendőrök még nem mutatkoztak. Elözben a kamaszok köveket dobáltak az autóra, betörték az- első és a hátsó ablakot, két lányt végesre sebeztek az üvegszilánkok. George E. Senn fogta a puskáját, megtöltötte vadász söréttel és a garázda legények közé lőtt. Aztán másodszor is felhívta a rendőrséget. Er er már jöttek a rendőrök és elvitték rmgukkal Sennt. Mert a sőrétek a kamaszok közül kettőt értek és megsebesítettek. A póruljárt szamaritánus az éjszakát a rendőrség fogházában töltötte és másnap reggel csak 5000 dollár biztosíték ellenében bocsátotta haza a bíró. Ez az 5000 dollár biztosíték Sennek 400 dollárjába keiült. Esküdtbirósig elé került a póruljárt szamaritánus, súlyos erőszaktec-és vádja alatt. Az esküdtek lünösnek mond ták ki és a bró gratülált az esküdteknek; helyesen, okosan ítéltek a rádlott súlyosan tévedett túllőtt a célon. A vád lőtt becsületes meggyőződését és szándékát azonban a birc nem vonta létségbe s csak feltételesen Ítélte el, mindöszsze 491 dollár eljárási költség megtéritis-ére kötelezte. A bond, a péizbirság és a védelem $500 költsége 1391 dollárt tettek ki. Ennyibe került — no meg egy éjszaka a dutyiban — Geirge R. Sennek, hogy segíteni akart szorult helyzetbe jutott felebarátain. Ami pedig a garázda kamaszokat illeti, 18-at közülük 50 dollár pénzbírságra Ítélt a bíró egyenkint rendzavarás ki-! hágása címén. Baj sokszor nem jár egyedül. A mondottakon kívül baj volt az is, hogy azokban a napokban Senn felesége kórházban volt újszülött gyermekéi vei és tervezgetését, hogy lefizetést eszközölnek egy házvételre, dugába dőlt, a szamaritánus affér felemésztette megtakarított vagyonkájukat. Szerencsére akadtak szerencsésebb szamaritánusok, akik Sennék segítségére siettek és nem kaptak azért büntetést. Ezek a szomszédok voltak, akik gyűjtést indítottak és összegyűjtöttek a Senn házaspárnak 600 dollárt. További ir volt a sebükre, hogy mindenfelől leveleket kaptak, melyeknek irói rokonszenvüket és tiszteletüket fejezték ki. Idézet az egyik levélből; Gratulálok, ugy cselekedett, ahogy egy igazi férfinak cselekednie kell, ha látja, hogy garázda huligánok embereket bántalmaznak. Ha ön nem tét te volna azt, amit tett, az újságok talán a szemére hányták volna, hogy tétlenül nézte a huligánok garázdálko dását. Egy másik levélből: Ez az egész dolog megdöbbentő. Az a rossz érzésünk van, hogy züllésnek indult civilizációnk Hála legyen istennek, hogy még akadnak emberek, akik helyét, hogy újabb nagy üzletekbe kezdjen, amikor 1956- ban ismét vádat emeltek ellene, hogy 40 millió frank adó val becsapta a kincstárt. Ioanovici végül Izraelbe szökött, ahonnan azonnal kiadták és a marseillesi börtönbe került, hogy újabb ötéves börtönbüntetést töltsön ki. Még a fogházban volt, mi kor egy további évet kapott hamis csekkek kibocsátásáért. Három év előtt az egykori milliomos szegény, megtöri és beteg emberként hagyta e’ a börtönt. közbe mernek lépni, ha ilyen erőszakosságot látnak ...” ❖ ❖ * Történtek az utóbbi években dolgok, amikért nem adhatunk hálát az Istennek. Például ; 1964 március 13-án éjjé" New York egyik utcájábar egy férfi szurkált egy nőt, s nő sikoltozott, segítségért kiáltozott, a közeli házak la kői az ablakokhoz léptek é:mind — mint később megálla« pitást nyert, 38-an — mindent. láttak és hallottak. É; egy sem tett annyit, hogy felhívta volna a rendőrséget. — Unottan bezárták az ablako kát, nem voltak kiváncsial arra, hogy mi lesz a vége s lenti szurkálásnak. A lent’ szurkálásnak egyelőre az leti a vége, hogy a brutális tárna dó eltávozott, otthagyta a kövezeten vonagló áldozatát. — Aztán azonban visszajött s támadó, tovább szurkálta t nőt. Addig szurkálta, mig az utolsót nem lélegzett. 1965 március 6.-án Philadelphiában a földalatti vasút állomásán néger kamaszok egész tálkája rátámadt egy 16 éves fehér lányra, megra gadták és le akarták dobni a sínekre. Egy 23 éves tartalékos tengerészeti pilóta a lány segítségére sietett. A banditák nekitámadtak, ütötték, verték, de neki sikerült elmenekülni. Nyomban érte sitette a rendőrséget. A Navy szép kitüntetéssel jutalmazta a szamaritánust. 