Magyar Hirnök, 1964. július-december (55. évfolyam, 27-53. szám)
1964-11-19 / 47. szám
6. OLDAL WAOVAP nmMrtír Thursday, Nov. 19, 1964 . VITA A RABNEMZETEK JÖVŐJÉRŐL BUDAPEST. (FEC). —! Még mindig uralja a színpadot, valósággal társadalmi intézmény, irja róla lelkendezve a Népszabadság abból az alkalomból, hogy Gsiky Gergely “Nagymama” című darabjában lenyűgöző sikerrel játssza a nagymamát ... Ki hitte volna, hogy a “polgári szórakoztatás” nagy ellenségei, a kommunisták adózni fognak egyszer a polgári szórakoztatás nagyasszonyának, Honthy Hannának: “Egy ország óvja a legendáját, azt ugyanis, hogy idősebb, mint amennyi. A franciáknak Mistinguette a nagy öreghölgyük — nekünk Honthy Hanna,” Érdemes idézni a teljes méltatást, a magyarországi kommunista párt központi lapjáéból, mert igy még a legpolgáribb színházi kritikus sem 'tudta méltatni Honthy Hannát. Ezt irja a Népszabadság: Most is, mikor ebben a hires szerepben lép föl és akkor is, amikor egyebet játszik, vagy csak az előadói emelvényen jelenik meg, egy különös szertartásnak lehetünk tanúi. Mielőtt bármi történne, mielőtt mégcsak sejtelme denn© a publikumnak, hogy kis fog ma este Honthy Hanna megjelentetni, milyen szerepe lesz a történetben: máris kialakul köztük—Honthy és miköztünk — a cinkosság, valamiféle összebeszéltség. Mert Honthy több, mint szinésznő, bármilyen jó színésznőnél is lényegesen több — egv esténként színre lépő legenda, Honthy Hanna mítosz, Önmaga mitosza, vagy az operettmüfajé, vagy talán mind a kettőé együtt? Nehéz ezt boncolni. \ Mi ez a mítosz, a közmegegyezés, amely elfogadja őt annak, akinek hiszi a közönség ? Amikor a színpadra celebrálja magát, az már maga szertartás. Külön, megszabott, ünnepi rendje van ennek. Megjelenik diadalmasan egy lépcső tetején, vagy megáll a hátsó ajtónál, mindig csak királynőién egyedül, bevonul a színpad hátsó közepéig diadalmasan. azal a mosollyal: tessék, itt vagyok, nektek vagyok itt, s miég mindig itt vagyok nektek! Szép. És asszonyt És hóditó jelenség. A szorgalomnak, I a megtartóztatásnak, a céltudatos életnek és munkának, az állandó tréningnek és tehetségnek folytonosságától ilyen szép, asszonyi és hóditó .Mostanában a harmadik évtizedük vágefelé minálunk a primadonnák elkezdenek gömbölyödni és tokát eresztenek a bonvivánok és amorózóknak tiszteletreméltó pocak j uk kerekedik, de Honthy könnyüléptü marad, tud még ' palotást táncolni méltósággal s valcert álmatag pillangószerőséggel. Szép és vonzó korosabb hölgy, aki eszközeinek birtokában van. Hangja épp oly fénylőn cseng, mint egykor és nem a kegyelet adja meg számára a mindennapi sikert. De nem is arról van szó, hogy tud-e Honthy énekelni és táncolni, és hogy miként hajtja végre ezeket a müvele-j tehet. Azt a bizonyos varázst kutatjuk, amitől Honthy a Honthy. Évek óta olyan szerepekben látjuk, ahol idős hölgyként a lángoló operettszerelem közelében (egyengesse bár vagy összekuszálja a fiatalok útjait) időről-időre viszszaesillan neki ifjúsága, a szerelem — mi több: a sze- 1 elmek. Tapasztalt és szerelemben hivő, bölcs asszonyként látjuk, aki néha előrelép a rivaldához, összekacsint a közönséggel, és azon a bizonyos, sokat sejttetö egyéni hangján, szinte az orrán szűrve át a szót, leszól valamit a nézőtérre, csak oda intézve a szót, hogy a színpadon élők mindezt nem tudják, csak a mi kettőnk titka. A mi kettőnké: az övé és a közönségé. Mi ketten tudunk valamit fölényesen és biztonságosan, de nem mondjuk el senkinek. Megőrizzük titkunkat a harmadik felvonás általános boldog végéig. S ez a titok, azt hiszem az, hogy a végén minden jóra fordul. Nemcsak a színpadon, hanem az életben is. De azért nagyon fontos a pillanat, a jelen. S ezt mondja akkor is, mikor valami pikánsát közöl úgy, hogy a nevetöizmait összepróseli és majdnem teljesen zárt fogakkal sziszeg valami sikamlósát, persze, ártatlanul, nagymamásan si kamlósat, de rögtön utána a szája elé kapja a kezét és a szeme nevet; hát mit szólnak hozzá? ezt nem lehet abbahagyni ! Színészi eszközei nem túl sokszhiüek. Többnyire belülről jön a ragyogás, a kimosdatott mosoly. Néhányszor az égre néz, előrehajtott nyakkal, kissé félrebiccentett fejjel áll, komraposztoisan ül a szalon székeiben, szoknyája szegélye alól kacéran kicsuszszintva cipője hegyét, mindig kéznél van egy kis fehér zsebkendő, vagy a selyem kézitáskában, vagy a tenyerébe gyűrve szorongatja; ha pedig kapcsolatot akar teremteni valamelyik partnerével, megfogja a vállát,, vagy megragadja a kezét, bizalmába fogadja valósággal és azt a bizalmat, ami eltölti ekkor, lelkivé is ki akarj a terjeszteni. Hangváltásai brilliánsak. A “Nagymama” második felvonásának végén, amikor örömében rajong, égre emeli szemét, mosolya szinte idvezült és boldogságában el-elhal a hangja, akkor egyszercsak felcsatan erélyesen és markotályosnósen: ‘Mit akarsz? Mit támogatsz? Nincs szükségem bennük is az apját kereste. .. .— Carlo Pontival a római szépségversenyen találkozott ? — hangzott Moravia egyik kérdése. —Igen, s ez volt a döntő fordulat életemben. Barátnőmmel mentem el a szépségversenyre. Észrevettem, hogy a dobogóról néznek. Carlo Ponti volt az. Óda-küldött hozzám valakit. Me-gkérdeztette, nincs-e kedvem résztvenni a szépségversenyen? Ebben a pillanatban máris nyertesnem éreztem magam. Csalódtam; csak második lettem. De a verseny után Ponti odajött hozzám s elbeszélgettünk. Elmondta, hogy a többi között ő fedezte fel Lollobrigidát és Alida Valiit is. Kérte, keressem fel irodájában. — És Pontiban találta meg azt az embert, akitől két teljesen ellentétes vágyának teljesülését várta — szakította félbe Moravia. — Hogyan érti ezt? — Úgy, hogy maga gyerekkora óta szabályos családi életre vágyott. S mert ezt nem érhette el s másképpen fellett élnie, mint a többi lányok, föléjük akart kerekedni. De ahogy az anyja nem érhette el, hogy feleségül vehesse az, akit szeretett, magának is el kellett viselnie, hogy Ponti egy másik nőhöz tartozik. Következett hollywoodi útja — egyedül. Azután úgy látszott, hogy rendbejön minden. Válóper Mexikóban — Pontit elválasztották feleségétől — és házasság Pontival. S akkor jött az a bizonyos Mrs. Bramibilla, aki a férjével bigámiával vádolta. Tehát a sors ismét utána nyúlt, hogy kiragadja a polgári életet a kezei közül. De nem törhetett össze. A “Two Women” világsiker volt. Két vágya közül az egyik teljesült. — Van egy visszatérő álmom—szólalt meg izgatottan Sophia. — Előttem öböl. Alkonyodik. A tenger vize si-! ma és végtelen. A nap vörösen izzik a látóhatáron, s éri rohanok a csendes vizen át feléje. Mit jelent ez? — Nem foglalkozom álomfej téss-el — felelt Moravia — de azt hiszem, a kaldeus jósok igy fejtették volna meg: a | csendes öböl, amelyben más 1 elmerülve szemlélődnék, ama[ ga számára csak arra jó, hogy 1 rohanjon benne a nap felé, amely távoli, elérhetetlen és perzselő. Hány szerepre vágyik miéig? Úgy tudom, harminchét filmje volt eddig. — Annyira, amiennyi telik az életemből — feleli a megszállottak lelkesedésével Sophia Loren. rá! Fiatal vagyok ..És kiront a szinpadról. S igaza van. Fiatal. A kampánytól fáradt arccal Johnson elnök Austin, Tex.