1935 március 12-én Brooklin, N. Y.-ban, a földalatti peronján, egy néger fiatalember kést ragadott és oly erő vei szúrt bele többször egy fehér fiatalember fejébe hogy a koponyája több helyen betört. A bestiális merénylet nek 10 tanúja volt — mind ietve odébbálltak. A rendőr végnek csak később sikerüli kinyomozni a tíz tanú közü’ az egyiket. A tanú a nágei merénylő nyomára vezette r rendőrséget s a késelő, ami kor megtudta, hogy a rendőr 5ég a nyomában van, márciu; 17-én önként feladta magát. * * * Mindezekben az esetekben az egész ország sajtója elitélte az “érdektelen” tanukat, akiket inkább érzékteleneknek lehet mondani. És cikkírók százai sopánkodtak; hóra jutunk, ha az embereket hidegen hagyja felebarátaik •ira’mas, veszélyes helyzete? Tudjuk az okot: az emberek idegenkednek a rendőrségen, úróságon való megjelenéstől, az időveszteségtől, az esetleges izgalmaktól, banditák és cangszterek bosszújától is. Ez az idegenkedés érthető, rhégis; a kölcsönös segítség az emberi együttélésnek egy örök törvénye. Mint a balesetlel, a bűnténnyel is ugy van íz ember; “Az mindig másokkal történik, mi közöm ahhoz ...” U.S. Marine, Tubbs káplár, Warren, Pa.-bél bajtársai gondozása alatt, miután eszméletét vesztette a nagy hőségben. GENTLEMAN SPORTOLÓK GENF. Az Egyesült Nemzetek kulturális bizottsága most Ítélte oda első Ízben a “fair play” trófeát. Azt a sportolót tüntetik ki ezzel a díjjal, aki lojális magatartásával, az írott és Íratlan szabályok betartásával sportszerűségből példát mutat az ifjúságnak. A választás az 1964 évi magatartásáért Eugenio Montira, az olaszok 4- szeres bob-világbajnokára esett. Monti az 1964 évi innsbrucki téli olimpiai játékokon nagy vetélytársát, az angol Nash-t minden habozás nélkül kisegítette egy olyan pót-« alkatrésszel, amely nélkül az angol bobversenyző nem nyerhette volna meg az olimpiai aranyérmet. A bizottság külön megemlékezett még egy példaadc magatartásról, melyet a svéd Kall-testvérek tanúsítottak a tokioi olimpiai játékokon. A vitorlás versenyen ez a két svéd versenyző azonnal segítségére sietett egy ausztrál hajótörött vitorlásnak és a vitorlás utasát kimentette a viharosan hullámzó habokból. A svédek igy természetesen kénytelenek voltak kikapcsolódni a versenyből és feladni minden győzelmi reményt. Hét évszázad után HAMELN, Németország — Régen volt, 1284-ben, hogy Hameln városában elhatalmasodtak a patkányok, rengeteg kárt okoztak. Akkor a város bölcs atyái felfogadtak egy varázslót, csalogassa el a városból, akárhová, a ronda állatokat. A varázsló megszólaltatta fuvoláját és édesbus; fülbemászó muzsikájára előmásztak odúikból a patkányok és mentek, mendegéltek a fuvola kommandójára, még a Weser folyó partján sem álltak meg, belevetették magukat a vízbe és mind megfulladtak. Hameln városa megszabadult a kártevőktől. De hogy, hogy nem, az idők múltával uj patkánynemzedékek láttak a csatornák sötét mélyében “napvilágot” és Hameln népének azóta sem volt nyugta tőlük. Most a városi tanács uj, nagyarányú irtóakciót határozott el. — De nem fuvolás varázslót fogadott fel, hanem megbízást adott a Rentokil nevű angol patkányirtó vállalatnak, irtsa ki a hamelni patkányokat. A Rentokil emberek azt mondják, hogy tiz év alatt eleget tehetnek a megbizatásnak. Viszonylagosság STOCKHOLM. — A svéd munkaügyi hivatal háztartási alkalmazottakat akar behozni Máltából és olyan magas munkabért ajánlott, hogy az érdeklődök gyanakvását váltotta ki. — Ez leánykereskedelem lehet — mondják a máltai nők, és hozzátartozóik — tisztességes cselédlányoknak nem fizethetnek ennyit. Végül a máltai hatóságoknak kellett közbelépni és megnyugtatni a közvéleményt, hogy nem a svédek Ígérnek túl nagy bért, hanem a máltai- munkabérek túl alacsonyak. TERJESSZE LAPUNKAT! Három érdeklődő vietnami fiú, követi a U. S. Marinek bevonulását Da Nang repülötámaszpontjára.