-ban TV intervjut ad, a történelem legnagyobb győzelme után. Felesége az oldalán áll. Hallotta már...? . . . hogy egy nagyobb orkán egy óra alatt több energiát produkál, mint az összes amerikai üzemek 50 évi áramtermelése. . . . hogy Moszkvában körülbelül 90,000 Ivanov lakik. . . . hogy Amerikában körülbelül egy és félmillió embernek van fogorvosi biztosítása. Az Amerikai Fogorvosok Szövetségének számítása szerint 1970-ig a biztosítottak száma el fogja érni a tizenöt milliót. A Szövetségnek már 22 államban van fogorvosi biztosító intézménye; ezek, hasonlóan a Blue Cross biztositásolkhoz, nem haszonra spekulálnak, hanem csak arra törekszenek, hogy mindenkor fizetőképesek legyenek. . . . hogy New Mexico körülbelül olyan kiterjedésű, mint Olaszország. . . . hogy a világ legmagasabb fája, a oaliforniai red wood, 867 és fél láb magas. NEW YORK. — Janice Williams néger lány, elvált szü-' lök hét gyermekének egyike,! a maga nyomorúságából azt a tanulságot vonta le, hogy segítenie kell mások nyomorúságán. Social worker akart lenni. De ahhoz, hogy ezt a célt elérje, college diplomára volt szüksége. De a college pénzbe került és Janice-nak nem volt pénze. Álmodozott: Ha valaki előlegezné neki a college költségeit, ő az adósságát az utolsó centig visszafizetné. Ezt az álmát megírta Earl Wilson newyorki komoly pletykariporternek. És a pletykariport olvasói közül sokan küldtek kisebb összegeket. És egy gazdag pennsylvaniai nő küldött nagyobb összeget és garanciát, hogy Janice college tanulmányainak összes költségét fedezni fogja: hogy Janice sohase tudja meg, ki ez a pennsylvaniai jótevője, a jövőben pedig legyen segítségére másoknak, akik mint ő, college tanulásról és népjóléti social worker munkáról álmodnak. Janice elvégezte a washingtoni Howard University social worker kurzusát, megkapta a diplomát és mindjárt | állást kapott New York város gyermekseigélyző hivata- i Iában. Az ő feladatainak egyi-1 ke volt: felkutatni férfiakat,akik otthagyták, cserbenhagyták, nyomorba döntötték! család j ukat. Az adósságát a pennsylvaniai gazdag asszonynak nem tudta visszafizetni, mert nem tudja, sohasem fogja tudni a nevét, a cimét. Mégsem maradt adós Janice: befizette a kölcsön összegét a pletykarovatvezető “ösztöndíj -alapj ábaT,. hogy akiknek olyan álmuk van, mint neki volt, collegeiba mehessenek és a sors mostoháinak: segítséget tudjanak nyújtani —élelmet, ruhát, hajlékot, és ... college tandíjat. Janice tudásszomja olthatatlan, segitőakarása határtalan. Nemrég a newyorki pletykással közölte, hogy vissza akar menni a Howard egyetemre, hogy megszerezze a Masters Degree diplomát. És mi történt? Könnyű kitalálni: megint jött egy nagyobb összeg a pennsylvaniai hölgytől, akinek nevét Janice sohasem fogja megtudni. SOPHIA LOREN VALLOMÁSAI RÓMA. — Alberto Moravia, a legnagyobb olasz Írók egyike, kikérdezte So; ihia Loren filmszinésznőt, oly (kérdéseket tett fel neki, amilyenekre ö nem szeret, nem is szokott felelni. De Alberto Moravia — az más! Ilyen nagy embernek nem lehet nemet mondani... Sophia Loren az iró kérdéseire elmondotta, hogy 14 éves koráig Pozzuoliban élt, öreg bérházban lakott nyolcadmagával: — nagyszülők, nagynénik, nagybácsik, az anyja és ők ketten a húgával. Az apa nem élt velük. Alig volt több egy fogalomnál. — Nem vette feleségül az anyját. Gépészmérnök volt, Rómában lakott feleségével és törvényes gyermekeivel. Ritkán látták, pedig az anyja halálosan szerelmes volt belé. Ez a szerelem 27 évig tartott. Mérhetetlen sok megalázást jelentett mind az anyának, mind két kislányának. — Anyám gyönyörű volt, s nekem ez fájt — mondja Sophia Lőrén. — Azt szerettem volna, ha szürke és jelentéktelen, mint a többi mamák. De ő szép volt, és szi- 1 nésznő. Sohasem volt egészen 1 a miénk ... S elmondja, hogy apja remek megjelenésű, élni vágyó felelőtlen ember. Szép arcán volt valami kegyetlen vonás. Ajándékot csak egyszer adott ! Sophiának: egy pici autót. Ezt 1 ereklyeként őrizte. Kimondj hatatlanul vágyott arra, hogy ők is olyan életet éljenek, mint mindenki más. Iskolatársaitól visszahúzódott. Szégyellte, hogy az édesanyja nevét viseli. A rokonok azt akarták, hogy tanítónő legyen — de ő más pályára vágyott. Olyanra, ahol nem számítanak a családi körülmények, csak ő maiga. Ha már szerencsétlen helyzete miatt más, miint a többi, akkor nyíltan, emelt fővel más akart lenni. Nápolyban szépségversenyt rendeztek. A királynő első udvarhölgye lett. Ez ösztönözte arra, hogy statisztának jelentkezzék a “Quo Vadis” című filmhez. Remélte, hogy talán az apja mégis támogatni fogja, de nem találta őt Rómában. Egyedül ment ki a filmvárosba. A rendező válogatott a csinosnál csinosabb lányok között. Amikor rákerült a sor, bemondta nevét, azt, amelyet apja után kellett volna viselnie: Sophia Scicolone s félve mondta utána, hogy csupán 14 éves. Ekkor a tömegből előugrott egy nő és magánkívül kiáltotta: “Nem igaz, ő nem Scicolone, csak egy közönséges fattyú!” Ez a nő Sophia apjának felesége volt, aki szintén statisztálni akart, mert a férje könnyelműsége miatt állandóan pénzzavarban voltak. Sophia szégyenében szinte megsemmisült. Szülővárosából apja miatt menekült el, s ime az első lépésnél már megint az apja miatt vesztette el önbizalmát. Mégsem gyűlölte meg az apját... A filmvárosban nem kapott több munkát. Fényképészek készítettek róla reklámképeket. Valahogy megélt édesanyjával együtt, de akkor valami váratlan történt. Találkozott eigy gyerekkori pajtásával. Örültek egymásnak. Réz a kézben menteik az utcán. Egyszerre a fiú átölelte és erőszakkal megcsókolta. Sophia rémülten menekült el tőle. Soha többé nem állt szóba fiatal fiukkal, csak érettebb férfiakban bízott. Talán A választókról, akiket választottunk (Washington városa) nem állam és a kongresszusban nincsen képviselve. Az 1961-d alkotmánymódosítás tehát három electort juttatott lakóinak, hogy az ott élők is beleszólhassanak abba a kérdésbe, hogy ki legyen az Egyesült Államok elnöke. Hogy az elnöki tisztet valaki elnyerhesse, az electorok abszolút többségét kell felmutatnia. Ha senki sem érte ezt el (mert a szavazatok több mint két nagy pártra oszlottak), a képviselőházi választja meg az elnököt a legtöbb szavazatot nyert három jelölt közül. A Választói Testület tagjai az állami székházakban jelennek meg öt héttel a választások után: december hónapban, a második szerdát követő hétfőn. Szavazatukat Washingtonba továbbitják, ahol a szenátus és a képviselőház tagjai együttes ülésben számítják ki az eredményt. Mindkét Ház két-két ellenőrt jelöl ki, akik a szavazócédulákat átveszik s azután az államok abc rendjében felolvassák a szavazatokat és azok összes számát. Az egész eljárást mindkét Ház jegyzőkönyvben örökíti meg. ACNS A Választói Testület működése puszta formasággá változott, ennélfogva az egyes államok electoral arra adják' szavazatukat, akinek a párt-1 jához tartoznak és akik a szavazatok többségét nyerték el. Az állam electorainak száma, a képviselők és a szenátorok számának az összegével egyenlő. Ma 538 elector van | az országban, mert száz szenátor ós niégyszáziharimincöt képviselő ül a kongresszusban; az ország fővárosát pe-j dig külön három elector kép-j viseli. District Of Columbia, HONTHY HANNA AZ ELŐ LEGENDA nek adott kifejezést, hogv a szovjettel folytatott vetélkedésben túl kell lépnünk azon a határon, amelyet a kommunista kormányok ma még biztonságosnak tartanak. Ennke eredménye lenne, hogy gyengülne Moszkva keze a szovjet blokk országaiban s következésképpen — a moszkvai védelem gyengülésével — gyengülnének a középeurópai önkényuralmak is s nem tudnának ellenállni a fejlődési folyamatnak, alattvalóik nyomásának, amely több szabadsághoz és demokráciához vezetne. I Érdekesen fejtegette Augustin Pupa a romániai helyzetet. A javulásnak és enyhülésének minden jelét örömmel kell fogadnunk. De tisztában kell lennünk azzal, hogy nem történt alapvető változás. Románia változatlanul a szovjet gazdasági együttműködés szervezetében van. Románia látszólagos függetlenségét a Moszkva és Peking közti konfliktus dolgában nem szabad túlbecsülni — azt a függetlenséget Moszkva rendelte meg Bukarestben. A Szövetség főbizottsága megválasztotta az uj vezetőséget a 11-iik ülésszakra. A főtitkár magyar helyettesét, Gáspár Ödönt újra megválasztották. ' • NEW YORK. Az Euró-1 pai Rabnemzetek Szövetsége Jl-ik ülésszakán: Ik megnyitó ülésén John C. Hughes, a Szia-. bad Európa Bizottság igazgatóságának elnöke, a világhely-' zet elemzése során úgy véle-, ked'tt, hogy a kommunista táborban mutatkozó szakadákát ki kellene használni riiinden módon, háborús beavatkozás kivételével. “A keleti fronton nem minden csendes ...” — mondotta. Eugene Lyons, a Reader’s Digest főmurkatársa, igy nyilatkozott: “Ha mi cserben- j hagyjuk az uj barbárság által j elnyomott milliókat Kubától Koreáig, Kelet-Németországtól Tibetig és magában Oroszországban és Kínában, akikor ijem érdemeljük meg a szabadságot. amelyet itthon élyezür.k, és ezt el is fogjuk veszíteni.” Nagy Ferenc volt magyar miniszterelnök kritizálta a búza vásárt. Szerinte búzát a Szovjetnek csak azzal a feltétellel lett volna szabad eladni, hogy engedményeiket tesz az elnyomott európai nemzeteiknek. Msgr. Varga Béla elnökölt a délutáni ülésen, amelyen emlékérmet és oklevelet nyújtottak át Ernest A. Gross amerikai U, N. delegátusnak. Mr. Gross annak a meggyőződésé"A NEVEMET S0HSE KÉRDEZD" Egy találékony étterem tulajdonos Fort Washington, Pa.-ban, akinek több helyre volt szüksége, megvásárolt néhány öreg vasúti kocsit és azokat kidiszitve, éteremnek rendezte be. Az általános választások lezajlása után, miniden állam fővárosában az úgynevezett Választói Testület tart ülést, amelynek tagjai az elnök és az alelnök megválasztására szavaznak. Minden állam szavazói, lakosaik számának arányában, “eleetorokat” választanak a novemberi általános szavazás folyamán és ezek az elektorok választják meg tulajdoniképpen az elnököt és az alelnököt. Amikor az Alkotmányt megszövegezték, úgy tervezték, hogy ezek a közvetett választók, a saját meggyőződésüket fogják követni, amikor az elnök személyét kijelölik. 175 évvel ezelőtt a távolságok tulnagyok és a közlekedés túl lassú volt és feltételezték, hogy az átlagos szavazópolgár nem ismerheti más államok kiválóbb közéleti egyéniségeit. A helyi elektorokban bíztak meg a szavazók, hogy a legmegfelelőbb egyéneket fogják a tisztségekre kiszemelni, mert ezek, mint többnyire hivatásos politikusok, érintkezésiben álltak az egész ország kiválóságaival. A viszonyok alaposan megváltoztak azóta. Néhány óra alatt mindenki eljuthat az ország legtávolibb részeibe is, | percek alatt beszélhetünk bárkivel az országban. A sajtó, rádió és televizió nemcsak a szőnyegen forgó kérdéseket vitatja meg, hanem lehetővé teszi, hogy a jelöltek személyével és elveivel is magiismerkiedhesis'ünik. Kínai atom politika PEKING — Vörös Kiina atombomba robbantása óta fokozottabb összeköttetést keres Franciaországgal. Teshen Ji kommunista külügyminiszter gyakori kölcsönös állami látogatásokat javasolt. Először egy vörös kínai kormányküldöttség menjen Parisba, ezt kövesse majd egy francia kormányküldöttség látogatása Pekingben. Ez alkalomra Charles de Gaulle is meghívták Vörös Kinlába. Teshen Ji külügyminiszter egy interjúban a két ország közös felfogásáról beszélt: — Először meg kell törni az atommonopoliumot, aztán szó lehet általános atomleszerelésrőL . ____ ____i
